Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-20 / 23. szám

1937. március 20. KOMÁROMI LAPOK 9. /oldal. ASSZONYOKNAK. 1 irmmnar- n n i m un mim ■■■! ■■»'HiiaiririiMiMfiTinrMiwiiiiPMiTiiWMTTiiriTi Kinek mi a kedvenc étele ? A dán fővárosnak szenzációja van és ezt Aage Nielsen szállította, aki a jó konyhájáról híres dán fővárost éveken át tartó kutató munkájának eredményével boldogította most. Ahogy mások kutató munkát végez­nek az orvostudomány, vagy a nem­zetgazdaság terén, Nielsen arra szen­telte idejét és munkáját, hogy bele­nézzen a világtörténelem nagyságai­nak fazekába. Vaskos köteteket la­pozott át, könyvtárról, könyvtárra Szaladt amerikai filmirodákkal levele­zett', zenekutatókkal lépett összeköt­tetésbe, történelemtudósokkal tárgyalt és világhírű szakácsokkal, hogy ki­kutassa híres személyiségek kedvenc ételeit. Most azután befejezte munká­ját és nagy könyvet írt arról, hogy milyen ételeket szerettek a világtörté­nelem híres férfiai és asszonyai. Hosz­­szu és hatalmas étrend ez. A listában szerepelnek olyan ételek is, amelyek a mi ízlésünknek elképzelhetetlenek és élvezhetetlenek. Nielsen úr listájá­ból megtudjuk, bogy Hannibál szen­vedélyesen szerette az olajbogyót, Plato pedig fanatikus vegetáriánus volt, aki főként a gyümölcsöket sze­rette és mézzel meg kenyérrel táplál­kozott. Mohamed nagyon szerette a bárányhust, amelyet tejjel fogyasz­tott. Ennek következtében egyes dán vendéglőben már lebet is báránycsül­köt Mohamed módra kapni. Konfuci­­us igen szerény volt ezen a téren és és csak kenyeret evett és vizet ivott. III. Henrik angol király nagyon sze­rette az őzgeriricet és a nyulpecsenyét, de nagy súlyt helyezett az erős és jó levesekre is. Goethéről azt tudja Niel­sen, hogy szerette a húslevest, a kalá­csot és az édestésztát. Érdekes, hogy a szellemi foglalkozásúak, költők, zené­szek, festők, sokkal nagyobb súlyt he­lyeztek jó ételekre, mint az állam­férfiak és politikusok. Bismarck nagyon egyszerűen élt és sok főzeléket evett. Gróf Zeppelin sem fordított nagy gondot ebédéire és a ha­lak mellett a disznópecsenyét szerette legjobban. Nagy Frigyes a szárnyaso­kat részesítette előnyben, XIV. Lajos a napkirály pedig a különböző szele­teket. Greta Garbo a sonkás-spárgát sze­reti. Shirley Temple pedig a vanilia­­puddingot, málnaszörppel. Windsor hercege a magyar gulyást szereti, a svéd király pedig állítólag a kávét tartja a Legjobb ételnek. Jellemző a dán főváros lakóinak gondtalan éleiére, hogy Nielsen köny­ve már napok óta állandóan érdeklő­dés és szóbeszéd tárgya. Néhány jó tanács a tisztogatásról Hogyan lesz fényes a fürdőszoba kövezete? A fürdőszoba oementkockáinak tisz­tántartására és gondozására a legjobb szer a lakfirnisz. Egyszeri próba után rá fogunk jönni arra, hogy egyetlen ilyen kezelés után mennyivel köny­­nyebb lisztántartani a kövezetét. Fémtárgyak tisztítása. A tisztítókenőcs és törlőrufia meg­választása nincsen semmi különös kö­vetelményekhez kötve, az újdonság az, hogy minden fémedényt, dísztárgyat tisztítás előtt, ha lehet melegvízzel töl­tünk meg, hogy jól átmelegedjék. Köz­vetlen a munka megkezdése előtt kell csak kiönteni, vagy pedig forró vízbe mártjuk. A nem sima felületű tárgyakat tisz­títás után lágy kefével dörzsöljük le, hogy a bemélyedésekbe rakodott port és tisztítószert eltávolítsuk. A só mint tisztítószer. A só mint tisztítószer is elsőrangúan megállja helyét, legnagyobb, mond­hatni utolérhetetlen előnye, hogy a szövetek, stb. színéi nem veszi ki, sőt igen gyakran felfrissíti. Ne sajnáljuk a fáradságot és keféljük végig sóval kárpitozott bútorainkat. Ott, ahol fel­tűnően piszkos a huzat, hagyjuk rajta a sót néhány óráig. A lekefélt só fe­kete lesz, ellenben a szövet vissza­veri eredeti színét és munkánk egészen bizonyosan nem lesz hiábavaló! Receptek SZágófelfujt. Harminc deka szágót félliter tej­ben puhára főzünk. Kihűtjük és hoz­zákeverünk tíz deka vajat, amelyet előbb nyolc tojással habosra kever­tünk és harminc deka cukrot. Utol­jára adjuk hozzá a nyolc tojás ke­ményre vert habját, majd kikent, meghintett formában megsütjük. Gyü­mölcslével, vagy hígított lekvárral tá­laljuk. Daramorzsa (smarn). Öt deci darát leöntünk 6 deci tej­színnel. (A jó, friss paszlörizált tej is megteszi.) I1/2—2 óráig pihentetjük, azután hozzákeverünk egyenként 5—6 tojássárgáját, csipet sót és a tojások felvert haliját. Most egy lábasban fel­olvasztunk 10—12 deka vajat, vagy zsírt, mikor forr, beleöntjük a tésztát és folytonosan kevergetve addig sül­jük, míg az egész pép egy tömegben a lábasról leválik. Akkor a sütőbe tesszük és addig sütjük (közben gyak­ran villával kevergetve és morzsol­­gatva, míg szépen megpirul. Ha készen van, jól megcukrozva és mazsolát ke­verve közé, tálaljuk. Főtt marhahús pikáns mártással Lábasban sütünk 15 deka füstölt szalonnát, 10 deka füstölt húst. Egy félfej apróra vágott vagy reszelt hagy­mát megpirítunk benne. Ekkor föl­­ereszt j ük egynegyed liter fehérborral, megsózzuk, megborsozzuk, és negyed­óráig pároljuk. Végül kevés paradi­csomlevet és 1—2 babérlevelet adunk hozzá. A főtt marhahúst ekkor vékony szeletekre vágva beletesszük s néhány percig még együtt pároljuk. Tűzdelt birkacomb. A combot 4—5 napra borókabogyó­val, babérlevéllel, citrommal fűszere­zett ecetes pácba tesszük. Onnan ki­véve bekenjük sóval, borssal, itt-ott beleszúrunk egy-egy darabka cilrom­­héjat és sűrűn megtűzdeljük füstölt szalonnával, 1—2 kanál zsírral a hús­sütőbe tesszük, leöntjük páclével és a sütőben szép sárgapirosra sütjük, gyakori öntözés közben. Tálalás előtt pár kanál tejfölt öntünk a levébe s ezzel újra fölforraljuk. Tojásfelfujt. Hat tojássárgáját összekeverünk 2 kanál cukorral, fél citrom reszelt hé­jával, 2 kanál liszttel és végül a hat tojás keményrevert habjával. Vajjal kikent magas tálba öntjük és 10—12 percig sütjük a sütőben. Ha tojásfe­hérjét többet teszünk bele, mint sár­gáját, az cseppet sem árt, sőt még könnyebbé teszi ezt az amúgy is le­­hellet-könnyű tésztát. Ez ifién Ez itten a mesekapu, Tessék hamar besétálni, Ami szép van a világon, Eyyrakáson itt bent látni. Minden ágon játékterem, Csak egyet ints, kezedbe száll, Cukorvirág a sok bokron, Leszedheted, hisz arra var! Bent a mésepalotábűn Megpihenhet, aki fáradt, Kis tündérek hópehelyből Vetnek néki puha ágyat. Péierke szerencséje Péterkére nem sütött a nap széles jókedvében. Péterke aranyszőke hajá­ra csak gyér sugarak estek, sokszor felhő borította felelte az eget. Például minden délelőtt anyukájá­val sétált a ligetben. Azután anyuka leült egy padra és Péterkének szabad volt játszania. Jaj, de a többi gyere­keknek mind csupa gyönyörűségcsen szép játékszere volt. A kislányok nagy­szerű francia babákkal játszottak, ra­gyogó ruhában öltöztetett babákkal; volt olyan, akit ha lefektettek, engedel­mesen behunyta a szemét, szakasztott, mintha csak aludt volna. A másik meg valami titkos nyomásra hangosan és érthetően azt mondotta: Ma-ma! Pé­terke szentül meg volt róla győződve, hogy ez a baba él, hiszen máskülön­ben nem tudna beszélni. Hál még a fiúk! Az egyiknek kerekestalpa volt, de nem ám olyan közönséges kerekestal­pa, amit mindig el kell rúgni a föld­től, hogy egy kicsit szaladjon. Két nagy gummikereke volt ennek és haj­tani lehetett, majdnem olyan volt, mint a kerékpár. A másik ólomkatonákból kirakhatta az egész olasz-abesszin há­borút; Még a négus is megvolt, meg Mussolini, ólomból híven ldöntve. De Péterkének nem ez volt a bánata. Péterke bánata a nagy aranybarna mackó volt. Csúnya, vaskos fiú volt jez a mackó: unottan húzta maga titán, Inéha a porban. Péterke ilyenkor mé­lyen meg volt sértve a mackó nevé­ben; legszívesebben utána szaladt vol­­ra, hogy leporolja a bepiszkolódott aranybarna szőrét. De anyukája rá­szólt : — Ne bántsd, Péterke. Az nem a tied. A másét nem szabad bántani! És Péterke szomorúan nézte ked­vencének: a mackónak hányattatását. Egy szép napon rendesnél valami­vel későbben mentek sétálni anyuká­jával. Hát, Istenkém, mit lát Péterke? Akár hiszitek, akár nem, a mackó hevert ott az ut porában, piszkosab­ban, mint valaha. Péterke villámgyor­san körülnézett: a vaskos fiú nem volt sehol. Bizonyára, ahogy unottan von­szolta, egyszer csak elengedte és ott maradt szegény mackó, elhagyatottan a magányban, ez a gyönyörűség. De most már nem bírt magával Péterke. Odarohant, felemelte és szenvedélye­sen magához szorítva, gondosan meg­tisztította a portól. Azután magasra emelte. — Nézd, anyukám, nézd, micsoda gyönyörű! Anyukának elszorult a szíve ekko­ra lelkendezés hallatára, de azután mégis felülkerekedett benne anyuka és fájó szívvel bár, de le kellett hű­teni Péterke lelkendezését: — Péterként, a mackó nem a tied, tudjuk nagyon jól, hogy azé a kövér fiúé, be kell tehát vinnünk a mackót a rendőrszobára és meg kell monda­nunk, hogy itt találtuk. Péterke elszontyolodott, de azután kihúzta magát: — Jól van, anyukám, beviszük. De mivel én találtam, én is viszem. Szólt és máris megindult, úgy vitte a mackót, olyan gyöngéden, hogy ha eleven lett volna, bizonyára megnyalta volna Péterke arcát, amelyen végig folytak a könnyek a vágy fájdalmá­ban. Hatalmas, nagybajuszt! rendőr bácsi élé kerültek. —Rendőr bácsi, kérem, — kezdte Péterke bátran és kihúzta magát, — (ezt a mackót találtam. Tudom is, hogy kié: egy nagy, kövér fiúé, csak nem tudom, hogy hívják. Behoztam, hogy tessék neki elküldeni. A rendőrbácsi abból a nagy ma­gasságból lenézett Péterkére. Azután valami dörmögő mackó hangon meg­szólalt : — Az a kövér fiú éppen a mi pa­rancsnokunknak a fia. Itt laknak a szomszéd házban, most mindjárt át­megyünk • mind a hárman és haza­visszük a mackót. A rendőr bácsi maga csengetett be a finom úri lakás ajtaján és maga előtt tolta anyukát meg Péterkét a mackó­val. — Kapitány úrnak alássan jelentem, a Tomi úrfi elvesztette a mackóját. Ez a szegény gyerek találta meg és be­hozta az őrszobára. Kapitány úr is lehajolt Péterkéhcz. Sokáig nézett a két szemébe. Azután anyukához fordult: — Kérem, asszonyom, diktálja be a címét az Őrszobán. Nagyon köszönöm. Péterként, rendes, becsületes gyerek vagy. Isten éltessen. Ezzel el is jöttek a kapitány uréktól Anyuka bediktálta a címűket az őr­szobán, azután hazamentek ebédelni. Este hat óra tájban nagyot csen­gettek Péterkééknél. Hát nem a rend­őrbácsi áll ott feszes haptákban, cso­maggal a hóna alatt? — Kapitány úr tiszlelteti Péterkét és itt küldi neki a mackót. Ez most már az övé, lehet vele, amit akar. Péterke felett megint kisütött a nap. A mackót minden nap vitte a ligetbe sétálni, annyi gyöngédséggel és szere­tettel, hogy mindenki utána fordult, aki csak látta. Én is így tudtam meg az egész tör­ténetet és annyira tetszett, hogy gyor­san elmondtam nektek is. Egy gyüszü meséje Volt egyszer hét gyerek, akik min­dig együtt játszottak. Karcsi volt a leg­nagyobb köztük. Egyszer Karcsi azt mondta, hogy nem szép, hogy a gyere­kek mindig csak játszanak és a jó Is­tenkére nem gondolnak, elhatározták, hogy egyik közülük mindig a jó Isten­kére fog gondolni, mindennap egy má­sik és akinek rá kell gondolni, az viselni fog az ujján egy fényes gyü­­szüt. A gyüszü Marika zsebéből került elő, első nap Karcsi viselte a gyü­­sziit és nagyon büszke volt. Második nap Ferike, harmadik nap Évike. A hét végén egyszer a gyerekek a mezőn játszottak, amikor Karcsi megkérdezte: — Kinél van ma a gyüszü gyerekek? — A gyerekek összenéztek, nem emlé­kezlek rá, aztán a kis Máriának eszé­be jutott, hogy aznap reggel ő kapta a gyüszüt, de most nem találja sehol. A gyerekek keresni kezdték a gyüszüt, de nem találták. Már esteledett és mind hazamentek, csak a kis Mária maradt a réten. Már egészen sötét volt, mikor egy ember ment arra. A kis Mária még sohasem látta ezt az embert, olyan széip volt az arca és olyan szomorú. — Mit keresesz, kislányom? — kér­dezte. — A jó Istent keresem, — fe­lelt Mária. Az ember azt mondta: — Nézd ezt a gyüszüt találtam — neked adom. — A gyerekek gyüszüje volt és a kis Mária úgy örült neki. — De azt az embert nem látták többé. Csak a gyerekek sejlik, hogy ki lehetett. 11 illiillliimUHIM" lliWH Kis automobil Két nagy dugóból és egy gyufado­bozból könnyen összeállíthatjátok a kis autót. Az egyik dugót négy karikára vág­juk. Ezek a kerekek. A másik dugó leszi a motorfedő. Ezt a gyufadoboz fi­ókjába illetszjük úgy, hogy a fiók egyik végéből kivágunk egy kis darabot. Az­után még két gombostűt szúrunk az oldalaiba, hogy jobban tartson. A ko­csi belsejébe kartonpapirosülést ra­gasztunk. A korai tetejét a gyufadoboz külső burkából vágjuk ki, a kerekeket pedig gombortűkkel erősítjük a kocsihoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom