Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-13 / 21. szám

1937 március 13.

KOMAROMI LAPOK

9. roldal.

ASSZONYOKNAK

Razziái a rossz

szokások ellen

Azokat a rossz szokásokat, amelyek távolról sem karakterbeli fogyatékosságok, hanem csak az ember jellemének, mondhatnék külalakbeli hibái, legjobban a német »unform« szó fejezi ki. Ezek az »unform «-ok úgy leselkednek körülöttünk, mint vetésre éhes verébhad. Ha nem hessegetjük szakadatlanul őket, ott teremnek és befészkelik magukat szokásainkba, olyannyira, hogy észre sem vesszük őket.

Pedig sajnálatos, de való, hogy embertársaink nagy átlagban inkább elnézik a jellembeli hibáinkat, mint a kellemetlen szokásunkat. Ebből következik, hogy vannak egyének, akiknek' nagyszerű karaktere előtt meghajol mindenki, mégis kerülik őket, nem kellemes az együttlét velük. Viszont olyan valaki, akiről tudja, hogy a legkisebb vonzalmat sem érdemli meg, közkedvelt, szivesen látott, mert sima, alkalmazkodó, jó modorú.

Legmagasabb társadalmi osztályhoz tartozó embertársainknál is tapasztalt rossz szokásokat nehéz volna felsorolni. Annyi van. Említsünk meg néhányat, amelyeket mondjuk a beszélgetés »unform «-jainak nevezhetnünk.

Rossz szokás az, ha szakadatlanul gesztikulálunk beszéd közben, úgy, hogy elszédül az, aki a beszélgetést hallgatni kénytelen. Vagy ha úgy belebeszélünk a szomszédunk arcába, hogy az legszívesebben vállai közé húzná be a fejét. Rossz szokás a lúlhangos beszéd, éppenúgy, mint a túlhalk. A motyogás, a szó végének elnyelése stb. Vannak, akik indolenciából nem ügyelnek arra, hogy helyesen fogalmazzák meg mondataikat.

Elnyelik az alanyt, sokszor az állítmányt is elizélik. Belefájdul a fejünk, amíg megértjük őket.

Van eset, hogy beleszeretünk egy szóba. Többnyire ritkán használt kifejezésekbe és az unalomig ismételjük. Ismertem valakit, aki nem tudott egy mondatot elmondani a »bezzeg« és »jelezni« kifejezések nélkül. Anynyiszor jelzett, mint egy forgalmas sínpár szemaforja és annyit bezzeget, mint egy öreg motorbicikli. Kellemetlen, ha állandóan nevetgélve beszélünk, éppen annyira a nyafogó és siránkozó hanghordozás.

A családban a jómodor őre az aszszony. A gyermekek nevelése, főleg a jómodorra való nevelése, amely állandó jelenlétet, megfigyelést, női ösztönt kíván — az ő dolga. Az első a jó példa. Legalább otthon ne lásson a gyermek követésre nem méltó példát, úgyis elég neveletlenséget szed fel uton-utfélen. A folytonos figyelmeztetést, durva rászólást, büntetést nem tartom célravezetőnek. Azt megunja a gyerek. Bosszantja. Legfeljebb azt érjük el vele, hogy kerüli a társaságunkat és ha jelenlétünkben vigyáz is magára, hátunk mögött megint csak beleesik a hibába.

Szövetséget kell kötni vele rossz szokásai ellen. Ha értelmére hatunk, megmagyarázzuk neki, hogy miért csúnya ez, vagy amaz, példát hozunk fel, esetleg jutalmat tűzünk ki eredmény esetére, ambícióját állítjuk sorompóba. Ha saját erejéből legyűri hibáját, büszke lesz rá. így felvértezzük arra az eselre is, hogy újabb »unform jelentkezik.

Gyakori, hogy a férfiak a házaséletben elhagyják magukat és mindenfélét megengednek magúknak otthon, amit eddig megróttak másoknál. Itt is az asszonynak kell őrködnie. Félő, hogy »az úr a háznál« észreveszi, hogy nevelni akarják. De tapintattal

és női ravaszsággal sok mindent el lehet érni.

Néha egész társaság hangját és modorát áthangolhatja egy asszony, anélkül, hogy a körülötte lévők azt észrevennék.

A társadalmi modor az utolsó években vesztett finomságából. Az emberek közvetlenebbek és természetesebbek lettek. De nem szükséges, hogy egyúttal közönségesekké váljanak. A Balzacok, a faragatlan ős-zsenik, az enfant terriblek, a neveletlen flapper ek divatja lejárta magát.

Ma a legzseniálisabb embernek sem nézik el, ha Ízléstelenül viselkedik. Goethe emberfeletti irodalmi és egyéb teljesítménye mellett ráért arra is, ligoy szép tiszta másolatban néha szélrajzocskákkal ellátva hagyja az utókorra munkáit. A belső érték mellett fontos a külalak. Ha valaki zseniálisan gondolkozik és cselekszik, viselkedjen egyúttal esztétikusán. Könnyebben elsajátítja az apró modorbeli követelményeket, mint kevésbé tehetséges ember.

A jelenkor története több példát mutat olyan emberekből, akik a legalacsonyabb sorból emelkedtek fel a legmagasabb pozícióba. Modoruk jobb, mint azoké, akiknek kifogástalan gyerekszobájuk volt.

Néha a legapróbb dolgok vannak befolyással világeseményekre. .

A jómodor kultúrát teremt, megszeretteti az emberekkel a civilizált életet, a szép életet. Ennek pedig alapfeltétele a béke. Az asszonyok a világbéke érdekében dolgoznak, amikor saját és embertársaik »unform«-jai ellen vívnak láthatatlan küzdelmet.

áz anyák tízparancsolata

Egy francia hetilap, a Choc közli az anyák következő tízparancsolatát:

1. Legyél szigorú, de igazságos.

2. Büntess jóindulatúan, de ragaszkodj a kiszabott büntetéshez.

3. Kerüd a testi fenyítést, a gyermek nem fiatal állat.

4. Ne hitesd el gyermekeddel, hogy milyen okos és sohase dicsőítsd fülehallatára.

5. Tudj uralkodni magadon, ez tiszteletet ébreszt.

6. Oltsd belé gyermekedbe korán a becsület és a lelkiismeret elveit.

7. A gyermek megért, ha meg tudod magad értetni.

8. Ne kényszerítsd gyermekedet, hogy »ifjú« módjára, hanem hogy »gyermek« módjára gondolkozzék.

9. Fejleszd gyermeked tehetségeit még akkor is, ha azok idegenek számodra.

10. Gyermekedért magáért szeresd gyermekedet, ne magadért.

!@cep£ek

Fölt marhahús pikáns máriással.

Lábasban sütünk 15 deka füstölt szalonnát, 10 deka füstölL húst. Egy félfej apróra vágott vagy reszelt hagymát megpirítunk benne. Ekkor föleresztjük negyedliter fehérborral, megsózzuk, megborsozzuk és negyedóráig pároljuk. Végül kevés paradicsomlevet és 1—2 babérlevelet adunk hozzá. A főtt marhahúst ekkor vékony szeletekre vágva beletesszük s néhány percig még együtt pároljuk.

Tojásfelfujt. Ha tojássárgáját összekeverünk 2 kanál cukorral, fél citrom reszelt héjával, 2 kanál liszttel és végül a hat tojás keményre vert habjával. Vajjal kikent magas tálba öntjük és 10—12 percig sütjük a sütőben. Ha tojásfehérjét többet teszünk bele, mint sárgáját, az cseppet sem árt, sőt még könnyebbé teszi ezt az amúgy is lehellet-könnyű tésztát.

Kiásásé Mihály

Kincsásó Mihály uram dologtalan, kapzsi ember volt. Szeretett volna minden munka és fáradság nélkül meggazdagodni. Még fiatal legénykorában azt jósolta egy cigányasszony neki, hogy egyszer nagyon gazdag ember lesz. ö találja meg a sok kincset, amit négyszáz év előtt egy bujdosó király elásott a határban. Azt is mondta, hogy a kincsek felett, éjfélkor kisugárzik a földből az arany fénye.

Azóta Kincsásó Mihály nem dolgozott; leste a határban az arany feltörő fényét.

Egyszer, amikor a szomszéd faluban járt, s úgy éjfél felé hazaballagott, megállt egy kőkerítés mellett, hogy pipára gyújtson. A falu tornyán éjfélt ütött az óra. A kerítés rozoga, düledező volt. A ház régi kartélyforma, de az is düledezett. Mihály átnézett a kerítésen.

— Az öreg Sitkey még mindig nem tudja eladni rozoga házát? — gondolta.

Az udvaron vérebek ordítottak, üvöltöztek. Mihály lábujj hegyre ágaskodott, hogy jobban beláthasson a kertbe.

— Vájjon mi leli ezeket a kutyákat, hogy ilyen zenebonát csapnak?

De, amit látott, attól a szívverése is elállott. A kertben egy bokor alatt nagy ragyogással csapott fel háromszor egymásután valami kékes fény.

— Felsugárzott az arany fénye! Itt van elásva a kincs! — gondolta.

Közben már mászott is ált a kerítésen. Azonban alig vetette át egyik lábát a sövényen, a vérebek dühösen estek neki. Szerencséje, hogy jó vastag bőrből készült csizmát viselt, így lábának nem történt baja.

— Nem lehet puszta kézzel bejutni! — töprengett. — Majd eljövök holnap kellő felszereléssel.

Mélyen gondolatokba, tervezgetésekbe merülve ért falujába. Már háza kapuját nyitogatta, mikor egy idegen megszólította:

— Mondja, kérem, messze van még Sulyokfalva, ahol az öreg Sitkey lakik?

Mihály megdöbbent. Nagy ég! Csak nem akarja ez az amber a Sitkey házát, földjét megvenni? Elriasztóan mondta:

— Bizony, jó messzire van, az út is rossz, meg aztán nem is biztonságos ilyen sötét éjjel, szakadó esőben, de, ha nem veti meg, szivesen adok éjjeli szállást, reggel aztán megmutatom az utat! — udvariaskodott Mihály.

Odabent asztalához tessékelte vendégét. Vacsora közben az idegen elmondta, hogy Székely Ferencnek hívják s ha nem lesz túldrága, megveszi Sitkey házát, földjét.

Mihály úgy megijedt ettől a hírtől, hogy majd lefordult a székről. De a furfangos ember hamar feltalálta magát:

— Elijesztem a vásártól. Rávarrom az én házamat, földemet, árából megveszem Sitkey birtokát, akkor enyém lesz a földbe ásott kincs, — gondolta s atyáskodva mondta vendégének:

— Ami azt illeti, nem ajánlom, hogy megvegye a házat! Mert ott olyan dolgok történnek, hogy senki emberfia se marad két óránál tovább fedele alatt. Azért is nem tudja az öreg eladni.

— No ne ijesszen meg! Mi történik abban a házban?

— Nem is merem hangosan elmondani! — suttogta Mihály. — A Sitkey házban minden éjjel nagy kisértetjárás van!

Az idegen rémült arccal hallgatta Mihály hazudozásait. Hitte is, nem is, de a vásártól el ment a kedve.

Mihály addig-addig hazudozott, míg meggyőzte Székelyt és eladta neki földjét, házát.

Alighogy kezébe került a pénz, rohant Sulyokfalvára, megvette Sitkey földjét, házát. Boldog reménykedéssel vonult be új otthonába. Alig várta az éjfélt, hogy ásni kezdjen a sűrű bokor alatt, ahol a fényt látta.

Szívdobogva, remegő térdekkel indidt a várazslatos hely felé. Nesztelen, óvatos lépésekkel közeledett a bokorhoz, ahol most újra és újra fellobbant a fény. De Mihály most rémülten látta, hogy a bokor alatt a falu csavargója hever és kénes gyufájával gyújtogatja pipáját. Mihály megtántorodott. Ez volt hát a fény, amit látott!

— Ne féljen, Mihály gazda... csak én vagyok, Marci... A régi tekintetes úr megengedte, hogy nyáron át ez legyen az éjjeli szállásom.

Múlt az idő. Székely Ferenc földjén jó kövér termés volt. Egyszer, mikor vermet ásott kertjében, hogy termését elhelyezze, megtalálta a kincset, amelyet Kincsásó Mihály húsz év óta hiába keresett.

Mese a kis tyúkról

Volt egyszer egy kendermagos tyukocska s egy tarkatollas kiskakas. Ezek kimentek egyszer kökényt enni a mezőre. A kakas egy dombról gurigába le a kökényt a tyukocskának.

— Itt a kökény, akadjon a torkodon.

A szegény tyukocskának ijedtében bizony meg is akadt a kökény a torkán, élettelenül terült el a földön. A kakaska rémülten látta, hogy haragjának mi lett a következménye. Élesztgetni kezdte a tyukocskát, mert Hiszen nem gondolta komolyan, amit mondott.

Eszébe jutott közben, hogy jó lenne valahonnét vizet hozni, s beleönteni a tyukocska szájába, hogy a kökény leszaladjon a torkán. Hamarosan kerített egy kis vödröt, szájába kapta, s futott vele a forráshoz.

— Forrás, forrás, adj vizet, — könyörgött a kis kakas, — mert a tyukocska megfullad a kökényen.

— Addig nem adok vizet, amíg a gazdasszonytól el nem hozod a forráskulcsot.

Szaladt a kakas a gazdasszonvhoz s kérte.

— Gazdasszony, gazdasszony, add ide a forráskulcsot, mert anélkül nem ad a forrás vizet, s megfullad a kis kendermagos tyukocska.

— Addig nem adom oda a kulcsot, amíg nem hozol nekem tejet, — válaszolta a gazdasszony.

Szaladt a kis kakas a tehénhez, s így könyörgött:

— Tehén, tehén, adjál tejet. Elviszem a gazdasszonynak, a gazdaszszony ideadja a kulcs of:, s a forrás ad érte vizet, mert különben megfullad a kendermagos kis tyukocska.

—■ Addig nem adok tejet, amíg nem adsz nekem friss füvet.

Szegény kakasnak már a lélegzete is elállt, de azért kiszaladt a mezőre.

— Mező, mező, adj füvecskét. A fűért tejet kapok, a tejért forráskulcsot, s a kulcsér vizet, s azzal megmenthetem a kendermagos tyukocska életét.

— Addig nem adok füzet, amíg nem kapok friss esőt, — felelte a mező.

Felrepült a kis kakaska a magasba, egészen a fellegckig, s ott könyörgött:

— Felhő, felhő, adj esőt, esőért füvet kapok, fűért tejet, tejért forráskulcsot, kulcsért vizet, s azzal megmenthetem a kis tyukocskát, különben megfullad a kökényen.

A felhő meghallgatta a kis kakas kérését, s hatalmas víztömeget zúdított a mezőre. Az esőtől hamarosan friss fű nőtt. A fűért a tehén tejet adott, a tejért a gazdasszony átadta a kulcsot, a kulcsért a forrás szinültig töltötte a kis kakas vedrét vízzel. Rohant a kis kakas, s a veder vizet beöntötte a kendermagos lyuk torkába. A kökény leszaladt a tyukocska torkán s a tyukocska magához tért.