Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-10 / 20. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937 március 10. Felülvizsgálták az 1936. évi közmunkákat és állami szállításokat A takarékossági bizottság legutóbb tartott ülésén foglalkozott az 1936. év folyamán végzett közmunkák kollaudálásával s a választmány felhívta a kormányt, hogy a bizottságnak haladéktalanul legyen jelentést az 1936-ban jóváhagyott s átvett közmunkákról, különös figyelemmel arra, hogy az egyes közmunkák költségvetési előirányzata és a ténylegesen kifizetett költségek között milyen különbségek mutatkoznak. Majd az 1938. évi állami költségvetés irányelvei összeállításával foglalkozott a takarékossági választmány, mely a tanítói fizetések évtizedek óta vajúdó ügyét is letárgyalta és az elfogadott határozati javaslatban felhívja a kormányt, hogy a kérdést az 1920. évi 292. sz. törvény 35. paragrafusának haladéktalan végrehajtása utján rendezze, vagy ha ez nem tehető, úgy teljesen új, önálló javaslatot terjesszen be a törvényhozás elé a tanítói fizetésekről és amíg ez megtörténik, addig is az állami pénzügyi törvény keretében történjék megfelelő gondoskodás a tanítói fizetésekről, hogy e kérdésben is álljon be haladéktalanul a törvényes állapot. 677.388 munkanélküli volt február végén A népjóléti minisztérium hivatalos jelentése szerint Csehszlovákiában február hó végén 677.368 munkanélkülit tartottak nyilván. A múlt év ugyanazon időszakának kimutatása szerint 182.871 fővel kevesebb a munkanélküli, míg az elmúlt hónaphoz viszonyítva, a szaporodás ebben az időszakban mutatkozó szokásos mérvet mutatja s az emelkedés csak 9882, vagyis kereken 400-al kisebb, mint 1936 évi február hóban volt és 5000-el kisebb, mint az 1935. évben nyilvántartott munkanélküliek száma. Szlovenszkóban a munkanélküliek száma 144.193 volt, ami 6.8 százalék emelkedésnek felel meg. A komáromi Erzsébelszigei és az árvízveszély Veszedelemtől nem kell tartani Egy kis történelmi visszapillantás. így tavasz kezdetén talán legszebben bontakozik ki a rügyfakasztó meleg idő csodálatos hatása a mi komáromi Erzsébetszigetünkön, ahol a sok-sok gyümölcsöskert fái sietnek életjelt adni a tavasz közeledléről. A komáromiaknak egyik legkedvesebb sétahelye az Erzsébet-sziget, mert a természeti szépségek, a buja növényzet sok-sok szép látványban gyönyörködteti a szemlélőt. Vasárnapokon, vagy ünnepnapokon seregestül tódul is ki Komárom közönsége a szigetre. Halhatatlan regényírónk, Jókai Mór írásaiból meg azt látjuk, hogy régente még jobban ragaszkodott a komáromi közönség a szigethez és egyik főszórakozó helyük ez a sziget volt. A kerttulajdonosok délutánonkint oda rándultak ki, de nem egyedül, hanem a rokonság, a barátok és az ismerősök nem egyszer hatalmas csoportjával. Ott künn aztán a komáromi szakácsművészet Ínyenc falatai várták a vendégsereget. A komáromi háziasszonyok nemes versenygésének voltak a helyei a szigeti kertek. A komáromi szerelmesek, a komáromi házasságok történetében is fontos szerepet játszott ez a sziget és a délutáni kirándulások. Ismeretségek kötésére, találkozásokra a legalkalmasabb hely és idő voltak az ilyen délutáni összejövetelek, mert a gardedámok eszén túljárni mindig tudtak a szerelmesek. Csokonai Vitéz Mihály nem egyszer találkozott ilyen szigeti kirándulásokon az ő imádott Lillájával és az Erzsébet-sziget múltjában ezer és ezer Csokonai Vitéz Mihály és Lilla története játszódott le élénk, boldog, vagy siralmas epizódokban. Irodalomtörténeti szompontból is fontos szerepet játszott ez a mi kedvenc szigetünk. Jókai Mór a szigetbeli kertjükben (most Kreft vendéglős tulajdona) írta első regényét, a Hétköznapokat. Amikor Petőfi Sándor Komáromba jön, hogy Jókait meglátogassa, egyik kedves részlete a látogatásnak, hogy Jókai kiviszi barátját a szigeti kertjükbe és Petőfi is megszenteli fezt a kertet és itt írja egyetlen, Komáromban írt versét, A Dunán címűt. Az első magyar humorista, Beöthy László, aztán Beöthy Zsigmond, Szinnyei József is irogat itt a szigeten. Aztán mennyi témát, ihletet adót) a sziget hangulata a nagy Beöthy Zsoltnak, aki nyári szünidejét az Erzsébet-szigeti villájában szokta tölteni, a hatalmas kert közepében, amely ittléte alatt találkozója volt a magyar irodalom kiválóságainak, különösen szeptember 4-én, amikor névnapját ünnepelte Beöthy Zsolt és Molnár Ferenctől kezdve sok, sok jeles magyar író élvezte a Beöthyék igazi magyaros vendégszeretetét és dicsérték a leghíresebb komáromi halászok által főzött halászlevet és a molnár csuszát. Valóságos komáromi Helikoni ünnep volt minden szeptember negyediké, amikor a magyar irodalom nem egy eszmével, témával, tervvel lett gazdagabb. Még egy nevezetes vendége volt szigetünknek nyaranta, Takács Sándor, a külföldön is ismert nagy magyar történetíró ,aki ide, a komáromi szigeti kertjébe jött, hogy kipihenje írói munkásságának fáradalmait. A Takács Sándor kertjének gyümölcsei, rózsái és galambjai hírességei voltak a mi szigetünknek. Az idő azonban elsöpöri mindent. A halál elvitte ezeket a neves férfiam kát, ma már csak az emlékeik élnek azok szivében, akik szeretnek visszagondolni az eltűnt, dicsőséges múltba. Must is százával siet közönségünk az Erzsébet-szigetre. A sétálási vágyon kívül az aggódó kíváncsiság is kiviszi őket, hogy megnézzék.^ nincs-e veszedelemben a kedves sziget az idei nagy havazások és esőzésektől nagyon is megáradt Duna miatt? A szigetlakok már jó előre készülnek ilyenkor a veszedelemre. A házak betonos földszintjéről fölhordják az emeletre a víztől menteni akart dolgokat. A csónakokat is rendbe hozzák, mert árvíz esetén! a közlekedés ki a vashídig csak csónakkal lehetséges. Most is elég magas a Duna, de még nem kell tartani a veszedelemtől, de az elővigyázatos szigeti lakó nem akarja magát kitenni meglepetéseknek és lia nincs is még a kertek alatt a veszedelem, hát azért megtesz minden előkészületet .bár most se kell attól tartani. hogy szükség lesz rájuk,, de viszont sose lehet tudni, hogy mit hoz a legközelebbi vízállás jelentés onnét felülről, mert a felső-Duna vízmagasságától függ minden. Ha fönn nagyon árad, az mind veszedelmes lehet a mi szigetünkre, amely egyre veszíti a kert jellegét, annyi lakóház épül rajta, hogy maholnap egész villatelep lesz. Ma már lépten-nyomon kerti lakásokra találunk, amelyekben állandóan laknak. Majdnem minden házban zeng már a rádió és a szigetlakok előtt ilyenkor a legkiváncsiabban várt műsorszáma a rádiónak, amelyet mások nem szívesen hallgatnak, mint érdektelent, a vízállásjelentés. Ezt minden rádiótulajdonos türelmetlenül lesi, várja, mert hiszen a felső-Duna vízállásától függ, hogy elönti-e a víz a mi kedves szigetünket, vagy sem. Szegény szigetünk a sok havazástól és esőzéstől és a magas vízállás fakadó vizeitől úgyis sok vizet kapott már eddig is, nagy ott még legtöbb helyen a (víz, a pocsolya és a sár. Elég lesz ezeknek kiszáradni, vagy leszivárogniok. Erős a remény, hogy nagyobb veszedelem nem fenyegeti szigetünket és a sétálók, kiváncsiak csoportjai megkönnyebbülve térnek be a szigeti vendéglőkbe, a Büffébe ,a Békába, vagy a Pokolba, hogy a veszedelem réme elmúlt, hát megigyák az áldomást... Dr. B. J. Mátyás király sólyomvadászatai Komárom vidékén Régi emlékek újulnak fel A kiváló író, Harsányi Zsoltnak, a legnépszerűbb magyar király, Hollós Mátyásról írt életrajzregénye a közelmúltban jelent meg és az olvasó közönség figyelmét, érdeklődését visszavezeti Hunyady Mátyás dicső korába a Mathias Rex című értékes regényében. Azt hiszem, nem végzek felesleges munkát, ha a Bécsverő Mátyás komáromi és komárommegyei tartózkodásáról megemlékezem pár sorban, bár erről köteteket lehetne írni, de most csak a sólyomvadászat izgalmas szórakozását űző Mátyás királyról emlékezzünk meg. Komárom vármegyében igen sok királyi nép lakott, királyi szerelmesek, lovászok, hírnökök, futárok és a legtöbbször igénybe vett királyi vadászok, madarászok, solymászok, sólyomidomítók, solymárok. A magyar királyok, kevés kivétellel, szenvedélyes vadászok voltak. De nemcsak ők, hanem a királynék is férfias kitartással, szenvedéllyel űzték ezt a sportol... Nem egy királynénk versenyt vadászott férjével a rengetegben bolyongva. Mi sem természetesebb, hogy Komárom vármegyének vadakban gazdag erdei gyakran láttak vadászó királyokat és királynékat. Messze földön híresek voltak a komáromi, tatai, madari és mercsei királyi solymárok, akik sólyomvadászathoz szükséges sólymokat tanítottak és idomítottak. Ilyen idomított sólyomért nagy összegeket adtak királyaink és a legkedvesebb fejedelmi ajándéknak tartották az ilyen idomított vadászó sólymokat. Maga Madar község nevQ is a madarászok emlékét őrzi. Gyulai Rudolf, néhai komáromi tudós bencés tanár egyik könyvében azt írja, hogy Mada: ron a Madarász nevű család még most is ott lakik, ahol valamikor a királyi madaraskert főfelügyelője lakott. Amennyire kedves volt királyaink előtt egy jól idomított sólyom, olyan mértékben becsülték meg a sólyom idomíiókat is és sok kitüntetésben részesítették őket. így például a Madar melletti, de már elpusztult Mercse falubeli Iíéza fiát, Jakabot, aki királyi solymár volt, Kun László 1279-ben nemesi rangra emeli. 1360-ban Nagy Lajos az ő sólymára, Madari Maróéi kérelmére rokonainak nemességet adományoz. A sólyom vadászat legszebb, legfényesebb korát éppen Mátyás király idejében érte el. A vadászati kedvtelések közül talán egynek sincs olyan fényes, történeti múltja, mint a sólymászatnak. Mátyás idejében különösen fényes lovagsereg kisérte a királyi udvart, amikor Komárom ,vagy Tata várából kiindultak sólymászni. A pompás menetet a solymárok, madarászok, vadászok, hajtők és a csatlósok az ebekkel követik. A sólym ászát élén a fősólyniászmester állott megfelelő segédszemélyzettel. Nálunk, Komárom vidékén legszívesebben kócsagra sólymászott Mátyás és Beatrix. Kócsag igen sok tanyázott Mátyás idejében a Komárom környéki vizekben gazdag területen, különösen Csallóközben. Fürj re, fogolyra, njmlra is ráeresztették az étkeztetéssel és kifárasztással idomított sólymokat, de legizgalmasabb volt mégis a kócsag vadászat. A lóháton kilovagolt királyi udvarnak legünnepeltebb tagja volt az a lovag, akinek lóhátról sikerült a .sólyom zsákmányát, a kócsagot, vagy egyéb madarat kiragadni a sólyom karmai közül és a királynénak hódolattal átnyújtani. Beatrix királynp már gyermekkorában szenvedélyes vadász volt, tehát édes-örömest résztvett a komáromi és a tatai királyi vadászatokon, mert itt igazán a (vadászat klasszikus földjén járt, hiszen a magyarok a vadászszenvedélyt már nomád őseiktől örökölték és vidékünk és egész Komárommegye híres volt gazdag és változatos vadállományáról. Gyakran fölhangzott Mátyás és Beatrix vadászainak kürtrivalgása és fürge ebfatkáinak élénk csaholása a komáromi, tatai és csallóközi pompás vadaskertjeikben léts a Vértes árnyas erdeiben, ahol őz, szarvas, dámgim és bölény is tanyázott. A komárommegyei sólymászoknak, sólyomidomítóknak, a madari és mercsei királyi madarászoknak ugyancsak volt dolguk, hogy Beatrix kedvtelésének megfeleljenek az ideget ölő idomítással betanított sólymok. A komáromi és tatai sólyomkalitkáknak nem volt szabad üresen állniok. Mátyás királynak komáromi vadaskertje a mostani Tolnai ucca táján terült el. Legközelebbi vadaskert az örsújfalu határában levő Vadas puszta helyén volt. A közeli Cserhát puszta neve őrzi a csererdő emlékét, amelyben szintén volt vad bőven. Mátyás gyakran vadászik Csallóközben. Komáromból Őrs, Aranyos, Tany, Nemes- és Várbogya, Nagymegy er, Alistól érintésével sokszor utazik a pozsonymegyei Csallóközbe is, ahol Solymoskarcsa község neve szintén a régi ső 1 vőmvadászat emlékét őrzi. Harsányi Zsoltnak Mátyás királyról írt regényében is leír egy izgalmas sólyomvadászatot. Ezek a királyi vadászok fényt, pompát, élénkséget, idegenforgalmat hoztak mindig vidékünkre és így csak természetes, hogy szívesen látott vendégei voltak a királyi vadászok vidékünknek annál is inkább, mert a nép rajongásig szerette Mátyás királyt. Dr. B. J. Ünnepély Masaryk elnök tiszteletére Masaryk G. Tamásnak} a köztársaság első elnökének 87.-ik születésnapja alkalmából a Járási Közművelődési Testület, a katonai helyőrség, a kulturegyletek, testületek és iskolák közreműködésével március 6-án sikerült ünnepélyt rendezett. Este 6 órakor lamp ionos felvonulás volt, amely a katonai parkból indult ki s a Városház-, Jókai-, Deák Ferenc-, Kórház-, Kishíd- és Masaryk uccán át a Klapka térre vonult. A felvonuláson, dacára az esős időjárásnak, nagy számú közönség vett részt. A Klapka téren nyilvános ünnepély volt, amelyen a 12. gy. ezred zenekara zeneszámokat adott elő, Jurás István dr., a pozsonyi Közm. Testület alelnöke szlovák nyelven, Romhámji Árpád gimn. tanár pedig magyar nyelven tartott hatásos beszédet. A felvonulás útvonalán a háztulajdonosok kivilágították ablakaikat. Szombaton este 8 órakor a Jókai Egyesület kulturházában emlékünnepély volt, melyen a helybeli egyházi, polgári és katonai hatóságok fejei és képviselői megjelentek. Janik József áll. tanító szlovák nyelvű beszédében méltatta Masaryk érdemeit, Borka Géza dr. gimn. tanár, a Járási Közm. Egyesület elnöke Masaryk elnök életéből vetített képes előadást tartott. A szlovák polgári iskola szavalókórusa adott elő ezután több költeményt, mely (után a Komáromi Dalegyesület férfikara Schmidt Viktor vezénylete mellett Farkas Nándornak »Magyar hangulat« c. remekművét adta elő művészi tökéllyel, megragadó hatással. Kendi Marianna gimn. tanuló saját ünnepi költeményét szavalta el, melyet a 12. gy. ezred zenekarának Janata Ferenc karnagy vezetésével előadott művészi zeneszámai követtek és pedig Thomas A.: Raymond c. művének nyitánya és Cibulka: Álom c. vonóskvintettje. Mindkét zeneszám precíz kidolgozásával, finom előadásával nagy hálást ért el. Az állami himnusz hangjaival ért véget az ünnepély. Vasárnap délelőtt a helyőrségi templomban ünnepélyes istentisztelet volt, délután 4 órától fél 6-ig a 12. gy. e zenekara tartott a Klapka téren hangversenyt. — Négy bordája törött el. Szabó István nagykéri gazdát a nyitrai kórházba vitték eszméletlen állapotban. Az orvosi vizsgálatnál kitűnt, hogy négy bordája volt eltörve. Amikor magához tért, elmondotta, hogy családi veszekedés közben a fia nekirontott és úgy elverte, hogy négy bordája eltörött.
