Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-09 / 3. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1937, január 9. az idők folyamán csak súlyosodon, az önkéntesek tízezrei özönlöttek Spa­nyolországba és a hadianyagok so­kaságát szállították a harcoló csapa­toknak. Most a semlegesség! bizott­ság javaslata az önkéntesek ügyét akarja véglegesen elintézni, azonban mivel Franciaországból a spanyol vö­rös milicia részére állandóan szállít­ják ki az önkénteseket s hadianyagot is juttatnak részükre, Németország abban a véleményben van, hogy csak akkor határozhatja el magát a javas­latnak elfogadására, ha a többi részes államok is ugyanerre határozzák el magukat. De feltételként állítja fel Németország azt is, hogy a közvetett beavatkozással összefüggő kérdések megoldását is haladéktalanul el kell kezdeni s az összes kormányok bele­egyeznek az elhatározott tilalmak fel­tétlenül hatásos és a helyszínen való ellenőrzésébe. Németország nagyon jól tudja, hogy csakis akkor lehet hatásosan megvalósítani a teljes semlegességet, ha egyetlen állam sem avatkozik bele a polgárháborúba. A legjobb megol­dást pedig csakis úgy lehetne elérni, ha a harcokban résztvevő valameny­­nyi nem spanyol katonát, beleszámít­va az idegen politikai agitátorokat és propagandistákat is, — Spanyol­­országból cl lehelne távolítani. Ez­zel a múlt évi augusztusi állapot ál­lana helyre s ez bizonyára siettetné a háború befejezését. Nem is lehet másként véget vetni az öldöklésnek és rombolásnak és a nyugati nagy­hatalmaknak ebben a kérdésben tel­jes egyértelműen kell cselekedniük, hogy az ibériai félsziget a jelenlegi borzalmakból kiszabaduljon és nor­mális élet szinterévé váljék. A nagy­halaim ak lelkiismeretén múlik jórészt az, hogy a spanyol viszonyok eny­­nyire fejlődlek s ha gyorsan nem in­tézkednek, esetleg a tétovázás keser­vesen fogja megboszulni magát. Adakozzunk a Jókai szoborra! A vadgalamb. Irta: Risnyovszky Endre. Máig sem ériem, hogy mindezideig miért nem írtam meg életem egyik szomorúan kimagasló eseményét, mely eltörőlhetetlenül belevéste magát tel­kembe. A szomorú történetek meg­örökítésétől irtózik az ember, kerüli őket és csak néha-néha állapodik meg az emlékezet fáradt lova egy ilyen történetnél. Negyedikes gimnazista voltam ak­kor, mikor két társammal szülői pa­rancs ellenére elhatároztuk, hogy csó­nakkirándulást rendezünk a szeszé­lyesen kanyargó Nyitra folyón. A csó­nakot elkötötlük a parttól és most már dagadt vitorlákkal, színes fantá­ziával repültünk a kékeszöld vízfelü­leten. Hallgattunk, azt hiszem, mind­hárman a legszínesebb gondolatokat forgattuk agyunkban, melyeket a kü­lönféle kalandos olvasmányokkal szít­­tünk magunkba. Talán feltettük azt a kérdést, mi volna, ha ezen a csóna­kon elszöknénk a családi háztól, mely számunkra kezd elviselhetetlenné vál­ni. Unjuk már a szülők féltő aggó­dását, a szigorú felügyeletet. A szü­lők rendszerint elfelejtik, hogy egy­szer ők is fiatalok voltak, telve csa­pongó vágyakkal és vágyódással min­den iránt, ami egy gyerek elképzelé­sét alkotja. Az volna a leghelyesebb, kikötni valamelyik eldugott szigeten és élni vademberek módjára. Madár­tojást szedni, parittyázni, hisz a ter­mészet olyan gazdag, mindig terítelt asztallal várja a hozzá menekülőket. Folytatni kell a földreformot! A kisebbségi probléma Csehszlovákiában Komárom, január 8. A cseh nemzeti irányú lapok az utóbbi időben többször foglalkoztak a nemzeti kisebbségek problémáival. így a Cseszké Szlovo öt pontból álló felté­telt szab meg, amelyek mellett a meg­egyezés létrehozható lenne. Az erre szolgáló alap a következő pontokból állana: 1. A nyelvtörvény, illetve két végrehajtási rendeleté hatályban ma­rad. Kormányintézkedéseket adnak ki a magyar kisebbséghez tartozó polgá­rokkal való hivatalos érintkezés tár­gyában. 2. Kulturális kérdésekben a magyar kisebbségnek pontosan meg kell fogalmaznia követeléseit s ezek tárgyalás alá kerülnek. A Komensky­­egyetem magyar tanszéke betöltésé­nek kérdése elvben megoldottnak te­kintendő. Kölönös súlyt kell helyezni az iskiolakérdésekre. A magyar tanin­tézetekben az államnyelv oktatását lel­kiismeretesebben és szorgalmasabban kell folytatni. 3. Állami szolgálatba a jövőben is fölvesznek lojális magya­rokat, mint eddig, amennyiben azösz­­szes követelményeknek megfelelnek. 4. Egyetlen magyar párt sem fogja a más nemzethez tartozókat politikailag szer­vezni. 5. Gazdaságilag nem lehel Szlo­­venszkót nemzetiségi kulcs szerint osztani. Biztos, hogy Szlovenszkó gaz­dasági föllendülése egyenlő mértékben esik a magyar kisebbség javára is. A gazdasági viszonyoknak az államfor-A népjóléti minisztérium által ki­adott statisztikai kimutatás szerint 1936. december hó végén a munka­nélküliek száma 617.778 volt. Egybe­vetve ezt a november havi statisztika szerint kimutatott 510.205 munkanél­küli száma egy hó alatt 107.573 sze­méllyel szaporodott. Az emelkedés az előző hóval szemben 21.1 százalék. A népjóléti minisztérium a munkanélkü­liek szaparodását annak tulajdonítja, hogy a szabad ég alatt végezhető mun­kákat az időjárás következtében be-A csónak — mint rossz lelkiisme­retű ember — halkan osont a parti bokrok alatt, karcsú orrával széjjel­tárta a vízinövények rejtett kapuját. Vizityúk futott pehelykönnyű léptek­kel a nád vizen nyugvó levelén. Tá­volabb egy vadkacsa repült fel a magasba. Felrepülése szülői előrelá­tásból történt: el akarta terelni fi­gyelmünket kis kacsáiról, melyek a nádak szárai között élték boldog, há­borítatlan. életüket. — Pszt! Pszt! — hallom a csónak orrán ülő Pista barátomat. Izgatot­tan felmutat a fejünk fölött terpesz­kedő fűzfa egyik ágára. Egy nagy fészek volt az, ami felkeltette Pista figyelmét. A fészekből egy vadgalamb­­anya feje látszott ki. Közvetlen a fa alá siklottunk és megálltunk. Most már tisztán láttam, hogy a vadga­lamb észrevett minket, ijedten mozgó szemei ránktapadtak. A kétely tar­totta őt vissza attól, hogy menekül­jön. Nem tudta, hogy mi látjuk-c őt, avagy sem. Ha felszáll, akkor elárul­ja, hogy házi szentélye melyik ágon van felépítve. Kitartott az utolsó pil­lanatokig. Mert az ember akkor is gyilkol, életeket semmisít meg, mikor arra szükség nincs. Minden ember magában hordozza a szadizmus csí­ráját. A neveléstől, környezettől függ aztán, hogy kiben milyen mértékben fejlődik az ki. A Pisla lapátja óvatosan emelkedett fel a magasba. Megértettem, hogy mit akar. Le akar csapni a fészekre, tönk­re akar tenni egy kis, boldog családi szentélyt. A vadgalamb látta á kö­zeledő veszélyt, kis fejét lejebb húz­dulat előtti időkkel való összehasonlí­tása célzatasnak minősíttetik, A ma­gyarok elismerik, hogy a csehszlovák köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama és az is marad s ezek a kisebbségekkel a nemzetközi és al­kotmányos kötelezettségek szerint igaz­ságos módon bánnak. A szintén nacionalista irányú Nó­rád ni Politika c. lap tovább megy ebben a kérdésben és egyszerűen azt írja, hogy nincs magyar kérdés. A Rocsck Antal által e kérdésben írt cikk többek között a következő, egyéb­ként eléggé ismert dolgokat mondja: — Demokratikus államban bizonyá­ra semmit sem lehet ellenvetni a tár­gyalásokkal szemben, de mindig kelt kérdezni, hogy a tárgyalások indokol­tak-e. És itt ismételten emlékeztetnünk kell az illetékeseket arra a tényre, mellyel legelső képviselőink szavával a külföldön is védekeztünk, hogy tud­niillik kisebbségeinknek többet adtunk mint amire a békeszerződések kisebb­ségvédelmi intézkedései kötelezték és amennyi jogot a csehszlovák kisebb­ség élvez más országokban. Már azért sem engedhető meg, hogy kisebbsége­inknek valamivel is tartoznánk és hogy talán utólag volnánk hajlandók azt nekik megfizetni. A kisebbségi probléma Csehszlovákiában megolda­tott. (?) Csehszlovákia a vállalt köte­lességeket teljesíti. szüntették s a beruházási és szükség­­munkák befejezést nyertek. A munkanélküliek számának emel­kedése az elmúlt év utolsó három ha­vában aránytalanul jelentkezett. Ok­tóbertől decemberig mintegy 180.000 munkanélkülivel lett több, amit nehéz volna összhangba hozni azokkal az ál­lításokkal, amelyek a gazdasági meg­élénkülésről szólották, mert hiszen a munkáskezek foglalkoztatásának nagy­mérvű csökkenése éppen az ellenke­zőre enged következtetni. ta a fészek mélyére, de nem mene­kült, merL családja élete kedvesebb volt neki, mint az ő parányi élete. Oda akartam kiáltani: — Ne, ne, Pista, ne tedd azt, meg­ver az Isten, — de nem volt erőm ezeket a figyelmeztető szavakat ki­mondani, mert az izgalom a torko­mat szorította össze vaskézzel. A vágy, hogy lássam a kis életek pusztulását, nagyobb volt bennem, mint belül ri­­koltozó lelkiismeretem. A lapát még egyszer lendült és lecsapott a fészek­re. Az anya azonban gyorsabb volt és oldalt repült. A fészek ellenben tönkrement és leesett a víz felületére. Két szép vadgalamb fióka feküdt ben­ne. Meleg testük még rángatódzott, kis fejüket emelgették, melyekből vér buggyant elő. Most hirtelen hideg szellő bodrozta fel a víz felületét. Hidegem van — állapítottam meg magamban. — Az enyészet szele, És megborzongtam. Felettünk a vadgalamb karcsú teste lebegett és olyan furcsa, síró han­gokat hallatott, hogy önkéntelenül is könnyezni kezdtem. Akkor láttam és tapasztaltam, hogy az állat is ismeri a fájdalom tépő érzését. Folyton lejjebb és lejjebb mentünk. A folyó elhanyagoltabb része volt ez. A partokon kúszó földieper vérpiros gyümölcsei csalogattak. Éhesek vol­tunk és mohón szedni kezdtük a gyü­mölcsöt. A szebb példányokért való­ságos tülekedés támadt közöttünk. A csónak veszedelmesen ingott, bille­gett. — Fiúk, vigyázat! — kiáltottam, de már késő volt. A csónak oldalra dűlt, követeli a cseh nemzeti szocialista sajtó. Míg az agrárpárt a földreformot leg­nagyobbrészt elintézeltnek tekinti, ad­­dig a koalíció egyes pártjai újra na­pirendre hozták ezt a kérdést. A cseh nemzeti szocialista párt ma is ezt hasz­nálja korteseszközül, a szociáldemok­rata párt szövetkezetei pedig magán­­személyekre igyekeznek átíratni a földreform során kapott latifundiumo­kat. A cseh nemzeti szocialista párt sajtója vetette föl a szlovenszkói egy­házi birtokok parcellázásának gondo­latát is, amivel nem valami jó szol­gálatot tett a Vatikán és a csehszlovák kormány közötti viszony megerősödé­sének. A párt hivatalos lapja a Cseszké Szlovo és mellékkiadásai állandóan fel­színen tartják a földreform kérdését, így a Vecserni Cseszké Szlovo c. lap legutóbbi számában hangzatos címek alatt írt cikkében írja erről a kérdés­ről többek között a következőket: — A földmívesek az állam számos vidékén gyűléseket tartanak, amelye­ken a földreform folytatását követelik. Önkéntes, a falusi nép szükségletei­ből fakadó megmozdulásról van szó. Több keletcsehországi községben vol­tak ilyen ülések, amelyeken javarészt az agrárpártban megszervezett föld­­mívesek jelentek meg. Keservesen pa­naszkodtak, hogy a gazdag, nyereség­vágyó s a földhivatalokban jó össze­köttetésekkel bíró magánosok, mint él­lek vissza a földreformmal. E vidé­keken sok a telkesház-lulajdonos, aki a gyáriparbeli keresettel kénytelen biz­tosítani létét. Ma a gyárak be vannak zárva. Hogy e kis telkükön megélhes­senek, ki kellene azt egészítem újabb juttatással. A vidéken van bőven föld, de ezt az ú j nemesek tartják. A föld­reform folytatásához meg van a föld, meg van a törvény, meg van a hiva­tal, de az agrárpárt a munkát meg­akadályozta. Mindenfelé az a hang hallható, hogy a földreformot folytatni kell s az eddigi eredményt revideálni kell s meg kell állapítani, hogy ki mit kapott nyeresedésre — fejezi be cikkét a Vecserni Cseszké Szlovo. a víz belékapaszkodoll és felborult. Mindhárman a folyóba estünk. Kis életemet védtem és görcsösen a csó­nakba kapaszkodtam. Egészen meg­feledkeztem, hogy társaimmal mi tör­téni. Felkapaszkodtam a csónak fel­borult testére és körülnéztem. — Szentséges jó Atyám! — Ebben a pillanatban egy kar emelkedett ki a vízből, aztán eltűnt. A folyó tükrén a karikák mind szűkebbek leltek, az­tán végkép eltűntek. A folyó arca kisimult, mozdulatlanná vált. Ekkor értettem csak meg, hogy mi történt. Két társam vízbefult. Irtó hidegem lett, a fogaim vacogtak és rémültem­ben ordítani kezdtem: — Emberek, segítség!... Elvesztettem eszméletemet. Mikor magamhoz tériem, akkor a parton fe­küdtem. Emberek álltak körül és kí­váncsian kérdezősködtek, hogy tör­tént az egész. A hivatalos közegek) csáklyákkal és vasmacskákkal kutat­tak barátaim holtteste után. A felbo­rult csónak lejjebb úszott a vízen. Két anya szaladgált a parton és a ha­ját tépte. — Édes gyermekem, mi történt vé­led? Rettenetes volt nézni. És ahogy így háton feküdtem, szemeimet a magas­ba vetve, akkor a légben egy karcsú test úszott át. A gyermekeit keresői vadgalamb-anya teste volt. Megértettem, hogy büntetlenül nem szabad életeket gyilkolni. így találkozott egy szomorú szer­dai délutánon az emberi és állati fáj­dalom. 617.778 volt december végén a munkanélküliek száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom