Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-27 / 17. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. február 27. Március elsején nyílik meg Kálmáii divaiáraház Komárom, Klapka íér B. hogy az ógyallai járási szervezetet is nemsokára felállítják. Beszédének el­ső részében a külpolitikai helyzettel foglalkozott. — Czernin, volt külügyminiszter — kezdte beszédéi Jaross Andor, — azt mondotta, hogy a magyar nép szeret »templomtorony-politikát« csinálni. Vagyis nem igen néz tovább a falu tornyánál. Nos, Czerninnek ebben nincsen igaza, mivel a magyarság 1919 óla megtanulta látni azt, ami a temp­lomtornyon túl van: ha saját sorsát biztosítani akarja, akkor erős figye­lemmel kell lennie a világ eseményei­re is. A kisebbségi jog a mi Magna Chartánk, ennek védőszerve a genfi Népszövetség. Mi elvárjuk a Népszövetségtől, hogy a béke­szerződések megtartására ügyel­jen. Majd foglalkozott a szónok a szov­­jetpolitikával. A szovjetnél ma ugyan­az a törekvés, amely a cárok idejében is volt: Oroszország hatalmát kiter­jeszteni Középeurópára. Bármilyen színű is az orosz uralom, az uralom célja egy és ugyanaz. Ma az oroszok még nem merik bevallani a nemzeti célt, de ez már csak idő kérdése. A magyarság két gondolattal vé­dekezik ez ellen: a nemzeti gon­dolánál s a keresztény gondolat­tal. Ez a két gondolat ellenfcgy­­vere a vörös bolsevizmusnak. A csehszlovák köztársaság nem ta­lálta meg azt a helyei, amelyet külpolitikánknak el kellett volna foglalnia. A francia politika járószalagjára ke­rült, Franciaország azonban csak ad­dig volt erős, amig nemzeti kormá­nyai voltak uralmon. A Rajna-vonal megszállása után a csehszlovák kül­politika a szovjet felé tájékozódott, s amíg ez a baráti szerződés fennáll, addig nem tudja államunk eltüntetni azt a hiedelmet, hogy a szovjetlevegő szállítója Európa felé a mi köztársa­ságunk. Majd kitért a szónok Seba követ különös könyvére, amely már a belpolitikát is érinti. Teljes egyenjogúságot a nemzeti kisebbségeknek A belpolitika bírálatánál így foly­tatta: — A csehszlovák parlamentarizmus kirakatparlamentarizmus. A miniszte­rek nem szívesen állnak a parlament elé, noha abszolút többségük van s a beszédekre nem válaszolnak. A de­mokráciának ez a fajtája nem ver­senyképes a nagy nyugati demokrá­ciákkal: a mi eszményünk az angol demokrácia, amely nyugodtan meg­hallgatja a vitázó feleket s a több­ség véleménye alapján cselekszik. A szlovákiai magyarság pártja a demok­rácia vonalán áll, szerelné azonban az angol demokráciát idetelepíteni. A demokráciának itteni magyarázatára jellemző a kisebbségekkel való mos­tani megegyezés is. Tizenegy év óta tagjai a kormánynak a német minisz­terek, de csak most hallgatják meg őket. A magyarságnak itt jogai s köve­telései is vannak: a jelenlegi törvé­nyek nekünk nem nyújtanak eleget. Csak akkor lehetünk megeléged­ve, ha az alkotmánytörvényben is kifejezésre juttatják a nemzeti kisebbségeknek régen biztosított, más nemzetiségekkel való teljes egyenjogúságát, azaz nemcsak az egyén, hanem a nemzeti kollekti­­vum jogát is elismerik. Be kell tartania a kormányzatnak a nemzetiségi kulcsot minden vonalon s ebben az értelemben kell végre­hajtani a törvényt. Kik képviselhetik jegges! es magyarságéi? Amíg a németeknél Henleinék ereje indította munkába a kormány német minisztereit, addig a néhány kor­mánypárti »magyar« képviselőt a ma­gyar pártok ereje kényszerítette arra, hogy a kormánytól valamit kérjenek is. Nein irigyeltük soha senkitől, ha valakinek sikerült a magyarságért va­lamit tennie. Ezen a kicsinyességen a magyar pártok felülállanak. De meg kell állapítani, hogy akik nem talál­ták meg saját nemzetükkel a kap­csolatot 19 éven át s akik a magyar­ság útját a csehszlovák pártok égi­sze alatt gondolják célravezetőnek, azok nem képviselői a magyarságnak. A magyarságnak Szüovenszkón is csak azok lehelnek képviselői, akik ismerik a magyarság minden gondolatát, akik együtt éreznek vele jóban, rosszban. A kormánypártok magyarjai azt az egyet nem kívánhatják, hogy elhigy­­jék róluk azt, hogy igazuk van akkor, amikor a csehszlovákiai magyarság útját a csehszlovák nemzet révén kép­zelték — nem a magyarságnak, liá­nom önmaguknak szolgálva. A cseh­szlovák demokrácia még nem jutott odáig, hogy a magyarság hivatott kép­viselői! a magyar pártok képviselői­ben lássa. „.«.Egységessé akarom leimi a magyarságon...,, A magyarságot sok oldalról éri tá­madás. Sokan szeretnének a magyar emberbe csekélység’! érzést« csöpög­­tetni, hogy azt higyje magáról: a ma­gyarság, mint olyan, nem sokat ér. Ez az igyekezet hiábavaló. Számo­sán szeretnék a csehszlovákiai ma­gyarság politikájába azt magyarázni, hogy »folytatása a régi ú. n. dzsentri politikának«. Ezt az állítást is visz­­szautasítjuk: nagyon kevés az a »dzsentri« Szlovenszkón, aki a cseh­szlovákiai magyarságért a fórumon dolgozik. Ki tehát a hivatott arra, hogy a szlovenszkói népet vezesse? Csalás a magyar értelmiség s a ma­gyar parasztság! Majd így végezte beszédét Jaross Andor: — Én tényleg egységessé akarom lenni a magyarságai. Meg akarom tanítani a földbirtokoso­kat, hogy felelős a magyar népért minden földbirtokos. Meg akarom ta­nítani a városi intelligenciát, hogy becsülje meg a falusi ember kérges tenyerét, meg akarom tanítani a pa­rasztságot, iparosságot, kereskedőket és a munkásságot arra, hogy ver­jen a szíve a magyarságért s ne hó­doljon idegen eszméknek. Egységessé formálni a magyar társadalmai: ezt akarja az egye­sült magyar párt. Mi csak azt tudjuk támogatni, aki a magyar­ságért is oly felelősséget vállal, mint a csehszlovák nemzetért! Ez az igazi pártprogramra! Bizonyít­sa be a magyarság azt, hogy nem a »dzsentri politika« után megy, — mint ahogy szeretnék ezt ráfogni, — hanem a magyar történelmi gondolat a vezéreszméje s ebben a gondolat­ban él! Jaross Andor pártelnök beszédét többször szakította meg az általános tetszésnyilvánítás, amely a hatalmas beszéd végén percekig lartó zúgó lap­sokban nyert lelkes kifejezést. Füssy szenátor, korelnök meleg szavakban mondott köszönetét az országos el­nöknek beszédéért és biztosílotla őt a járási pártszervezet rendületlen bi­zalmáról és őszinte szereidéről. Hirdessünk n Komáromi Lapokban A rekonvaleszcens a náthaláz után álta­lános gyöngeséget és fáradtságot érez; az izmok bágyadtak és az idegek kimerültek. Ki­mondottan az orvos ajánlására masszíroz­zunk ALFA sósborszesszel Alpa masszázzsal a vér felbuzog, az izmok újonnan megerősödnek, az idegek bámu­latosan felüdülnek és ezután be­következik az elénk hangulat. Szórjunk szét Alpát a szobában és társadalmas helyiségekben, mi­által desinfikáljuk a levegőt. Kérdezzük meg az orvosunkat! 472 Gyula ©rsságos központi párilgcssgaió bestéd© A tetszészaj elmúltával Koczor Gyula orsz. pártigazgató emelkedett szólásra. Kossuth szavait idézte: »Annyi erélyt a kivitelben, mint amennyi lelkesedést a megajánlás­ban!« — ez kisebbségi nyelvre le­fordítva ma ennyit tesz: »Annyi erőt a kivitelben, mint amennyi lelkesedés a hallgatóságban a szónokok meghall­gatása alatt van!« A magyarság sorsa egy, bármilyen foglalkozási ágban munkálkodik is, — erre a tizennyolc év megtanított bennünket. A korparanes ina ez: együtt elünk, vagy együtt halunk. A falvakon váltsuk aprópénzre a lel­kesedést, ne csak a vezetők, hanem a tagok is propagálják a magyar egy­séget, meg kell erősödnünk, mert ak­kor számolni kell velünk. Szemben a magyar egyseget bontani akaró saj­tó közleményeivel, a népszámlálási adatok s a magyar pártra jutott sza­vazatok számából világosan látszik, hogy az egységes párt a szlovenszkói magyarságnak több, mint háromne­gyedrészét foglalja magában. Két igaz­ság nincs. Vagy az uszító lapoknak van igazuk, vagy a népszámlálási adatok nem felelnek meg a valóság­nak. A magyarság háromnegyedrészé­nél azonban nem szabad megállnunk, hanem valamennyi magyart egy tá­borba kell gyűjtenünk, hogy kivívhas-Felszdkcsd a kid . Irta: Pados Pál. — Kap egy másodosztályú gyors­vonatjegyet Le Havreig, onnan külön kabint, végig, most rögtön ötezer fran­kot, ha megérkezik a Szigetekre, je­lentkezik erre a címre, ez az elosztó irodánk, olt megkapja a beosztását és a másik ötezer frankot. Érti... Somorjai bólintott. — Az útlevele rendben van, adok két napol, ha búcsúzni akar valakitől. — Nincs senkim ... ______ __ — Igen, tudom, tudom, de mégis, ez jár, ugv-e, ez mégis csak jár ... Somorjai nézte a beszélőt. Még min­dig olyan volt az egész, mint egy álom, valószínűtlen, hihetetlen álom. Hallgatta, ahogy az igazgató beszél, nyugodt, kicsit álmos hangon, mint akinek mindez nem fontos, közömbös, talán unalmas is. Istenem, egy orvos, aki nyelveket beszél, fiatal, állástalan — és most jelentkezik, gyarmatra... Nincs ebben semmi különös. Felállt, odalépett hozzá, megvcrc­­getlc a vállát, kicsit barátságosabb hangon mondta: — Csak bátorság, fiatal barátom, nehéz lesz, főleg először ... Dolgozni kell... A fiatalember bólintott: — Tudom, én éppen azt akarok, már úgyis eleget váriam arra, hogy dolgozhassak. Az igazgató mosolygott: — Jól van, szeretem az ambíciót, amit elmondott az életéből, arra en­ged következtetni, hogy bírni fogja a dolgot. Nos, hát akkor holnapután találkozunk, ne felejtse el, délelőtt, kilencre jöjjön be. Az ajtóban még megállt egy pilla­natra, nagy széllel csapta vissza a recés üveget, aztán ment az íróasztal­hoz, hogy dolgozzék tovább. Somorjai Tamás pedig ott állt az őszi ragyogásban, egyetlen érzés töl­tötte cl: öröm, felszabaduló, boldog öröm. Sóhajtott: — Végre ... A járdán fények villogtak, pattogó, aranyló sugarak, az ég tiszta volt, kék, sehol egy felhő, sehol egy folt, minden csupa mámor, boldogság... Tegnap?... Tegnap még minden köd volt, csu­pa köd. Az ég sötét, ónos. Minden reménytelen és üres, kétségbeejtően üres. Most egyszerre élesen állt előtte, ami történt, ami annyira megváltoz­tatott az életében mindent. Délután volt, feküdt az ágyon, fá­radtan, gondolatok nélkül. Egész dél­előtt a klinikán volt, a robot elá­rasztotta, meggyötörte. Nem a mun­ka, hiszen dolgozni? ... Dolgozni él­vezet. De maga az élet, a kilátás­­talanság, a céltalan rohanás. Élni így, dolgozni, ingyen, semmiért. A pro­fesszor ideges, a tanársegéd irigy, kö­zönséges fráter és a kollégák... öl­tözni kellene, nagylábon élni, hálóz­ni, udvarolni valami gazdag leány­nak ... gyomor kell mindenhez, gyo­mor ... Nem, nem tudna így élni, hiába... Nos és így élni, menzára járni, kollégiumban lakni, délelőlt a klinikán, délután újra rohanni egész hónapban, húsz pengőkért... Nem, nem élet ez ... Kivágódolt az ajtó, hirtelen, mint valami fergeteg robbant be Földes Gyuszi, a lakótársa. Alig lihegett, alig tudta kimondani: —- Tamás, idenézz! Somorjai felült az ágyon, rácsodál­kozott a ziháló fiúra, aki most már csendesebben mondta: — Ide nézz, itt van valami neked­­való, Tamás, olvasd csak... Egy ujságlapot lobogtatott a kezé­ben, gyűrött ujságlapot, de nem adta oda, hanem ő maga kezdte olvasni: — Fiatal, lehetőleg egyedülálló or­vosokat keresünk gyarmatokra, né­met és francia nyelvtudás feltétel, je­lentkezés a követségünkön, az e célra kirendelt igazgatónál... — Nos, — ült le Földes az ágyra, — mit szólsz hozzá? — Mutasd csak... Igen, ott állt, vastag, fekete betűk­kel. Várjunk csak, gondolkozzunk ... Földes Gyuszi tovább lelkesedett: — Ezt Tomikám, egyenesen neked találták ki, egyedülálló fiatalember, öregem, nincs rokonod senki, német- és francialudás, nagyszerűen beszélsz mindkét nyelven, látod, most meg­nyílik előtted az élét... 0 csak hallgatta, ahogy ez a vé­kony fiú beszél, lelkesedéssel, tűz­zel. És igen, ő maga is érezte, most a jövő áll előtte, az élet... És azóta minden oly gyorsan történt, villanás­szerűen, mint a film. Álmatlan éjsza­ka, lervezgetések, ma pedig már be­szélt is az igazgatóval. Elmondta rö­viden az életét, hogy nincs senkije, magányos ember, állástalan... És most itt megy az uccán, zsebében az iratok, a jegy, utalvány a Nemzeti Bankhoz... Boldogat, nagyot lélegzett. — Most búcsúzzon el... Ez a mondat jutott eszébe, ahogy az igazgató mondja és elmosolyodott, kicsit gúnyosan, kicsil keserűen. Ki­től, kitől búcsúzzon el?... Nincs sen­kije, senkije... A professzor? ... Inte­ne a fejével, hogy jól van, ezl szere­lem ... A tanársegéd mosolyogna, bol­dogan, megkönnyebbülten, hála Isten, nem kell már félnie ettől a fiútól... A kollégák, talán megértenék, talán nem is mindegyik, eh, nem is érde­mes ezen gondolkozni. Földes majd kikíséri az állomásra, Földes jó fiú,

Next

/
Oldalképek
Tartalom