Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-17 / 14. szám
1937. február 17. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Ünnepélyes záróoktussal ért véget a komáromi kirakesirendezési és világítási verseny — február 16. Vásárnál) délelőtt ünnepélyes keretek közölt fejeződött a Grémiumban be a nagy kirakatverseny, amikor is a grémiumi választmány jelenlétében oszttattak ki a díjak a nyertes kirakatrendezőknek, úgyszintén azok munkaadó cégeinek. Hoffmann Simon ,a Grémium elnöke, bevezető beszédében örömmel állapította meg, hogy a verseny minden tekintetben kitünően sikerült és teljes mértékben elérte a kitűzött célt. Gratulált a kirakatrendező ifjú kartársaknak, hogy ily derekasan állották meg a helyüket, bebizonyítva ügyességüket, leleményességüket, fejlett ízlésüket, rendezői készségüket, és végül néhány buzdító szót intézett hozzájuk: folytassák — úgymond — a most megkezdett munkát, igyekezzenek megtartani — és ha lehet — még fokozni a most bemutatott nívót és munkájuk ellátása közben tartsák állandóan S7jem előtt a lefolyt rendezés mottóját: »A kirakat az üzlet tükre«. Az elnök köszönetét mondott végül a zsűritagoknak munkájukért, a Komáromi Lapoknak, a sajtó hathatós támogatásáért és a Délszlovenszkói Villamosmű vezetőségének a világítási verseny egyidejű megrendezéséért. A Grémium díjainak — pénzjutalmak, dísz- és elismerőlevelek — kiosztása után a villamosmű képviseletében Vávra mérnök kiosztotta a világítási verseny nyerteseinek a villamosmű díjait néhány buzdító szó kíséretében, majd pedig Soltész Pál közigazgatási főbiztos a felügyeleti iparhatóság nevében méltatta a rendezést. Leszögezte, hogy a Grémium vezetősége helyesen értelmezte az ipartörvény és a grémiumi alapszabályok vonatkozó szakaszait akkor, amidőn elhatározta a verseny ilyen nívós lebonyolítását és azt annyi agilitással rendezte meg, nem sajnálva költséget, sem fáradságot. Legvégén került sor a betűverseny nyertesének megállapítására, sorshúzás útján. A grémiumba összesen 294 megfejtés érkezett be, amelyek közül 474 helyes volt. A betűrejtvényt helyesen megfejtettek neveit urnába hehelyték, ahonnét Hegedűs Ilona húzta ki az elnök felkérésére a nyertes nevét tartalmazó cédulát. A sors Gotlieb Laurának (Bene) kedvezett, aki így megnyerte a Grémium megfejtési díját: egy gyönyörű csiszoltüveg-vázát. A díj ki osztási ünnepély az elnök záróbeszédé után ért véget. — A szent József agghajlék gondnoksága február 14-én tartotta az új szabályzatok értelmében alakuló ülését Les tár István dr. plébános elnöklete mellett. Az újjáalakítás kimondása után a kuratórium gondnoki állására Vaskó Imre isk. igazgatót, helyetteséül pedig K. Ledermayer Ilona úrnőt választotta meg. Arra való tekintettel, hogy az alapítvány Masaryk uccai házának bérlete 1938. évben lejár, elhatározta a kuratórium, hogy már most pályázatot hirdet annak további bérletére. Az erre vonatkozó ajánlatok február hó 25-ig adandók be a plébániahivatalhoz. Schindler Alfréd a volt Ha ász és Mády telepen Vágdunasor 1. sz. alatt tűzifa és szénkereskedést nyitott. A legolcsóbb napi áron kapható hasáb-, vágott- és aprított fa, valamint handlovai és sziléziai szén. Ugyanott kapható mindennemű épületanyag is. Telefon 214. 480 Szomorú szombat... Hatalmas részvét kísérte utolsó útjára a tragikus végű házaspárt a komáromi temetőben A Maifiz-család halálos sétája az Erzsébelszigeten Mi volt az oka az öt revolverlövésnek? — február 16. Szomorú szenzációja volt Komáromnak szombaton délután. Az egyébként nyugodt város, ahol véres események igen ritkán szoktak történni, szombaton délután a megbolygatott méhkashoz hasonlított: a Maiíz család halálos sétájáról negyedóra múlva az egész város értesüli s a tragédia színhelyére tömegestől vonultak ki az emberek. Annyi történt, hogy ifjú Maitz Rezső megunta fiatal s zaklatott életét s a halált választotta magának, de feleségének is. Ötéves kisfiúk fogja magával hurcolni ezt a borzalmas emléket. Reméljük, hogy a kis Gyuri gyermeki lelkében el fognak halványodni ezek a véres percek s csak mint távoli, rossz emlékre fog később visszagondolni arra a délutánra, amikor sétálni ment apukával s anyuka szembejött velük az Erzsébetsziget egyik elhagyott útján... Szerelmi házasság vagyonos, szép leánnyal Évekkel ezelőtt nősült meg ifj. Maitz Rezső, az Otthon kávéház s a Vigadó tulajdonosának fia: a szerelmi házasság, amelyet Schlaffer Szidóniával, a város egyik legcsinosabb lányával kötött, kedvező előjelek közt indult, szerelem s vágjon kísérte c házasságot. A vagyon közben megcsökkent, a szerelem — minden keserűségen keresztül is megmaradt. .A házasság az első időben harmonikus volt, fiuk is született s ifjú Maitz Rezső igen népszerű volt az Otthon kávéház látogatói között, sokszor együtt mulatott a vendégekkel. A gazdasági válság s Maitz Rezső szenvedélye, az alkohol, kikezdte ezt a házasságot is, a kávéházat bérbe kellett adni s tulajdonjogán is meg kellett osztozni, — a házastársak között mindegyre szaporodtak a veszekedések, a fiatalasszony számára a helyzet kezdett elviselhetetlenné válni, ifj. Maitz Rezső azonban nem tudott, nem akart megfelelő állás után nézni. A családi vita helyét nem válogatták meg: nagyon sokszor a féltékenység beszélt Maitz Rezsőből, erre azonban egyáltalában semmi oka nem volt, a féltékenysqg gondolata csupán ifj. Maitz Rezső zaklatott fantáziájában született meg. Végre is elhatározták, hogy elválnak. Elválnak, noha szerették egymást. A férjre hárult az a feladat: mutassa meg, hogy tud dolgozni, hogy kerüli az alkoholt, akkor a család visszamegy hozzá. Ezt már Maitz Rezső elernyedt szervezete nem tudta megmutatni s a busulás még jobban az alkohol karjaiba döntötte. Hogy szerették egymást, annak az a bizonyítéka, hogy a házastársak az utolsó napokig sok-sok oldalon keresztül írt, sűrű levélváltást bonyolítottak le: különös élet volt, ha találkoztak, megindult a vita, a levél azonban tanúja volt az egymás iránti változatlan szereiéinek. Tragikus végű séta a szigeten Rumos feketével élt az utóbbi napokban Maitz Rezső s leveleket írt. Többször hangoztatta, hogy van nála revolver s »egy golyó elintézi az egészet!« Beteges féltékenysége hajszolta a mámorba s az, hogy nem volt soha elegendő pénze a hajdan elkényeztetett fiúnak. Ivét héttel ezelőtt már elkobozták tőle revolverét, — noha fenyegetéseinek senki sem hitt. Az egyik fegyverkereskedésben újat vásárolt néhány nappal ezelőtt s az alkalmat kereste, amikor pontot tehet zaklatott életének végére. Ez a nap szombaton következett el. Két napja itta már rumos feketekávéját ifj. Maiíz Rezső s írta leveleit. Szombaton délután kézenfogta kisfiát, az okos kis Gyurit s kiment vele a Pokol-vendéglőbe, az apa borozott, a fiú ült a széken s nézte az apját... Később az apa meg a gyerek sétálni ment, végighaladtak a sziget elhagyott útjain. Az anya gyermeke keresésére indult. A második kcresztúlnúl szemben találkoztak cgjmással. Rövid szóváltás, néhány éles mondat, — Maitz Rezső előrántotta a revolvert s lőtt. Csodálatosan talált: az asszony nyakába s szívébe. Három golyót lőtt ki, majd maga ellen fordította a revolvert s fejbelőtte magát. A vizsgálat egy másik lövés nyomát is megtalálta, a bal karon a kabátujjat fúrta keresztül a golyó. A két ember egymás mellé esett. A kisfiú eközben édesanyja kezét fogta s elesett az édesanyjával együtt. Pontosan nem tudta felfogni a dolgok értelmét, megpróbálta felemelni édesanyját, aztán egy fa mögé bújt, onnan lesett ki, majd, amikor látta, hogy egyik sem emelkedik föl, észnélkül rohant a városba, nagyanyjához: — Nagymama, apuka rálőtt anyukára, anyuka nem tud felkelni. Először azt hitték, a gyermek nem mond igazat. Aztán kiderült, hogy a véres valóság hírét hozta. Azonnal értesítették a mentőket, a rendőri bizottságot, kiszállott Uhrovcsik István rendőrfogalmazó és dr. Polóny Béla rendőrorvos, helyszíni szemlét tartottak, majd megérkezett a hullaszállító kocsi, amelyen beszállították a holttesteket a kórházba, ahol felboncolták azokat. Hatalmas tömeg kereste fel a tragédia színhelyét, a városban egy óra alatt elterjedt a szerencsétlenség híre. Maitz Rezső búcsúleveleket hagyott hátra, a rendőrségnek is írt. Közölte, hogy mindvégig szerette feleségét s a szerelemféltés adta kezébe a revolvert. Erre azonban semmiképen nem volt oka: tisztaélelű felesége a gyanún felül állott. Nagy részvét a temetésen Hétfőn délután helyezték örök nyugalomra a szerencsétlen véget ért családot: megbékélt mindakettő. Hogy az utolsó pillanatban mi folyt le köztük, azt csak ők maguk tudnák megmondani. Hatalmas tömeg kisérle uíolsó útjára Maitz Rezsőt és Schlaffer Szidóniái a római katolikus temetőben. Először az asszonyt temették el a családi sírhelyre, majd egy félóra múlva, csendes szertartással, a férjet. így ért véget egy fiatal s nagy reményekkel indult házasság. Szerdai jegyzetek Ami azt illeti, Komáromban nagyon nehéz rendezni valamit úgy, hogy az időbeosztást kölcsönösen betartanák a rendező egyesületek. Nem konkréten beszélünk, hanem csak úgy általánosságban. Novemberben összeült egy egycsüleíközi bizottság s felosztotta maga közölt a komáromi kultúrpiacot. Meghatározták, ki mikor, milyen időben s mennyi ideig rendez. Hol lesz előadás, hol lesz próba, hol lesz tánc, vagy vitaest. Azzal a boldog tudattal tértek haza a megbízottak, hogy fölségesen elintéztek mindent, ezentúl minden estére jut közönség s egymás köreit nem zavarja. Mert tudniillik, — is jegyezzük föl a késői krónikás számára, — nálunk rengeteg az egyesület s kevés a közönség. Egymás elől szipkázzák el ä közönséget. Szilárd közönsége csak a vacsorás, táncos, mulatós összejöveteleknek van. No most: alig telt cl három hónap, a komáromi társadalmi naptár ismét össze van kuszáivá, már megint egymásra rendezünk s aki betartotta a megállapodást, az járt legrosszabbul. Mindegjik egyesület, mindegyik rendezés jogot fonnál az estékre s a legjobban helyeslők tartják be legkevésbbé a szabályokat. Úristenem, miért nem teremtettél egy nyolcadik s egy kilencedik napot is, a komáromi egyesületek számára! Másutt talán elég az a hét, amennyit bölcs rendelkezéseddel megalapítottál, de nálunk, Uram, kevés. Pénzünk sincs, időnk sincs: ugyan hová fér belénk az a rengeteg bölcsesség, amit kiskanállal, nagykanállal felkínálnak nekünk... Ideje volna már megint elrendezni Komáromban a napokat. Illetve, a napokkal inég csak megvolnánk valahogy, de az esték, Uram, az esték... * »A vasút oly szállítási berendezés, — így szól a hivatalos meghatározás, — amelynél a kocsi oldalmozgását vagy a vágány akadályozza, amelyen a kocsi mozog, vagy a mozgási energiát közvetíti.« Ezzel a meghatározással kevesen vannak megelégedve. Hogy nem pontos, — aszongyák. Helyes az elégedetlenség, mi sem volnánk megelégedve. Mi például különvéleményt jelentünk be s arról a vasútról, amely ólján sokszor boldogít bennünket Pozsony és Komárom között, így írnánk: »A kis motor olyan furfangos, illatos, rázós és szellős berendezés, amelynél az utast az ide-odarázogatásban semmi sem akadályozza, amely a síneken való rázkódlatást az Utas agyvelejéig s onnan vissza a gyomráig közvetíti, amely Pozsonyba érve a maradék energiánkat is elfogyasztja s amelynek hűtő-fűtőberendezése olyan, hogy télen jéghideg, nyáron viszont pokoli meleg. Meggondoltan jár s olykor bűzzel szédíti az utast.« Fogadjunk, hogy ez jobb meghatározás és alkalmasabb is. Mi mindenesetre ezt javasoljuk. * Komoly hírt közöl ma a közgazdasági sajtó s ez a hír megremegteti az érdekelteket: megdrágul a parafadugó. Spanyolország, a parafadugó szorgalmas szállítója jelenleg nem szállíthat, mert ólom és acéldugókkal kísérletezik, s ezek a dugók nagyon robbanósak. Portugáliának pedig|ncnir csak nagy pipája s kevés dohánya vagyon, hanem parafadugókban sem tudja ellátni a világot... Sokat isznak az emberek, sok üveg törik és sok mámor kell, hogy elbírhassuk a világ mai állapotát. Ebbe a keserűségbe csapott bele a parafadugó megdrágulásának híre: szegény ivós emberek, mi lesz veletek, mibe mélyesztitek dugóhúzótok elkopott hegyét? Megdrágult a dugó, éppen csak ez hiányzott még a szenvedéshez... Hát, ami a dugót illeti, a sportcgyesülctek már régóta panaszolják, hogy minden egyes dugójukért nagy árat fizetnek. S az is robban néha... üiozzik ü Isi szoborra!
