Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-12-23 / 103. szám
19H6, december 23. »MJMMIOMI LAPOK« 5. oldal. Gondoljunk magyar sorstestvéreinkre (AL) Karácsony előtt rendesen megenyhül a hangulat. A legel kése redettebb ellenfelek is mérsékelik az ellentétek megnyilváhítását, ha nem is felejtik el a megbántásokat, sérelmeket és őket ért igazságtalanságokat, tompított hangon szólaltatják meg azokat, vagy inkább hallgatnak, semhogy megzavarják az ünnepi atmoszférát. Nemzetközi téren is tapasztalhatjuk most ezt. A népszövetség tanácsa Géniben csak a második garnitúra részvételével ülésezett és elkerülte sok kényes kérdés feszegetését. A különböző gazdasági és kereskedelmi tárgyalásokon közeledésre törekedtek régi ellenfelek. Angolország, Olaszország valamilyen gentleman megegyezés reményében barátságosabb húrokat pengetnek egymás irányában. Csupán Spanyolországban ontják a vért, amin inem is lehet csodálkozni, mert ott most nem a nyugati civilizáció és kultúra diktálja az iramot, hanem a szovjet keleti barbarizmusa, amely pedig kezdettől fogva éles ellentétben áll a keresztény felfogással. Egyik programmpontja a karácsonyi ünnepeknek megszüntetése, amit meg is valósított. Érdekes, hogy ez a szovjet mentalitás már nálunk is mulatta hatását, amenynyiben egyes pedagógusok a karácsonyi iskolai szünet lefaragását javasolták, ami tulajdonképpen a karácsonyellenes felfogásnak egyik hajtása. Eddig szerencsére nem értek el eredményt ezek a pedagógusok, akik szembe akarnak helyezkedni az itt annyira meggyökeresedett karácsonyi keresztény felfogással és szokással, amelyhez még más felekezetek is szívesen csatlakoznak. Hogy Ázsiában, mely tőlünk annyira távol esik, mi történik, az bizonyára fájdalmasan érint, de nem hathat oly közvetlenül érzésvilágunkra, mint bármely európai esemény. Ázsiában most Kína az Érisz almája, az a Kína, amely ma már csak földrajzi forgalom és nem jelent olyan államot, aminőnek mi európai szemmel az itteni köz- és állam jogi felfogással valamilyen állami létet elképzelünk. Éhesen állják körül ezt a lomha nagy kínai testet szomszédai, hogy amikor oszladozni kezd, mindegyik lekanyarítson magának egy megfelelő darabot belőle. Természetes, hogy közben az éhes szomszédok között számos viszály támadhat, amelynek hatását majd megérezheti Európa is. Minket, magyarokat aggodalommal és megdöbbenéssel tölt el az, amit Erdélyből közölnek a különböző hírforrások. Amióta Mussolini elmondotta Milánóban közismertté vált revíziós beszédét, Erdélyben egyes soviniszta körök és azok lapjai hihetetlenül szenvedélyes agitációt indítottak a magyarok ellen. így az egyik román lap, Szt. Bertalan éjszakával fenyegette meg a magyarokat, akiket szerinte Erdélyből teljesen ki kell pusztítani. Mi magyarok már hozzászoktunk ahhoz, hogy minduntalan ránk fogjanak minden rosszat, nekünk támadjanak, gyanúsítsanak, rágalmazzanak. Különösen a kisebbségi magyarok szenvedik meg igen gyakran egészen ártatlanul külföldi és nemzetközi mozgalmak törekvéseit, amelyek előidézésében semmi részük nincsen. Ilyen durva támadás azonban még sohasem érte a magyarokat egyik államban sem, ahová a békeszerződés értelmében mint kisebbség kerüllek. És ilyenkor hallgat a népszövetség, nincs egy szava, de még kevésbbé egy tette sem, hogy gátat vessen a békét veszélyeztető féktelenkedéseknek. Pedig a népszövetség a béke őre, a népszövetség tartozik gondoskodni erről, hogy mindazok az államok amelyekben kisebbségek vannak és amelyek kötelezték magukat a kisebbségvédelmi szerződésekben a kisebbségek védelmére, hogy ezt a védelmet ellenőrzi, amivel végeredményben az európai békét szolgálná. Egyedül az olasz sajtó reagált Magyarországon kívül a román lapoknak hallatlan támadásaira és szeretnénk abban bízni, hogy az olasz sajtó tiltakozása majd józanná teszi a forrpontig vagy azon túl is felhevült román agyaknak dühét. Hiszen a románok szívesen emlegetik az olaszokkal fennálló latin testvéri kapcsolatukat, ők is szeretik magukat Romulus utódainak feltüntetni, Róma pedig ma egészen máskép gondolkozik a magyar kérdésről, mint egyes hatalmaskodó erdélyi román helyi potentátok. Egy pillanatig sem tudjuk ugyanis hinni azt, hogy bármely román hivatalos fórum jóváhagyná ezt a veszedelmes játékot a tűzzel. Mi, itteni magyarok, karácsony estéjén és a szép karácsonyi ünnepek alatt ne feledkezzünk meg magyar Komárom város szégyene, többek között, az a borzalmasan festő útszakasz, amely a vasúti állomás előtt, mintegy 150 méternyi hosszúságban húzódik a város felé. Ez az útszakasz az államvasutak tulajdona, felügyelője a vasuligazgatóság. Évek óta a legnagyobb veszélyek között jár rajta az ember és járma: rugók törnek rajta, lovak sántulnak meg, feneketlen sártenger ez, közveszélyes, kulturszégyen. Az állomásról városunkba érkezni különben sem elragadó látvány: az idegen utast rögtön ez a mély sártenger fogadja. A város, a ráeső útszakaszt szépen megjavíttatta az idén, kiburkoltatta, rendbehozatta. Azt lehetne várni, hogy az államvasutak igazgatósága folytatja ezt a munkát s a ráeső részt is rendbehozatja. Nem történt meg. Most az a helyzet, hogy a jó útról, éppen az állomás előtti kanyarodónál, rálépünk a vidék egyik legrosszabb útjára, amelyben el lehet süllyedni. Mintha a Csilizközben járnánk. Kérdést intéztünk a városnál, illetékes helyhez: Minden vasárnap kiindul egy hamiskártyásokkal megrakodott autó Pozsonyból. Kiindul valószínűleg több is, a Csallóköz felé azonban egy meghatározott, nagy autó rohan a legközelebbi nagyközségig, vagy városig. Elmegy az autó Somorjáig, Dunaszerdahelyig, Nagymegyerig s ott az autó nyolc-tíz utasa szétoszlik. Minden környező faluba jut két-két utas. Az utasok nyugodtan beülnek a leglátogatottabb vendéglőbe s ott kártyázni kezdenek egymással. Unaloműzőül... sorstestvéreinkről bárhol éljenek is azok a széles világon. Lélekben egy család vagyunk velük és egy család maradunk mindenkoron. Ha nekünk vannak szenvedéseink, fájdalmaink, bánataink, gondoljunk arra, hogy sokan közülük szintén súlyos sorsban élnek. Ha segíteni nem is tudunk rajtuk, velük együtt bízunk abban, hogy a magyar becsületesség, erény, erő, a magyar szellemi kincsek, lelkiképességek kivívják a magyarság részére mindenütt azt a helyet, amely őt feltétlenül megilleti. És amikor most itt minden magyar övéiért fohászkodik az Egek Urához, foglalja bele ebbe másutt szenvedő magyar testvéreit is, akik meg fogják érezni, hogy nem állnak testvértelenül a viharok közepette és ennek tudata erőt fog nekik adni a további küzdelemre. A minden magyart átfogó karácsonyi ünnep adhat majd nekünk is igazi karácsonyi hangulatot és emelhet fel minket a jobb jövő reményének olyan magaslataira, amelyeken az ég felé intő sudár karácsonyi fenyőfák hirdetik, hogy van Isten, van Igazság! mi az oka, hogy minden közbenjárás ellenére, minden panasz dacára ma is szégyene a városnak ez a párméteres útszakasz? Azt a választ kaptuk, hogy az útszakaszt a város megnem javíttathatja, mert az államvasutak szerint a város erre nem illetékes. Már javíttatni akarta, de arra is külön engedélyt kell kérni, hogy a város ingyen megjavíttassa a vasút előtti állami útszakaszt. Sokáig azt a kérdést kellett tisztázni, kihez tartozik ez az útrész. Tisztázódott, hogy a vasúté. Most aztán rendbe kellene hozatni az utat. A vasút nem akarja. Azt pedig, hogy a város hozassa rendbe saját költségén, ismét nem engedi. Majd akták fognak születni, az illetékesség kérdése szőnyegre kerül, lesz majd költségvetés hozzá, eszmecsere, miegymás, közben a lovak lába kitörik, az autó tönkremegy, az utas nem tud kigyalogolni az állomásra s ha ki is jut, nyakig sáros lasz. Ezt adják meg nekünk karácsonyi ajándéknak! Nem is az utat. Csak az engedélyt, hogy javítani legyen szabad az utat. Csak egy darab pecsétes papirost. A köveket szívesen ráhordják maguk az utasok is. Megtetszik ez a legényeknek. Körülülik az idegen »urakat« s először csak kibicelnek nekik, majd maguk is belekeverednek a játékba. Huszonegy járja leginkább. Alig kezdenek játszani a legények, máris nyernek. Ismét csak nyernek. A játék jól kezdődik... Estefelé azonban már nem nyernek... A két hamiskártyás pontosan öszszejátszik s a véletlenül az asztalra helyezett cigarettatárca tükrében meg lehet látni pontosan, hogy a bankadó pozsonyi ár me-Végre egvszer csináltassa már meg a vasuligazgatóság az állomás előtti utat! Állandó kérése a város közönségének: sohasincsen teljesítve. — december 22. Csallóközi faivak, vigyázat. Csaló kártyások szedik el a pénzt vasárnap délutánonként a kocsmákban. Gyári lerakatok : Bratislava, Széplak u, 54. 2illna, átefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél I Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia lyik legénynek milyen kártyát adott. Olcsó, de jól bevált trükkökkel dolgoznak. Végeredmény: a pozsonyi »urak« estére elszedték a társaság pénzét. Nemcsak százasokról, hanem ezresekről van szó... A falu, amely nemigen áldoz nemesebb célokra, amely talán önzetlenül nem adna ki egy fillért sem, szépen odaadja a pénzt a hamiskártyásoknak... A kártyás urakat este szépen összeszedi az autó, az autóban felosztják a nyereséget s viszszautaznak Pozsonyba, egy jól sikerült nap emlékével... Becsapni lehet ugylátszik még a mi falvainkat. Óvakodjunk az idegenből jött, barátságos beszédű kártyásoktól! Csodálatos, hogy falvainkban a szélhámos árusok, cigányasszonyok, csaló vásárosok, kártyával hamiskodó idegenek, kuruzslók, csodaorvosok, csodaügyvédek, csodasorsjegyesek mennyibe aratnak még ma is... A tisztességes szándéknak, sajnos, sokszor sokkal kisebb a hitele, mint az egyszeri csaló jöttmentnek... A nagyközönség panaszkönyve. A Komáromi Lapok Tek. Szerkesztőségének! Az utóbbi időben egyre szépül Komárom, rendbehozzák az uccákat és mindenütt arra törekednek, hogy a régi, poros vagy sáros Komárom a múlté legyen. A dicsérendő szépítészeti munka azonban egy uccába még ma sem jutott el. A régi Zsák uccáról, a mai Guttenberg uccáról beszélünk. Ez az ucca, amióta kinyitották, nagy forgalomnak örvend. A Masaryk- és Eötvös uccákkal párhuzamosan, új családi házakkal díszítve, egyik legkedvesebb uccája lehetne városunknak, ha... De sajnos, akkora szemét és por van nyáron, hogy tüdő kell hozzá, ha nem akar az ember megfulladni. Az esőzések és hóolvadások idején pedig egy sártenger az egész úttest. Ha ilyenkor autó vagy kocsi és fuvarozó halad keresztül a Guttenberg uccán, akkor a járdán járó-kelők is úsznak a sárban. Sokszor pedig a nagy gabonaraktárba szállító kocsik megfeneklenek a tenger sárban és akkor elakad az egész forgalom, még a gyalogjárók élete is veszélyben van. Azért fordulunk panaszunkkal a Komáromi Lapok tek. Szerkesztőségéhez, hogy felszínen tartva ezt a sürgős megoldásra váró kérdést, egyúttal felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy mielőbb rendet teremtsenek, hogy ez a szép és forgalmas: ucca ne legyen Szégyene városunknak. Köszönve a tek. Szerkesztőség jóindulatát, maradtunk teljes tisztelettel: több Guttenberg uccai lakos. Telefon 100 Mielőtt rádiót vesz, halgassa meg a világhírű TELEFUNKEN gyártmányokat Beer István víz, gáz, villany és rádió szaküzletében. Komárom, Köztársaság utca 16. Virtous Ke 895 — Rekord trial Ke 1320.— Choral super Ke 2050 — Dirigent super Ke 2750.— Szerelésekre vonatkozólag kérjen dijtalan ajánlatot!
