Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-05 / 63. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Ahol életveszélyes a harangozás. A korhadt harangláb veszedelme. 1936, augusztus 5. Persze mindez a procedura nem be­folyásolja Csend őfelsége uralmát, mert hiszen fürdőházak legbelsejébe rejtve működnek a fekete lével töltött, titok­zatos, kerekes kádak, és onnan nem hallatszik ki sem sirás, sem jajgatás, sem fogaknak csikorgatása .. . Még pe­dig azon egyszerű oknál fogva, mert mindez nincsen .. . Sőt beavatottak és beleültetettek állítása szerint jobb ott ülni a gyógyulást kereső embernek, mint az igazhivőnek ama bizonyos he­tedik paradicsombéli tubafa árnyéká­ban. IV. Csend ő felségének tehát semmi ki­fogása sem lehet e meglepő intézmény ellen. Nincs is . .. No de azért ő mégis jobban szeret a völgyet környező hegyek között tar­tózkodni. Csak egyet-kettőt lép a rövid szer­pentin-útón, elfogadja üdvözlését a lila harangvirágnak, rajta felejti szemét a mélybordó ős-szegfűn, elgyönyörködik a tüzes gránátvirág falusi rokonsága elefántcsont- és heliotropszinű ingó­ringó fejecskéiben. Elhalad a lilavörös füzértizinkák lándzsás sorfala között, átsiklik tekintete a sárga és fehér ga­­lajok csipkeszövetén, megmosolyogja a szarvaskerepek irigy sárgaságát, be­leheli a mézkerep édes illatát és odaér a dombi kápolnához . .. Már akkorra teleszívta lelkét áhítattal a szobormű előtt, mely a térdeplő Krisztust ábrá­zolja, amint sziklára nyugtatott kezét Kétségtelen, hogy a szociális tör­vényhozás terén az utolsó évtizedben életbeléptetett rendelkezések a mun­kásság életviszonyait kivált közegész­ségi szempontból lényegesen megjaví­tották. Ámde ezzel szemben a munka­adók szociális terhei jelentékenyen megnőttek, minek folytán arra való tekintettel is. hogy a gazdasági vál­ság minden téren a forgalom csökke­nését okozta, a munkásokat le kel­lett építeni és ez által ismét a mun­kanélküliek száma természetszerűen megnőtt; a munkanélküliek segélyezé­se pedig az államkincstár rendkívüli megterhelésével jár, aminek fedezetét az adók felemelésében és újabb adók behozatalában kellett keresni. A nagy adó és szociális teher to­vábbi következménye az, hogy a mun­kaadó a munkabérek leszállításával és a legolcsóbb munkaerők alkalmazá­sával igyekezett magán könnyíteni, sőt nem ritkán egyedül családtagjaival idegen munkaerő igénybevétele nélkül vezeti ipari vagy kereskedelmi üze­mét. Ezenkívül nemcsak az ipari és fő­leg a nyílt kereskedelmi üzemekre, de a fogyasztó közönség érdekeire is hátrányt jelent a hétköznapi munka­­szünetről szóló rendelkezés, mely a zárórái az időjárás figyelembe véte­le nélkül állapítja meg. Magában vé­ve azon szempont, hogy az alkalma­zottak a megengedett időtartamon túl foglalkoztatva ne legyenek, nem te­kinthető kellő indokul egyes üzemek­nél a túlkorai záróra elrendelésére, egyrészt azért nem. mert hiszen egész sora az ipari üzemeknek, mint a ven­déglő, kávéház, szálloda, vasút, bér­kocsi. egyedárusági cikkek eladása és sok más a késő éjjeli órákig, sőt egész éjjelen át is nyitva áll a közön­ségnek és az ezeknél alkalmazott mun­kások nem élvezhetik a korai záróra kedvezményét, másrészt pedgi azért sem, mivel ott, ahol az üzlettulajdo­nos családtagjaival, idegen alkalmazott nélkül ve7jeli az üzletet, az egyéni sza­badság feleslegesen korlátozottnak mu­tatkozik a korai záróra által. Amikor a nyári nap perzselő hősége miatt az uccai forgalom úgyszólván szünetel, akkor legalább is észszerűt­­len az üzleteket félhétkor bezárni. Ilyenkor tulajdonképen ki kellene nyitni a boltokat, bogy a közönség bevásárolhassa szükségleteit. így tör­ténik az pl. Olaszországban, ahol ép­pen esti hat óráig vannak zárva az üzletek és azután egészen tíz óráig nyitva vannak. Sokkal helyesebb vol­na a délutáni órákban — legalább nyáron át zárva tartani az üzleteket, amikor forgalmuk amúgy is jelenték­imára kulcsolva, ég felé emelt tekin­tettel könyörög mindnyájunk Atyjához... V. Csend ő felsége most a természet csodálatos architektúrájában gyönyör­ködik. Nem is kell képzeletébe kapaszkod­nia, csak néz a szemközti, befásitott, fenyőkkel sűrűn vagy rapszódikusan teletűzdelt hegyalakulatokra s egyszerre csak a felismerés nyomán egy-egy szó hagyja el ajakát: — Nini. Esztergom vára ! (persze fenyőfal !) — Az meg a János-hegy kilátója ! Még villámháritó is van rajta! (persze elszáradt fenyőcsúcs.) — Hát ez mi ? . . . Ősi, angol kandalló !! — Vagy magyar enyh-hely?? (persze facsusztató háromszöge közbül kidom­borodó növényzettel.) . . . . . . Lassan alkonyba hajlik az idő . . . Az Nap ezüst tükre elhe­lyezkedik egy fiatal nyírfácska lomb­övezett ablakán. Olyan szelíden fény­lik, hogy meg sem kápráztatja a sze­met. ... Csend ő felsége sokáig nézi... aztán hazaballag. Nyomában elhalkul minden... Még a nyitott ablakokon sem hallatszik ki a nyugodtan szendergők lélekzete. Csend, csend, zsongitó . .. pom­pás ... csend mindenfelé. — o — leien és ez alatt az alkalmazottaknak a fürdésre kellő alkalom nyújtatnék. Habár el kell ismerni, hogy az ipari munkának időbeli korlátozása a mun­kások egészségi állapotára jótékony hatást gyakorol, mégis ellenkezik a méltányosság elvével, hogy egyes ipar­ágak nem részesülnek ezen kedvez­ményben. Érthetetlen, hogy miért van más zárórája a fűszeresnek, mint a tejcsarnoknak és megint más a cuk­rászdáé, a vendéglőé és kávéházé. Ha a záróra a munkás érdekét szolgálja, akkor nem indokolt az, hogy egyes iparágakban az alkalmazott csak esti félhétig vagy hét óráig, míg más ipa­roknál 8—9-ig, sőt 11—1 óráig vagy még tovább legyen foglalkoztatva. A fűszerárura, cipőre, ruhára legalább is oly szüksége van a közönségnek,i mint a cukrászsüteményre, gyümölcs­re vagy feketekávéra és limonádéra és emellett a csendes fűszer- vagy ci­pőüzlet egyáltalában nem zavar senkit, mí,g a késő éjjeli órákban a kávéház­ból az uccára kihallatszó zene a szomszéd házakban lakóknak éjjeli nyugalmát nagyon is megháborítja. A kávéházi mindennapi tánczene kü­lönben is túlzásszámba megy, mert egy kis város igényeit kellőképen kielé­gíti a hetenkinti egy-két esteli tánc­alkalom, amit bizonyít az a körülmény is, hogy hétköznap gyakran üres asz­taloknak muzsikál a zenekar. De annak sincsen okszerű magya­rázata, hogy olyan ipari üzem, mely­nek tulajdonosa egyedül, vagyis alkal­mazott nélkül látja el benne a szük­séges teendőket, miért legyen szintén korai zárórához kötve, holott az or­vos, ügyvéd, mérnök, mezőgazda sib. szabad pályán működő egyének hi­vatásbeli foglalkozása ily korlátozás­nak alávetve nincsen. Ezen kérdésekkel az ipari és keres­kedelmi társulatoknak alaposan kelle­ne foglalkozniuk és egyrészt a zár­órának, illetve hétköznapi munkaszü­netnek az összes iparágakra kiterje­dő egységes szabályozását, másrészt pedig a nyári melegre való tekintettel a zárórának egy későbbi időpontra való kitolását az illetékes kormány­­hatóságnak javasolni. Dr. G. ]. — Hová ragasszuk a levélbélye­get ? A postahivatalok figyelmeztetik a közönséget, hogy a postabélyeget a levélküldemények címzési oldalának jobb felső sarkába kell ragasztani, hogy igy a levél felső szélén szabad hely maradjon a postai bélyegzőgép lenyo­mata számára. A bélyegzőgép ugyanis a levél egész felső részét bélyegzi le és az ott iitak igy esetleg olvashatat­lanná válnak. — augusztus 4. A történelmi nevezetességű udvardi kálváriának a haranglábánál nagy ba­jok vannak. A harangiál) olyan ro­zoga állapotban van, hogy amikor harangoznak olt, nemcsak a harang leng, hanem a harang­láb rozoga oszlopai is és attól lehet tartani, hogy a harangozol egyszer maga alá temeti az ösz­­szedülő harangláb. Tekintettel arra, hogy a haranglá­bon rendszerint 8—10 éves gyerekek szoktak harangozni, mert hiszen tud­juk, hogy nagy gyerekboldogság a harangozás. így aztán félő, hogy az — augusztus 4. Ha a régi vidéki újságokat olvas­suk, sok olyan dolgot találunk a meg­sárgult lapokon, amelyeken most már csak mosolyogni lehet. Negyven-ötven évvel ezelőtt a vi­déki lapban mindenkit uraztak, nem csak a főispánt, hanem a főispán ko­csisát is. A cirkuszról, ha írtak, a lisztporos bohócot és a cirkuszi szol­gákat is leurazták éppen úgy, mint a cirkusz igazgatót. Ez volt az igazi egyenlőség! Az eljegyzési hírek így hangzottak: Nagy Olivér és Szőke Katalin ajánl­ják magukat, mint jegyesek. Az egyik régi komáromi helyi lap­ban a szerkesztő versben szokta meg­írni a vezércikket. Mivel a szerkesztő követte el ezt a nagy bűnt, hát el­képzelhetjük, hogy milyen gyenge volt a verselés! Ugyanez a lap egy eljegyzésről rész­letesebben beszámol és megírja azt is, bogy a vőlegénynek kétszeresen gratulálunk, mert a bájdús és köz­kedveltségnek örvendő ara mellé tíz­ezer forintnyi hozományt kapand. Nem egyszer a »Nyílt tér« rovatban intézték el a legintimebb dolgokat a veszekedő felek, például a válófél­ben lévő házaslársak. Az első nyílt­téri közleményben azt írja az asz­­szony, hogy a cselédleányunkkal csalt meg az uram, mire a férj visszavág, hogy becsapták, inert hozományt Ígértek, de nem kapott egy vörös krajcárt sem. A nő visszavág, hogy igenis volt hozománya, de azt is a szerelőjére, a cselédjükre költötte az ura. Vagy amikor a haragos szomszé­di repülés egyik érdemes úttörője, Blériot Louis halt meg a napokban Párizsban. Blériot volt az, aki az egész világ nagy ámulatára 1907-ben többszöri kísérletezés után átrepülte gépével a La Manche csatornát s ezzel mint a modern repülés egyik hőse, maradandó betűkkel irta be nevét az aviatika történetébe. A csatorna azon a pon­ton 33 kilometer és Blériot ezt az utat XI. számú monoplánjával 23 perc alatt tette meg. Bleriót Luist akkor az egész világ lelkesedve ünnepelte, melynek hatása alatt körútra indult és Európa nagy városaiban 1909-ben repülőnapo­kat rendezett óriási sikerrel. így többek között 1909. október 17-én Budapesten is felszállott gépével, melyet ötvenezer ember nézett végig nagy gyönyörű­séggel, meg a félelem bizonyos érzésé­vel is, mert a 80—100 méter magasan körben repülő pilótáért aggódtak a megjelentek. A repülést akkor Komá­romból is sokan megtekintették, több százan utaztak le Budapestre, hogy lássák a csodagépet és a levegő hősét. Blériot szívós munkával javította, fej­lesztette és tökéletesítette saját talál­­mányu gépét, amelynek alapján gyár­tották a világháború elején a franciák hadi repülőgépeit is. Hatalmas repülő­­gépgyárat létesített a háború után, melynek éléről szólitotta most el a halál a levegő nagynevű hősét, az egész kulturemberiség elismert kiváló alakját. 64 évet élt s halála az egész világon mélységes részvétet keltett. összedőlő harangláb még több apró gyermekéletet is követel, mert a ha­rangláb ledütésénél több gyermek is áldozatul eshe­­tik. Ajánlatos volna a haranglábat sür­gősen kijavítani, mert ott a haran­gozás életveszélyes. Az udvardi közvélemény szerint, ha a rozoga harangláb helyén egy dí­szes kivitelű új szerkezet álua és ha erre van megfelelő összeg, akkor ez volna a "helyes, de ha az anyagiak ezt gátolják, akkor sürgősen ki kell javí­tani a, régit, amíg emberáldozatot nem követel. dók a »Nyilt lér« rovatban önlik ki az epéjüket és az egyik megírja, hogy Tisztelt Szomszéd, ha még egyszer bekeni az éjszaka leple alatt a há­zam falát itt meg nem nevezhető do­loggal, úgy leütöm, mint a veszett kutyát. Sok ilyen, ma már csodabogárnak, Ízléstelennek tartott dolgot találunk a helyi sajtó régi évfolyamaiban. Ha a cserelapokban böngészünk, ott is találunk nem egy furcsa dol­got most is, szóval nincs új dolog a nap alatt. Azaz mégis: most olyan hír került a kezünkbe, aminőhöz ha­sonlót még nem olvastunk! Egyik laptársunk hírrovatában »Vallásesere« címmel azt olvassuk, hogy X. Y. fiatal orvos a zsidó hit­ről áttért ja (róm. kath. hitre és a lee­reszt ség ben Ulászló nevet kapta. Vallásos folyóiratok megfelelő ro­vatában megszokták említeni, hogy ennyi és ennyi áttéréssel erősödött az illető egyház, de világi lapokban még sose olvastunk a nevek kitételével ilyesmit, mert a vallás mindenkinek magánügye és azl nem szokták rekla­­mirozni. Ez egészen új dolog és nem tud­juk, hogy a vidéki tudósító túlbuz­­galma, vagy témahiánya juttatta-e bele a lapba, vagy az áttért akarta így reklamirozni magát azok előtt, akiknek a hitére áttért. Ha így van, akkor ez egészen új és szokatlan rek­lám! Szóval mégis van valami új do­log a nap alatt! És vájjon lesz-e kellő eredménye? Mert ha reklám, akkor csak dús ered­ménnyel ér valamit! — Felhívás az ipari vagy ke­reskedői pályára lépni szándékozó tanulóifjúsághoz. A 259. sz. ipar­törvény a tanonciskolákba való felvé­telt akként szabályozza, hogy a szer­ződést kötött tanulók közül minden tanévben csak azok vehetők fel a ta­nonciskolák egyes osztályaiba, kik leg­később október hó végéig kötötték meg tanoncszerzödéseiket. A később szerződők már azon tanévben nem ve­hetők fel, csak a következő tanév ele­jén. Ebből az a hátrány szármáz hátik, hogy az október hó után szerződött, de nem iskolázható tanoncok egy tan­évet elveszítenek, tanoncidejükkel pár­huzamosan nem fejezhetik be tanonc­iskolái tanulmányaikat s igy a fel­­szabadulásuk alkalmával nem jutnak tanonciskolái végbizonyitványikhoz, ami a fenti ipartörvény értelmében az ön­álló iparjog szerzésének egyik kelléke. Ezért ezúton is felhívjuk az ipari vagy kereskedői pályákra lépni szándékozók figyelmét, hogy tanoncszerzödéseiket július, augusztus vagy szeptember de legkésőbb október hó végéig kössék meg, hogy a következő tanévben a tanonciskolákba felvehetők legyenek. A felügyelőbizottság nevében: Nagy fenő felügyelőbizottsági elnök, Telkes Mihály tanonciskolái, igazgató. — Belelépett a vasvillába. Bán­­keszi községben Racek Pál 38 éves napszámos keresztül haladt az egyik udvaron és annak szalmás részén sú­lyos baleset érte. Az alomszalma alatt egy régi rozsdás vasvilla volt, abba lépett bele és a lábát veszélyesen meg­sebesítette. A nyári munkaszünet reformja. Mi minden kerül bele az újságba! Egyik laptársunk szenzációja és igazi újdonsága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom