Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-01 / 62. szám

1936. augusztus 1

Az oktalan nyári öltözködés.

Komárom, július 31.

Poiret, a leghíresebb párizsi divatszalon tulajdonosa, aki tudvalévőén a gazdasági depresszió folytán tönkre ment és most munkanélküli segélyből tartja fenn magát, egyéb munka hiányában a szakmájába vágó jóslással foglalkozik és a divat irányvonalában azt a tendenciát látja, hogy az hovatovább feleslegessé fog válni. Éppen úgy, mint ahogyan a legjobb tűzoltóság sem alkalmas a tűzveszély elhárítására, hanem csak a tűzbiztos anyagokból épült házak fogják a tűzoltóságot feleslegessé tenni, a divatnak is természetszerűen meg kell szűnnie, ha az emberek az öltözködéssel fel fognak hagyni.

Poiret szerint már a jövő században nem fognak a nők ruházkodni, hanem testüket különböző színű krémekkel bekenni, illetve ilyenekben megfürödni, kalap helyett fejükre fémpántot alkalmazni, cipő helyett pedig szandált hordani, mig a férfiak ruházata áttört nádfonatból fog állani.

Ezen jóslatszerű elgondolás tulajdonképen nem is esik messzire attól, ami különösen a tengeri fürdőhelyeken tartózkodó nőknél most is tapasztalható. Nemcsak a strandon láthatók a gyér fürdőkosztümben, mely kiállításban és árban gyakran vetekedik a legelegánsabb uccai ruhával, hanem egész nap, a reggelinél épúgy, mint az ebédnél is, abban mutatkoznak. A tropikus hőséget elviselhetővé tevő ezen szokáson manapság már nem ütközik meg senki és azt elitélni époly indokolatlan volna, mint a zord éghajlat alatt lakó eszkimót a bunda viselésétől eltiltani.

De egyébként is célszerűbb és praktikusabb a nőknek nyári öltözete, mivel a legkönnyebb anyagból készül, a nyak körül kivágott és jobbára ujjnélküli, minek folytán a testnek fokozott kipárolgását nem akadályozza úgy, mint a férfiruha, mely a maradiság és oktalanság bélyegét hordja magán. Ezen a téren egy szellemi elmaradás igazságtalan terhét csaknem némán cipeljük magunkon és nincs bátorságunk ahhoz, hogy másképen öltözködjünk, mint a többiek. De ha a hőmérő magasra szökteti higanyoszlopát, akkor izzadva szidjuk a sors kíméletlenségét!

Mily nagy az észbeli visszaesés a barlanglakó korszaka óta! Ez a barbár prémbe csavarta testét, ha fázott — és levetette, ha melege volt. Ellenben a modern ember ruháját nem a hideg elleni védelmül használja, hanem több rétegben takarókat rak magára, hogy ezzel embertársának imponáljon és ezek a testet takaró anyagok természetesen nagy áldozatot követelnek tőlünk.

Kezdjük a harisnya és alsónadrág feletti hosszú férfinadrágnál, mely a francia forradalom alkalmával szerepelt sansculottoktól származik, akik a nemesek és polgárok bosszantására az utóbbiak által viselt díszes térdnadrág helyett hosszú csövekbe dugták lábukat. Ezek a hosszú csövek másfél évszázad óta takarják a férfilábakat, míg a szabadság, melyért annyi vér folyt, sokkal hamarább tűnt el. A vasalt behajtás, mely VII. Eduard találmánya abból a korból, amikor egyéb gondja nem volt, szintén nem emeli a nadrág szépségét. Valószínűleg az Omega- és vastaglábuak kedvéért tartják fenn a hoszszúnadrág utálatos divatját.

Átkozott legyen az az ismeretlen tettes, aki azt az esztelenséget kigondolta, hogy a férfinyak, a testnek ez a természetes ventilátora, dupla vászonnal — mely gallérnak neveztetik — körülcsavartassék és közbe még egy tarka meleg kendő is helyeztessék. Talán azért kell nyáron a nyaknak hermetikus elzárása alatt szenvednünk, hogy a nyakkendőipar keresete csorbát ne szenvedjen? A gallérnak nyári kigombolása vagy levétele még nem talált elismerést a társaságban és a szabályszerű gallér továbbra is maradt nyári fegyelmi gyakorlatnak, mely teljesen haszontalan fegyelmezettségnek gutaütésig maradunk alávetve.

A mellény, mely — hála Istennek

»KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal.

Szörnyű szerencsétlenség Komárom batárában.

A pozsonyi tehervonat tőből levágta egy ujfalusi gyermek mindkét kezét.

zsonyi tehervonat zakatolását.

Komárom, július 31.

Borzalmas szerencsétlenség játszódott le kedden délben a Komáromtól alig egypár kilométerre fekvő Űrsujfalu határában.

Horjan József 12 éves őrsujfalusi gyermeket megbízta édesanyja azzal, hogy míg ő a Darányi birtokon dolgozó férjének elviszi az ebédet, őrizze a kecskéket. A töltés mellett legelésző kecskék minduntalan fel-felszaladtak a töltésre és a sínek között legelésztek. A gyermek, hogy ezt megakadályozza, nehogy véletlen a kecskéknek bajuk legyen és visszatérő édesanyjától kikapjon, felült a töltés szélére és így kergette vissza a sínekre menni szándékozó kecskéket. A nagy melegben úgylátszik vagy elnyomta az álom, vagy — ami még valószínűbb, — napszúrást kapott és nem hallotta meg a po— az utóbbi években nyáron át már nyugalomba vonult, szintén a rég letűnt hűbéruralom dísztelen maradványa. Eredetileg védelmet adott a bőrmellény szúrás és vágás ellen. A mai mellény csak karikatúrája az eredetinek és még a szúnyogcsípéstől sem óvja meg az embert. Különben is csalást jelent a mellénynek felemás hátrésze és oly benyomást tesz, mint az az ember, aki testének csak elülső részét mossa meg.

Hasonlóan esztelen és a régi egyenruháié maradványa a kabát ujjain felvarrt gomb, mely soha begombolásra nem szolgál. A régi egyenruha ujjai ugyanis hosszúak voltak és a hideg elleni védelmül a kézujjakat is befedték, azonban a fegyver kezelésénél a gombokat felnyitották. Most azonban semmi értelmük nincsen az ujjakra felvarrt gomboknak és az előkelő szabók még sem akarnak felhagyni ezen esztelen dísznek mondható ósdisággal.

Befejezésül a t. hölgyek engedőimével egy az öltözködés célját szabatosan megjelölő szellemes mondást említek fel, mely egy nagyvilági hölgytől származik, áld öreg korában ruházatának elhanyagolása miatt kérdőre vonatván, azt válaszolta: »én már nem öltözködöm, csak betakarom magam«. Dr.G. J.

A komáromi Anglia sétatér

kis vízmedencéje.

A komáromi anyák kérelme.

— július 31.

Az amerikai hőhullám ugyancsak közeledik felénk is. Egyik barátunk mondta, hogy a napokban délben kitett egy hőmérőt a napra és a higany 50 fokra szökött föl. Lehet, hogy még magasabbra is feljutott volna, de attól tartott, hogy a hőmérő elpattan, ha tovább künnhagyja a napon és ezért nem tette ki tovább a nap perzselő hatásának. így is elképzelhető a a rekkenő hőség.

Sietett is mindenki, aki csak tehette, a hűvös helyre és a vízben rengeteg ember lubicskolt.

A komáromiak nyelvén Angliának nevezett sétatéren a lovarda előtt van egy vízmedence. Évekkel ezelőtt építették a gyermekeknek. Amikor a Sokol egyesületnek a múltkor itt ünnepsége volt, a rendezőség ezt a vízmedencét megtöltötte vízzel. A medence olyan csekély, hogy kisgyerekek minden veszély nélkül fürödhetnek benne és a vízmedence körül elterülő homokban játszó kisgyerekek hamarosan fölfedezték ezt a vizet és játék közben többször megfúr ödtek benne.

A gyerekek szülei örültek ennek a közeli és veszélytelen gyerekfürdőnek, mert a gyereket nem kell kivinni

A gyermek oly szerencsétlen helyzetben feküdt a töltésen, hogy csuklói éppen a sínre értek.

A tehervonat, amelynek mozdonyvezetője nem vette észre a gyermeket, illetőleg nem is tudhatta, hogy nem fog az utolsó pillanatban felugrani, hogy ezzel a mozdonyvezetőt bosszantsa, mind jobban közeledett a gyermekhez, míg végül kerekei tőből lemetszették a gyermek kezeit.

Súlyos sérülésével azonnal beszállították a komáromi kórházba, ahol műtétet végeztek rajta. A gyermek a nagy vérveszteség ellenére is életbenmaradt és most már minden remény megvan arra, hogy komplikációk nem állnak elő.

a Yágra, vagy a Dunára, ahol a kisgyerekek fürösztése már nagyobb veszéllyel jár.

A szülők öröme azonban nem sokáig tartott, mert kitűnt, hogy a pár hetes Sokol ünnepségek óta ugyanaz a víz poshad a medencében és azóta mái' megszaporodtak benne bizonyára az ártalmas bacillusok. Persze a poshadt víz melegsége a gyerekeknek tetszik és szülői tilalom ellenére is megfürödnek a már illatos vízben.

A mostani rettenetes melegben Isten áldása volna, ha annak a medencének a vizét legalább hetenként, vagy ötnaponkint fölfrissítenék és akkor a melegségtől agyon gyötört szegény gyerekek vígan lubickolhatnának benne játék közben.

A szülők ezt kérik és erősen remélik, hogy a katonai parancsnokság, amelynek hatáskörébe tartozik ez, talál módot ennek a kérdésnek a megoldására.

A medencében most poshadó vizet azonban jó volna minél előbb eltávolítani, mert az már illatossá teszi a környezetet.

Az érdekelt szülők remélik, hogy kérésük meghallgatásra talál és otthon nyugodtak lehetnek, mert kisgyerekeiknek abban a medencében nem történhetik semmi bajuk.

Komáromi

Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei

Több ízben, különösen nagyobb városokban előfordul, hogy a betegsegélyző intézetek a háztulajdonosoknak fizetési felszólításokat küldenek a házmesterek betegbiztosítására vonatkozólag.

Amennyiben a háztulajdonosok ezen intézkedéseket meg nem felebbezik, úgy ezek jogerőre emelkednek s az intézetnek jogában lenne évekre viszszamenőleg is követelni és behajtani a járulékokat. A betegsegélyző pénztárak ezen eljárása váratlanul érinti a háztulajdonosokat, mert eddig abban a hiszemben voltak, hogy a házmesterek a biztosítás kötelezettsége alól mentesek.

Távol áll tőlünk a pénztároknak a házmesterek biztosítási kötelezettségére vonatkozó jogát kétségbe vonni.

Azonban feltétlenül szükségesnek tartjuk annak esetről-esetre való pontos megállapítását, hogy az adandó esetben az intézeteknek biztosítási kötelezettsége és joga fennáll-e avagy sem.

A törvény e tekintetben a háztulajdonosoknak megfelelő védelmet nyújt, miáltal képesek az esetleges igazságtalanságokkal szemben védekezni.

A házmester törvény azt mondja, hogy azok a házmesterek, akik ezen foglalkozást alkalmilag űzik, vagy csak mint mellékfoglalkozást gyakorolják, nem esnek biztosítási kötelezettség alá.

Tehát a háztulajdonosnak csak azt

sírkőraktára Komárno, Gazda n. 23.

Raktáron tart: Elsőrendű

fekete svéd gránit

sírköveket, valamint mindenféle márvány sírköveket is a legszebb kivitelben és legolcsóbb árban.

A legpontosabb kiszolgálás úgy helyben mint vidéken. M

O

kell beigazolnia, hogy a kérdéses esetben mellékfoglalkozásról van-e sző, avagy nem.

Mellékfoglalkozásról azonban csakis akkor lehet szó, ha a házmestereknek tényleg más foglalkozása is van, mely az ő főfoglalkozásuknak tekinthető.

Ha pl. az önálló iparos vagy gyári munkás, aki tényleg ebből tartja fenn magát, s emellett a házmesterséget mint mellékfoglalkozást űzi.

Két egyenértékű foglalkozás mellett a főfoglalkozásnak az tekinthető, mely a létfentartásnak alapját képezi, még akkor is, ha esetleg a másik foglalkozása nagyobb jövedelemmel járna.

Egy nagy bérpalota házmestere okvetlenül majdnem minden idejét kötelessége teljesítésére fordítja, miértis ez a foglalkozás kétségtelenül a főfoglalkozása.

A házmesteri munkák a legtöbb esetben csak úgy mellékesen lesznek sokszor nem is saját személyében, hanem a családtagok által elvégezve.

A házmester a maga munkája után néz. miértis a házmesterség csak mellékfoglalkozása, s mint ilyen, nem esik a biztosítási törvény alá.

Mindezekből látnivaló, hogy a házmester foglalkozásának biztosítási kötelezettsége nem áll fenn akkor, amikor az illető személy létfentartásának szempontjából alárendelt természetű.

Ha a házmester és családja főképen a gazdaságból, önálló iparból tartja fenn magát, úgy biztos, hogy a házmesterség csak mellékfoglalkozás, miért is ennek biztosítási kötelezettségéről szó sem lehet.

Amennyiben férj és feleség közösen lennének házmestereknek felvéve, úgy akkor könnyen megeshetik, hogy az asszonytól, kinek jogi helyzete külön elbírálás alá esik, biztosítási járulékot fognak követelni, még akkor is, ha a férjnek biztosított főfoglalkozása van.

Ezért szükséges a házmesteri szerződéseket pontosan és világosan megszövegezni, a hibákat pótolni.

Mindent egybevéve, minden egyes eset külön elbírálás alá esik. _____________________Bocz Béla.

— Felhivás az ipari vagy kereskedői pályára lépni szándékozó tanulóifjúsághoz. A 259. sz. ipartörvény a tanonciskolákba valő felvételt akként szabályozza, hogy a szerződést kötött tanulók közül minden tanévben csak azok vehetők fel a tanonciskolák egyes osztályaiba, kik legkésőbb október hó végéig kötötték meg tanoncszerzödéseiket. A később szerződők már azon tanévben nem vehetők fel, csak a következő tanév elején. Ebből az a hátrány származhatik, hogy az október hó után szerződött, de nem iskolázható tanoncok egy tanévet elveszítenek, tanoncidejükkel párhuzamosan nem fejezhetik be tanonciskolái tanulmányaikat s igy a felszabadulásuk alkalmával nem jutnak tanonciskolái végbizonyitványikhoz, ami a fenti ipartörvény értelmében az önálló iparjog szerzésének egyik kelléke. Ezért ezúton is felhívjuk az ipari vagy kereskedői pályákra lépni szándékozók figyelmét, hogy tanoncszerzödéseiket július, augusztus vagy szeptember de legkésőbb október hó végéig kössék meg, hogy a következő tanévben a tanonciskolákba felvehetők legyenek.

A felügyelőbizottság nevében: Nagy fenő felügyelőbizottsági elnök, Telkes Mihály tanonciskolái, igazgató.