Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-04 / 54. szám
Eaapnnk mai száma a jövőheti teljesBádiö-mttsort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam._____________________54. szám,_________ ____________Szombat, 1936. júliusi 4. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár, csehszlovák értékben: Belyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 8# KC, félévre 40 KC, negyedévre 20 KC. — Külföldön 120 Kö. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Belel öe főszerkesztőd GAAL GYULA dr. Szerkesztőd BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Eőmunkatársaki FCLöP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kfadóhivatali Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Sakkhuzások Genfben. ff (AL) Genfben ismét megindult a nagyüzem. A nyilvános üléseket a régi szokásnak megfelelően ismét bizalmas tanácskozások, zártkörű cliner-k, vizitelések előzték meg. Sejtette mindenki, hogy az atmoszféra feszült és ideges, de hogy egy-kettőre ki is fog robbanni valamilyen bomba, azt talán csak a leginkább beavatottak tudták. A bomba robbant is. A népszövetség ülésén megjelent Abesszínia császára és igaz, hogy a népszövetségi nagyok által nem értett amharai nyelven, de súlyos vádbeszédet mondott. Legalább ezt állítják azok, akik ismerik a beszéd szövegét, mert sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem jelent meg közlemény erről a beszédről, csak egy nem sokat mondó kivonat látóit napvilágot. A négus beszédét az olasz újságírók füttyökkel fogadták, ami a népszövetség tanácskozásai alkalmával még sohasem fordult elő. A szenzáció-éhes sajtó szent borzalommal és kiszínezve ismerteti ezt a »hallatlan esetet«, mégsem hisszük, hogy emiatt a világ össze fog dőlni és sajnos az is majdnem bizonyos, hogy ezek a füttyök — amelyek alighanem némileg szimbolikusait is ezekben a »fenkölt« csarnokokban — nem fogják arra indítani a népszövetséget, hogy most már más irányban folytassa tevékenységét. A népszövetségi tárgyalások napirendjén egy csomó kényes és kellemetlen ügy szerepel. így elsősorban az Olaszország ellen folyamatba tett szankciók megszüntetésének és Abeszszinia annektálásának illetve ezen annektálás elismerésének kérdése. Felmerült a népszövetség alapokmányának módosítására nézve is egy javaslat; megoldatlan a rajnai vidék demiiitarizálásának Németország részéről történt megszüntetésével kapcsolatban több kérdés. Ott kísért az ausztriai, a dunamedencei és danzingi probléma. Mindezek alkalmasak arra, hogy kiélezzenek régen lappangó ellentéteket és újabb bonyodalmakat támasszanak. A hatalmak csoportosidása sem tud még kialakulni. Különösen franciaországi hírforrásokból táplálkozva azt írják a francia orientációjú lapok, hogy meg fog valósulni a francia— angol—orosz antant, körülbelül ugyanolyan célokkal, mint annak idején a világháború elölt a nagyálltán!. Ezzel szemben az inkább jobboldalú beállítású európai sajtó egy franciaangol—német szövetség létesítését szeretné sejtteíni. Feltűnt, hogy mig Baldwin, az angol miniszterelnök az utóbbi terv hívének látszik és ilyen értelemben többizben nyilatkozott is, addig az angol hadügyminiszter Pá-Komárom, július 3. A pénzügyminiszternek a tetemesen megnövekedett személyi kiadások okozzák a legtöbb gondot. Kalfus dr. pénzügyminiszter a szenátus ülésén hosszabb beszédben válaszolt az egyenesadók reformjának tárgyalásán felhozott panaszokra. A miniszter hangsúlyozta, hogy a javaslat fedezeti törvény is, amennyiben 70—S0 millió több bevétellel számol és pedig még ebben az évben. A most tárgyalt javaslat a képviselőház koalíciós hetes bizottságának javaslata és a politikai vezetés feladata a dolgokat úgy rendezni, hogy a jövőben a koalíció már a javaslatok észrevételezési eljárásában érvényesítse kívánságait. A pénzügyminiszter felhívta a figyelmet az állami személyi kiadások növekedésére. A személyi kiadások ma már 8.6 milliárd koronát tesznek ki. A személyi kiadások növekedésének oka a rendszeresített helyek számának növelése, a közalkalmazottak számának általános növekedése, az automatikus előlépés, a korai nyugdíjazások. A tulajdonképeni állami igazgatásban 1929 óta a közalkalmazottak száma 9S.684-rőI 1936-ban már 115.665 főre emelkedett. A tanítók száma ugyanakkor 39 százalékkal, a nyugdíjasok száma 35 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a nyugdíjasok költségei, illetményei teljes 42 százalékkal növekedtek. Különösen az iskolaügyi kiadások növelése nemcsak pénzügyi szempontból kell, hogy aggodalmat keltsen, hanem azért is, hogy mi lesz azután az intelligenciával. Pajor dr. szenátor a költségvetési bizottságban felsorolta az adózók sérelmeit. A szenátus költségvetési bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen az adónovella vitájában felszólalt dr. Pajor Miklós, egyesült pártunk szenátora, aki beszédében kiemelte, hogy a javaslat az adózók újabb megterhelését jelenti bizonyos költségvetési hiány fedezése céljából. Legsúlyosabb sérelmeink — mondotta többek között Pajor dr. szenátor — az adó kivetése és a fellebbezési eljárás során történtek. A túlterhelt adóreferensek az adózók vallomásával érdemben nem rizsban inkább mint a francia—angol—orosz szövetség híve mutatkozott be. Baldw inról állandóan hírlik, hogy beteg, pihenni akar és nincs kizárva, hogy ez a betegsége politikai jellegű és előkészíti visszavonulását. Tény mindenesetre az, hogy maguk az angol kormánykörök is nem egységesek a jövő kialakításának kérdésében. Mindkét antant vagy szövetség-kombinációból hiányoznak az olaszok, foglalkoztak. Az adózókat a lehetetlen fölhívásokkal zaklatják, az adott választ sohasem tartották kielégítőnek, csak azért, hogy kimondhassák akontumáciát és az adót az adózó viszonyait rendszerint nem ismerő kivetőbizottság becslésének alapján vethessék ki. Van ugyan az adózónak fellebbezési joga, de már a fellebbezés elintézése három évig is eltart s mivel a fellebbezést újból az adózó viszonyait nem ismerő bizottság dönti el és ráadásul rá van utalva a referens előterjesztésére, a fellebbezés a legritkább esetben nyer kedvező elintézést. Az adózó panasszal fordulhat a legfelső közigazgatási bírósághoz, de ez a legjobb esetben csak azt mondja ki, hogy az alsóbb hatóságok eljárása szabálytalan volt. — Vagyis kezdődhetik az adókivetési eljárás teljesen újra s az adózó végkimerülésében valamely egyezséget köt, főleg, ha a túlmagasan kivetett adót végrehajtások és árverések kényszere alatt lefizette. Fiissy Kálmán szenátor a húsadó novella ellen. A szenátus most tárgyalta a húsadó novelláját, melynek vitájában felszólalt Füssy Kálmán szenátor is, aki beszédében kijelentette, hogy a húsadóról szóló törvény javaslatában annyi a fogyatékosság, hogy csak újabb bajok forrása lehet. Például a gazda átalány-húsadót fizet, de ha a városban tanuló, vagy a katonaságnál szolgáló fiának is juttatni akar az otthon levágott sertés húsából, vagyis saját háztartásán kívül fogyaszt el valamelyik családtagja a húsból, nyomban bekövetkezik a »súlyos jövedéki kihágás«, melyet a megrövidített adó ötvenszeresével bírságolnak. Ami például egy ötkilós sonka elküldésénél ötven korona lehet. A kényszerlevágásoknál kötelező az állatorvosi szemle. Vagyis ha a borjú lábát töri, amit minden rendes gazda meg tud állapítani, nem vághatja le állatorvos nélkül s a kényszervágásnál a ma javasolt szöveg szerint az átalányadóhoz majd külön meg kell fizetni 24 órán belül a teljes húsadót. Az egész törvény arra lesz csak jó, hogy a hentes és húsvágó iparosokat izellenére, hogy a belátó politikusok szerint az ilyen el nem ismerés mindenkor kétélű fegyver. így például amikor a japánok megalapították Mandsuokót és a hatalmak ezt vonakodnak elismerni, ebből legtöbb gazdasági és katonai haszna Japánnak van, amelyet pedig, legalább elméletileg, büntetni akartak. Olaszországgal folyik tehát a játék, de ha a különböző kombinációkból a látszat szerint ki is akarják felejteni, mégis Franeiaország és Angolország olyan nyilatkozatokat röppentenek világgá, mintha a népszövetség munkájában mcllőzhetetlennek tartanák Olaszország közreműködését. Az olaszok nem sokat teketóriáznak. Ha a szankciók elejtését biztosítottnak látják is, kitartanak amellett, hogy elismertessék Abesszínia annektálását és ezzel a római birodalom ujrafeléledését. Genfben minden olaszellenes megnyilatkozásra élénken és érzékenyen reagálnak és így természetesen sértésnek tekintik azt, hogy Abesszinia császára megjelenhetett a népszövetség előtt és filippikát mondhatott Olaszország elten. Fokozza az olaszok sértődöttségét, hogy a négus elleni füttykoncertben résztvevő olasz újságírókat részben letartóztatták, részben kiutasították Svájcból. Ezekkel az olasz újságírókkal a hivatalos olasz körök és az olasz közvélemény is szolidaritást vállal és újra felhangzik olasz részről az a fenyegetés, hogy Olaszország hagyja el a népszövetséget, mert olt úgy sincs mit keresnie, mert ott nem találhatja meg igazát. Már néhány éve tapasztaljuk, hogy a nyári kánikulák ideje nem hoz — legalább ideiglenes — pihenést és megnyugvást a nemzetközi élet forrongásaiban. Az idén is minden jel arra vall, hogy a kavarodás tovább fog tartani, ha bár a kényes kérdéseknek további taglalását Genfben is őszre halasztják. A mai viszonyokra — sajnos — nem lehet rávonni azt a szabályt, hogy sok dolog magától is szépen elintéződik, ha meg nem bolygatják. Annyi a sebe a békétlen Európának és oly mélyek ezek a sebek, hogy gyógyításuknak halogatása csak további gennyesedést vagy üszkösödést okozhat. Nálunk, a mi vidékeinken megkezdődött a magyar gazdának legfontosabb időszaka: népesek a földek, villognak a kaszák, folyik az aratásnak munkája, hogy minden dolgos kéz hozzájusson a mindennapi kenyérhez. Ez a kenyér az, amely megköveteli nemcsak nálunk, de az egész világon az erők összefogását, mert ha az örökös békétlenségben elvész ez a kenyér és csak a megoldatlan problémák maradnak meg, akkor sohasem lesz lehetséges, hogy az emberiség betöltse azt a magas hivatását, amelyre az Úristen rendelte! ami azt mutatja, hogy a párisi és londoni sugalmazok véleménye szerint Angolország és Franciaország nem tudják egykönnyen megemészteni a keserű abessziniai cseppeket, amelyeket Róma adagolt be nekik. Ha a szankciókat meg is szünteti majd a népszövetség, mert hiszen mást már amúgy sem tehet, Abesszínia annektálásának kérdésében még kellcmetlenkedhetik Rómának, annak