Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-04 / 54. szám

Eaapnnk mai száma a jövőheti teljesBádiö-mttsort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam._____________________54. szám,_________ ____________Szombat, 1936. júliusi 4. POLITIKAI LAP. Előfizetési ár, csehszlovák értékben: Belyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 8# KC, félévre 40 KC, negyed­évre 20 KC. — Külföldön 120 Kö. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Belel öe főszerkesztőd GAAL GYULA dr. Szerkesztőd BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Eőmunkatársaki FCLöP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kfadóhivatali Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Sakkhuzások Genfben. ff (AL) Genfben ismét megindult a nagyüzem. A nyilvános üléseket a régi szokásnak megfelelően ismét bi­zalmas tanácskozások, zártkörű cli­­ner-k, vizitelések előzték meg. Sej­tette mindenki, hogy az atmoszféra feszült és ideges, de hogy egy-kettőre ki is fog robbanni valamilyen bom­ba, azt talán csak a leginkább be­avatottak tudták. A bomba robbant is. A népszövetség ülésén megjelent Abesszínia császára és igaz, hogy a népszövetségi nagyok által nem ér­tett amharai nyelven, de súlyos vád­beszédet mondott. Legalább ezt ál­lítják azok, akik ismerik a beszéd szövegét, mert sem hivatalosan, sem félhivatalosan nem jelent meg köz­lemény erről a beszédről, csak egy nem sokat mondó kivonat látóit nap­világot. A négus beszédét az olasz újságírók füttyökkel fogadták, ami a népszövetség tanácskozásai alkalmá­val még sohasem fordult elő. A szen­záció-éhes sajtó szent borzalommal és kiszínezve ismerteti ezt a »hallat­lan esetet«, mégsem hisszük, hogy emiatt a világ össze fog dőlni és saj­nos az is majdnem bizonyos, hogy ezek a füttyök — amelyek alighanem némileg szimbolikusait is ezekben a »fenkölt« csarnokokban — nem fog­ják arra indítani a népszövetséget, hogy most már más irányban foly­tassa tevékenységét. A népszövetségi tárgyalások napi­rendjén egy csomó kényes és kelle­metlen ügy szerepel. így elsősorban az Olaszország ellen folyamatba tett szankciók megszüntetésének és Abesz­­szinia annektálásának illetve ezen an­­nektálás elismerésének kérdése. Fel­merült a népszövetség alapokmányá­nak módosítására nézve is egy javas­lat; megoldatlan a rajnai vidék de­­miiitarizálásának Németország részé­ről történt megszüntetésével kapcso­latban több kérdés. Ott kísért az ausztriai, a dunamedencei és dan­­zingi probléma. Mindezek alkalma­sak arra, hogy kiélezzenek régen lap­pangó ellentéteket és újabb bonyodal­makat támasszanak. A hatalmak csoportosidása sem tud még kialakulni. Különösen francia­­országi hírforrásokból táplálkozva azt írják a francia orientációjú lapok, hogy meg fog valósulni a francia— angol—orosz antant, körülbelül ugyan­olyan célokkal, mint annak idején a világháború elölt a nagyálltán!. Ez­zel szemben az inkább jobboldalú beállítású európai sajtó egy francia­­angol—német szövetség létesítését sze­retné sejtteíni. Feltűnt, hogy mig Baldwin, az angol miniszterelnök az utóbbi terv hívének látszik és ilyen értelemben többizben nyilatkozott is, addig az angol hadügyminiszter Pá-Komárom, július 3. A pénzügyminiszternek a tetemesen megnövekedett személyi kiadások okozzák a legtöbb gondot. Kalfus dr. pénzügyminiszter a sze­nátus ülésén hosszabb beszédben vá­laszolt az egyenesadók reformjának tárgyalásán felhozott panaszokra. A miniszter hangsúlyozta, hogy a ja­vaslat fedezeti törvény is, amennyiben 70—S0 millió több bevétellel számol és pedig még ebben az évben. A most tárgyalt javaslat a képviselőház koa­líciós hetes bizottságának javaslata és a politikai vezetés feladata a dolgokat úgy rendezni, hogy a jövőben a koa­líció már a javaslatok észrevételezési eljárásában érvényesítse kívánságait. A pénzügyminiszter felhívta a fi­gyelmet az állami személyi kiadások növekedésére. A személyi kiadások ma már 8.6 milliárd koronát tesznek ki. A személyi kiadások növekedésé­nek oka a rendszeresített helyek szá­mának növelése, a közalkalmazottak számának általános növekedése, az automatikus előlépés, a korai nyug­díjazások. A tulajdonképeni állami igazgatásban 1929 óta a közalkalma­zottak száma 9S.684-rőI 1936-ban már 115.665 főre emelkedett. A tanítók szá­ma ugyanakkor 39 százalékkal, a nyugdíjasok száma 35 százalékkal nö­vekedett. Ugyanakkor a nyugdíjasok költségei, illetményei teljes 42 száza­lékkal növekedtek. Különösen az is­kolaügyi kiadások növelése nemcsak pénzügyi szempontból kell, hogy ag­godalmat keltsen, hanem azért is, hogy mi lesz azután az intelligenciá­val. Pajor dr. szenátor a költségvetési bizottságban felsorolta az adózók sérelmeit. A szenátus költségvetési bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen az adó­novella vitájában felszólalt dr. Pajor Miklós, egyesült pártunk szenátora, aki beszédében kiemelte, hogy a ja­vaslat az adózók újabb megterhelé­sét jelenti bizonyos költségvetési hi­ány fedezése céljából. Legsúlyosabb sérelmeink — mondotta többek között Pajor dr. szenátor — az adó kivetése és a fellebbezési eljárás során történ­tek. A túlterhelt adóreferensek az adózók vallomásával érdemben nem rizsban inkább mint a francia—an­gol—orosz szövetség híve mutatkozott be. Baldw inról állandóan hírlik, hogy beteg, pihenni akar és nincs kizárva, hogy ez a betegsége politikai jellegű és előkészíti visszavonulását. Tény mindenesetre az, hogy maguk az an­gol kormánykörök is nem egységesek a jövő kialakításának kérdésében. Mindkét antant vagy szövetség-kom­binációból hiányoznak az olaszok, foglalkoztak. Az adózókat a lehetetlen fölhívásokkal zaklatják, az adott vá­laszt sohasem tartották kielégítőnek, csak azért, hogy kimondhassák akon­­tumáciát és az adót az adózó viszo­nyait rendszerint nem ismerő kivető­bizottság becslésének alapján vethes­sék ki. Van ugyan az adózónak fel­lebbezési joga, de már a fellebbezés elintézése három évig is eltart s mi­vel a fellebbezést újból az adózó vi­szonyait nem ismerő bizottság dönti el és ráadásul rá van utalva a refe­rens előterjesztésére, a fellebbezés a legritkább esetben nyer kedvező el­intézést. Az adózó panasszal fordul­hat a legfelső közigazgatási bíróság­hoz, de ez a legjobb esetben csak azt mondja ki, hogy az alsóbb ha­tóságok eljárása szabálytalan volt. — Vagyis kezdődhetik az adókivetési el­járás teljesen újra s az adózó vég­kimerülésében valamely egyezséget köt, főleg, ha a túlmagasan kivetett adót végrehajtások és árverések kény­szere alatt lefizette. Fiissy Kálmán szenátor a húsadó novella ellen. A szenátus most tárgyalta a hús­adó novelláját, melynek vitájában fel­szólalt Füssy Kálmán szenátor is, aki beszédében kijelentette, hogy a hús­adóról szóló törvény javaslatában annyi a fogyatékosság, hogy csak újabb bajok forrása lehet. Például a gazda átalány-húsadót fizet, de ha a városban tanuló, vagy a katona­ságnál szolgáló fiának is juttatni akar az otthon levágott sertés húsából, va­gyis saját háztartásán kívül fogyaszt el valamelyik családtagja a húsból, nyomban bekövetkezik a »súlyos jö­vedéki kihágás«, melyet a megrövidí­tett adó ötvenszeresével bírságolnak. Ami például egy ötkilós sonka elkül­désénél ötven korona lehet. A kény­szerlevágásoknál kötelező az állator­vosi szemle. Vagyis ha a borjú lábát töri, amit minden rendes gazda meg tud állapítani, nem vághatja le állat­orvos nélkül s a kényszervágásnál a ma javasolt szöveg szerint az átalány­adóhoz majd külön meg kell fizetni 24 órán belül a teljes húsadót. Az egész törvény arra lesz csak jó, hogy a hentes és húsvágó iparosokat iz­ellenére, hogy a belátó politikusok szerint az ilyen el nem ismerés min­denkor kétélű fegyver. így például amikor a japánok megalapították Mandsuokót és a hatalmak ezt vo­nakodnak elismerni, ebből legtöbb gazdasági és katonai haszna Japán­nak van, amelyet pedig, legalább el­méletileg, büntetni akartak. Olaszor­szággal folyik tehát a játék, de ha a különböző kombinációkból a látszat szerint ki is akarják felejteni, mégis Franeiaország és Angolország olyan nyilatkozatokat röppentenek világgá, mintha a népszövetség munkájában mcllőzhetetlennek tartanák Olaszor­szág közreműködését. Az olaszok nem sokat teketóriáz­nak. Ha a szankciók elejtését biz­tosítottnak látják is, kitartanak amel­lett, hogy elismertessék Abesszínia annektálását és ezzel a római biroda­lom ujrafeléledését. Genfben minden olaszellenes megnyilatkozásra élén­ken és érzékenyen reagálnak és így természetesen sértésnek tekintik azt, hogy Abesszinia császára megjelen­hetett a népszövetség előtt és filippi­­kát mondhatott Olaszország elten. Fo­kozza az olaszok sértődöttségét, hogy a négus elleni füttykoncertben részt­vevő olasz újságírókat részben letar­tóztatták, részben kiutasították Svájc­ból. Ezekkel az olasz újságírókkal a hivatalos olasz körök és az olasz köz­vélemény is szolidaritást vállal és újra felhangzik olasz részről az a fenyegetés, hogy Olaszország hagyja el a népszövetséget, mert olt úgy sincs mit keresnie, mert ott nem ta­lálhatja meg igazát. Már néhány éve tapasztaljuk, hogy a nyári kánikulák ideje nem hoz — legalább ideiglenes — pihenést és megnyugvást a nemzetközi élet for­rongásaiban. Az idén is minden jel arra vall, hogy a kavarodás tovább fog tartani, ha bár a kényes kérdé­seknek további taglalását Genfben is őszre halasztják. A mai viszonyokra — sajnos — nem lehet rávonni azt a szabályt, hogy sok dolog magától is szépen elintéződik, ha meg nem bolygatják. Annyi a sebe a békétlen Európának és oly mélyek ezek a se­bek, hogy gyógyításuknak halogatá­sa csak további gennyesedést vagy üszkösödést okozhat. Nálunk, a mi vidékeinken megkez­dődött a magyar gazdának legfonto­sabb időszaka: népesek a földek, vil­lognak a kaszák, folyik az aratásnak munkája, hogy minden dolgos kéz hozzájusson a mindennapi kenyérhez. Ez a kenyér az, amely megköveteli nemcsak nálunk, de az egész világon az erők összefogását, mert ha az örö­kös békétlenségben elvész ez a ke­nyér és csak a megoldatlan prob­lémák maradnak meg, akkor soha­sem lesz lehetséges, hogy az emberi­ség betöltse azt a magas hivatását, amelyre az Úristen rendelte! ami azt mutatja, hogy a párisi és londoni sugalmazok véleménye sze­rint Angolország és Franciaország nem tudják egykönnyen megemész­teni a keserű abessziniai cseppeket, amelyeket Róma adagolt be nekik. Ha a szankciókat meg is szünteti majd a népszövetség, mert hiszen mást már amúgy sem tehet, Abesszí­nia annektálásának kérdésében még kellcmetlenkedhetik Rómának, annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom