Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-29 / 61. szám
1986. iúlius 29. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal A betyárvilág romantikája Gróf Ráday Gedeon eddig ismeretlen feljegyzései a betyárok lélektanáról. A Tiszaszabályozás előtt, még kiöntéses világ az Alföld. Debrecentől le Orsováig tavak csillámlottak és tavasz táján tengerré áradt a Tisza. A füzesek és a nádasok búvóhelyül szolgáltak az elkeseredett embereknek. A nehéz vértezett! császári katona tanácstalanul torpant meg a szél sóhajától megremegő és beláthatatlan nagyságú nádasvilág előtt. A lova nem vitte tovább és ha mégis bemerészkedett, örökre elveszett. Elnyelte az ingován3ros nádas, vagy kiéheztették a bujdosók és ha eílentállt: életével fizetett. NEM KATONÁSKODTAK — INKÁBB BETYÁRNAK MENTEK Ausztria háborúskodott és aki bírta, megugrott a verbuválás elől vagy hónapok múltán az olasz harctérről szökött meg gyalog, lerongyoltan, kiéhezetten, egy céllal, egy gondolattal eltelve: haza! Otthon szétnézett a család körében, de csak rövid időre és tele aggodalmakkal. Padláson, szénában hált, jégvermekben rejtegették, majd ahogy veszedelmessé vált az otthontartózkodása: tovább állt. És nem is szökött messze. Csak a Tiszáig. Aztán bevetette magát a nádasrengetegbe és felcsapott betyárnak. Mi mást tehetett volna... Ott élt békésen esztendőkig. Halászott és vadászott. Halban és vadban nem volt hiány. De a rettegéses évek során idővel úgy elszaporodtak, hogy az osztrákok is megneszelték a bujdosó katonavisellek rejtekhelyét. Eleinte fegyverük sem volt. De már az első »meghajtásuknál« mindegyik szerzett magának. A nehéz mozgású vértessel könnyen elbánt a »szőrhátán« lovagló szegénylegény. Lerántotta a ló hátáról, vagy becsalta az ingoványba és örökre elveszejtette. így azután a császáriak súlyos és mindennap megismétlődő veszteségeket szenvedtek és ezek riasztó hire a bécsi udvarig is elhatolt. Természetesen kiszínezett és megtorlást kívánó alakban. BETYÁRVILÁG A KÜLFÖLDI SAJTÓBAN Ekkor került először a »betyárvilág« fogalma a külföldi sajtóba és a bécsi udvar gondoskodásával a valótlan rémhírek tömegének láncolatai. »Magyarországon megszűnt a vagyon és a személybiztonság. A vásárokat és a falvakat felfegyverzett betyárok tartják állandó izgalomban, az országutakon pedig biztos halál .vár a békés utazóra... Mindenhol pusztítanak és rabolnak« — írták ezek a jóakaratú külföldi lapok. Bismarck fia ezidőben keresztülkocsizott a hírhedt földön anélkül, hogy bántódása történt volna. Pedig nem egyszer találkoztak a hírhedt szegénylegényekkel. — Békés, csöndes, jámbor, hazátlan, elkeseredett emberek ezek — írja naplójában Bismarck —, de se rablók, se utonállók, se nem gyilkosok. A tömeg, a bujdosók zöme, természetesen nem volt az. Igaz ugyan, akadtak lóelkötések, itt-ott megtizedelték a gulyát, elhajtották a nyájat, de embert nem öllek. Csak harcban, életüket védve, a császáriak ellen hadakozva. Rózsa Sándor és bandájának kegyetlensége a regényesség világába tartozik. Csupán a földesurra vetettek ki élelmezési sarcot. Az pedig örült és boldogan adózott, mert így békén és nyugodtan élhetett gazdaságában. De ha császárival került össze a »nagy paraszt« (így nevezték egymás között), utolsó leheletig viaskodtak. Ilyen kis csete-paték napról-napra megismétlődtek és mindig az egész Alföldet behálózó szervezettséggel rendelkező Rózsa Sándor bandájának győzelmével. Mert a köznép — történt is akármi — mindig az űzött, világnak kényszerített betyár mellé állott. Rejtegette, élelmezte, félrevezette az üldöző császáriakat és addig-addig furfangoskodott, mig a szegénylegény puskacsöve .elé nem csalogatta. GRÓF RÁDAY GEDEON IRTÓHADJÁRATA De végre Bécsben is megsokallották a mind súlyosabb vérveszteséget és könyörtelen leszámolásra készülődtek. Gróf Ráday Gedeont teljes hatalmi joggal kormánybiztosi minőségben leküldték a déli vidékekre. Az egész temesvári hadtestet rendelkezésére bocsátották azzal az utasítással, hogy tüzzel-vassal számoljon le a mindinkább kellemetlenkedő szegénylegényekkel. Mert Rózsa Sándor hatalmi tultengése már nem ismert határt. Fékezhetetlen hiúság fűtötte és csak úgy tüntetésből, 1868-ban a Félegyházáról Szegedre haladó személyvonat előtt, amelyen József nádor ült, felszedte a síneket. Csak a vak véletlenen múlott, hogy tömeges szerencsétlenség nem történt. Ez a meggondolatlan merénylet azután bucsudala is volt Rózsa Sándornak, mert a félegyházi »világot bejáró« vasúti merénylet után, gróf Ráday Gedeon másnap már a szegedi várban trónolt és megkezdte a szegénylegények üldözését. Két csendbiztost vett magához. A híres Laucsikot és Klemm Jusztint. Ezek úgy ismerték az alföldi nádasok végtelen világát, mint a tenyerüket és az ő irányításuk mellett éheztették ki búvóhelyéről Rózsa Sándort is. Rózsa Sándor köré már életében a regényesség dicsfénye szövődött. De még több, hősiességtől koszoruzva: elfogatása után. Vásári ponyvakönyvek százai zengtek évtizedeken át Rózsa Sándor és bandájának regényes tetteiről, olyan beállításban, amelyből alig-alig néhány részlet volt csak igaz. Pedig a Rózsa Sándor-féle legendákat maga az elfogatója, gróf Ráday Gedeon szállította le a kellő mértékre. De a tanyák világában a nép, a köznép hitt és esküdött a mesékre. Tetszett, szívszerint valónak találta, hogy az Alföld egyszerű fia olyan rettenthetetlen bátorsággal szállt élethalálharcba az állig felfegyverzett császári katonákkal. Rózsa Sándor alakja ezért nőtt és nőtt oly nagyraj a legendákban, amelyre a koronát a 48-as harcok alatti regényes szereplésével rakta fel. Rózsa Sándor bandájával a szabadságharc alatt Kossuthtól menlevelet nyert és háromszáz pusztázó juhász- és csikóslegénynyel Damjanich hadseregében egykét kisebb csatában bátran is harcolt, de a táborban annyira elkényeztették őket, hogy a sorok között felbomlott a fegyelem, úgy hogy Damjanich is hamar megszabadult a puszták fiaitól... Egyetlen, valóban megtörtént regényes részlet Rózsa Sándor életében (gróf Ráday is megemlékezik róla) egy elkeseredett pisztolypárbaj. Weber osztrák őrmester néhány vértesével Dorozsma felé haladt, mert megtudták, hogy Rózsa Sándor ott tartózkodik egyik jómódú gazdánál. Vigyázva közelítették meg a tanyát és közbevágott fegyverrel hatoltak be a belső szobába. Ott csak egy öreg parasztot találtak: Rózsa Sándort. De nem ismerték fel. Az pedig átküldte őket a túlsó szomszédba, majd később utánuk szalajtott, felfedve kilétét és szabályos párbajra hívta ki a császáriakat. A párbaj még aznap alkonyattal megtörtént. Rózsa Sándor és társai, Veszelka és Dobó ólmos, karikásostorokkal várták be a császáriak rohamát és egy-kettőre végeztek is a nehézvértezetű katonákkal. Rózsa Sándor a párbaj után a holttesteket lovakra köttette fel és a szegedi várba irányította ezzel az írással: — Tisztességes temetést érdemelnek, mert bátrak voltak. Gróf Ráday Gedeon még akkor éjjel elfogta Rózsa Sándort és társait. Alig néhány hónap alatt 813 szegénylegény került a szegedi vár öröksötétségű pincéjébe. Rózsa Sándort és mindazokat, akikről bebizonyosodott, hogy vér tapadt a kezükhöz, Temesvárra vitték, ahol a hadbíróság ítélkezett felettük. Halálbüntetést kaptak, de később a királyi kegyelem életfogytiglani börtönt szabott ki. Rózsa Sándorék a szamosujvári fogházba kerültek, ahol a börtön levegője hamar végzett a szabad puszták fiaival. A BETYÁROK KORMÁNYBIZTOSÁNAK EDDIG ISMERETLEN FELJEGYZÉSEI A »nagy paraszt« elfogatásával már meg is szűnt az úgynevezett »betyárvilág«. A vezérek elfogatása után irtóhadjárat indult meg a szegénylegények után, mire azok kegyelemre számítva, meg is adták magukat. így a legtöbbjük büntetés nélkül szabadult meg, mert később még a katonai »hűtlenkedésért« is kegyelmet kaptak. Gróf Ráday Gedeon eddig ismeretlen feljegyzései a legnagyobb részletességgel terjeszkednek ki a legendás betyárvilág regényes körülményeire... Szerinte, ha a szegénylegény lovat kötött eí, azt nem tekintette bűnnek. Nem tudta, hogy bűnt követ el. Élt benne egy olyan ősi törvény homályos tudata, amelynek írott voltáról ma semmit sem tudunk. Az ősi törvény szerint, ami a magyar földön terem, ahhoz csak a magyarnak lehet jussa és ha a magyar lovat köt el az idegentől, csak ősi jussát veszi vissza. Gróf Ráday Gedeon ilyen vallomásokkal találkozott a szegénylegények kihallgatása alkalmával: — Kitől hallottad ezt? — kérdezte. A válasz mindig ugyanaz volt. — Apámtól, meg nagyapámtól. Tehát, ha a szegénylegény nélkülözésben, éhségtől hajtva, idegen tulajdonhoz nyúlt, belső lelkiismerete szerint nem is követett el bűnt. — De a legtöbb szegénylegény még lovat sem kötött el — írja gróf Ráday Gedeon — csak a katonáskodás elől menekült és ezért csapott fel pusztázó betyárnak. Bandába verődtek, mert így könnyebben biztosították a létfenntartásukat. Az évek folyamán — együttlétükkel — olyan szervezetet építettek ki, hogy tényleges hatalomra is szert lettek. A nádasok világában, a Tisza mentén csak ők ismerték a járható utakat és ha ingoványba »bevertek« egy csordát, annak gazdája arról már régen lemondhatott. Ezért vallott kudarcot az üldöztetésük is. A császáriak könnyen eltévedtek az ismeretlen és járhatatlan világban s nem is sejtették, pedig ott jártak mellette, hogy Pusztaszer alatt az üldözöttek valóságos földalatti várat építettek búvóhelynek anélkül, hogv a császáriak rábukkantak volna. A szegénylegények kivétel nélkül álnevet használtak, hogy a hatóságot félrevezessék. Ezért ha valahol lóelkötés történt, nem is tudták, hogy kit vegyenek gyanúba. Az elkötött ló már régen az orgazda kezére került és még aznap elindultak vele Törökország felé, ahol abban az időben minden pénzt megadtak a mokány alföldi lovakért. És milyen fegyelmet tartottak egymás között. A vezérnek feltétlenül engedelmeskedni kellett. A vezéri parancs az utonállókat és az ártatlanok gyilkosait egyszerűen pisztolycső elé állította. így azután külön országot alkottak az országban, külön törvényekkel. Más volt az örömük és más a bánatuk. A dalaik, a híres betyárnóták még ma is ismeretesek. Busongók, szomorúak és mind-mind rokonvonásuak. A szegénylegényvilág gróf Ráday' Gedeon kormánybiztosságával ki is veszett. Csak a költött regényessége maradt meg ennek a ködbevesző világnak. Ez a regényesség lengi át a betyárvilágot és ennek a romantikának legpompásabb kivirágzása egy Tömörkény-elbeszélés. Már hajtják, űzik a betyár!... Dörren a puska, remeg a nádas és félelmetes csörömpölésű a császári vértesek nehéz fegyverzete. Gróf Ráday Gedeon dolgozik a pandúrok élén. Már fél vármegyét átkutatták és nincs tanyaház, ahol száz szemével ne járt volna egyik, vagy másik rettegett csendbiztos. Ijedelem és félelem a lelkekben. Jaj, csak meg ne találják őket — sóhajtozzál« mindenfelé... Az egyik tanyán, módos gazda vöröseserepestetejű tanyán — az öreg gazdának nem tiszta a lelkiismerete és elbújik. A fiatal gazda fogadja a pandúrokat. Azok szétnéznek a tanya körül és eközben az istálló felől lónyerítés hallatszik... Már töltöttek a fegyverek is és csak a tűzparancsot várják, de már nem tudják megakadályozni, hogy valaki ismeretlen, nyilván szegénylegény, meg ne ugorjon és el ne kösse az egyik lovat... Megkezdődik az üldözés, leesik az alkonyat is, csönd borul a kis tanyára és hajnalban hozzák hírül a fiatal gazdának, hogy az apját valahol a határban elfogták és agyonlőtték a császári katonák. Az apja kötötte el a lovat, mert menekülni akart. N. S. — A tátraloinnici íiiggővasut építése. Ismeretes, hogy a lomnici csúcsra függővasutat építenek, amelynek utolsó állomása 2667 méter magasságban lesz. A függővasut építésén a tavasz óta három mérnök vezetésével 200 munkás dolgozik, akiknek számát most lényegesen felemelték, hogy a terv szerint a függővasutnak a kőpataki tóhoz vezető első részét már január elsején átadhassák a forgalomnak. A lomnici csúcsra felvezető rész jövő év júniusában fog működni. Most dolgoznak a segélyfüggővasuton, amely a munkálatok meggyorsítását teszi majd lehetővé. A kábeleket, amelyek 6000 voltos villanyáramot fognak a második állomásnál levő forgalmi állomáshoz feljuttatni, már elhelyezték a földben, elkészülte!« már a négy méter széles és nyolc méter mély mélyítések is, amelyek a függővasut támaszait, vastraverzeit fogják magukba foglalni. Az állomásépületek alapépítményei is elkészültek már: a függővasutnak négy állomása lesz, az első a tátralomnici Praha szállónál, a második a ródlipálya startjánál, a harmadik a kőpataki tónál és végül az utolsó a lomnici csúcson. A vasút hossza 6668 méter lesz, emelkedése 84 fok, magaslati különbsége több, mint 1500 méter. Most érkezett meg Tátralomnicra Jurkovics Iván mérnök, építész, aki az állomásépületek tervezésére és építésére fog felügyelni. A függővasut építése 16 millió koronába kerül. — Nem tudtak összeférni a szomszédok. Csűri Herman és Borka Antal szímői földmívesek közös udvaron laknak s napirenden volt közöttük a veszekedés. A veszekedés oka az volt, hogy Csürinek sok apró jószága eltűnt s az eltűnéssel Borkát vádolta meg. Borka a gyanúsítások miatt nagyon megharagudott. Legutóbb egy csomó hasábfa tűnt el az udvarról, amely szintén Csűri tulajdona volt. A csendőrök az ellopott fát meg is találták Borka Antalnál. Csodálatosképen nem Csűri forralt bosszút, hanem Borka Antal. Megvárta, amig Csűri a mezőre megy aratni s akkor berontott Csüriék lakásába s Csűri Hermannét oly súlyosan bántalmazta, hogy az összeesett, súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett s be kellett szállítani a komáromi kórházba. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős, Lapkiadó: özv. Spitzer Béláné. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdájában. Komárom. 12 lóerős Langen és Wolf gyártmányú motor faszén és benzinre alkalmazható minden elfogadható áron Cím a kiadóban.
