Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-18 / 58. szám
6. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. július 15. kétszer volt körülzárva. Első ízben. 1914 szeptember 15-től október 9-ig. Amikor felszabadult, én voltam az első ember, aki bejutottam a várba. És én voltam az, aki a következő esztendő júliusának elején mindenkit megelőzve hírül adtam a világnak, hogy Przemyslt visszavettük... — Fura egy történet, érdemes elmesélni. — Huszonegy évvel ezelőtt is itt voltam Trencsénteplicen, Űrnapjára azonban a főhadiszállásra, Tesclienbe utaztam. Szerettem volna megnézni az urnapi körmenetet. A »Brauner Hirsch«-hez címzett szállodában már nem találtam üres ablakra és a gazda hosszas kérésemre megengedte, hogy lakása ablakában foglaljak helyet, de feltételül kötötte ki, hogy reggel hét óra előtt kell nála jelentkeznem. Én már hat órakor a hotel terraszán reggeliztem és egyszerre csak észrevettem, hogy egy tisztiszolga világos drapp parolival izgatottan szaladgál, szemmel láthatóan keres valakit. Tudtam, hogy a világos drapp paroli a 93-ik gyalogezred színe és tudtam azt is, hogy egy 93-as főhadnagy desifrirozza a przemysli tclegrammokat. Bizonyos, hogy: sürgöny érkezett Przemyslből és a tisztiszolga ezzel a sürgönnyel keresi a főhadnagy urat. Amikor a szállodás pár perc múlva értem jött és betessékelt a liftbe, hogy felvigyen a hotel legfelső emeletére, én a második emeleten megnyomtam a gombot és a szállodás legnagyobb megrökönyödésére kiugrottam a liftből. Egyenesen Hoen generális ajtajához szaladtam, bekopogtattam és amikor a tábornok pizsamában és álmosan kinyitotta az ajtót, ezt mondottam neki: »Tábornok úr, Przeniyslt visszavettük!« Úgy nézett rám, mint egy őrültre, de én erősítgettem, hogy biztos értesülésem van erről a győzelemről. A generális nyomban felöltözött, átjött velem az operáló főparancsnokság vezetőjéhez, Metzger vezérőrnagyhoz és mialatt vele beszélgetett, én a következő telegrammot fogalmaztam meg: Dringend. Neic Freie Presse, Wien. Przemysl várát ebben a pillanatban foglalták el osztrák-magyarbajor-porosz-cgyesült német csapatok. A támadás északról-délrölkeletről-nyugatról történt, csapataink 100-200-300-400-500 ágyút zsákmányoltak, az ellenség északra-délre-keletre-nyugatra vonul vissza. — Amikor Metzger tábornok megerősítette a hírt, amelyet én csak sejtettem, átadtam Hoen generálisnak a sürgönyt azzal a kéréssel, hogy a »nem kívánt szavakat; törölje belőle. így is történt. A sürgönyt azonnal a táviróhivatalba küldöttem, én pedig Hoen irodájának előszobájában foglaltam helyet, hogy vigyázzak rá: a fontos hírrel ne előzzön meg senki. — Két óra hosszat kellett vigyáznom. Ha ugyanis két órán belül Sect ionchef von Kony, a bécsi Corr. Bureau szerkesztője, vagy Gáspár miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda kiküldöttje tudomást szereznek a dologról és megtáviratozzák az eseményt Bécsbe, vagy Pestre, engem a táviratuk megelőz. Másfél óráig nem történt semmi. Ekkor megérkezett Kony úr. Valami lehetetlen mesét mondottam el neki egy rokonomról, aki orosz állampolgár és Münchenben van és akinek az érdekében ajánló levelet kértem tőle Wiesner miniszterhez. Amikor a levelet megírta, én leitatás közben tintával öntöttem le azt, mert — még húsz perc hiányzott. Konynak újra kellett írni a levelet. De még mindig hátra volt tizenöt perc. Kony bement Hoenhez és ragyogó arccal jött ki onnan. Elmesélte nekem, hogy Przemyslt bevették. Én azt mondottam erre: »Ön ezt nem sürgönyözheti meg a Corr. Bureaunak, mert a magyarok megharagszanak, ha Bécs előbb jön ki a hírrel, mint Budapest.« Igazat adott nekem és elindultunk megkeresni Gáspár doktort. A tanácsos úr borotválkozott. Mire elkészült — letelt a fél óra is és mire a hivatalos hin megérkezett Bécsbe, a Neue Freie különkiadása már az uccán volt... jelentés a komáromi cserkészek tátrai nagytáborából Tábori II. jelentés. Zúgópataki tábor, 1936. VII. 13. Öt nap telt el a táborozásból. Eddig simán, zökkenés nélkül s ami nagyon fontos: napsugara«, szép időben. Táborunk vasárnapra teljesen készen állt, kerítéssel, kapuval. Sok látogatót kaptunk, különösen az istentiszteletre. Az egészség is jó; csak két fiút kellett orvosi vizeire elvinni: kezdő táborozok s nem tudják még, mit szabad, mii nem. Szenecsénkre a barlangligeli orvos csapatunk régi öregcserkésze: dr. Rigó Dezső, aki attól kezdve, hogy betegünket kezelte, táborunk tagjának számít s figyeli az egészségi állapotunkat. Mától kezdve megindulnak a kirándulások is, míg a tábori életben a rendszeres lelki kiképzés. A cserkészlelkület, fegyelem, megbízhatóság, ügyesség: fontosabbak ezek. mint a nyaralás egyéb mozzanatai. A fiúk is érzik ezt s elvvül hirdetik: mi nem vagyunk nyaralók, se vöröskercsztes üdülők, hanem cserkészek. Tábortüzeink igen szépek, hangulatosak — alig tudunk aludni menni, annyira vonzóak. Részlet a tábori naplóból. A víg cserkész-életet nagyon kevés dolog szokta szomorúvá tenni. Szomorúvá? Dehogy! Itt nincs szomorúság! Csak valahogy megakasztja a munkál. Generális tévedésbe esik az. aki most azt gondolja, hogy ez a dolog: a kaja. Nem! Háromszor is nem! Étel van bőven. Talán pénz, kérdi az aggódó szülő. Nem. Hisz az jön a postán. Hát akkor mi — türelmetlenkedik a nyájas olvasó. Elárulom. Régi táborozó az már somolyog az orra alatt s már éppen, hogy csak ki nem mondja a titkot. Ez a szörnyű titok pedig: a szeg. Még egyszer: a szeg. A minap is mi történt! B. parnok úrnak szegre lett volna szüksége. A félig-készült sátor ott ásítozott előtte. Kezében a kalapács éhesen várta a... szeget. l »Szeget!« — hangzik a paracs. Nagy csend. A kibányászott kövek (köves nagyon a talaj) megjuhászodva lapultak a földön, mert a szegért öszszevillanó szemek vihart jeleztek. S ekkor rettenetes hetyke hangon felcsattan a kalapács Zoli kezében. Egészséges ütésekkel pofozta bele sátrába a szeget. Zoli régi táborozó s jól tudta, miből kell a táborépítés első óráiban sokat eldugdosni. A szegből. Volt is nála annyi, hogy még gereblyél is azokból csinált. Zoli még néhányat rá-rávereget a nagy kincsre, a szegre; ám B. parnok ismeri embereit s csendesen így szól: A táborban van szeg! Zoli, szeget kérek! Zoli komótosan odafordítja a fejét. Szemében ott térdepel a rimánkodás: ne vidd el, nincs nekem sem. Dehát parancs, parancs! S nagy hallgatással előhúz kettőt. Két mohó kopácsolás a parnoki sátornál és újra nincs szeg. »Zoli, van még szeged?« Zoli nem hallja. Behúzza magát a sátorba, mintegy jelezvén, hogy jöhet a vihar. Jött is! »Hát ez mégis csak több a szemnélküliségnél! Ha nekem kell szeg, akkor nincs. Egy egész ládával hoztunk s most nincs. Hát komolyan mondom...« — s mondta. Zoli előbújik. Kezében két szeg szorong. Ránéz a parnokra, gondolkozik, aztán átnyújtja a kincseket. A parnok boldog mosollyal megy sátra felé, a szomszédok előtt elhallgatja, hogy mennyi ott a szeg, ahol kettőt adnak! Zolinak ez tetszik. Néz a parnok felé, majd benyúl a zsebébe. Lassan előhúz egy hosszú irdatlan szeget és odaviszi ezt is: »Tessék, parnok úr, még ez az egy — hallgatás fejében.« (Következik a III. jelentés hasonló históriával.) Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Figyelmeztetjük tagjainkat, hogy a 131/1936 számú törvény értelmében a belföldi, tehát csehszlovák állampolgársággal biró ház- és telektulajdonosok nem tartoznak ingatlanaikat az országos hivatalnak bejelenteni. A külföldiek azonban, akiknek házuk vagy telkük van,Csehszlovákiában, tartoznak ezt bejelenteni augusztus 3-ig. A bejelentés bélyegmentes és ajánlottan küldendő el az országos hivatalnak. A bejelentésben meg kell jelölni a községet, ahol az ingatlan fekszik, továbbá a telekkönyvi számot, az utcát és házszámot, s a tulajdonos nevét és lakhelyét és hogy az ingatlant kicsoda használja. Bővebb felvilágosítást a titkár adhat. * Többek érdeklődésére közöljük, hogy a kéményseprési díjszabás 1936. év sírkőraktára Komárno, Gazda n. 23. Raktáron tart: Elsőrendű fekete svéd gránit sírköveket, valamint mindenféle márvány sírköveket is a legszebb kivitelben és legolcsóbb árban. A legpontosabb kiszolgálás úgy helyben mint vidéken., 8 első felére változatlan maradt és a végleges díjszabást csak az országos hivatal által való jóváhagyás és közzététel után közöljük a szükséges magyarázatokkal együtt. Erre elegendő idő van, mert az 1936. év harmadik negyedére szóló számlákat csak a negyed végén adják át a ké ményseprő mesterek a háztulajdonosoknak. * Ugyancsak többek érdeklődésére közöljük, hogy a házbérfizetési nap 11-ike de. 12 óra, a felmondás bezárólag 14-ike d. e. 12 óra, de a felmondásnak kézbesítve kell lennie. A felmondás negyedévenkint eszközlendő, feltéve, hogy más megállapodás nincsen. Bocz Béla Komáromban 50 évvel ez ilőtí: „Gyepre magyar 1“ — adták meg a felhívást mindenfajta férfinak, aki a sportot szereti. Mire a tavasz újra kizöldül, — lelkesedik egy cikkíró — meg lesz alakítva a komáromi sportegyesület s az eszme diadalra fog jutni. Egy egész uj világot fog feltárni az uj egyesület, a nemes sportegyesület s ha látni fogjuk a himbálózó csolnakokat a Duna habjain, az izmos atlétákat a porondon s ha a gyepen megjelennek a fürge byciclisták, észlelni fogják, hogy a fürge, közhasznú egyesület mily üdvös mozgalmat tud előidézni a társadalomban. Tehát mégegyszer: gyepre magyar! Milyen sportokat lehetne űzni Komáromban? Erre is megfelelnek az egykorú rajongók: A Dunában lehetne gyakorolni a shwimming, booting, running, fishing, meg hasonló sportokat, az egyenes országutakon a starting, bycicling, hunting, loving-sportot, markos ifjak a boxinget. S hol van még a sportok többi válfaja, a drinking, aeting, playing, cooking, geesebreading, satöbbi és satöbbi... Nem volt előrelátó szegény, régi sport-propagandista. Mindent elsorolt, csak egyet hagyott ki? Nos, melyiket? Hát igen, a kicsi kis bőrlapdát, meg a bridzset... Istenem, Istenem, kicsi kis bőrlapda, hát senki se gondolt rád ötven évvel ezelőtt? 25 évvel ezelőtt: Természetesen, júliusban mivel lehetett volna mással baj, mint az uszodával ? Forró napsugarak tűznek Komá romra, hőség uralkodott, csak éppenaz uszodát nem lehetett használni, amit oly nagy költséggel s ráfizetéssel építtetett a város. Végre is, — fakadtak ki Komáromban, — nem télen van az uszodára szükség, hanem nyáron .. . Viszont a Sportegyesületben nagyon fellendült az evezős-kedv. 1911 júliusában a beevezett kilométerek száma háromszorosa volt az 1910-es évi öszszes kilométereknek ! Ami annyit jelent, hogy mindenki a vizen volt S most?.. Legfeljebb a vadevezősök ... ■ ........ Apró hirdetések. Jő bizonyítványokkal urasági inas vagy háziszolgai állást keresek. — Cim a kiadóban. 2°7 A komáromi fürdőélet. Zsibong a viziélet mindkét parton A magyarkomáromi strand, amely mintául szolgál nekünk. — július 17. Egy csomó idevalósi ismerős köszöntött bennünket a magyarkomáromi strandon, akik átmentek, hogy' az ottani fürdőéletet tanulmányozzák, mert hiszen az itt tervezett Danubiafürdő hasonló lesz a magyarkomáromi strandhoz: hatalmas, tágas beton medence meneteles vízfenékkel, amely egy métertől négy méterig mélyül úgy, hogV a fejes ugrások nem veszélyesek, feneket nem érhet el az ugró, hát nem ütheti meg magát. A hosszúkás medence, két végén úszóugró oszlopfejek hatalmas számjelzésckkel várják az uszóversenyekel. Hat kényelmes lépcsősor vezet le a medencébe. A legnagyobb forgalomban sincs torlódás, kényelmes közlekedést biztosít be a vízbe és ki a vízből. A környezel homokja nem kerülhet a lábbal a medencébe, mert a fürdőző előbb egy praktikus lábmosó medencébe lép bele. A medence partján kellemes lusok csalogatják a fürdőzőkel, de legnagyobb csalogató maga a hatalmas vízmedence, mert vize az idén sokkal enyhébb, 26 fok körüli, mert a fürdő- rész vény társaság a tavasszal közel háromszáz méteres ártézi kutat fúratot, amely langyos vízzel látja el a medencét és így a legfázósabbaknak is kellemes a medence vize, amely selymes, puha és tiszta, nagyon hasonlít a Balaton vizéhez. A medencét körülvevő park is kellemes pihenést ád sok padjával a napozóknak. A víziszonyban szenvedőket is szeretettel csalogatja a csinos, ízléses fürdő vendéglő, ahol gyakran van halászlé és egyéb komáromi különlegesség. A vendéglő parkettjén nem egyszer keringenek a táncos párok. 'Az itteni Danubia-fürdő tervezői bizonyosan ezt vették mintául és ez nagyön is helyesen van, mert nagyon kellemes benyomást tesz a látogatókra. Tavaly kissé hideg volt a vize, de most igazán enyhe. A komáromi fürdő-életet kissé megszakította a vasárnapi, mondhatnék, dermesztő hideg és az azt megelőző hatalmas záporeső. Bizony utána pár napig csak azok fürödtek, akik bravúroskodni akartak, hogy ők mindennap fürdenek. De ma már meleg az idő és újra pezsgő élet folyik a Komáromot övező vizek mindkét partján. A csónakázók, az evezősök csodálkozva látják, hogy a legelhagyottabbnak hitt partok mentén is vízben lubickolok teszik vidámmá a vizeket. De jól is van ez így, mert már túlléptük július hó felét és közeledünk, sajnos a nyár végéhez, tehát illő az időjárástól, hogy kárpótoljon bennünket az elmulasztott jóidőért.
