Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-12-23 / 103. szám
6. oldal »KOMAROMI LAPOK« 1986. december 28 KOMAROMI színház Üzenet vidékre Kedveseim, a múltkor jeleztem, hogy a »Nászutazás Budapest—Wien« című zenés vígjátékról dicsérően fogok írni. Ez a játék megérdemli, hogy elismeréssel nyilatkozzam róla. A darab maga fordulatos, vidám, sok szép muzsikával bélelt. Tartalma kissé frivol, de ezt még ki lehet bírni abban a reményben, hogy ezzel szemben néhány komoly és szép prózai előadást is fogunk majd látni, hiszen nem győzöm ismételni: a kisebbségi színjátszásnak komoly feladatai is varinaki s e feladatok teljesítését joggal elvárjuk. A fentemlített operettnél maradva: zökkenés nélküli, kerek előadás volt, amelyben mindenki megtalálta s megállta a helyét. Nagyon örültünk, hogy a szereptudással nem volt baj, örültünk a rendezésnek, valamint annak is, hogy színészeink ambícióval játszottak. Faragó Mártáról való jó véleményünk nem változott: a Társulat egyik értékes tagja, akinek sok ábrázolótehetsége van. Kondor Ili csupa vidámság, temperamentum, a szerepeit különösen jól tudja s nem téveszti. (Erény? Sajnos, az.) Putnik Bálint szimpatikus, jó színész, alakításával meg voltunk elégedve s teljes mértékben Farkas Józseffel is, aki ötletesen hozta ki a szerepében rejlő gazdag lehetőségeket. Ez színészi produkció volt, mégpedig jó produkció. Farkas komoly dicséretet kap s kis szerepében Ross József volt kitűnő: néhány mozdulat, gesztus és megnevettelte a közönséget egyszerű eszközökkel. Helyes. Takács Oszkár ismét a jó s ügyes komikus. Erdős József haladása szembetűnő. Mindig ez a pár név forog: néha eggyel-kettővel gazdagodik, máskor néhánnyal fogy, de mindig ezt a pár nevet gyúrjuk, kedveseim, — szinte örül az ember, ha egvegy színésztől hirtelen meglepetést kap: mert jóformán előre tudjuk, ki milyen lesz az este, ki fogja tudni a szerepét, ki milyen attitűdökkel lép fej majd s ha tanácsolhatnánk valamit a művészeknek, akkor azt mondjuk, okozzanak minél több meglepetést, igyekezzenek még változatosabbak lenni, rendítsenek meg s szerető kézzel lendítsék helyes iramba a kevésbbé neves mellékszereplőket, mert hiába valamelyik szereplőnek kitűnő produkciója, ha a görlök. vagy a boyok lerontják a hatást... Ezúttal nem volt semmi baj, megállapíthatjuk, hogy a Budapest—Wien volt a legjobb előadás, amit eddig láttunk. Kerek, rendes, jólpergő. S díszletek is voltak, kedves Pista bácsi, megfelelő, színes, élvezetes díszletek, például a vonat, például a bécsi látkép: a direkciónak szive volt a darabhoz s ez lám, meg is hozza a hasznát. Valamit mondok is itt, Erzsi néni: sokat panaszkodunk a szürke díszletek miatt. Nos, be kell vallanunk, hogy a kis színpad nem alkalmas díszletek elhelyezésére: ugyanez a darab Léván, vagy Újvárban viszonylagosan pazarabb látványt nyújt. Megmondjuk az igazságot akkor is, amikor a szintársulat a hibás, de akkor is, amikor nem tehet róla s erről valóban nem tehet, erről Komárom tehet, amelynek nincsen rendes színpada, ahol el lehetne helyezni néhány nagyobb díszletet, lámpát s függönyt. Keserves munka lehet itt »dolgozni«. S ha mégis sikerül: kettős az elismerés. Mint ebben az esetben is, amikor valóságos technikai bravúr kellett ahhoz, hogy a megfelelő díszletek el legyenek helyezve, idejében helyükön legyenek s ne dűljön össze semmi. Dehát így kell ezt máskor is.., Nem szabad kivételnek nevezni, hanem állandó koefficiensnek a színházban. Játszották az »Ezüstmenyasszony« operettet a kitűnő R. Mihályi Vilcsivel. Inkább zenés vígjátéknak mondható, mint valódi operettnek: négy szerző szerezte s ez az operetten meg is látszik. Sok vidámság, mulattató jelenet van ebben a darabban, amit néhány évvel ezelőtt mint vígjátékot láttunk még; voltak, akik fejüket csóválták, mondván: »lehetetlen darab«, — ami részben igaz is, egészen addig ,amíg azt nem tekintjük, hogy a darab tulajdonképen jó szerepekért íródott. Darabnak furcsa, játéklehetőségnek azonban kitűnő, látszik, hogy színművész keze dolgozott a szerepek megírásában. Nagyszerűen kiaknázható szerepei vannak, az elvirágzott vidéki primadonna, a kedvesen szélhámos, kivénhedt bonviván, a becsületes életre törekvő kis görlice, a félszeg s szerelmes statisztikus, Titusz, a gyámoltalan férj: megfelelő emberrel kitűnő karrikatura valamennyi. Aki nem karrikirozhatott, — mint a méltóságos orvos úr, a felesége, — az, hiába, színtelen kellett maradjon. A darabot R. Mihályi Vilcsi vitte, a népszerű s kitűnő művésznő, akit sokszor nélkülözünk a színpadon. Csupa élet, derű, rutin volt játéka: tudott vidám s szentimentális lenni, művészetének sokféle húrját ütötte le. Nevettetett s megríkatott. Vérbeli színésznő. A közönség meleg szeretettel, viharos tapssal fogadta játékát s kívánja, hogy minél többször láthassa a színpadon. Takács Oszkár szordinósan s finoman játszott, sohasem az olcsó hatásokért dolgozott, — ezúttal nem bántunk volna még egy kis ripacskodást sem. Farkas Józsefről a múltkor azt közöltem, kedves bátyám, hogy kevés a humora. Nos, úgylátszik, kedvező szerepben mégis talál sok humort, így tegnap is, a szerelmes statisztikusban. Igazán jó volt. Várady Elza nagy lelkesedéssel, szeretettel játszott, jó színésznő, csak egy kicsit úgy találnám, hogy állandóan egyforma hangos skálája van. Kedves néném, élvezett volna Várady és Mihályi páros jelenetekor: szívből vitáztak mindketten, szerepükben volt... Ezt nevezem életes játéknak...! Kondor Iliről megint csak jót írhatok. Ross Jóskáról szintén: ezekben a groteszk szerepekben jól megtalálja önmagát. Tanka Dóra kitűnő drámai színésznő, de még mindig nem kapta meg a neki megfelelő szerepet, Mányai öreg tábornoka rövid szerep, kitűnő játék. Faragó Márta komikai ereje nagy, Putriiknak s Bogdány' Verának színtelen szerepei voltak, Bogdány Vera szépen énekelt egy betétdalt, — szeretnénk egyszer sanzont hallani tőle, — Kuthy Józsefre is jóakarattal fogunk figyrelni. A kiállításért kettest adnánk, a lehetőség szerint szép volt. A súgót különösen az uraknál intenzíven s zavaróan halljuk, — igy van ez, Erzsi néném, a nők mindig jobban tudják a mondókájukat, akár tanulni kell, akár ex abrupto fújják. Egy kis szereptanulás nem árt a karácsonyi ünnepek előtt sem, azt szeretjük, amikor nincs zavar a beszédben s nem pillogatunk a súgólyuk felé. Ruhák jók, — csak azt szeretném kérdezni, látott-e már tábornokot Pista bátyám, akár a harctéren is, — dolmányban és szmókingnadrágban. Ha még sokszor látjuk ezeket a szmókingnadrágokat tisztinadrág helyett, erélyesebben emeljük fel a szavunkat. Lássunk végre néhány rendes uniformist, mert tűrhetetlen, hogy e téren milyen zsibvásár van. Kételkedünk, hogy vájjon van-e egyáltalán jelmeztár. A zene jó, csak a Rose Marie betétjénél kellett volna jobban összefogni a zenekart. Szétszaladtak. Kellemes karácsonyt (a Csárdást nézzék meg, remélhetőleg kitűnő lesz), eszvé. Csárdás. Az operettirodalom egyik legújabb és legnépszerűbb termése, a Csárdás fogja betölteni a karácsonyi ünnepek műsorát. — Pénteken, szombaton és vasárnap ezzel a remek darabbal fogja szórakoztatni a társulat közönségünket. Igazán ünnepi műsor lesz ez, amely megérdemli a közönség fokozott támogatását. Ennek a darabnak valósággal kirobbanó sikere volt mindenütt és Földesék is nagy sikert arattak e darabbal Érsekújváron is. A közönség kedvenc primadonnáját, Mihályi Licit is viszontlátjuk e darabban. Rózsi szerepét fogja játszani, mint mindig, finoman, átérzéssel. Föllép még Putnik, Kondor Ily, Mányay, Takács és még sokan. Aki szereti a jó operettelőadást, okvetlen nézze meg a Csárdást. Kellemes órákat szerez ezzel mindenki önmagának. Magyar könyvtárosok és közművelődési testületek, helyi bizottságok, könyvtártanácsok tanácskozó napja 1936 december 29-én A csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség Komáromban 1936 december 29-én (kedden) a Kultúrpalotában délelőtt 10. órai kezdettel egész napos könyvtárügyi és könyvtárosi tanácskozást rendez. A tanácskozáson részt vesz és előadásokat tart az iskola és nemzetnevelésügyi minisztérium kiküldöttje: dr. Schenk Erzsébet tanárnő, a prágai német központi kölesönköny vtár könyvtárosa. (Előadásait magyarul tartja.) Tárgysorozat: 1. A járási közművelődési testületek, helyi bizottságok feladatköre a magyar közkönyvtárak felügyeletében. 2. A járási könyvtárreferensek, körz. könyvtárfelügyelők szerepe a könyvtárak fejlesztése körül. 3. Könyvtártechnikai berendezések, könyvtárigazgatás, könyvtári staisztikavezetés, magyar könyvtárosi nyomtatványok ismertetése. 4. Könyvbírálat,, könyvkiválasztás, az olvasók nevelése. 5. Könyvtáros-képzés, könyvtáros-tanfolyam 1937-ben. Könyvtárosok tiszteletéi ja. 6. Könyvtártanácsok szervezése, feladatköre. 7. Segély könyvek kérdése. 8. Olvasószoba, olvasókörök alakítása. 9. Szaklapok, magyar szakfolyóirat ügyei. A tanácskozás rövid megszakítással, este 6 óráig tart. A magyar népnevelésügy érdeke, hogy a tanácskozáson résztvevők nagy száma is igazolja, hogy a magyar közkönyvtárak fejlesztése iránt népnevelő szerveink funkcionáriusai munkára kész közreműködésre törekszenek. A tanácskozás célja a könyvtári népnevelőmunka egységes, tervszerű és a gyakorlati szempontok figyelembevétele mellett történő szervezése és fejlesztése. Kérjük a magyar népnevelő szervek funkcionáriusait, hogy az ügyekre vonatkozó előterjesztéseiket, indítványaikat e gyakorlati szempontokhoz alkalmazkodva röviden fogalmazva, lehetőleg írásban terjesszék a tanácskozás elé. Minden egyes kérdést, indítványt, panaszt egynegyedív nagyságú papiroson külön-külön kérjük Ivánfy Géza szöv. ügyvezetőhöz (Komárom, Kapitány ucca 5.) december 28-ig beküldeni, vagy a tárgyalás napján átadni. Ezzel is az a célunk, hogy a tárgyalásaink a megadott keretben gyakorlati eredményekhez vezessenek. Kérjük a könyvtáros urakat, hogy könyvtáruk könyvcímjegyzékét is magukkal hozni szíveskedjenek. Biztosan számítunk magyar népnevelő kulturmunkás testvéreink nagy számban való megjelenésére. A járási közm. testületeket kérjük, hogy helyi — december 22. Amióta a villamos vezetékek végig szelik a vidékeket, mind sűrűbben fordulnak elő borzalmas öngyilkosságok, a szerencsétlenek a villanyáram hatalmas erejével ölik meg magukat. Ilyen megrázó esetről szól alábbi tudósításunk is. Mucska Péter csákányi gazda Szene felé igyekezett és látta, hogy Csákány községtől pár kilóméternyire a villamos vezeték egyik póznáján a magas feszültségű áramot vezető huzalok között egy ismeretlen férfi hullája volt fölakadva. A szörnyű lelet fölfedezése után az alsójányoki és a nagymagyari hatóságokat értesítette és a villamos központba is telefonáltak, hogy az áramot kapcsolják ki, amíg a hullát a huzalok közül leszedik. Közben megindult a nyomozás a hulla kilétének a földerítésére. Hamarosan kitűnt, hogy a szerencsétlen áldozat Bognár Lajos 29 éves csákányi lakos, aki megrázó módon készült az öngyilkosságra. Előbb bement a kocsmába és ott egy kis pálinkát ivott bizottságaik vezetőt a tanácskozáson való részvételre felhívni szíveskedjenek. A jár. könyvtárreferenseket kérjük, hogy a könyvtárosok megjelenésére őket felügyeleti joguknál fogva figyelmeztetni szíveskedjenek. A Csehszlovákiai Magyar Közművelődési. Szövetség nevében: Ivánfy Géza s. k. Dr. Borka Géza s k. ügyvezető. elnök. Születésnapra. — Dec. 25. — Thwwaídsen tán márványba vésné a benne rejlett annyi sok szépet... Murillo festett volna tán róla egy szelíd angyalarcú képet... de mi ehhez egy emlékezés? gyarló emberi tolira bízva... reszkető embert kézzel írva... s szerlefoszló papírra sírva... ❖ Van, aki mindig ajándékoz. Van, ki az ajándékot csak várja. Nem véletlen, hogy ajándékképpen pont Karácsony napján jött a világra! Pedig a balsors őt sem kímélte. Pedig az élete nem volt játék. Nem volt egy szava, mosolya mégis, mely más lett volna, mint — ajándék. A harag Nála sosem maradt a redőUen magas homlok alatt; s mosolyra görbült mindig a száj: hogy sose sejtsük: mikor mi fáj. A gondok alatt nem tört meg válla. Az élet harcait bízón állta s a legszebb két szürke-bársony csillaggal tekintett erre a csúf világra. Az édes eres dolgos kis kéz... Csak simogat ás került ki alóla, a keskenyre kopott karikagyűrűt síoha, de soha sem rakta: le róla. A szeretetért... a jóságáért... (»erébe én vájjon mit adtam? j.................................... ’sz amit csak jót adott az élet, azt mind, mind az ő kezéből kaptam.» A haja — szinezüst... A szive — szinarany.... A lelke? — hótiszta... nincs rajta folt». Úristen! Mért nem hagytad még élni?! — hiszen — — a mi Édesanyánk volt.» Liszkay Esther. — A Komáromi Lapok legközelebbi száma a karácsonyi ünnepek következtében december 30-án, jövő szerdán jelenik meg a szokott időben. — Tánckurzust kezd Kominek tánctanár január 4-én a Litovelben. Beiratkozás: Kapitány' u. 5/a. és azután haza ment. A magával hozott narancsokat szétosztotta a sógora gyermekei között, aztán télikabát nélkül elment hazulról. Magával vitte a villamos társaság tulajdonát képező mászóvasakat. Nem régen még ugyanis a villamostársaság szolgálatában állott. A falu mellett az egyik villany vezetéki oszlopnál két papírlapot helyezett el. Az egyiken figyelmeztetett mindenkit, hogy holttestéhez nyúlni életveszélyes és amíg az áramot ki nem kapcsolják, ne nyúljanak hozzá. A másik papírlapon szüleitől kér bocsánatot, hogy ne haragudjanak rá. Aztán fölcsatolta a biztonsági övét és a mászó vasakat és fölmászott a póznára. Ott fönn a biztonsági övvel megerősítette magát és aztán mindkét kezével megfogta a villanyvezetéket és a magasfeszültségű áram pillanatok alatt megölte a szerencsétlen fiatalembert. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Villannyal végzett életével. Hulla a villanyvezeték között.
