Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-12-12 / 100. szám
19J6. december 12 »KOMAKOMI LAPOK« 9. oldal. i ASSZONYOKNAK. Hogyan őrizhetjük meg szépségünket házikezelés mellett. Vannak, akik nyáron, és vannak, akik télen szépek. Igaz viszont, hogy olyanok is akadnak — még bozzái 'szép számmal —, akik hanyagságuk és lustaságuk folytán mindig háttérbe szorulnak. Maga a szépség már nem olyan természetadta kincs, mint régen volt, amikor csak az lehetett szép, aki annak született. Nincs ahszolut csúnya nő, mindenkin van valami szép: egyiknek mélytűzű szemei vannak, a másiknak jó lábai, keze, haja stb. Nem olyan nagy bűvészet mindenben, ha nem is tökéletes — de azt nagyon megközelítő szépségre szert tenni. Nem is kell minden apróbb, főleg kezdetleges hiba miatt kozmetikushoz szaladni, egy kis türelejn, néhány szaktanács és olcsón elérhetjük az irigyelt, titkonálmodott »szépséget«. A szem. Mennyi igazság is van abban a régi, elcsépelt mondásban, hogy a szem a lélek tükre, a tükör pedig csak akkor ér valamit, ha nem homályos, már pedjg, aki tudja, hogy szemei fáradtak, környékükön millió szarkaláb, ránc és redő hirdeti fennen az idők múlását, a helytelen életmódot vagy elhibázott kezelést, bátortalanul süti le szemeit. Az első hát a ráncok eltüntetése. Ha lassúbb is az az eljárás, amit itt fogok közölni, mint a műtéti beavatkozás, sokkal veszélytelenebb és — olcsóbb. Hölgyeim, önök maguk is csodálkozni fognak, hogy milyen kevés munkával megszabadulhattak Volna már évekkel ezelőtt ezektől a kellemetlen emlékeztetőktől. Mondjuk este, lefekvés előtt gőzöljük meg jól az arcunkat, mert így erőteljesebb lesz a hatás. Ezután ujjhegyünkkel köröző mozdulattal meleg faolajat dörzsöljünk be a szemhéjba és oda, ahonnan a ráncokat cl akarjuk tüntetni. Általában a ráncok kisimulásánál nagy szerepe van a bőséges vaj- és szalonna-fogyasztásnak, a fogyókúra az üde bőr legnagyobb ellensége. A haj. Láttak már vonzó külsejű nőt, aki egy pillanat alat.t elveszti kedvező hatását, amint leveti kalapját? A szépfényű, gondozott, dús haj ma is a legszebb ékességünk. A sűrű és rendszeres hajmosás még nem minden s elő kell segíteni a haj növését, amelyre sokszorosan bevált módszer a csalánkúra. Ilyenkor még útónútfélen szedhetünk elszáradt csalánleveleket, szárakat, vágjuk őket apróra és egy hétig áztassuk erős spirituszba. Egy hét múlva szűrjük le, ha túlszáraz a hajunk, tegyünk bele kevés ricinusolajat és az egész keveréket illatosítjuk akármilyen parfőmmel. Este jó erősen dörzsöljük be vele fejbőrünket, reggel is lehet, de célszerűbb ilyenkor kevésbé intenziven végezni a kezelést. Kéz és láb. A hidegebb idők beáltával jelentkeznek az első fagyási tünetek. Eltekintve attól a kellemetlen érzéstől, amit a vörösség és dagadás is alátámaszt, különösen a fagyott kezek nem nyújtanak éppen esztétikus látványt. Kitűnő és hasznos módszer a vállófürdő alkalmazása. Naponta rendszeresen mártsuk a fagyott kezet vagy lábat váltakozva forró és egészen hideg vízbe. Utána lábunkat a következő kenőccsel dörzsöljük be: Individuális recept szerint készíttessünk lerpentinolaj, jód és kloroform keveréket. Már maga az a tény, hogy kenőccsel dolgozunk, természetessé teszi, hogy este lefekvés előtt végezzük az eljárást. Kezünket a rendes kézkenőccsel kenhetjük be, de keverjünk hozzá 5—lOo/o arányban ichtiolt. Mindig ügyelnünk kell arra, hogy az a lábbeli vagy keztyü elég kényelmes és bő legyen, melyet télen viselünk. A kézfagyást rendszeres jódtinktura ecseteléssel is gyógyíthatjuk. Az orr. Az orrvörösséget megszüntethetjük, ha kimenet előtt a púder alá glyoerintartalmú alkoholos folyadékkal dörzsöljük be orrunkat. Repedezett bőr. Legjobb szer az üde, bársonyos bőr visszaszerzésére a következő: viasz, cetvelő, édes mandulaolaj és glycerin keveréke, tehetünk bele kevés rózsakivonatot, hogy kellemes illatú legyen. Kicsit költséges és egyáltalán nem a mai nehéz viszonyokhoz illő kézápolás, bár hatása letagadhatatlan: este kenjük be kezünket két frissen ütött tojás sárgájával, amelybe két kávéskanálnyi mandulaolajat kevertünk. Természetesen hatása csak akkor van, ha huzamosabb ideig megismételjük. Az arcápolás terén is van árban és hatásban megfelelő szer és pedig: a bőr sajátsága szerint kell összeállítani lanolint, ricinusolajat, boraxot és rózsavizet. Bár akármelyik férfi alkalmazhatja az előbbi eljárásokat, speciálisan férfiaknak szól a következő: a borotválkozást nagyon megszenvedi a bőr, ezért kenjék be arcukat a »műtét« után egy bőrüdítő, finomító kenőcscsel, amely áll 100 rész Gold Orcámból, 10 rész Alaunból és 5 rész kámforból. Miért keli a lehullott falevelet gyűjteni? Kár a lehullott falevelet a kertben veszni hagyni, mert a falevél komposzföld készítéséhez is kitünően felhasználható. Komposz nélkül cserepes növényeket nem nevelhetünk, de a melegágyban is nagy szükség van a komposztra, sőt az ilyen föld a gyümölcsösben fiatal oltványok, dugványok ültetésénél, a bujtásnál is nagy szolgálatot tehet. Ha a kertben sok a falevél, úgy a kert félreeső helyén, lehetőleg mélyebb fekvésben sekély árkot ásunk és ebbe gyűjtjük össze a falevelet és vékonyan földdel takarjuk be. Egy-két év múlva ebből igen kiváló laza összetételű »lombföldet« kapunk, amely ugyan nem nagy láperejű, de lazasága, nagy vízfelfogóképessége folytán finom magvak vetéséhez és cserepes növények kötöttebb talajának lazításához, a melegágyi föld keveréséhez kiválóan alkalmas. A leveleket a kertben különösen azért is össze kell gereblyézni. mert rontják a gyepet, illetve a pázsitot. A vastag levéltakaró alatt ugyanis a gyep kirothad, vagy megpállik. Ilyenkor időszerű egyébként a gyep rendbehozása is. A gyepen felburjánzó gazt, miután a lehullott leveleket már összegyűjtöttük, éles és hosszúkás késsel mélyen a föld alatt, kimetszük és eltávolítjuk. Ezután a gyepet lekaszáljuk, majd a talajt teljesen érett, apró trágyával behintjük. A trágya tápanyagát az eső és később a hóié kioldja és a fű gyökeréhez juttatja. Ha már öreg és nagyon elhanyagolt a gyep, a moha is felverte, akkor legajánlatosabb ilyenkor mélyen felásni a talajt, megtrágyázni, tavasszal pedig fűmaggal újra bevetni. Ugyanezt kell tenni az olyan gyeppel is, amely helyenkint foltos és amelynek növényzete nem pázsit, hanem dudva. Torkos Peti. — Már megint megdézsmálták a befőttet! — állapította meg a szakácsnő, amint belépett az éléskamrába. — Természetesen csak Peti lehet a bűnös! — tette hozzá Peti édesanyja, aki a szakácsnő szavaira szintén a befőltes polc elé állt. Szép sorjában álldogáltak egymás melleit a cseresznye-, körte-, barack-, ringló befőttek. Első pillantásra semmi rendellenesség nem látszott a polcon, a cseresznye piros színe éppen olyan hívogatóan kellette magát, mint eddig, a baracksoron pedig a napsugár pihent meg és olyan szép aranyszínűre festette, hogy öröm volt nézni. De a gyakorlott szem hamarosan észrevette azt a bizonyos rendellenességet, amelyet csakis Peti okozott. A harmadik sor ötödik üvegje árulta el, hogy valaki titokban benn .járt az éléskamrában, mert kissé beljebb is állt,, mint a szomszédai, de szemlátomást hiányzott a tartalmából is. Tetején jókora rés tátongott, mely szintén Peti kezemunkájára vallott, aki így szokta csillapítani éhségét, ha egy kis befőtt után vágyakozott. Azonban ne higyjétek, hogy csak a befőttet tisztelte meg látogatásával! Nem ám, mert a süteményfélét se vetette meg, ha történetesen azt is talált az éléskamrában és a libamáj Ínycsiklandozó illatának se tudott soha ellentállni. Mondom, az éléskamralátogatás Peti állandó szórakozásai közé tartozott. Különösen délutánonként, lecketanulás közben hívogatta az a sok kincs, ami ott van felhalmozva és hiába jutott eszébe anyuka minden intelme, az esetleges büntetés, nem tudott ellenállni a csábításnak. Minthogy az ajtót rendesen zárva találta, kiment az udvarra és az odanyiló ablakon -keresztül mászott be. — No megállj, gazfickó, ezért komoly büntetés jár! — kiáltott fel az édesanyja, amikor maga is meggyőződött, hogy Peti ismét felbontott egy üveg ringlót. Tudniillik az ilyképpen megbolygatott üvegeket többé nem lehet tartogatni, mert a befőtt csak addig marad épségben, amig légmentesen van elzárva. Amint levegő éri, bomlásnak indul. Peti pedig mit sem sejtve, — már el is felejtette a tegnapelőtti torkoskodást, — víg hangulatban érkezett haza az iskolából és csak akkor romlott el a jókedve, amikor édesanyja tudtára adta, hogy ma délben ne számítson tésztára, mert az büntetésből elmarad. Peti elszontyolodott, mert kimondhatatlanul szerette a tésztát, de hiábavaló volt minden kérelme, anyuka hajthatatlan maradt. — Telhetetlen vagy Peti! Amig meg nem változol, mindig ilyen büntetésre számíthatsz! Pár napig nem történt semmi. Peti úgy látszik, komolyan vette anyuka szavait, mert a töpörtyüs pogácsát is háborítatlanul találták, ami elég nagy szó, mert Peti imádta a töpörtyüs pobácsát. Már-már úgy látszott, hogy Peti valóban megváltozott. Egy hét is eltelt és anyuka már elégülten felsóhajtott, amikor ismét egy üveg befőttet találtak meglékelve. Persze, most is Peti volt a tettes és amikor kérdőre vonták, nem is tagadta bűnét. Gsak most két napig nem jutott tésztához és mig Évi húga jóízűen majszolta a túrósrétest, Peti szótlanul üldögélt a helyén. E büntetés után öt hét telt el és az éléskamrában mindent hiánytalanul megtaláltak. Délben, az ebédnél, meg is dicsérte Petit anyukája. — Derék fiú vagy, mert ellenálltál a kísértésnek. Remélem, ezután sem lesz okom panaszra? Peti elpirult örömében, amikor a dicsérő szavakat hallotta, s büszkén feszengetl a helyén. Megfogadta, hogy soha többé nem torkoskodik, csakhogy anyuka meg legyen vele elégedve. Két hétig még meg is tartotta fogadalmát, mert ha délutánonként eszébe is jutott az éléskamra, gyorsan másra terelte gondolatait. De egy délután olyan unalmas volt a lecketanulás, különösen a földrajz, hogy gondolatai folyton másfelé kalandozlak és egyszerre csak az éléskamránál állapodtak meg. A többi gyorsan ment. A gonosz gondolatot Peti nem tudta többé elhessegetni és lassan megindult az udvar felé, ahonnan csak az ablakra kellett fellépnie és már benn is termett. Körülnézett az ismerős polcok között és szinte csodálkozott, hogy ilyen sokáig le tudta győzni a torkoskodás iránti vágyakozását. Már kissé homályos volt a helyiségben és amint tekintetét körüljáratta, valami újfajta süteményen akadt meg a szeme. Legalább is süteménynek vélte azokat a szépen vágott darabokat ott, az egyik sarokban. Nem is gondolkodott tovább, hanem felkapott egyet és szájába dugta. Jó nagyot harapott belőle, de a következő pillanatban ki is köpte, majd ész nélkül menekült ki az ablakon és szaladt a fürdőszobába, ahol kimoshatta száját. Hát bizony, most az egyszer csalódott szegény Peti, mert az a szép darab valami, amit ő süteménynek nézett — szappan volt! De meg is lakolt miatta, mert még napok múlva is érezte az ízét a szájában és a mosakodásnál is lehunyta a szemét, csakhogy ne lássa a szappant. Erről a kalandjáról azonban senki sem tudóit és Peti természetesen hallgatóit róla, de éltől kezdve valóban elkerülte az éléskamrát. Hirdetéseket jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala. A ieghosszabbnyeivü állat Most őszi lombhullás idején, amikor a fák koronája már teljesen megritkult, jól meg lehet figyelni az erdő és liget állatvilágát. Órákig élvezhetjük a mókusok játékát az ember nemjárta helyeken és a fatisztogató madarak csettegésével, kopácsolásával egybevegyül a sűrűn hulló levelek zörrenése .Ilyenkor különösen magára hívja a figyelmet a legszorgalmasabb ács: a harkály. Csak azt látjuk, hogy kopácsol és föl-le futkos a fán. Szakértelemmel belebámul a repedésekbe, és lyukakba s aztán libben a következő törzsre. Ha röntgen szemünk volna, érdekes látványban lenne részünk. Meglátnók, amint a harkály nyelve behatol mélyen a fába, követi a kacskaringós utakon bujdosó hernyókat. Bámulatos mélyen be tud hatolni a harkály a nyelvével az üregekbe. Hogy milyen hosszú a nyelve, azt persze csak élettelen állaton lehet megállapítani. A testénél mindenesetre sokkal hosszabb. De ezek közül az állatok közül a »nyaktekercsnek« van a leghosszabb nyelve, mely. méreteivel csaknem a fantasztikum határaira nyúlik ál. Nem kevesebb, mint huszonötször hosszabb a nyelve, mint a feje és csőre együttvéve! Ezt a hosszú nyelvet úgy helyezte el a természet, hogy hátsó része mélyen lelóg a nyakba és hurkot írva le, átvetül a fejtetőn és a csőr felsőkávájától indul el. Szerencse, hogy ezzel a nyelvvel nem tud beszélni. KOMAROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMAROMI KOMÁROMI LAPOK LAPOK LAPOK LAPOK LAPOK — LAPOK K
