Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-28 / 96. szám

»KOMÁROMILAPOK< 6. oldal. I Özv. Liszkay J enőné Komárom, november 27. Ez az esztendő a fájó emlékek esz­tendeje. Egymásután szólítja ki sora­inkból a magyar társadalom értékeit a kegyetlen halál, mely kíméletlenül szedi áldozatait közülünk. A közélet sok nagy veszteséget szenvedett, de a társadalomnak is bőven kijut a fájó gyászból, amely egy-egy nemes lélek elköltözése alkalmából borul reánk. M'ost is egy mindenki által nagy tisz­teletnek örvendő úrasszonynak elmú­lásáról vesszük a szomorú hírt, mely bizonyára fájdalommal tölti el mind­azokat, akik őt ismerték, jóságos szi­vének, nemes lelkének melegét érez­ték. Mélységes részvéttel közöljük, hogy özv. Liszkay Jenöné szül Dénes Gi­zella Apollónia úrnő, igazságügymi­niszteri tanácsos özvegye, hosszas, de bízó hittel és türelemmel viselt szen­vedés után november 25-én este csen­desen jobblétre szenderült. A legjobb édesanya hunyt el vele, akinek család­jáért dobogó szíve nem ismert mást, csak végtelen szeretetet, határtalan önfeláldozást azokért, akik a szívéhez nőttek s akiknek boldogságáért egész életét szentelte. Korán elvesztette sze­retett jó, áldott lelkű férjét s az öz­vegység ideje részére a szeretteit féltő gond évei voltak, de az elmúlt huszon­hat év minden nehézsége, minden fá­radsága az ő drága anyai szere tétének melegében olvadt fel s akiket élete legnagyobb kincsének tartott: az őt rajongásig szerető gyermekei ragasz­kodásában lett verőfényessé, könnyű­vé és értékessé. Egyik kedves fia élete tavaszán a becsület mezején hunyt el, ezt a fájdalmat is viselte a magyar édesanya könnyes emlékezésével, ne­mes hősiességével. Élete a Pál apostoli szent igének: A szeretet soha el nem fogy, — volt megtestesülése, melyet nemcsak sze­retteire árasztott áldásos bőséggel, ha­nem áldozatos szívvel juttatott abból a társadalom szegényeinek és elhagya­tottjainak is. Mély vallásos érzéséből fakadt nemes gondolkozása a társa-, dalmi jótékonyság önzetlen munká­jában kötelességet rótt reá és ő ennek a kötelességnek mindenkor a leghíveb­ben felelt meg, áldásos működést fejt­vén ki a szegények és árvák segélye­zése szolgálatában. Másfélévtizeden át volt a Protestáns Jótékony Nőegylet­nek vezető tagja, előbb társelnöke, majd két ciklusou át elnöke. A jóté­konyság gyakorlásában mindenkor elöljáró eme derék egyesületnek abban az időben került az élére, amikor a háború utáni években újra kellett szer­vezni a jótékonysági munkát, fel kel­lett kelteni a szívekben a szeretet lángját, hogy a nyomorgókon segí­teni lehessen. Ezt a nagy értékű mun­kát tökéletesen végezte el Liszkay Jenőné s fáradhatatlan tevékenységé­ért a szegények örök hálája volt a jutalom. Nagy buzgalommal munkál­kodott a Népjóléti Központ komáro­mi tagozatánál is, amelynek gyermek­­jóléti intézményét tíz éven keresztül vezette áldozatos szeretettel, nagy gonddal és fényes eredménnyel. Nemes emberbaráti cselekedetei ál­tal szerzett elévülhetetlen érdemei ma­radandó és értékes emlékei lesznek mindenkoron a komáromi magyar tár­sadalomnak, amely a nagyműveltségű s fenkölt gondol kozású, köztisztelet­ben álló Nagyasszony nevét igaz ke­gyelettel őrzi meg. Példája követésre­­méltó marad a nemesen gondolkodó, melegen érző utódok előtt! Áldás fe­lejthetetlen emlékére! F. Zs. * t özv. Liszkay Jenőné halála, mely városszerte őszinte és nagy részvétet keltett, lesújtó gyászba borította sze­retet gyermekeit, akikre halála a szó igaz értelmében pótolhatatlan veszte­séget jelent. A megboldogult úrasz­­szony kihűlt porrészeit nov. 28-án, szombaton, délután 3 órakor fogják a ref. temető ravatalozójából a családi BÍrkertben örök nyugalomra helyezni. Az elhunytban Liszkay Jenő dr. tör­vényszéki bíró, Liszkay József jószág­­igazgató, Liszkay Ilona közs. isk. ta­nítónő, Liszkay Esther kiváló írónő, Ráchel és Judit testvéreikkel együtt édesanyjukat siratják, akit fájó szívvel gyászolnak menyei és unokái is. A halálesetről a következő jelentést adta ki a gyászoló család: Fájdalomtól megtört szívvel jelent­jük, hogy a legönzetlenebb, legoda­­adóbb, legönfeláldozóbb, csak a csa­ládjának élő, csak szeretni tudó édes­anya, nagyanya, anyós özv. Liszkay Jenőné szül. Dénes Gizella Apollónia folyó hó 25-én este fél 8 órakor, pá­ratlan angyali türelemmel viselt be­tegség után, csendesen elszenderült. Felejthetetlen édesanyánkat folyó hó 28-án d. u. 3 órakor helyezzük a ko­máromi ref. sírkertben édesapánk Nem mindennapi eset tartja izga­lomba a Párkányt és Érsekújvárt ősz­­szekötő vasulmenti községeket. E két hely között közlekedő diákvonaton he­tek óta mindennapos dolog volt, hogy a legmosolygósabb diákarc sírásra fa­kadt, mert a vonaton napirenden vol­tak a lopások. Könyvek, térképek, ceruzák, töltő­tollak tűntek el nyomtalanul. Az is­meretlen tolvaj vakmerősége nem is­mert határt és a napokban az egyik párkányi tanuló, aki az érsekujvári reálgimnázium IV. osztályú tanulója, sírva érkezett meg Párkányra, mert eltűnt az egész aktatáskája a benne lévő dolgokkal, körülbelül 200 korona értékben. A kárvallott diák szülei jelentést tettek a csendőrségnél és most már a párkányi csendőrség avatkozott bele a dologba. A megindított nyomozás során a gyanú egy tő éves polgárista fiúra terelődött, aki egyik vidéki köz­ségbeli vasúti munkás fia. A csendőrök meg is jelentek a vas­utasnál és a mindenki által becsült vasutas megdöbbenve hallotta, hogy mivel vádolják a fiát. A csendőrök kihallgatták a fiút és házkutatást is tartottak. A nyomozás azonban nem járt eredménnyel, mert a diák állhata­— »Csendes megbeszélés« fokossal és cséphadaróval. Gál Ferenc muzslai lakos a csenkepusztai uradalomban dolgozott s elégedetlen volt a nap­számmal. Emiatt zúgolódni kezdett s maga köré gyűjtött egy tucat 16—20 éves legényt, harci beszédet intézett hozzájuk s felbiztatta őket, hogy a pusztán dolgozó többi napszámosokat támadják meg s őket a munka abba­hagyására kényszerítsék. A szoron­gatott munkások értesítették a csend­őröket s azok is kivonultak a hely­színre. Gál Ferenc emberei a csend­őröket is megtámadták fokossal, csép­hadaróval, botokkal s nagy vereke­dést rendeztek. Végre sikerült őket lefegyverezni s a társaság a komá­mellé örök nyugalomra. Komárom, 1936. november 26. Dr. Liszkay Jenő, Liszkay József, Liszkay Esther, Lisz­kay Ilona, Liszkay Ráchel, Liszkay Judith gyermekei. Dr. Liszkay Jenőné szül. R'oszkovetz Erzsébet és Liszkay Józsefné szül. Negro Rózsi menyei. Liszkay Tamáska, Liszkay Gusztika unokái. Áldás volt minden lépésed, tetted, gondolatod, kezednek minden mozdulása! Zaklatott szíved pihenjen csendesen! Soha nem szűnő szerete­tünk kisérjen az örökkévalóságba, csak jóra vezérlő lelked maradjon mindig közöttünk, drága jó Édes­fosán tagadott és a házkutatás sem tudott semmit fölmutatni. A csendőrök távozása után nem fe­jeződött be az ügy, mert a becsületes apa tovább vallatta fiát. Előbb bement Érsekújvárra és ott érdeklődött a dol­gok iránt. Odahaza ő faggatta a fiát, aki el­len az ő szemében is egyre-másra gyűltek a terhelő adatok. Szinte kegyetlen eszközökkel kezdte vallatni a fiút a családja becsületét mindennél előbbre tartó apa. A gye­rek kezeit erősen hátra kötötte és úgy akarta fiát vallomásra bírni, de az erős természetű gyerek egyre taga­dott. Ekkor kikötötte a fiát úgy, mint azelőtt a katonáiknál szokták. Er­re a gyerek megtört és töredelme­sen bevallotta tettét. Bevallotta, hogy a lopásokat ő követte el és az ellopott dolgokat Érsekújváron adta el olcsó áron. A fiú megnevezte a kásvallottakat is. Az apa bement Érsekújvárra és mindegyiknek megfizette a kárát és kérte őket, hogy ne tegyenek fia el­len bűnvádi följelentést, mert hiszi, hogy a házi fegyelem alatt sikerült megtévedett fiát a jóútra visszavezetni. A fiúk meg is ígérték a becsületes apának, hogy nem jelentik föl a fiát. romi bíróság elé került hatóság s magánosok elleni erőszak miatt. Gál Ferenc tagadott mindent s azt vallot­ta, hogy »csupán csendes megbeszé­lést akartak végezni a többi napszár mosókkal s udvariasan fel akarták őket kérni, hogy hagyják abba a munkát«. Gál Ferencet, mint a cso­port vezérét a bíróság ötheti fogház­ra ítélte, a többiek között három­­négyheti fogházat osztott ki a ko­máromi bíróság. — Katalin bál. Az Egyetértés Rapid football csapat november 28-án, szom­baton este 8 órai kezdettel a Dózsa Vigadó nagytermében „Katalin-bált“ rendez. anyánk! A madridi hídnál két katona robban egymásnak. A mellvédek mögül bújtak ki, szuronyt emelnek s már döfnek is. Agyúk dörögnek és géppuska ropog. Valaki or­dít. A két ember egymásnak mered. Az egyik, aki dühösen emeli szuro­nyát: barnaképű, rövidszakállas, fittyenő bajszú marokkói arab. Sötét ar­cából elővillan sárgásfehér szemgolyója. Fogai vicsorognak. Ceutából kelt út a hajón, nyár óta kering a spanyol völgyekben, parancsolnak neki és szúr. Vezényelnek neki és lő. Nem tudja miért, nem tudja kiért. A má­sik: Szibériából érkezett a múlt héten, hosszú s kínos tengeri út utóm Szőkehajú, kékszemű ázsiai orosz, két éve katona már s jelszavakkal ké­pezték ki vad harcossá. Az eszme nevében küzd. Odesszában hajóra rak­ták, puskát s gépfegyvert adtak neki s vezényelnek neki, szúr. Parancsol­nak neki, lő... Nem tudja, miért, nem tudja kiért. Spanyolország vérrel áz­tatott, gazdag, szenvedélyes földjén, eszmék s világok harcában, spanyol lobogó alatt, mindkettő a spanyol szabadságért, arab és szibériai: így ta­lálkoznak a Manzares hídjánál, üvöltve s döfve, parancsszóra szúrva. Egy barna s egy szőke: micsoda világrengésnek kellett történni, hogy a ma­rokkói arab s a szibériai orosz egymásnak rohanjon, egymást tépje, vágja s egyik sem tudja végeredményben miért... Saját apja tette ártalmatlanná a párkány-érsekujvári diákvonat tolvaját. Az apa kinyomozza a fettest — a saját fiát! 1986. november 28. HÍREK — A kát. egyház adminisztrátora. Jantaus püspök, apostoli helynök, a Majer Imre dr. elhunytával megüre­sedett komáromi plébánia adminisz­trátorává L e s t á r István dr. sze­mináriumi igazgatót nevezte ki. — Egyházkerüleli közgyűlés. A du­náninneni református egyházkerület december hó 2-án és 3-án tartja évi rendes közgyűlését Losoncon, az ot­tani református egyház tanácstermé­ben. Első napon az egyházkerület pénzügyi, tanügyi, belmissziói bizott­ságai tartják üléseiket, december 3-án, délelőtt fél 9 órakor kezdődik a köz­gyűlés, mely Balogh Elemér kerü­leti püspök és S z i 1 a s s y Béla dr. kerületi főgondnok együttes elnökle­tével fog megtartatni. Ugyancsak a második napon, délután a kerületi tanácsbíró testület tart ülést. — Kinevezés. Mint értesülünk, a komáromi posta- és távirdahivatal fő»­­nőkének Vág a László postafőtitkárt nevezték ki. — OKVETLEN NÉZZE MEG va­sárnap a komáromi iskolák előadá­sát a Jókai-szobor érdekében a kul­túrpalotában. Kezdődik 5 órakor. — Minden komáromi iskola fellép! — Halálozás. Mély megilletődéssel vettük a szomorú hírt, hogy S z ó r á d János bádogos- és szerelő mester f. hó 26-án a komáromi közkórházban — hol súlyos műtétet végeztek raj­ta — kiszenvedett. A megboldogult fiatalon, 41 éves korában hagyta hát1 ra szerető hitvesét, gyermekeit, édes­apját, testvéreit s kiterjedt rokonsá­gát, valamint sok jó barátját. Teme­tése f. hó 28-án, szombaton délután 4 órakor lesz a r. k. temető ravatalol­­zójából. Legyen pihenése csendes! — Az Izraelita Jótékonyegylet nép­konyhája számára e hét folyamán a következő adományok érkeztek: Klaf­ter Lipótné 1 kg Ceres, 2 kg rizs, 2 kg borsó, 1 kg dara; özv. Kertész Je­nőné 3 kg bab, 2 kg gerstli, 2 kg só, 3 kg rizs; Fleischmann Mór 5 kg bab, 3 kg borsó, 1 kg cukor, fél kg frank, 20 dk paprika; Hermann Endre író­szerek, dr. Krausz Arthurné ruhák és fehérneműek, Goldstein Jenőné gyer­mekruha és cipő, Fuchs Samuné 3 kg libazsír, Beer István 20 Kö, Krausz Sannmé 30 Kel Mind e nemesszívű adakozóknak a Jótékonyegylet elnök­sége hálás köszönetét fejezi ki. — Kinevezés. Komjáthy Istvánná II. szakos polgáriiskolai tanárnőt vég­leg kinevezték november hó 1-től az állami iskolákhoz és szotgálattételre a somorjai állami polgáriiskolához osz­tották be. Komjáthy Istvánná a komá­romi tankerület eeyik legkitűnőbb ta­nítónője volt Bogyán, akinek távozása nagy veszteséget jelent. Helyébe a bogyai iskolaszék Pirovits Irén, érettségit tett tanítónőt választotta meg ideiglenes minőségben. — A Baromfitenyésztők közgyűlése. A Komáromi Baromfitenyésztők Ter­melő és Értékesítő Szövetkezete f. évi december hó 3-án, csütörtökön dél­előtt 10, határozatképtelenség esetén 11 órakor a Komáromi Népbank Jókai ucca 8. sz. alatti üzlethelyiségé­ben tartja 1935. évi rendes közgyűlé­sét. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó, jegyző és két jegyzőkönyv­­hitelesítő kijelölése. 2. Az igazgatóság jelentése. 3. Az 1935. évi zárszám­adások előterjesztése. 4. A felügyelő­­bizottság jelentése. 5. A lejárt igaz­gatósági tagságok kisorsolása és új­bóli betöltése. 6. A lejárt felügyelőbi­zottsági tagságok kisorsolása és újbóli betöltése. 7. Indítványok. A meghívó­hoz csatolt mérlegszámla szerint a szövetkezetnek vagyona kitesz 202244 Ké 73 f.-t, amelyet az üzletrészalap 75590 Kc-val, a kiállítási garancia-alap 50000 Kc-val, adományalap 56321 Ré­vai terhel. Az épületek értéke 139524 Ké-t, a berendezés 41047 Ké-t s a tenyészállat állomány 17460 Ké-t tesz ki. A szövetkezet nyolc év óta mű­ködik és nagy szolgálatokat tesz a baromfi nemesítése és tenyésztése kö­rül. — Minél gyengébb a kávé, annál több valódi Franck-ot kell hozzáten­ni. — Ezért gabonakávéhoz valódi Franck, leginkább Karo-Franck való.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom