Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-28 / 96. szám
2. •‘■«iái »KOMAROMI LAPOK« i936. november 28. MÉZESKALÁCS teret engedni az angol nagytőkének, amely máris várja, hogy ily módon szerezzen kárpótlást Londonnak az őt ért presztizscsorbulásért. Az ibériai félszigeten Angolországnak előretolt őrse Portugália, amig azt nem fenyegeti veszedelem, addig nyugodt lehet Anglia, akárhogy mészárolják is egymást a spanyolok. Talán még az sem fogja megváltoztatni London felfogását, ha Kataloniában szovjeturalom létesül. Talán még az sem, ha ez szervesen idomul hozzá az orosz szovjetekhez. Ma az oroszoknak a Fekete tengeren lévő hajóhada oly gyenge, hogy semmiképpen sem jelent veszélyt az angol hatalomra. Amig ez az crőhelyzet tart, addig talán örül is annak, hogy az olasz fasizmus nem vetheti meg túlságosan a lábát a Földközi tenger partjain, mert az olasz imperialista törekvéseket fékezi és akadályozza a vörösöknek új nyugati térhódítása. Európa többi országai természetesen nem tudnak ily fölényes magasságokba helyezkedni a spanyolországi helyzet legújabb fejleményeihez, így Németország a távoli Japánnal keres megegyezést a kommunizmusnak és az egész világot fenyegető veszedelme ellen és csatlakozásra szólítja fel mindazokat az államokat, amelyek nem akarják, hogy őket is elöntsc a vörös áradat. A berlini állásfoglalás és megegyezés sokkal Harcsa. Irta: Terescsényi György Apánk egy napon nem ment hivatalba és késő délelőtt jött ki a szobájából. Vidámnak látszott, de mintha a jókedvet csak erőltette volna. Szeme fehérjét a finom erek véres hálózata borította be, sűrűn pislogott s a torkát is sokszor megköszörülte. Hajnalban tért haza és anyánknak egy hatalmas rózsacsokrot hozott. A tornácon terítették föl neki a késő reggelit. Kellemes, szép délelőtt volt, a napsugár aranyos foltokat hintett szét az asztalon. Szelíd béke ragyogott mindenfelé, a fellegek elvonultak és a levegőben távoli harangszó reszketett. Egyszerre csak előszólítoít bennünket: engem és az öcsémet. Jobbrabalra leültetett maga mellé. Feltűnően barátságos volt, bőbeszédű és közlékeny. — No, Gyuri, — fordult felém, — meddig még a jómód? Hány hét a vakáció? Meg sem várta a feleletet, mert az ilyen ritka kihallgatások idején nem is a társalgás volt a fontos, hanem az ő megnyilatkozása. Letette a hírlapot és a hivatalfőnök emberséges jósága ragyogott az arcán. Most odaadja ezt a félórát a fiainak. Hátradőlt székében és szokatlanul elváltozott hangon így folytatta: — Az ántiját, lám csak! Te most lész nemsokára tizenöt éves. Egészen nagy fiú lettél. Deliát az én szememben, tudjátok... Olyan egyformák és őszintébb és nyíltabb, mint London fölényes nyugalma, mert alig hihető, hogy bármely angol szívesen látna szovjeluralmat a szigetországban és nagyon kérdéses, hogy Anglia meg ludná-c őrizni a splendid isolationt, ha Európa nagy részében vörös uralom kerekednék felül. A német-japán megegyezés egyik legfontosabb eseménye a mostani időknek. Ha teljesen nyílt színvallásra nem is fog kényszeríthetni egy csomó államot, mégis alkalmas lesz arra, hogy megrendítse a bolsevizmus felé hajló demokráciák, a bolsevizmust bevezető szociáldemokráciák és a bolsevizmusl leplező népfrontok hitelét. A helyzet ma úgy kezd kialakulni, hogy vagy fehérnek kell lenni, vagy vörösnek, de rózsaszínűnek vagy színtelennek nem lehet maradni. Aki keresztény világnézeti alapon áll, az előtt mindez nem probléma és aki keresztény alapon követeli nemzeti jogainak teljességét, az sem kerülhet semmilyen diieinmába. De mert ez a megoldás oly egyszerű, azért tud oly nehezen utat törni magának. Sajnálattal kell hinnünk, hogy még sok vér fog folyni, amig eldől a most egyre erősbödő világnézeti harc. A költségvetési bizottság némi módosításokkal megszavazta a költségvetést. A képviselőház költségvetési bizottsága szerdán tartott ülésén megszavazta az 1937. évi költségvetést. Remes főelőadó indítványára a bizottság magáévá tette a koalíciós klubok ama módosító javaslatait, amellyel a költségvetés több tételét csökkentik. Majd az 1937. évi állami pénzügyi törvény megvitatására tért át a pénzügyi bizottság, melynek ismertetésénél a főelőadó kiemelte, hogy a jövő évi pénzügyi törvény bem tartalmazza az államadósság törlesztésére és kisorsolására vonatkozó intézkedést, ellenben felvette az új pénzügyi törvény azt, hogy a számadásban külön feltüntetendő a hitelre eszközölt beruházás és a folyó bevételekkel rendesen fedezett munka. Megjelent a kormányrendelet a tisztviselők fizetésének fizetési határide|ére nézve. A törvények és rendeletek tárában megjelent a 282. számú kormányrendelet, mely az állami alkalmazottak s a községi és polgári iskolák tanítói illetményeinek és nyugdíjainak kifizetéséről szól. A rendelet kimondja, hogy a havonta előre fizetett illetmények kifizetésének napja 1937. januárjától kezdődően mindig a hónap első napja. A negyedévenként előre kiadandó illetmény szintén a hónap első napján fizetendő. Mindennemű nyugdíjat és illetményt, amelyet az állami alkalmazottak, illetve ezek hátramaradottai kapnak, valamint a kegyajándékokat a hőnap negyedik napján fizetik ki. Amennyiben a kifizetés napjának megjelölt nap vasárnap, vagy elismert ünnepnap vagy emléknap, amelyeken az állami hivatalok, illetve pénztárak szolgálati kifizetéseket nem eszközölhetnek, akkor a kifizetés az előtte való napion történik. Ez a kormányrendelet azokra a nemállami tanítókra is vonatkozik, akikről az 1926. június 24-én kelt 101. számú úgynevezett tanítótörvény szól, akár tényleges szolgálatban, akár nyugdíjban vannak, illetve ezek hátramaradottaikra is. A rendelet hatályon kívül helyezi az 1933. október 13-iki 192. számú rendeletet, amely kimondta, hogy a fizetések a hónap tizedikéig bármikor folyósíthatok, ami miatt az érdekeltek igen sokat panaszkodtak. Kalfus dr. pénzügyminiszter a devalvációról. A jövő évi költségvetés tárgyalásának utolsó bizottsági ülésén Kalfus dr. pénzügyminiszter hosszabb beszédben válaszolt a vitában elhangzott panaszokra. Beszédében kitért a devalvációra és többek közőtl a következőket mondotta: — A devalváció egyik hatása a devizaárfolyamokban nyilvánul. A 16 Akar Ön szép lenni? S Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtdanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8'— Kő. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva 87 százalékos devalváció után pénzünknek a devalválatlan értékekhez viszonyítva 19.03 százalékkal alacsonyabb árfolyamot kellett volna elérnie. A valóságban az árfolyam csak 13 százalékkal eseti, a dollárhoz viszonyítva 17 százalékkal. Vagyis a devalváció a devizapiacon nem érvényesült teljes mértékben. A devalváció gazdasági következményei lassan jelentkeztek, Genfben nemzetközi konferencia volt a deviza és behozatali engedélyezések általános megszüntetéséről, de eredménytelenül végződött. A devalváció önmagában nem tekinthető oly eszköznek, amely a gazdasági javulást meghozhatná. Mivel sok állam hajtott végre hasonló devalvációt, helyzetünkben voltaképpen semmi sem változott, sőt ellenkezőleg azt mondhatjuk, hogy amely államok nagyobb százalékkal devalváltak, azokkal szemben helyzetünk még nehezebb. — Minden állam védekezik, hogy a devalváció hatásai az ő számlájára jelentkezzenek. Ez megnehezíti kiviteli iparunk versenyképességét. A hitelkicsinyek vagytok mindannyian. Te is, a Gyuszi is, az anyád is... Nos, jól van. Negyven esztendős korotokban is az apátok leszek! Nem igaz? — Igaz, igaz, — feleltük engedelmesen. Én növekvő izgalommal, de öcsém nemigen figyelt oda. Azon mesterkedett, hogy fogvájókat lopkodjon ki a tarlóból. Minden ravaszságát erre a huncutságra összpontosította, miközben ártatlanul pislogott apánkra és ráfüggesztette hosszupillás, dióbarna szemeit. Én mindjárt észrevettem a haszontalankodást, apa azonban nem. Ellenállhatatlanul megkörnyékezett ggy érzés. Hogy most valami iskolás előadást hallgatok, hasonlót ahhoz, amikor a szigorú tanár hirtelen ellágyul és az életből merített kedélyes történeteket mesél növendékeinek. Apánk is szakasztott így folytatta. — Ah, fiacskáim... Én ebben a korban... Árnyék suhant át az arcán és vonásai megrezdültek. Ismertem már ezt az állapotát. Nem volt szabad félbeszakítani, mert akkor abbahagyta. Engedni kellett, hogy beszéljen. — Nagyon szereltem ám én vadászni. Akkor még lehetett, ma már ez költséges és veszedelmes. Ne is gondoljatok reá. Ti futballoztok és mással szórakoztok. Nos, jól van. Zsebkendőt vett elő és megtapogatta gyulladt szemhéjait. Azután folytatta: — Túl a folyón nagy kiöntések terpeszkedtek el az én időmben. Rengeteg kacsa, batla, gém, szárcsa, vöcsök tanyázott bennük. Volt egy rózsadamaszt kurtacsövűm. Amolyan vasvesszős, de már kakasos, elöltöltő. Egy napon estefelé kilopóztam a lesre. Máró bácsi csónakon jött értem és bevitt a fűzfákhoz. Felültem a deszkára, tudjátok, ilyen pallót vetnek az ágak közé a vadászok, és vártam. Alattam a kiöntés vize locsogott, köröskörül nádas... A pákász ott hagyott magamra s visszament a tanyájára, vagyis a kunyhójába, ami oda jó két kilométernyire lehetett. Éjfél elmúlt már és lassan közeledett a hajnali húzás... Gyuszi kövér markaiból ekkor kipotyoglak a fogpiszkálók. Most már ő is feltátott szájjal meredt a beszélőre. Ez a történet új volt, valami veszedelmes, éjféli kaland. És a kaland rettenthetetlen hőse a mi apánk. Rövid szünetet tartott az elbeszélésben s ezalatt szemüvegét törülgette. Dús bajuszába már ezüst szálak vegyültek cl és jobb szemöldöke felett az ismert májfoltocska, most mintha kipirosodott volna. Szélesvállú volt és erős. Bozontos mellén talán egy szekeret is baj nélkül hajthattak volna keresztül... Elképzeltük, amint éjfélkor ott ül a fűzfán... Nem mint gyermek, hanem így, ilyen hatalmasan. Ujja a fegyver ravaszán, szemében lángoló fenség, szívében elszánt bátorság, körülötte a kiöntés vize, a nádas. De ő nem fél, ő meg sem rezzen: ő az apa! Akkor megint ezeket hallottuk: — Óriási fűzfa volt, két ember sem ölelhette volna át és egyszerre csak... Mintha áram járt volna át, úgy öszszerázkódtam. Gyuszi felvakkantott, de ő nyugodt, gordonkahúr-hangján folytatta: — Egyszerre csak megrázkódott a fa. Egy lökés, még egy lökés... Mi ez? Még egy és még egy... Öklével mutatta a mozdulatot és öcsém nem tudta visszatartani magát, felvakkantott: — Torpedó! — Szamár! — intette le s a levegőben maradt öklét lezuhantotta az asztal lapjára. Egyszerre nagy forróság támadt körülöttünk, a sarokból dongózümmögés sírt föl s már-már az volt a helyzet, hogy apánk megszakítja az elbeszélést. Átható tekintetével ránknézett és mi dermedten ültünk ott. Végre mélyet sóhajtott s szigor árnyalta hangját, amint folytatta: — Mindig lefelé kell tartani a töltött fegyvert! Ezt jegyezzétek meg. Mert én a puskám csövét ott a fán lefelé tartottam. Elmúlott tíz perc, elmúlott egy óra s aztán megint egy fél. Semmi. A kákában sápogni kezdtek már a kácsák, közel volt a húzás pillanata. És ekkor, hogy-liogynem, kiesett a cső mellől a töltővessző. — Bele, bele a vízbe! — kiáltott fel öcsém, de én megcsíptem a karját, mert féltem, hogy megint megzavarja s megint baj lesz. De apát már elsodorta a történet ereje. — Igen, — mondta tovább. — Lesiklott a görcsös fatörzs mellett. — Zubb! — hallatszott, de mintha láttam volna a csillogó végét a vastag gyökerek között. Elhatároztam, hogy utánamászok... — Ne, ne! — szólt megint közbe Gyuszi és apa elmosolyodott.
