Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-11 / 91. szám
»tvenhetedik évfolyam, 91. Szerda, 1930 november 11. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Élőflzetfrú ír csehszlovák értékben: melyben és vidékre posta) szétküldéssel sgész évre 80 KC, félévre 4» Ké, negyedévre 28 K6. — Külföldön 128 Kő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Eeislös !6s**rk®sstőíj GAAL GYULA ÜT. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Egyesszám ára 1 korona. Eőmunkatársaki FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. — >— ni in ni 11 ni' «in imimbii—■■1—■<—n ii—m— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 28. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Az epesült párt alakuló ülése Komáromban. Középeuropa békés politikája. POLITIKAI SZEMLE Csehszlovákiának közelednie kellene Magyarországhoz. rchányi dr. szenátor beszéde a külügyi bizottságban. — november 10. A szenátus külügyi bizottságában felszólalt Turchányi Imre dr. szenátor is, aki az egyesült párt törvényhozásának álláspontját fejtette ki Csehszlovákia külpolitikájával szemben. Turchányi dr. beszédében kiemelte, hogy a magyarság őrömmel üdvözöl minden olyan megnyilatkozást, amely megértéssel szól a kisebbségi helyzet nehézségeiről és nem lehet előttünk közömbös, hogy milyen a köztársaság viszonya Magyarország iránt. őszinte örömmel tölt el bennünket — jelentette ki a szónok, — már az is, ha a miniszter kijelenti, hogy ez a viszony javult, bár sajnos, eddig nem szerezhettünk meggyőződést aziránt, hogy e tekintetben mindent megtettek volna. — Igaz, hogy a külügyminiszter úr azt mondotta, — folytatta Turchányi szenátor, — hogy a magyar külügyminiszter a tárgyalások előfeltételeként csak az egyenjogúság elismerését követén s a külügyminiszter úr idézi a mostani köztársasági elnöknek 1933- ban mondott szavait annak bizonyítására, hogy ezt az egyenjogúságot már akkoriban elismerték. Mi mégis úgy látjuk, hogy valami hiányzott ebből az elismerésből, mert a tárgyalások mindezideig még nem kezdődtek meg. ben az államok egyrésze olyan szer-Knofta külügyminiszter úr most ugyan maga is hozzátette ehhez az idézethez, hogy Magyarország egyenjogúságát ma is elismeri, de csak gazdasági dolgokban. Ez azonban retrográd lépés, mert ilyen értelmű korlátozás nem teljes értékű egyenjogúsítás. Mindenesetre többre van szükség, hogy a római blokkal, illetve azokkal az államokkal, amelyek résztvesznek a római jegyzőkönyvben, már most megkezdődhessenek a tárgyalások. Ki kell küszöbölni az egyéb ellentéteket is. El tudom ugyanis képzelni, hogy mit éreznek Magyarországon, ebben a ma talán egyetlen lefegyverzett államban akkor, ha hallják a köztársaság felelős tényezőinek olyan kijelentéseit a felfegyverzésről, hogy még a semleges iállamoknak is fel kell fegyverkezniük, mert a szövetséges nagyhatalmak sem nyújtanak annyi biztonságot, mint a saját jól felszerelt hadseregük. Mi állandóan hangoztatjuk, hogy a külpolitikát nem lehet állandóan a messze levő, bármily nagy államokkal való szövetségre alapozni, hanem a közeli szomszédokkal kell az atmoszférát enyhíteni. Magyarországot illetően volt miár elég kedvező pillanat és lehetőség, amiket a mi külpolitikánk eddig nem használt ki. Remélni szeretném, hogy legalább a jövőben nem fogják ezeket a kedvező pillanatokat kihasználatlanul hagyni. Komárom, november 10, A háború előtti dunai kettős monarchia széthullása és felosztása következményeiben nem járt azzal a kívánt eredménnyel, amely Európa teljes békéjének megszilárdítására alkalmas lett volna. A békekötések megteremtették ugyan Európa új térképét, azonban ez az új térkép csak az új geográfiái határokat állapította meg, a megcsonkított országok népei leikébe nem volt képes azl a megnyugvást beleplántálni, amely a kontinens konszolidációját biztosította volna. A vesztes hatalmak nagy elkeseredése kísérte az új státuskvo megállapítását, amely semmiképen sem hozott részükre megnyugvást, sőt területeik jelentékeny részének elvesztése örökös elégedetlenségnek vált forrásává. Ezt ma már azok a hatalmak is belátják, amelyeknek döntő szerepük volt a békeszerződések létrehozásában és van olyan nagyhatalom is, amely bár résztvelt 1919- ben Európa mai alakjának és beosztásának munkájában, bátor szóval ad hangot azoknak a tévedéseknek, amelyeket a megtorlás és hosszú gondolata állal irányított tárgyalásokon a szerződések megalkotásánál elkövettek. Nem kell másokra hivatkozni, csak Edenre és Mussolinire, akik a revízió kérdését ismételten felvetették s akik ebben az irányban szükségesnek tartják a legkomolyabb lépések megtételét. Legfeltűnőbb módon Középeuropa arculatát változtatták meg a békeszerződések, amelyeknek nyomában az egymásra utalt államok helyzetében elviselhetetlen változások állottak elő. Ahelyett, hogy ezek az államok földrajzi adottságuknál fogva egymással jóindulatú barátságban élbének, évek hosszú sora óta gazdasági harcban állanak egymással s még az egzisztenciális kérdések sem bírják szorosabb kapcsolatokra ezeket az államokat. Az évek folyamán kitermelődött az európai nemzetközi politikában a középeurópai kérdés, amely súlyos problémájává lett a Duna völgyében élő nemzeteknek és államoknak. Nemcsak maguk az érdekelt államok kerültek e probléma miatt kritikus helyzetbe, hanem egész Európa súlyosan érzi annak hatását elsősorban gazdasági tekintetben, de politikai vonatkozásban is. A Duna völgyében lakó népek állandó nyugtalanságban élnek, ami mindinkább feszültté teszi a légkört egymás között. Nem akar elérkezni az a bizonyos jobb belátás és a megértésre vezető akarat, amely a helyzetet megjavítaná és biztosítaná a politikai konszolidációt és a lelki harmóniát az egymás mellett élő népek között. A helyzet tisztázására ismételten történlek lépések, de vajmi csekély eredménnyel. Sőt a legutóbbi évekződéseket kötött egymással, amelyek kifelé a béke fentartását hirdetik ugyan, valójában azonban a legkomolyabb véd- és dacszövetségek azok. Nem lehet csodálkozni, ha az ilyen szövetkezés más államokat is közelebb hoz egymáshoz. A létérdekeikben érintett országok szintén szövetkeznek és igyekeznek ellensúlyozni azokat az érdekszövetségeket, amelyek ellenük irányulnak. Elsősorban gazdasági téren kapcsolódnak egybe ezek az államok, aminthogy a mai áldatlan viszonyoknak legfőbb oka abban rejlik, hogy a gazdaságilag egymásra utalt államok képtelenek egymás közölt olyan atmoszférái teremteni, amely alkalmas lenne egymás megérlésére. Ha gazdasági tekintetben megegyezésre tudnának jutni, akkor boldog jövő elé tekinthetnének a Duna völgyében lakó népek. Sajnos, éppen ezen a területen nem jelentkezik komoly eredmény. Pedig erre kellene törekedniök az érdekelt faktoroknak. Most vette kezdetét Bécsben a római jegyzőkönyvet aláíró államoknak konferenciája. Tudjuk, hogy a római jegyzőkönyv alapgondolatát Középeurópa konstruktív és békés politikájának felépítése képezi. Ebből az következik, hogy a bárom állam: Olaszország, Magyarország és Ausztria államférfiai a bécsi konferencián is a békét szolgálják. Ezt pedig csakis reálpolitikával lehet megteremteni. Kóma legutóbbi tárgyalásai lehetővé teszik azt, hogy a három állam között fennálló barátságos viszony ezen a konferencián még jobban kimélyüljön és az általuk szívós kitartással követett békepolitika szellemében Középeuropa pozitív gazdasági és politikai boldogulása épüljön fel. Ha Középeuropa valamennyi államát igazi békeszeretet hatja át, akkor meg kell találni egymás között azt a kapcsolatot, amely elválaszthatatlanul fűzi össze a népek millióit a Duna völgyében s amely alkalmas lehet arra, hogy minden kétség és bizalmatlanság széjjeloszoljék azok között, akik a béke tizennyolcadik évében sem akarják tudomásul venni azt, hogy egyedül a megértés teremthet tartós békét Középcurópában. Komárom, — nov. 10. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt vasárnap, november 15-én tartja alakuló ülését Komáromban. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Vigadó nagytermében fog megtartatni az ülés, amelyen az egyesült párt komáromi pártszervezete alakul meg. Az alakuló ülésnek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy ezen a párt országos vezetősége és törvényhozói is megjelennek, akik ezalkahmmal a politikai helyzetről, az egyesült párt munkálkodásáról és a magyar politikai összefogás további célkitűzéseiről nyilatkoznak. Az ülésen megjelennek Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke, Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, orsz. ügyv. elnök, Fiissy Kálmán szenátor, Koezor Gyula és Aixinger László dr. országos pártigazgatók. Az alakuló ülésen választják meg a helyi pártszervezet elnökségét, tisztikarát, s pártvezetőségi tagjait. A tétlenért asszony férjét még mindig nem találják. Valószínűleg ő is öngyilkos lett, mint a felesége. A már régebben történt csilizradványi családi dráma egyik szomorú hősét, a férjet, Bognár Ambrust hiába keresi rokona, hozzátartozói, sehogy se tudnak nyomára jutni. Amint ismeretes, a dolog úgy kezdődött, hogy Bognár Ambrus csilizradványi lakos a dunai hajózásnál volt alkalmazva, mint fűtő. Ilyen minőségben igen jól keresett, keresetéből nemcsak családját tudta tisztességesen eltartani, hanem még szép uj házat is vett és azt kényelmesen, szépen berendezte, hogy ha hazamegy, legalább jól érezze magát családja körében. Az utolsó otthonléte azonban megrázó családi drámába fulladt bele. Szabadságra ment haza. Nem tudni, valaki figyelmeztettc-e, vagy az asszony tette magát gyanússá, de a férj gyanút fogott. Hogy felesége hűtlenségéről megbizonyosodjék, azt mondta, hegy neki éjszakára vissza kell menni a hajóra. Éjszaka azonban haza ment és feleségét tetten érte a házban lakó legénnyel. Bognár tanukat is vili magával. Az asszony töredelmesen bevallotta, hogy a legényt ő hívta be magához és könyörgött férjének, hogy ne bántsa a legényt, inkább őt lőj je le az ura. Bognár nem is bántotta a legényt, szabadon engedte, az aszszonynak pedig azt mondta, hogy: »Itt a revolver, ha akarod, lődd agyon magadat!« Az asszony szót is fogadott, a szégyen elől a halálba menekült és másnap reggel hét órákor agyon lőtte magát. Bognár pedig eltűnt. Azóta hiába keresik, a legszorgosabb kutatás se tud eredményt fölmutatni és mindinkább erősödik a föltevés, hogy a szerencsétlen férj is öngyilkos lett, bizonyosan a Dunába ölte magát, de még a holttestét sem találják.
