Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-07 / 90. szám
1936. november t. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. | Kosztolányi Dezső | Komárom, november 6. A magyar irodalomnak nagy gyásza van. Meghalt Kosztolányi Dezső, a kiváló költő és író, a mai modern, magyar költészetnek egyik legegyénibb, legfényesebb tehetségű képviselője. Évek óta betegeskedett, hetek óta viaskodott a halállal, többszőr megoperálták, de minden küzdelem, minden igyekezet hiábavalónak bizonyulj a költő november 4-én, szerdán délelőtt 11 óra után pár perccel a budapesti Uj Szent János kórházban örökre lehunyta szemét. Bár az orvostudomány mindent elkövetett, hogy megmentse a nagy magyar költőt, sok fájdalommal járó betegségében a kegyetlen halál győzedelmeskedett. Kosztolányival az új magyar líra legnagyobb és legtehetségesebb képviselője távozott el, akinek helye üres marad, mert hozzá hasonló magyar író, aki tehetségben, készültségben, műveltségben és istenadta talentumban vele egy értékű lenne, ezidőszerint nincs az elismert élő magyar írók közölt. Mint költő, kikristályosodott egyéniségével a legelsők között szerepelt, lírája a legtisztább érzések, a legmélyebb gondolatok kifejezője volt, gyönyörű költeményeinek benső szépségei csodálatos fejlett, csiszolt nyelven, nagyszerű versformák harmonikus érvényesülésével kerültek az olvasók elé, akiiének óriási serege nemcsak lelki és esztétikai élményekkel lelt gazdagabb, hanem a magyar nyelvnek olyan szépségeivel ismerkedhetett meg, amelyekhez hasonló Arany János óta egyetlen magyar költő költészetében sem fordultak elő. Mint író és újságíró is egyiké volt a legértékesebbeknek, ezeken a területeken kifejtett működése is ragyogó nevet biztosított Kosztolányi számára. A Budapesti Naplóban kezdte hírlapírói munkálkodását, innen indult el költői karriérje, ebben a lapban jelentek meg Kosztolányi első költeményei is, valamint a hamar nagy népszerűségnek örvendő krokik, melyeket ő fejlesztett irodalmi műfajjá. Munkatársa volt a Világ, Pesti Napló, Uj Nemzedék és legutoljára a Pesti Hírlapnak, vezércikkei, műfordításai, tárcái, színházi kritikái magas színvonalukkal messzire kitűntek a hírlapirodalom szokott vonalából. Első volt, aki a Nyugat köréhez csatlakozott. 1907-ben jelent meg első verskötete, amely új, friss hangot vitt be az akkori költészet levegőjébe. Nagy sikere volt a »szegény kisgyermek panaszai« c. verskötetének, melyet azután a Mágia, Mák, Kenyér és bor, Bús férfi panaszai követtek. Novellás kötetei Öcsém, Bűbájosok, Tinta, Bolondok, Beteg lelkek, Rossz orvos. Néró c. regényét a Magyar Tudományos Akadémia a Péczely-díjjal tüntette ki, ez a regény több európai nyelven is megjelent. Édes Anna, Pacsirta, Esti Kornél címen jelentek meg további regényei. Legutolsó kőlteménykötete: Meztelenül, s a múlt évben jelent meg novelláskötete: Tengerszem. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak, valamint a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelési osztályának. 51 éves korában ragadta el a halál, mely feleségét szül. Harmos Ilona írónőt, fiát Kosztolányi Ádámot es a magyar írói, hírlapírói és művészvilágot mélységes gyászba borította. Temetése csütörtökön ment végbe Budapesten a Kerepesi Úti temetőben, ezrekre menő gyászoló közönség jelenlétében. Sírjánál az irodalmi, írói és hírlapírói körök képviselői megható beszédekben vettek búcsút az örökre elnémult, felejthetetlen emlékű kiválóan nagy magyar költőtől. — Természetesen az olcsó cipőre is gondot kell fordítani. Sőt, különösen az olcsó cipőre, mert máskülönben még annyit sem érne, mint amennyit kiadtak érte. Ugyanígy van ez az olcsó gabonakávéval. Minden kávéba valódi Franck kell, különösen pedig az olcsó gabonakávéba, hogy élvezhető legyen. 306 A KILENCVENÉVES SZERELMES Csodálatos dolgok történnek a világon... Például az is, hogy a »szerelem örök« valóban... Néha az életnek nem is őszén, hanem fagyos telében virágzik ki újra az elmúlt szerelem fája. Mint például az alábbi eset: Hetvenegy néhány évvel ezelőtt hikes szép lány Volt egy faluban Zsivics Julia. Sok kérője volt, de mindegyiket kikosarazta, mert csak Ábrahám György nevű szerelmeséhez ragaszkodott. György szegény fiú volt, a másfélholdas családok egyikéből. A lány: falusi méretek szerint gazdag volt. S mint már ez történni szokott, a lány Családja hallani sem akart a fiúról, pedig meg is akartak szökni egyszer. A lányt családja valósággal zár alatt tartotta. Két évig éltek reménytelen szerelemben, a fiú összeszedte pénzét s végre elvándorolt a faluból. Keservében. A lány ott maradt. Közben huszonnégy éves lett, s ez a kor a falu-, ban már nagy szégyen jele pártás lánynál. A fiúról a lány évek óta nem hallott semmit s végre szülei Zsivics Júliát hozzáadták egy idősebb legényhez, aki állhatatos kérőnek bizonyult. Ábrahám Gyuriról az a hír érkezett, hogy meghalt Németországban. Teltek-multak az évek, háború tört ki s kitört a béke is: úgy hozta a sors, hogy Abrahám Gyuri visszaérkezett sok hányattatás után a faluba. A két hajdani szerelmes a falu erdejében találkozott. Nagy meglepetés, sírás, könny és nevetés: minden emlékük felujult s azóta ismét találkoztak, titokban. Se a falu népe, se a férj nem tudott erről. Közben felnőtt az asszony négy gyermeke, felnevelték tisztességgel. Az asszony egyre jobban vonzódott régi szerelméhez. S mikor egy ködös reggel az öreg férj az öregasszonyt meg akarta ütni valami miatt, az asszony szó nélkül otthagyta a családi házat s átköltözött Ábrahám Györgyhöz. Most megelégedetten élnek. Az »ifjú szerelmes férfi« 92 esztendős. Az »ifjú nő« 90. Mindaketten roppant meg vannak elégedve a helyzettel s egymással, a falu pletykáival nem törődnek. Túl vannak rajta. A deli legény megszöktette szerelmesét. Meglátogatta egy újságíró a férjet is, aki röviden csak ennyit mondott: — Megbolondult a banya! Szégyelje magát. Szerelmi történetnek nem is utolsó. November havában... ELADÓ EGY CSONTVÁZ A minap levelet hozott a posta a komáromi múzeumnak. A levél még nem rendkívüli dolog, érkezik az tucatjával. A tartalom azonban nem mindennapi volt. így szólt a levél: »Igen tisztelt muzeum! Bejelentem, hogy eladom a csontvázamat, még életemben. Szükségem van pénzre s nem bánom, halálom után mi történik velem, ki is főzhetik. Száznyolcvanöt centiméter hosszú vagyok, munkabíró ember. Egy aranyfogam van, azt is odaadom. Ha tárgyalni óhajtanak velem, szívesen bemutatkozom s megalkudhatunk, akár részletfizetésre is, azaz évjáradékra. Jelige: Csont. Tisztelettel Csont.« Csont úr nem írta ki a nevét, de a gyerekes írás azt mutatja, hogy Csont úr nem túlságosan öreg még: kár tehát ilyen fiatalon megszabadulni a csontvázától. Száznyolcvanöt centiméter mindenesetre biztató egy anatómus számára, sajnos, a múzeumnak nincsen arra pénze, hogy részletfizetésben megvegyen egy élő embert, ősi csontokat is alig tud ásatni, nemhogy mai embert földeltessen el... S különösen részletre! Csont úr! Honnan ad nekünk garanciát arra, hogy hasonló ajánlatot nem küldött már be más intézeteknek is? Persze, így egészen könnyű a megélhetés kérdésé: részletekben eladni a csontvázat s a kamatokból szépen ebédelni. Hizlalni a csontokat... Csont űr: nem megyünk bele az alkuba, bocsánat... Talán tessék elmenni a madridi frontra. Ott rögtön ki is főzik! HASZNÁLT JANINAK... Egy levél került véletlenül a kezembe. Ez véletlenül: nem nekem jött. A motorosvonat ülőkéjén felejtette valaki. Biztosan örömmel olvasta s mikor Újvárra érkezett, sietve dugta a zsebébe. Ahonnan azonban kicsúszott. így találtam én meg. Mielőtt ráültem volna a levélre: megsértettem a levéltitkot s elolvastam Bajcs és Újvár között. Megható, kedves levél. így kezdődik: »Tudod, Ilonkám, használt Janinak, amig távol voltam...« A továbbiakban egy Jani nevezetűről ír az ismeretlen nő, aki nagyon szereti Janit, »de, tudod, Jani sokszor megsértett, goromba volt s emlékszel, a Nádoron meg is akart ütni...« A levélíró leány huzamos időre Pozsonyba ment. »Félévig nem is láttam, kezdetben Jani nem is írt, aztán hirtelen eszébejutottam«. 329 Gyári lerakatok : Bratislava, Széplak u, 54. Zilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia * * Jani biztosan vigasztalhatta magát Komáromban, aztán elővette a lelkiismer etfurdalás s eszébej ütött neki a leány... Irt neki. »Most megint itthon vagyok. Jani kedves és figyelmes. Utolsóban is azt írom: használt Janinak, amíg távol voltam. Jó néha a férfiakat egyedül hagyni, akkor becsülnek csak meg igazán...« * Kedves ismeretlen ismerős: kívánok minden jót Janihoz s az új találkozáshoz. Janinak bizonyosan használt a távoliét s kívánom is, hogy aki így szereti Janit, aki így megbocsátja gorombaságait a fiúnak, az legyen is boldog Janival. Akinek úgylátszik, nagyon használt, hogy maga távol volt... Jani belátta... Jani javult... Istenem, de meddig? A férfiak olyan állhatatlanok... (szv) A hol ít nők nz urak. Előadást tartott a matriarhátus világhírű kutatója. Az arcán még látszik a tropikus nap sütése. Rolf Ehrenfels báró évekig ált Indiában, ahol kizárólag azokat a törzseket tanulmányozta, melyeknél még ma is nőuralom (matriarhatus) divatozik. A KULTÚRA MEGALAPOZÓI A NŐK. — Az őstörténet tanulmányozása közben feltétlenül arra az eredményre jutunk, — mondja Ehrenfels báró — hogy a történelem legtávolabbi korszakában fellépő néptörzsek közül azok ismerkedtek meg legelőször a marhatenyésztéssel, földműveléssel, négyszögletű házak készítésével, cserépégetéssel és a fémek megmunkálásával,: melyeknél nem férfiuralom (patriarbatus), hanem nőuralom (matriarhatus) állott fenn. — India néhány törzsénél még ma is az eredeti, ősi tisztaságában találhatjuk a matriarhatus formáit, tehát oly törzseket, melyeknél például még ma is a család legidősebb asszonya a mindenkori örökös, vagy ha nem ő, akkor a fivére. És éppen a Nayar-törzs az, amely a modern India legértékesebb szellemeit termelte ki. Ennek a törzsnek asszonyai és leányai jelentek meg legelőször az európai egyetemeken... AZ IZLÁM A NŐURALOM HATALMAS TÁMASZA. — Köztudomású, hogy az izlám vallásnak Indiában van a legtöbb híve — folytatja a báró. A Buddhizmus gyengülésének egyik főoka, hogy a hinduk egyre terhesebbnek érzik a kasztrendszer könyörtelenségét és megalázó voltát. Az egyén sokkal nagyobb szabadságát találják meg az izlám vallásban, amely a világ minden egyistent hivő vallása közül a legelső, amely a férfi és nő egyenjogúságát elismerte. Ez első pillanatra meglepő megállapításnak hangzik, hiszen a háremek és a fátyolviselet látszólag megcáfolja ezt, de ne felejtsük el, hogy a fátyol és a hárem már az izlám tanainak meghamisítása, amelynek első nyomaival csupán Kr. u. a kilencedik században találkozunk. Éppen ezért tiltotta el Kemal pasa, a megújuló, modern Törökország vezetője a fátyolviselést és romboltatta le a háremeket. GANDHI FIA, A LÁZADÓ. Ezután elmondja Ehrenfels báró, hogy kevesen tudják, hogy azok között, akik a kasztrendszer merevségeit őrző buddhizmussal szakítottak, ott van Gandhi fia, Hira Lal is, aki éppen úgy, mint édesatyja, minden elnyomatás ellensége, Gandhi fia áttért az izlám hitre és mint ilyen, ő is a férfi és nő egyenjogúságának harcosa lett. Áttérése után egyébként az Abdullah Gandhi nevet vette fel. Érdekes, hogy Indiában sok törzs, amelynél nőuralom volt, az idők folyamán részben angol, részben középázsiai befolyás alatt, lassanként áttért a férfiuralomra. Egyáltalában meg kell állapítanunk, hogy a történelem folyamán az európai befolyás majdnem mindig nőellenes formában jelentkezett ama indiai ‘és egyiptomi törzsekkel szemben, melyek évezredeken át éltek nőuralmi rendszerekben. MÁGLYAHALÁL ÉS DIVATOS ASSZONYROVAT. — India óriási területén bizarr egyvelegben szemlélhetjük a legtisztább nőuralom mellett a nők legszörnyűbb rabszolgaságban tartását is. Hiszen tudjuk, hogy még ma is előfordul hogy egyes törzsek máglyákra hurcolják a meghalt férj feleségét. Megjegyzendő, hogy ennek az embertelen szokásnak az alapja a férfi-félelem volt. Gyakran megtörtént, hogy az asszonyok megmérgezték férjeiket és ezért mondták ki, hogy a nő nem élheti túl férjét. Az asszonynak tehát az legyen az érdeke, hogy a férje minél hosszabb életű legyen ... — Ugyanakkor azonban, mikor e barbár szokást még megtalálhatjuk, India egyik legnagyobb vezető lapjában, a Lahore-ban megjelenő The Lyht-ben, éppen az én kezdeményezésemre, állandó asszonyrovat jelenik meg, mely a legmodernebb szenemben foglalkozik a nők problémáival és kitartóan harcol a női egyenjogúságért. — Milyennek látja a jövőt profeszszor úr? — A nők előretörése feltartózhatatlan és természetes folyamat — hangzik a válasz — hiszen elnyomatásuk volt természetellenes, meghamisítása az ősi, természetes állapotnak. F. P.
