Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-10-24 / 86. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1936, október 24. dolatával. Legkevésbbé az olyan aktivizmussal, amely minden feltétel és a magyarság létérdekeinek intézményes biztosítása nélkül vállalná a kormány támogatását. Az agrárok és a szociáldemokraták magyarjai, akik újabban fenhangon hirdetik az aklivizmus szükséges voltát, nem önálló pártok, hanem nem nagy súllyal és jelentőséggel biró frakciók olyan csehszlovák pártok keretében, amelyeknek prograinmja sohasem hirdette és követelte a magyarság összességének jobb sorsát. Legfeljebb — tesséklássék — egyik vagy másik foglalkozási ág vagy osztály magyarjai mellett szállt síkra tisztán pártagitáció szempontjából. Meggyőződésünk az, hogy ha ezek meg is kapnák azt a miniszteri széket, amelynek vörös bársonya ma olyan kívánatosnak látszik előttük, egyik-másik pártkorifeus talán kényelemben és bőségben gondtalanul tudna élni, de a magyarság összességének ebből épp úgy nem volna haszna, mint ahogy a csehszlovákiai németség sem lúd semmilyen különösebb aktívumot felmutatni egyes német frakcióknak tízéves kormánytámogatása ellenére. Nem miniszteri bársonyszékek, nem miniszteri autók, különböző kegyek, kedvezmények, előnyök gyógyíthatják meg a kisebbségek lelki sebeit, hanem csak az, ha Masaryk és Benes elnökök sokszor hangoztatott egyenlőségi elve előli minden intézkedésükkel meghajolnak a hatalom kezelői, amivel bizonyára elsősorban az állam érdekében tennének rendkívül hasznos szolgálatot. —... Az egyesült párt parlamenti klubjának ülése. Az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt, valamint a szepesi német párt közös parlamenti klubja szerdán délelőtt a párt új központi helyiségében, Szüllő Géza dr. parlamenti klubelnök vezetésével klubülést tartott, melyen a pártok nemzetgyűlési képviselői és szenátorai majdnem teljes számban megjelentek. Szüllő Géza dr. klubelnök megnyitó-SUGALLAT. Irta: Haits Géza. Nyirkos, ködös reggelre virradt. A nap is fázott, megunta az embereket. Sötét, vastag köpönyeget borított magára, hogy ne lássa a világot. A hosszú, sárga ház nem büszkélkedett már magányosan a hegyoldalon, mint régen, egyszerűen és méltósággal. Imitt-amott is feltolakodtak a közelélje rikító, kiváncsifedelű házak, sőt nem messze tőle, kövérkockás épület hivalkodott, a gazdag bankár villája. Csak nőjjenek magasra előtte a fák, rejtsék el címeres, megkopott homlokzatát ... A szürke pára eltakarta a falut és csak sejteni lehetett, merre vau a templom tornya, ahol harangoznák. Az asszony kitárta az ablakot. A köd mohón tódult a szobába, küzködve a bennrekedt szivarfüst és bor szagával. A ház előtt álmosan remegtek a nyárfák s kelletlenül tűrték az ágaikon ugráló verebek követelő csiripelését. Rigópár gubbasztott közöttük dideregve. Az asszony kenyérmorzsákat szórt ki nekik a párkányra. A verebek szempillantás alatt rácsaptak a zsákmányra. A kapzsi versengés közben nagyobb morzsa az egyik rigó felé gurult, az boldogan utána is kapott, de öt-hat borzas elrebbentette, kitúrta. — így veszi el földünket, házunkat az élelmesebb — gondolta fonnyadt mosollyal az asszony s fázósan összehúzta vékony termetén a kabátját. Menekülő tekintettel siklott el az esti vendégeskedés nyomain és kilépett a folyosóra. A kanyargós, köves úton panaszosan ropogtak iába alatt a kavicsok. jában részletesen tájékoztatta a parlamenti klub tagjait arról a munkásságról, melyet a legutóbbi ülés óta a különféle külföldi nemzetközi fórumok előtt kifejtett, valamint részletesen beszámolt az aktuális külpolitikai és belpolitikai kérdésekről. A klub megállapította a párt követendő magatartását mind a parlament, az önkormányzati testületek, valamint az egész közélet mezején. A hozzászólások eredményeként egyöntetűen alakult ki a parlamenti klub ama álláspontja, hogy híven a párt programjához, továbbra is kitart az önérzetes ellenzékiség mellett. A parlamenti klub végül néhány adminisztratív jellegű kérdést beszélt meg. Magyar kulturszükséglelekre semmit sem irányoztak elő a költségvetésben Az 1937. évi állami költségvetésben a magyar nemzeti kisebbségre nézve sérelmes hiányt fedeztek fel. Arról van szó ugyanis, bogy a míg a költségvetés iskolaügyi fejezetében a prágai német színház részére 2.7 millió korona államsegélyt irányoztak elő, addig a magyar kultúrintézményekre, tehát a magyar színészetre is, — egyetlen fillér előirányzott összeget sem találni a költségvetésben. A német kultúrszükségleteket más helyen is honorálja a költségvetés. Az iskolaügyi fejezete ugyanis diákjóléti intézményekre — főiskolai hallgatók lakására, ruhasegélyére, menzákra — jóval nagyobb összeget irányoz elő, mint az 1936. évi költségvetésben volt. Az indokolás szerint a nagyobb szükséglet a főiskalai hallgatók és az általános intelligencia gyengébb szociális helyzete miatt s különösen a ruszinszkói és németajkú főiskolásokra kell. Természetesen helyesnek találjuk, ha a német nemzetiségnek kielégítik jogos igényeit, de annál igazságtalanabb dolog, hogy a magyarokról még az indokolásban sem foglaltatik említés s nincs nyoma a magyarság által szüntelenül követelt Ungvári, lévai ésrozsnyói magyar gimnázium, az egyetemi magyar tanszékek s a magyar színházak segélyszükségleteinek. Épen úgy a Szlovenszkói, valamint a Kárpátaljai közművelődési egyesületek jogosult igé-Kémlclődve nézdcgélt, hogy megpillantsa az Őrhegy tetején a fenyvesektől övezett kolostort s a völgybe kígyózó folyót, de rejtelmesen idegenszerűvé vált a megszokott vidék. Ment a fehér sűrűségben, mintha Meseországban járna, csodálkozó meglepődéssel, mint aki újat lát minden lépéssel. Valamikor köröskörül övék volt itt a föld. Elkívánkozott a kezük alól. A rög zsarnok. Ne|m tűri az álmodozót, aki gyönyörködik a rétek csillámló zöldjében, a szántók ringó vetésében, de elmulasztja kemény kézzel behajtani rajtuk a hasznot. Bármihez fognak, nincs szerencséjük, dob alá kerül még a maradék is. Jólesnék most elindulni, menni, menni, az ismeretlen messzeségbe, nem tudni hová, miért... * A kolostor előtt a vasárnap ünnepélyessége borongott. Feketeruhás öreg parasztok, sokszoknyás menyecskék szállingóztak, pántlikáshajú leányok és csoportba verődő legények lepték el a templomajtót. Az asszony a leghátsó pad szélére ült egy hárászkendős anyóka mellé. Mélyet szívott a tömjénszagú, dohos levegőből s mereven nézte az oltári gyertyalángokat. Rekedt búgással zengett az orgona s üde gyermekhangok szálltak a nyomában. Az asszony lehajtotta fejét. A barna padkán sűrű rovátkákat cserzett az idő. Egy, kettő, sok... Még az imént, kibontott hajjal, pajkosan futkározott a mezőn. Csak egy perc múlt el. S nem ő i ül itt most, csüggedőu, megőszülve a gondoktól... — Irgalmazz minékünk! — mornyeiről sem tesz említést a költségvetés. Megszavazta a szenátus is a zászló és rendjel törvényt. A szenátus szerdán tartott ülésén tárgyalták le a zászló- és rendjeltörvényt, amelyhez / épúgy mint a képviselőházban az előadón kívül csak ellenzéki szónokok szóltak. Igen csekély érdeklődés mutatkozott a szenátus ülése iránt, amely háromnegyed órával később a kitűzött határidőnél gyűlt egybe határozatképes számban. Előbb a rendjelekről szóló törvényjavaslatot tárgyalták, amelynek elfogadása után a zászlótörvényre került a sor, amelynek ismertetése folyamán maga Milota dr. szenátor, az alkotmány bizottság előadója felpana— október 23. Krofta dr. külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságában csütörtökön megtartotta nagy érdeklődéssel várt expozéját, amelyben részletesen beszámolt a mai nemzetközi helyzetről. A külügyminiszter expozéjában a bizonytalan nemzetközi helyzetre utalt, mely kettős figyelmet igényel. Az események horderejét és jelentőségét helyesen kell megbecsülni és az állam érdekében le kell vonni a helyes következtetéseket. A népszövetség reformjával kapcsolatban az a külügyminiszter véleménye, hogy ajánlatos volna, hogy bizonyos földrajzi helyzettel és határozott érdekekkel biró államok a megokolatlan támadások esetére a kölcsönös segítésről megegyezzenek, a népszövetség azonban nem mondhat le a konfliktusok elleni előzeles rendszabályok tökéletesítéséről. A népszövetségi egyezmény 19. szakasza az alkalmazhatatlanná lett rendelkezések revíziójának lehetőségeiről szól. Eden angol külügyminiszternek e szakasz végrehajtására vonatkozó javaslatával kapcsolatban Krofta dr. rnolta a tömeg. Az asszony felrezzent s a padra borult. Halkan, nagy magasságból szűrődött hozzá az ének. Lassan könnye csordult s elmosta árvaságát. Az orgona diadalmasan felharsant. Hirtelen felrántotta magát zsibbadt térdeiről s megindult az oltárhoz. Itt függött a csodatevő Máriakép. A nők esdeklő, unszoló tekintettel ostromolták Isten anyját, akihez elhozták legrejtettebb asszonyi bánatukat, féltve őrzött vágyaikat. Bénalábú kislány topogott mankójával az oltárhoz. Nagy viaszgyertyát szorongatott, reszkető kézzel meggyuj tóttá s könyörögve felsikoltott. Az asszony nézte a táncoló, egymásbafolyó fényszemeket, megannyi gyötrő remény, élniakarás izzó jelképeit. Kérni szeretett volna, most az egyszer csak magáért. Ám félszeg önzéssel érezte, hogy nem tud, nem mer. Ez a sok sóvárgó lélek körülötte, eltiporná fohászát. Meghajolva lépkedett a kiürült padsorok mentén, hogy tovább tartson a kábult áhítat. Az ajtóban pillanatra visszafordult. A sok apró láng, mint dicsfény, imbolygóit a templom homályában. * A köd ritkult, szállt fel a nedvesség. A nap bágyadtan elmosolyodott. Az asszony átment a vízmosás pallójián s rátért az országúira. Szellő kerekedett, erdő illatát hozta. Madár fütytyentett, távoli kutyaugatás hangzott. Emberek ballagtak békésen. Zsongott benne, mint az élet harangja, a reggel fényessége. Varjúcsapat húzott el a feje fölött s károgva telepedett a tarlóra. Magára eszszolta, hogy rendkívül kevés idő állott a bizottság rendelkezésére ahhoz, hogy a javaslatot komolyan megtárgyalhassák és hogy azt csak azért ajánlja elfogadásra, mert erre külön felkérték, hogy a javaslatból már ez év október 28-án hatályos törvény legyen. Tiltakozik az ily gyakorlat megismétlése ellen. A vitában felszólalt ellenzéki — kommunista és szudétanémet — szónokok rámutattak a törvény ama súlyos hiányára, hogy az nem tisztázza a zászló és lobogó fogalmát és kinyilatkoztatták, hogy a készülő törvény az ellenzéki politikai pártok zaklatására nyújt módot. Az előadó válasza után a szenátus kormánypárti többsége mindkét olvasásban megszavazta a törvényjavaslatot. kijelenti, hogy Csehszlovákia sohasem képviselte azt a nézetet, hogy a békeszerződések által teremtett jogrend őrök és váitozhataüan volna. Nem ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy a békeszerződések különböző rendelkezéseit nem lehet a viszonyok kifejlődésének megfelelően módosítani. Nem engedhetjük meg azonban, hogy a népszövetség a 19. szakasz alapján azt a jogot követelje magának, hogy akár csak elvi vitával is érintse államunk sérthetetlenségét. A vélt igazságtalanságok tüntető megbeszélése nem szolgálja a békét. Nem félünk a panaszok tárgyilagos vizsgálatától, ha ellenünk is irányulnak és meg vagyunk győződve, hogy a vizsgálat azok alaptalanságát bizonyítaná. Attól tartunk azonban, hogy az ilyen vita veszélyeztetheti a békét. A belga politika megváltozásáról szólva kijelentette, hogy nem követhetjük Belgium példáját, mert földrajzi helyzetünk egészen más. Nincs sem bizonyosság, sem különös remény arra, hogy valamelyik európai állam katonailag komolyan megsegítene minmélt s összerezzent. Hirtelen süvítő zúgás támadt mögötte s a taszítástól a földre bukott. A hatalmas túraautó csikorogva megtorpant. Zűrzavaros kiáltásokat hallott, valaki fölemelte s talpraállította. — Nem sebesült meg, úgy ne? Csak semmi botrány! — hadarta egy izgatott hang s a kövér bankár a füléhez hajolt. — Nem árverelek, fizethetnek részletekben. Parancsolja, hogy hazavigyem? Feleletet se várva, gyorsan kocsijába ugrott s a szitkozva közelítő parasztok elől elrobogott. Az asszony kábultan nézett a porfelleg után, majd, ahogyan csak remegő lábai bírták, igyekezett hazafelé. Fiatal zsellérasszony jött szembe az úton. Görnyedt háttal, mert a nyakán cipelte gyermekét. Ünneplő csizmáját kezében tartotta, hogy kímélje, cserepes, meztelen lábaival kínosan lépegetett az éles, kavicsos úton. — Testvérem vagy, gyalogjáró, én is leveszem a csalfa látszat aranycipellőjét — érezte magában. Előtűnt a jegenyesor. Hosszú seprők józan munkáraijesztők. Neim lesz többé tétova, úgy fognak dolgozni, mint szegény földművesek. Résen lesz. Harcolni fog. Kifulladva ért a házuk elé. Derűsen csillogott minden a napfényben. Nyugtalansága most remegő izgalommá forrott benne. Kinyitotta a kaput s mintha csak az életükre s otthonukra törő rémet zárná ki, borzongó örömmel, gyorsan betette maga után. Csöndesen megállt a bolthajtásos, hűvös kapualjban s mélyen felsóhajtott. Titokzatos sugallat szállta meg s lobogott benne, mint egyetlen, óriási gyertyaláng. Nem változik Csehszlovákia külpolitikai irányvonala. A köztársaság valamennyi szomszéd állammal a legjobb viszonyra törekszik. — Krofta dr. kül igyminlszter expozéja.
