Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-17 / 84. szám

1936 október 17 »KOMAROMI LAPOK 3 oldal Magyar kisebbségi minisztérium. Irta: Ivánfy Géza. A sok más existenciálisan fontos probléma melleit, melyek rendezése a kormányzat feladata, gondja és ter­he, — szinte természetes — minket, magyarokat a legközelebbről érdekel­nek és érintenek azok a kérdések, amelyek a magyarságnak, mint az államban elhelyezkedést kereső nem­zeti kisebbségnek, mint kollektivum­­nak mai és jövő sorsát formálják és életlehetőségeit biztosítják. Hogy e problémák örvendetesen dinamikus erejű vitája közben bőven jut allu­­dálás a múlt sérelmeire, s ezek or­voslására alkalmas közigazgatási el­járások szünetlen sürgetése mint ve­zérszólam hangzik fel a panasztétel ma már többszólamú orchesterében, egyetlen, az állam igaz érdekét látó és védő államférfi sem minősítheti illojalitásnak az állammal szemben. A magyarság okproblémája, sérelmi anyaga bizony durva, érdes és a he­lyes államkormányzás művészetén múlik, hogy ennek az élő lények sor­sából, húsából, leikéből gyúrt masz­­szának megfelelő — állampolitikai, tehát gazdasági, kulturális és szo­ciális adottságaival, értékével kongni - áló, ezekkel számoló, munkaképessé­gét és teherbírását, ember iés nemzeti jogos kívánságait figyelembevevő el­járással valóban államépítő értékeket nyerjen. E problémák diszkussziója során — lehet, hogy csak politikai próbabal­­lónnak volt szánva — felvetődött nem egyszer, hogy a magyarság zömét al­kotó magyar pártok a kormánybalé­­péssel igyekezzenek a ma még — vitathatatlanul tapasztalható szakadé­kot a ma többséget alkotó pártok és a magyar kisebbségi nemzet között áthidalni. Ne tagadjuk ezt a szaka­dékot. A kormányzó pártok és a ma­gyar kisebbség egymáshoz való tény­eleges viszonyát nem azokból a felte­vésekből kell megállapítani, melyek az elkövetkezendő idők során majd esetleg valósággá válhatnak, és hely­telen tényszemlélet lenne a kormány­ban helyelfoglaló pártok magyar szár­nyaiban elhelyezkedett magyaroknak kormányhűségével argumentálni a magyar pártok állásfoglalásával szem­ben, annak dokumentálására, hogy van a magyarságnak egy rétege, amely az ellenzékieskedés helyett a feltétel nélküli kollaborációra a kor­mánnyal tüzön-vizen keresztül haj­landó. Ez a negatív értékű lojalitás azon­ban nem a tisztult demokrácia termé­ke. Amint maga a csak-iojalitás pusz­ta negatívum, mellyel szemben — mint a régibb magyar, de különösen az angol parlamentarizmus történe­tében láthattuk — a konstruktiv el­lenzék sokszor aktívabb volt és tu­dott lenni még a biztos többségű kor­mányzó pártokkal szemben is kérdé­sekben és problémafelvetésekben, me­lyek megoldásában a kormányoknak nem egyszer kötött a kezük. A magyar kisebbségi államproblé­ma — mert a mai világpolitikai kon­stellációban az — nem egy-egy poli­tikai párt kormánylojalitása, illetve ellenzékieskedésének vagy-vagy kér­dése. És mindaddig, amíg a legjobb­­szándékú törekvések e téren a kor­mányba való invitálásra egy-egy po­litikai párt által adandó sofort-fele­­letet állítják be a magyarságnak az állammal szemben köteles konstruk­tiv lojalitását elbíráló mérleg egyik serpenyőjébe, a szakadék feltöltésére nem sok remény látszik. A kormány­­balépés annyit jelentene, hogy egy magyar politikus megkapná a kor­mány egyik tárcáját, e magyar politi­kus tehát csak egy tárca keretén be­lül képviselné a magyarságnak még így is csak — valószínűleg nagyobb — tömegét, de egy reszort tárcával nem nyerne a magyarság egész kol­­lektivuma reprezentációt. Pedig a kér­dés súlypontja ezen van. A magyar nemzeti kisebbség kollektívumként akar résztvenni az államépítő mun­kában a maga és az állam érdekében. A helyzetet elmérgesítők azok a — csak legutóbb is kifejezésre jutott — vélelmek, melyek szerint a magyar­ságnak előbb kell bebizonyítania a teljes lojalitását az állammal szem­ben, mert csak ez, a (magyarság zömét alkotó politikai pártoknak feltétel­nélküli kormány-melléállása adhat a kormányzat részéről bizalmat a biza­lomért! A magyarság itt mindig egy­­egy politikai pártra értetik, ami nem fedi a tényt. Mi illojalitás van abban, ha a ma­gyarság ragaszkodik a nemzeti kol­lektivitás elvéhez? A magyar nemzet­hez tartozó állampolgárokat átvették az impériumváltozáskor, a békeszer­ződések két felet kötelező rendelke­zéseivel, melyek a prevrat előtti ál­lamvagyon élő és holt leltárát illetően biztosítékokat állapíttattak meg a ma­gyar nemzeti kisebbség tagjai számá­ra. A törvények egész sora intézkedik a magyar nemzeti kisebbség — amint a többi kisebbség — tagjai részére biztosított jogokról, melyek nemcsak az egyén és egyének, jogi és fizikai személyek, de a magyarság autonóm jogú szervezetei számára is kifeje­zetten a magyar kisebbség egész nem­zeti kollektivumát érintik és idézik. A nemzeti kollektivitás elve éppen elég pregnánsan jut kifejezésre a ki­sebbségi jogok gyakorlását — bizo­nyos technikai okokkal megmagya­rázható korlátozással — megállapító kvalifikációs rendelkezésekben, me­lyek a magyar nemzeti kisebbséghez tartozók számokkal kifejezett kollek­tiv nemzeti minősülését és minősíté­sét definiálják és speciális, kisebbségi nyelvi, képviseleti, tehát politikai jo­gokat is biztosítanak. A kormányzásban való részvétel kérdésénél is tehát csak egyetlen — — és bízni tudunk benne, hogy — teljes megnyugvást kiváltó megoldás­nak csak egy mód látszik: nem re­szort-minisztériummal biztosítani a magyarság részvételét a kormányzás­ban, s ezzel a szakadékot eltávolítani, hanem felállítani valamennyi magyar számára és nem valamely párt kép­­viseltetésére a magyar kisebbségi mi­nisztériumot. A szudétanémet politi­kai mozgalmak — mindegy most, hogy más oldalról is jövő animálás miatt — nem ültek el azzal, hogy a kormányban német miniszterek is vannak. A Henlein-féle mozgalom, a maga 12 parlamenti tagjával: tény, adottság s hiába kutatgatjuk hatá­ron inneni és határon túli kapcsola­tait, a német nemzeti kollektivum nem érzi magát képviselve a kor­mányban és a kormányzásban. A többségi elven látszólag így esett csor­ba még mindig nem akadályozza meg a kormányzás funkcióiból önként ki­maradt, vagy kihagyott fél konstruk­tiv munkáját még akkor sem, ha ez a munka a kormány ellenzéke olda­láról is indul ki, és advocatus dia­­boliként végzi a maga még ellenzéki szerepét is. A jó ellenzék a jó kor­mányok tejtestvére. A magyar nemzeti kisebbség ré­szére felállítandó minisztérium az egész magyar kisebbség teljes kol­lektivumát érintő minden gazdasági, kulturális és szociális ügyben — az ezen ügyek adminisztrálására kine­vezett magyar nemzetiségű szakembe­rekkel — az összkormánv tanácsadó, véleményez őés egyben az egész ma­gyar kollektivum és a kormányzat között a megbékélést kereső és ezt biztosító összekötő kapocs lenne. A magyar nemzeti kisebbség minden tör­vényes jogainak és igényeinek nyil­vántartásával, panaszai és kívánságai elbírálásával számarányunk szerint a különböző adminisztrációs igazgatási fórumok által részünkre kijárullatan­­dó erkölcsi és anyagi részeltetésnek nemcsak ellenőrzését végezné, hanem és éppen ezzel a munkájával az ál­lam valamennyi polgárával közös ér­dekű, az állam közjavát szolgáló te­vékenységével nemcsak hivatali agen­­dát látna el, de hivatást töltene be. Az iniciáló gesztus megtétele pe­dig nem a nemzeti kisebbség felada­ta. Mi már emlékezünk oly gesztus­ra, mely a legmagasabb helyek egyi­kéről származott és egész kisebbségi sorsunkra döntő kihatással lehet e gesztus lovagiasan lojális fogadtatá­sára. A kezdeményezés e példája ál­­lamrezon diktálta olyan precedens, mely — és ez a magyarság őszinte meggyőződése és reménye is — oly további kezdeményezések és intézke­dések nyitányául szolgálhat a legfon­tosabb államaklus ünnepi óráján túl is, melyek az állam belső életében nyugalmat és valódi megelégedettsé­get, külpolitikai vonatkozásban pedig az európai nyugalmi helyzet konszo­lidálását, s vele a békegondolat meg­erősítését szolgálják. Mikor két em­ber találkozik — nem egyszer fordul elő az életben — s az egyik a másik felé nyújtja a kezét, megesik, hogy a másik nem veszi észre ezt a kéz­­nyujtást. Ilyenkor a kezet nyújtó kí­nos vigvázással forgatja a tenyerét, mintha csak véletlen lendült volna ki a kar a másik keze felé. Ha a kormány felelős tényezői részéről a legutóbbi időben minket magyar ki­sebbséget is szint eelhalmozó nyilat­kozatok kézfogásnak szánt gesztusai is csak így szerénykednek vissza, mert a másik fél — a magyar nemzeti kisebbség egész egyeteme nem érez­­'te meg, hogy e gesztusok parolának voltak szánva s mert talán a kar sem kapott elég lendületet, mely a másik kart reflexszerűen vitte volna közelebb, nem lenne-e érdemes és örtténelmi fontGcsáffiű egy újabb po­litikai randevú alkalmát felhasználni arra, hogy a békés és békét jelentő találkozásnál két, egymást kereső te­nyér keményen nyílt és becsületes — mert kölcsönösen akart — kézfogásos találkozása tegyen pecsétet a kiegye­zésre. Magyar embernek a parola több, mint okmányokon díszelgő függő pe­csét, tudja, érzi, hogy köt, de tudja azt is, hogy kötelez! A magyar kisebbségi minisztérium ügye nem intézhető el egy magyarul is tudó hivatalnok beállításával, s e minisztérium szakreferensi posztjai­ra embert válogató szerencsés kéz talál a magyarság idősebb, de külö­nösen a középkorú és fiatal korosztá­lyaihoz tartozók között olyanokat, akik fajukhoz tántoríthatatlan hűsé­gük mellett és kisebbségi életrezon megkövetelte realitással a magyar nemzeti kisebbség gazdasági, kulturá­lis és társadalmi erejét az államépítő Patkányveszedelem Komáromban. Nagyon elszaporodtak az undok férgek városunkban. Egyre-másra kapjuk a panaszokat, hogy a patkányok megint nagyon el­szaporodtak Komáromban, ahol bi­zonyos időközökben valóságos patkány-Akar Ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alváíor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltókat, szeplőket, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8‘— Ké. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön (elszámítva s7 munkába szervezetten beállítani is képesek, és ehhez nyílt és becsületes szándékokban sem szűkölködnek. A kezdeményezésnek azonban — ismételjük — felülről kell jönni. Az itt élő magyarság 17 éves jus labo­­rlsa — a munka jogán — érdemel bizalmat. A magyar nemzeti kisebb­ség sok fájó sebét a határokon belül kell megoldani tudni, nehogy a sé­relmek hullámai — melyek érzelme­ket is visznek hátukon, a határo­kon túlra is kicsapjanak. ígéretek után a tettek következnek, mert csak a tettek és a jól funkcio­náló 'államháztartási praxis tud hi­tetleneket, kétkedőket és panaszkodó elégedetleneket igazán meggyőzni. Mert csak ígéretek után még a leg­jobb szándékok is — és akaratlanul is — csak orvoslást hiába váró pana­szokká sűrűsödnek! gás után le kell forrázni, mert külön­ben nem lehet vele fogni, ha megérzi a patkányszagot. A mérgeknél erősen vigyázni kell, hogy ne emberben, vagy állatban tegyen kárt. Kukoricatolvajiás a komáromi határban. veszedelem lép föl. Most is ilyen kellemetlen időszak virradt ránk, szegény komáromiakra. A komáromi patkány veszedelem fő­­fészke a csatornahálózat. Minden csa­­tornázott városban megszoktak jelenni nagyobb mértékben a patkányok. A csatornából való kiirtás csak nagyvá­rosokban sikerül, ahol a földalatti csa­torna olyan nagy méretű, hogy az emberek lemehetnek a csatorna mé­lyébe és a patkányfészkeket feldúlhat­ják és a patkányokat pusztíthatják. Kisebb városban, minő Komárom is, a csatorna kisebb méretű és a patkány elszaporodására alkalmasabb, mert oda utánuk nem mehetnek le az embe­rek üldözni ezeket a kellemetlen ven­dégeket, amelyek a csatornanyílás rá­csain keresztül járnak föl. Ha a csa­tornanyílás rostélyainak jukai kiseb­bek lennének, akkor a nagyobb pat­kány nem tudna azokon átjárni, de viszont a piszok és a sár elzárná az esőzés vize elől is a csatornát. A csatornán kívül is könnyen meg­telepszik ez az undok féreg, ólak, sze­mét és trágyadombok között és rémei lesznek a háztartásnak, mert a ba­romfiállományban nagy pusztítást visznek véghez, de megeszik a pat­kány minden ehetőt, zöldséget, krump­lit, lisztet, gabonát. Nemcsak meg­eszi, hanem a megmaradt élelmet be­piszkítja és megfertőzi. A patkány főterjesztője a ragályos betegségeknek. A föllépett patkányveszedelem ellen mindenkinek védekezni kell jó pat­kányfogó kutyákkal, macskákkal, pat­kányfogó ládákkal és vidravasakkal, patkány méreggel és állandó zaklatás­sal, amelyet nem nagyon szeret és ha sokat háborgatják, elköltözik a ház­ból, például ha a kutya állandóan ugatja és üldözi, még ha nem is tudja elfogni. A patkányfogókat minden ío-Néhány nap óta egy tíz-tizenöt tag­ból áltó tolvajbanda lopkodta egészen nagy arányban a komáromi kukorica­földek termését. A tolvajbanda tagjai zsákokkal s szekerekkel vonultak ki a földekre, letörték a kukoricát s be­hozták a városba eladni. A rendőrség értesült a tolvaj társaság tevékenysé­géről s éppen a Yáglüd előtt akarta kérdőre vonni a közeledő társaságot. A rendőr láttára azonban a társaság megijedt, valamennyien eldobták a kukoricás zsákokat s futásnak eredtek. A zsákok a helyszínen maradtak, a zsákokhoz tartozó tolvajokat pedig most szedegeti össze a rendőrség. 1 Varrógépek, kerékpárok, borászati cikkek Hoffmann Simon Komárno 277 1 Saját készítményü princess fűzőt, csípőszorítót, mell­tartót, haskötőt (orvosi rendeletre) mérték után készí­tek. Finom kivitel! Olcsó árak! 305 Pollák Juliska utóda Komárno, Masaryk u. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom