Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-26 / 78. szám
1936. szeptember 26. »KOMAROMI LAPOK« 5 oldal. Meghalt a Lázár bácsi! Halálával megszűnt egy speciális komáromi iparág is. — szeptember 25. Nagy volt a napokban a szomorúság a komáromi cigánynegyedben, a Pihegő uccában. Meghalt Lázár József öreg cigány, akit mindenki szeretett és becsült egész Komáromban, sőt messze vidéken is. Lázár bácsi bár muzsikus cigány családból származott, nem a hegedűjével kereste a 'kenyerét és nem a vonóval szerezte meg kis vagyonkáját, hanem az üllővel és a kalapáccsal. Szegkovács volt Lázár bácsi, de itt is eltért a sablontól, mert nem közönséges cigányszeget fabrikált, hanem iszkábát, vagyis hajószeget. Ezzel szegelik a hajók hasadékaihoz a mohát és a gyékényt, hogy a víz be ne folylyon a hajóba, csónakba. Ez az iszkába vagy hajószeg lapos és meggörbített kéthegyű szeg és ezzel a két heggyel öleli át és szorítja a hajótesthez a gyékényt, mohát és egyéb vizi növényt. Ma már az iszkába kezd kimenni a divatból, mióta vasból csinálják a hajókat. A fahajóknál nélkülözhetetlen dolog ez a hajószeg. Lázár bácsi ennek a hajószegnek volt a készítője és életében sok százezer ilyen hajószeget készített a pihegőuccai házában levő műhelyében. A Lázár "bácsi által készített iszkábát ismerték nemcsak Komáromban, hanem egészen az Aldunáig, a Tiszán és a balatoni hajós kluboknak is ő készítette ezeket a szegeket. E nagy elterjesztést azonban nem maga Lázár bácsi eszközölte, mert ő csak a szegeket kalapálta ki jó hegyesre. A komáromi híres hajószegeket másra bízta. Egész életében az Ipovitz és Ivánffy komáromi vaskereskedésnek dolgozott. Ettől a cégtől vette a nyersvasat és ennek a cégnek szállította a kész árut. És ezt rendíthetetlen becsületességgel betartotta Lázár bácsi. Hiába mentek hozzá a pihegőuccai műhelyébe iszkábáért, többet is Ígértek nem egyszer neki, mint amennyit az Ipovitz és Ivánffy cégtől kapott, ő becsületesen kitartott a szóbeli szerződés mellett, nem adott el iszkábát. Tessék az Ipovitz-Ivánffy üzletbe bemenni — mondotta — ott árulják, én csak csinálom, de nem én adom el. Pedig hát nem történt volna semmi, a cég nem kérte volna számon, ha ő is elad, de hát erre nem lehetett rávenni Lázár bácsit. Amikor még dr. Konkoly Thege Balázs komáromi ügyvéd élt, e sorok írójával nem egyszer megnéztük a műhelyében dolgozó Lázár bácsit, aki mintaképe volt a szorgalomnak, a tisztességnek és a becsületességnek. Volt idő, amikor az iszkábakészítés még virágzott, hogy tízezer koronát is össze tudott kuporgatni a jó öreg és a megtakarított pénzét nem vitte a takarékokba, azokban nem bízott, hanem bevitte Ipovitzék üzletébe és átadta megőrzés végett, de semmi írást nem kért róla. Onnét szedegette ki Lázár bácsi, amikor szüksége volt pénzre. Azaz hogy nem mindig néki volt szüksége a pénzre, mert Lázár bácsi az egész komáromi cigánynegyednek volt a bankárja. Ha valamelyik komáromi muzsikus cigány, vagy egy egész banda elutazott máshová, esetleg külföldre kenyeret keresni, Lázár bácsi adta az útiköltséget és a többi pénzt kölcsön. Amilyen becsülettel előlegezett Lázár bácsi a rászorultaknak, éppen olyan becsülettel illett megadni a kölcsönvett összeget Lázár bácsinak, aki minden írás, adóslevél nélkül adott és fogadta el a részletfizetéseket, mindent a fejében tudott tartani, sohasem volt nála hiba. Ezelőtt négy hónappal bement az Ipovitz-Ivánffy céghez. Szomorú aktust jelentett be, hogy betegség támadta meg, már nem dolgozik többet, elbúcsúzott az üllőtől és a kalapácstól és ezzel a komáromi hajószeg ipar is megszűnt. A legjobb orvosokkal gyógykezeltette magát, de a halál erősebb volt és szegény Lázár József bácsi, a komáromi híres szegkovács, aki a hajósok előtt olyan jó nevet szerzett a komáromi iparnak — meghalt. Az Ipovitz-Ivánffy cégnél még meglévő pénzét már a temetésre vette ki a család. Szépen temették el, 1700 koronát előre kifizettek a temetkezési vállalatnak. A napokban temették el. Kevés temetésen láttunk akkora részvétet, mint a Lázár bácsi temetésén. Nemcsak a zenészek vettek részt teljes számban, hanem a polgári lakosság is hatalmas részvéttel kísérte el utolsó útjára a jó öreg embert. A Komáromban lévő összes cigányzenészek, Egy éjszaka rejtelmei. — — szeptember 25. Vígan szólt a zene Dunamocson az egyik éjszaka a dunaparti kocsmában. Táncmulatság volt, szüreti mulatságot tartottak a dunamocsi legények. A sötét Dunán pedig egyhangúan kelepeit az a pár vizi malom, amelyet még meghagyott a rohanva haladó technika. Pár év múlva ezek is eltűnnek és az emlékük is elmosódik a dunai vizi malmoknak, amelyekből egy évszázaddal előbb száz és száz kelepeit a Dunán. Itt, Komáromnál is volt belőle sok, de még több Dunamocson, meg Dunaradványon. Szóval az egyik éjszaka mulatság volt a dunamocsi vízparti csárdában. Ilyenkor az szokott történni, hogy a szabad molnárlegény csónakkal kievez a partra és bemegy mulatni a mulatozó ifjúság közé. Éjfélkor szokták a molnárlegények egymást felváltani. Az egyik dunamocsi malomban is ez történt. Az éjfél előtt szolgálatot teljesítő legény erős munka után, sok nógatásra felkeltette a mélyen alvó legénytársát, hogy most már rajta a sor, vigyázzon a malomra, ő bemegy a faluba és mulat reggelig. Reggelre majd visszajön. A malmon maradt molnárlegény, névszerint Vasas Árpád annyira bele volt keverődzve a mély alvásba, hogy nehezen értette meg a helyzetet és csak álmosain mondogatta, hogy: no majd vigyázok a malomra. Közben valaki kiment a mulatozók közül a kocsmából és a Duna szélére állott, hogy élvezze a gyönyörű csillagos éjszakát. Egyszerre csak azt hallja, hogy erős loccsanás hallatszik a Duna vizéről. Aztán néma, zsibbasztó csend. Utána mozgás a vízben és erős szuszogás, fújás, erőlködés. Valaki a part jelé igyekszik a vaksötét éjszakában. A parton álló legény bekiált a víz felé: — Ki az ott? Fuldokló hang felel: — Én vagyok a Vasas Árpád molnárlegény, belepottyantam a Dunába. Talán ki tudok úszni, de ruhástól nehezebben megy az úszás, mint fürdőnadrágban. A parton álló legény beszalad a mulatozók közé: — Ki a vízpartra — kiáltja —, a Vasas Árpád a vízben vergődik. Erre a kiáltásra, mint egy dermesztő varázsütésre, elnémul a mulatság, a sok molnármester, molnárlegény kirohan a víz mellé. Segíteni kéne, de minden csónakot a pénzügyőrök lelakatolnak éjszakára, egy csónak se szabad. Az egyik nagyobb dereglye messzebb van a vízparttól, de a lánca lelóg a víz felé. A vízben küzdő legény ide vergődik. Leszólnak hozzá: — Majd valami kötéllel fölhúzunk! — Nem kell, felel föl a legény, csak kipihenem itt magam a láncba kapaszkodva és erőre kapok, talán ki tudok vergődni a partra. Így is történt. A legény erőhöz jutott, neki rugaszkodott és kivergődött a partra. Nyomban tisztába, száraz ruhába öltöztették, agyon dörzsölték a tagjait, aztán meleg teát, forralt bort kínáltak neki erősen és nagy mennyiségben, úgy, hogy a legény, Vasas Árpád mégegyszer elázott, de most az italtól és így menekült meg a gyilkos meghűléstől. mintegy negyvenen, kivonultak és a temeésekor eljáttszották Lázár bácsi kedvenc nótáját. Régi, öreg nóta, ma már kevesen ismerik: Beteg vagyok, gyógyítani nem lehet, Jaj Istenem, mi gyógyít meg engemet? Majd meggyógyít a koporsó deszkája, Mikor a hant zuhog az oldalára... Ezzel a nótával búcsúztatták el szegény Lázár bácsit a komáromi muzsikusok, mi pedig e sorokkal áldozunk emlékének, mert megérdemli, valamikor neves komáromi iparágnak volt ő az utolsó Mohikánja. (bj) Minden jó, ha jó a végei Amikor kissé kifújta magát a kocsmában, elmondotta ,hogy úgy történt a dolog, hogy ő álmos fejjel nem emlékezett arra, hogy a társa elment a malomból és mivel ment el? Hát a malomhoz kötött csónakkal. Ebbe a csónakba szokott éjfélkor leugrani Vasas Árpád, hogy vizet merítsen ivásra a Dunából. Ezt a csónakba való ugrást olyan ügyesen csinálta sötétben is, mint a parancsolat. Igen ám, de most a csónakot elvitte a társa és álmos fejjel erre ő nem gondolt, hanem a szokott helyen leugrott a malomról és nem a csónakba potytyant, hanem a Dunáim! Erre persze kiment a szeméből az álom! így történt az éjszakai riadalom a dunamocsi szüreti mulatságön... Mit főz a Diákmenza? Itt az ősz, amely a családi háztartásokban is sok gondot okoz a téli beszerzések miatt és az élelmiszerárak emelkedő tendenciája miatt. De ha ez a gond ránehezedik egy kis háztartás vezetőjének vállaira is, mennyivel súlyosabb kérdés az olyan nagy háztartásban, melynek egy sereg fejlődésben levő, éhes és jó étvágyú kisebb-nagyobb diáknak mindennapi ellátásáról kell gondoskodnia. Ennek a nehéz problémának megoldását vagy legalább megkönnyítését reméli a diákmenza vezetősége az október 11-iki nagyszabású előadástól, melyet a Jókai Egyesület kultúrházának termeiben fog rendezni. Ez az előadás sok gyönyörűséget fog nyújtani mindenkinek. Először is tavaszt varázsol az ősz kellős közepébe: a főgimnáziumnak az élet tavaszát élő ifjúságát vonultatja fel a programra minden számában. Leszott többek közt ötven bájos diáklány, akik az öt világrész legérdekesebb táncait mutatják be stílusos jelmezekben és valóságos olimpiai versenyre kelnek az öt karika jegyében. Zeneszámok, szavalatok, énekszóló és egyéb művészi produkciók fogják élénkíteni a műsort, melyet részletesen nem is merünk elárulni, de annyit mondhatunk, hogy a végén az éjféli órákig tartó tánc és jókedv fogja követni az előadást. Legyen ott mindenki, aki szereti az ifjúságot, mert így a saját élvezete árán egy csomó szegény diákot juttat mindennapi betevő falathoz. Az oroszfanitók száz szó» ban huszonöt hibát követnek el. A Polední List írja egyik utóbbi számában: A moszkvai Izvestijaszeptember 21-i számában kipellengérezi a nyugatszibériai stalinskbcli tanítókat. A lap azt írja, hogy ebben a városban nincs elegendő számú jó tanító, mert a jó tanítók lakáshiány miatt ott hagyják a várost s ott csak félbemaradt existenciák oktatnak. A gyenge tanítók számára évek hosszú sora óta rendeznek tanfolyamokat. E tanfolyamok eredménye azonban siralmas. A vizsgáknál kitűnt, hogy e tanfolyamokat látogató tanítók 80—100 szóban 10—25 hibát követnek el. Meglepő tudatlanságot árulnak el ezek a tanítók nemcsak a helyesírásban, hanem a Titokzatos loccsanás a Dunában. legdrágább kincse Akar Ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltolcat, szeplóket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8-— KC. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva 87 földrajzban is. így Bunevej tanító, aki a mezőgazdasági középiskola alsóbb fokú osztályain ad elő, nem tudja, hogy a Szovjetszövetségnek mi a fővárosa. Cerkasov tanító arra a kérdésre, hogy hol fekszik Angolország fővárosa, azt válaszolta, hogy Becsben. Arra a kérdésre, hogy hol fekszik Genf, azt válaszolta, hogy Varsóban. Zolotarevova tanítónő arra a kérdésre, hogy mi Törökország fővárosa, azt válaszolta, hogy Madrid. És Spanyolország fővárosául Rómát nevezte meg. Több tanító nem tudta megmondani, hol fekszik Charkov, Kiev, Baku és azt sem, hogy a Szovjetszövetség hány államból áll. — Zilin tanító, aki a német 'nyelvet tanította, hallgatással válaszolt arra a kérdésre, hogy hol tanult németül. Arra a másik német kérdésre, hogy sorolja fel, mit lát a teremben, oroszul válaszolt, hogy a német szókincse nagyon csekély. Mikor felszólították, hogy írjon német nyelvű kérvéhyt tankönyvek kiutalása iránt, leírt négy német szót s abban öt hibát követett el. Ha ilyen tudatlanok a szovjet tanítói, milyen lehet az az ifjúság, mely kezük alól kikerül. Iroda! o Dr. E. Benes: „Nemzetek forradalma“ (Fordította Donner Pál. - E. Präger könyvkiadóvállalata kiadásában, Pozsony. - Három lötet.) Hosszas és gondos előkészületek után most került a könyvpiacra dr. Benes Ede köztársasági elnök »Nemzetek forradalma« című háromkötetes hatalmas művének magyar kiadása. És állapítsuk meg mindjárt elöljáróban: az Eugen Práger könyvkiadóvállalat, a »Magyar Masaryk« kiadója, ezúttal is érdemes és jelentőségteljes munkát végzett, amikor az ötkötetes Masaryk után a csehszlovák államalapító triumvirátus másik nagy tagjának, a csehszlovák köztársaság második elnökének háborús emlékiratait is hozzáférhetővé tette a magyar olvasóközönség számára. — A »Nemzetek forradalma« kétségkívül értékes gazdagodását jelenti a magyarnyelvű politikai irodalomnak. Benes elnök e három vaskos kötetben kimerítően, leplezetlen őszinteséggel, az igazság mélyére hatolva számol be a világháború négy súlyos esztendőjéről s háborúalalti forradalmi és államépítői tevékenységéről. Benes elnök tárgyilagos, egyszerű, de éppen ezért magvas előadásmódjában már maguk az események is megrázó érdekességű olvasmánnyá teszik e három kötetnyi emlékiratot. Azonban a politikai irodalom e kimagasló művének jelentőségét hatványozottan fokozza az a bölcs és szenvedélyes értékelés, amellyel az eseményeket s a világszinpadon sürgő-forgó személye-
