Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-08 / 55. szám
A komáromi sportélet részleges hanyatlását »KOMÁROMI LAPOK« 2 oldal. — Semmi nem áll tőlünk távolabb, mint az a kísérlet, bogy a köztársaságot Németországgal szembeállítsuk. Ez nemcsak gyerekes dolog volna, hanem csapás a saját megértésünk eszméire is. Ugyanúgy nem szándékunk az állam szudétanémet lakosságát szembeállítani az állammal, de soha nem szüntetjük meg a becsületes megértés követelését s mindannak üldözését, ami az igazi megértés útjában van. Komárom magyarságához! Amint a napilapok utján már eléggé ismeretes, mint a Csallóköz és ógyallai járás legtöbb községében, úgy Komáromban is megalakult az Egységes Keresztényszocialista és Magyar Nemzetipárt Munkásszakosztálya, hogy a komáromi magyar munkásság csatlakozásával, uj erőforrásokkal gyarapodva az eddigénél is nagyobb lendületet kapjon a szlovenszkói magyar nemzeti kisebbség politikai élete. A magyarságnak gazdasági, politikai és kulturális téren való tömörüléséből a magyar munkásság mindenütt derekasan veszi ki a maga részét. Az egységes magyar párt munkásszakosztálya szociális feladatai közé vette azt is, hogy munkás tagjait — a lehetőséghez képest — munkához juttassa, mert meg van győződve róla, hogy a magyar munkásság gazdasági megerősödésén át vezet az ut a kisebbségi magyarság célkitűzése felé. A munkásszakosztály ezen szociális feladatát csak úgy tudja a munkásság és az egész magyarság érdekében teljesíteni, hogy ha ebben a munkájában Komárom magyarsága támogatja. Azzal a kéréssel fordulunk tehát Komárom magyarságához, elsősorban a magyar iparosokhoz és kereskedőkhöz, hogy munkásszükségletét a lehetőséghez képest az egységes magyar párt munkásosztálya utján igyekezzék beszerezni. A munkásszakosztály ez irányú kéréseknek igyekezni fog azonnal eleget tenni. Adjunk tehát munkát a velünk egyuton haladó, velünk egy célért, a minden magyar boldogulásáért küzdő magyar munkásnak. A munkásszakosztálynak már most is módjában van cipész, fodrász, géplakatos, szűcs, férfi és női szabó, villanyszerelő, szobafestő és mázoló, kőműves stb., valamint segédmunkásokat, akik ezidőszerint mnnkanélkül vannak, kérésre küldeni. Kérjük tehát Komárom magyarságát, hogy munkásszükségletük beszerzése ügyében forduljanak bizalommal munkásszakosztályunkhez. Az Egyesült Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt Munkásszakosztálya (Komárom, Deák Ferenc-ucca 3 ). Tizenötszörös tolvajnak héthónapi börtön. Kelkó József komáromszentpéteri és Marczinkó István kurtakeszi munkások szövetkeztek s egy fiatalkorú munkással együtt tolvajbandát alakítottak. Sikerült négy hónap alatt tizenöt helyre betörniök s rengeteg baromfit és egyéb élelmiszert zsákmányoltak. A csendőrök lefülelték a társaságot, amely azonban kitartóan tagadott. A kihallgatott tanuk csak Marczinkó ellen vallottak terhelőén s azért Kelk'ót a komáromi kerületi bíróság felmentette, Marczinkót, mivel visszaeső bűnös, héthónapi börtönre ítélték. Különálló házban 4 szobás lakás kerttel kiadó. Cim a kiadóhivatalban. 202 ■ . . . ' újabban többször is volt már alkalmunk tapasztalni. Mi, akik e hasábokon többizben szólottunk a futballsport üzletiességéről, a világhírű boxmeecsek bikaviadal-szerű megrendezéséről, pontosan körvonalazva a határt, hol kezdődik a sport és hol a népünnepély, az üzlet s a nyers erők feltétel nélküli mutogatása: ugyanakkor szót emeltünk a nemes sport, a nemes értelemben vett testkultúra érdekében számtalanszor már. Ha huszonkét ember összeáll azzal a céllal, hogy jó kereset reményében megküzdjenek egy labdával s titkon töröttre rugdossák egymást: ez még nem jelenti azt, hogy a tízezer néző egv fikarcnyival is egészségesebb s edzettebb, ez legfeljebb mulatságot, a nézők különféle szenvedélyének ügyes levezetését s pénzszerzési alkalmat jelent s érző ember nem volt különösebben meghatva a Schmelingféle boxmeccs külsőségeitől sem, még akkor sem, ha ezt »fajok küzdelmének« mondják, mert legjobb esetben két robusztus erő összecsapása volt s a harmincezer néző ezzel egy csöppet sem javította a tüdőbetegség vagy az izomerő statisztikáját. Hangsúlyozzuk, hogy ez is kell azonban: a látványosságok iránt az ember mindig fogékony volt s minden kornak megvan a maga mulatsága a testierő fitogtatásakor is, legmélyebben érintvén húsból s vérből épített emberi mivoltunkat: a gladiátor küzdelmektől a középkori tornaversenyekig s azontúl a boxmeccsig s a futballmérkőzésig egyenes az út s balgák volnánk, ha e lendülettel szembeszállnánk, vagy ezt ellenezni akarnánk! Mi most azonban az általános sportéletet, az egyén sportját bíráljuk, különösen pedig Komárom sportját. Ami nincs. Nem tudjuk, hogy a szervező erő, a kedv, a pénz hiányzik-e hozzá, hogy Komáromnak is legyen fejlett sportélete? Az Úristen ellátott vízzel: vannak vasárnapi vadevezőseink, ellátott megfelelő lapállyal s vannak félig sikerült tenniszversenyeink — mi lenne, ha valakinek eszébe jutna a városi legelőkön golfpályát felállítani? Az olcsó s könnyű élvezetek után fut-e a város, hogy nem jut mélyebb s alaposabb örömökig? Micsoda lelkiség szállott meg bennünket, hogy mindent elkezdünk, de semmit se végzünk be, micsoda letargia ül rajtunk, hogy az első nehézségektől visszariadva mindent a kényelmesebbik oldalán fogunk fel? A vasárnapi tenniszverseny s az evezősport hiánya, a megindult s abbamaradt vizisportok emléke íratja velünk ezeket a sorokat. Itt, ahol annyi alkalom volna érdekes és érdemes sportokat űzni, ahol víz, síkföld van elegendő, itt csak esetről esetre lendül föl a kedv a sportok alapos üzésére, nincs megfelelő tréning s valami fáradt unalom terjeng a sportrahivatottak fölött. Tisztelet a kivételnek, amely mindenütt s mindenkor természetesen mégis van. Ez a helyzet azonban nemcsak Komáromban van meg, hanem az értesülés szerint Ujvárott éppúgy, mint Párkányban, mintha éppen a délszlovenszkói magyarságot látogatná valami fatális közönyösség s ez a közöny hol szellemi téren, hol testi téren jelentkezik. Az ember elnézi, hogy például a szokolisták milyen kedvvel szervezkednek, milyen lendülettel sorakoznak, mennyire egybetartoznak s sportéletük mennyire egyöntetű: mi volna, ha nálunk is indítványozná valaki a sportélet kollektivizálását, hányán akadnának közülünk, kik végig lépkednének a városon, kik a torn egtornában résztvennének s akikegy tornászcsapat zászlója alatt idegen városokat keresnének fel nyáridőben lelkesen? A mi erősen individuális életmódunk mellett ez nem lehetséges, pedig senki sem vitatja el, hogy az ilyenfajta testedzésnek van létjogosultsága s hogy ez valóban testkultúra, egészség, erő ... ! Egy kis vadevezés, labdaülögetés, (kél sportegyesület tud összeállítani végeredményben egy átlagos versenycsapalot,) kirándulás, kellemes kényelemmel, vasárnapi örömök: egész Délszlovcnszkónak ez most az élete, holott testben-lélekben erőseknek kellene lennünk! Létjogosultságunkat minden formában s minden módon, szünetlen meg kell mutatnunk, élnünk kell a kínálkozó alkalmakkal s bizonyítani kell ügyességünkéi, rátermettségünket, — mindent, ami a népek életében sorsdöntő, bizonyítani egybetartozásunkat s azt, hogyha politika, vallás esetleg szét is választ, de nemzeti érzés egybetart. S e nemzeti érzés érvényesül szellemi téren, sportéletben egyaránt! A vasárnapi tenniszmérkőzés, a vizisportok állandó hiánya s mellőzése, az a tény, hogy lassankinl a műkedvelő alapról is lecsúszunk: mutatja a felelősségvállalás, a belső vizsgálódás hiányát, mutatja a túlságos egyénieskedés hátrányait, (igaz, hogy a magyart sohasem lehet természeténél fogva kollektiv törekvések rugóiközé szorítani s talán éppen ez az érdekes bennünk, ez az individuális felfogás, amire azonban sokszor rajtavesztünk), — mutatja azt, hogy erőteljesebben kellene egymás mellé állnunk s élnünk kellene minden lehetőséggel, amely számunkra adatott. Lendületesebb ritmust életünkbe! Ne csak az legyen a sport, hogy nézzük, hanem az is, hogy gyakoroljuk. Sportvezetők: neki annak az erőteljes szervezésnek, ha nem megy, nem szabad elcsüggedni! * S még egyet, ami talán nem tartozik szorosan ide, de mégis megemlítésre kívánkozik. Szlovenszkói magyar sportversenyen ne szégyeljük a városok magyar elnevezését. Mondjuk csak ki bátran, hogy a »komáromi s »érsekujvári« csapatok, »párkányi« s »pozsonyi« csapatok küzdenek. Ez jogunk s tőlünk senki el nem veszi. De önmagunk iránt kötelességünk is. Dérer igazságügyminiszterre hivatkozunk mindig, aki csak tudja, hogyan kell magyar beszédben városneveket megemlíteni! Nos, ő még véletlenül se mondja másként, ha magyar szónoklatot mond. Miért kerüljük akkor szándékosan a mi ősi városneveinket? Mondjuk és valljuk csak bátran, ne tessék azt szégyellik nem olyan csúnya az! Halálosan megsebezte játszótársát! Megrázó gyermektragédiák. Amikor a falusi gyerekek játszanak. — július 7. A játékos gyerekek agyában igen sokszor az ördög incselkedik és nem egyszer olyan furcsa játékot találnak ki, hogy nem lehet meglepődni, ha abból a játékból halálos veszedelem támad. Ilyen körülmények között játszottak a gyerekek Garamkövesden, amiből aztán megrázó gvermektragédia leli. Iiadka János garamkövesdi gazda portáján történt a szomorú eset. A gazda kilenc éves fiacskája lékezhetetlen jókedvvel künn játszott az udvaron kis pajtásaival. Mindenféle játékot megpróbáltak már. Játszottak fogócskát, szembekötősdit, bujócskát és már teljesen kifogytak az újabb játékokból. A házi gazda fia, amikor látta, hogy már a játékokat unják a pajtások, új játékot látszott kitalálni és beszaladt a konyhába, kihozta onnét a nagykést. Ezzel akart valami új játékot bemutatni a fiú és a nagy késsel köröket írt le a levegőben. A társai csodálkozva nézték ezeket a mozdulatokat és elfeledkezvén a veszélyről, mind közelebb húzódtak a késsel hadonászó fiúhoz. Csak így történhetett a megrázó szerencsétlenség. A mozgó kés valósággal fölhasította a 11 éves Puska Tibor hasát, aki velőtrázó sikollyal eszméletlenül rogyott a földre. A sikolyra előszaladtak a nagyok is, akik megdermedve látták az élelveszélyelyesen megsérült kis fiút, akit nyomban az érsekujvári kórházba szállítottak. A vizsgálat megindult. N i 936. július ti. Tanévzárő vizsga. A kereskedelmi továbbképző iskola június hó 21-én tartotta szokásos tanévzáró vizsgáját a kereskedelmi Grémium képviseletének, a felügyelőbizottság tagjainak és a tanonctartó főnököknek élénk érdeklődése mellett A kereskedelmi továbbképző iskolák új tantervé a gyakorlati kirakatrendezést is, mint új tantárgyat az iskola óratervébe iktatta. Miután a változatos, Ízléses és ötletes kirakat a legjobb üzleti reklám, a kirakatrendezésben való jártassággal a tanulók a gyakorlati kereskedelemben is értékesíthető hasznos ismeretek birtokába jutnak az iskolai oktatás során. Ezt igazolták azok az ötletes és ízléses kirakatok, melyeket az iskola másodéves növendékei rendeztek meg szakmánként az iskola egyik tantermében s amelyekről a vizsgán megjelent szakértő kereskedők is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak. A tanulók ez irányú ambíciójának fokozása érdekében az iskola vezetősége a jövőben a rendezendő mintakirakatok megtekintését az érdeklődő közönség részére is lehetővé fogja tenni. A vizsga elméleti része, mely a tanulóknak a kereskedelmi, ismeretekben való kiváló tájékozottságát igazolta, a vizsgabizottság tagjainak a legnagyobb megelégedésére szolgált. Bátran mondhatjuk, hogy kereskedelmi továbbképző szakiskolánk a szakoktatás terén kiválóan tölti be hivatását. A felügyelőbizottság megbízásából Krausz Béla felügyelőbizotlsági alelnök juttatta kifejezésre elismerő szavakban a fenti véleményt, a tantestület és a tanulóifjúság nevében pedig Telkes Mihály igazgató köszönte meg a felügyelőbizottság és a kereskedelmi Grémium támogatását, mely lehetővé teszi, hogy az iskola mindenben megfelelhet rendeltetésének. A kiváló és szorgalmas tanulók között, továbbá a kirakat rendezésben kitűntek megjutalmazására az alábbi jutalmak osztattak ki: a II. osztály tanulói közül Szabó Ilonka 60. Wurmfeld Zsigmond 40, Laky Dezső 30, Halfár Ottó 50, Mácsik Ilonka 30, Tóth László 30, Szilárd István 20, Neuhauser György 20, Kiss János 20, Krausz Ferenc 20; az I. osztály tanulói közül Mórocz Lajos 60, Knacker Károly 40 és Fleischmann Katalin 30 Ke. Az ösztöndíjaknak a fenti arányokban való kiosztását az egyes pénzintézetek, de különösen a kereskedelmi Grémium szives adománya tette lehetővé, amiért e helyütt is hálás köszönetét fejezi ki az iskola igazgatósága. Veszekedés hevében kiütötte mostohaapja félszemét. — július 7. Véres végű családi háborúság zajlott Ic Farnadon. Setényi Pál, negyvenhárom éves farnadi kisgazda régóta viszálykodott mostohafiával, Mácsadi János huszonöléves legénnyel. A viszálykodás mindig a fiú nevére írott vagyon fölött tört ki, amelyen nem bírtak rendesen megosztozni. Mivel faluhelyen leginkább a birtok s. a vagyon miatt veszekednek az emberek, Setényi és Mácsadi is tartották magukat az ősi szokáshoz s vitájuk többször lettlegességgé fajult. Legutóbb ismét hatalmas veszekedés tört ki közöttük, a veszekedés verekedéssé fajult, a mostoháim karót ragadott s azzal pontosan kiverte moslohaapja balszemét, azonkívül több sérülést is ejtett rajta. Sefényit a komáromi kórházba szállították súlyos sérülésekkel, a verekedő fiú ellen pedig megindították az. eljárást. — Kompszerencsétlenség Csallóközben. Schuszter György békéi földbirtokos ökrös szekereken gabonát szállított a féli kompon a Dunán keresztül. Az egyik fogat a viz közepén a komp korlátját áttörve a folyóba zuhant. A földbirtokos kára meghaladja a 4000 koronát. Emberéletben nem esett kár.
