Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-19 / 76. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK< 936. szeptember 19. sokkal magasabb állami szempont, semhogy némi munkatöbblet miatt azt figyelmen kívül hagyni lehetne. Annyi bizonyos, hogy a fiatal bírói generáció, mely cseh vagy szlovák egyetemen végezte tanulmányait, nem ismerhetvén a magyar jogi terminoló­giát, aligha lesz képes a komplikált jogügyekben hozott ítéletet magyarul helyesen megfogalmazni, ami szintén hátrányt jelent a jogkereső közönség­re. Ezen a hiányon szintén egyhamar segíteni kell és pedig olyképen, hogy az egyetemen a magyar jogi terminoló­gia tanszékét kell felállítani. hogy a joghallgatóknak alkalma legyen a ma­gyar jogi műkifejezésekkel megismer­kedni. Egyelőre akadnak még régi magyar bírák, akik úgy az alsó, mint a felsőbíróságoknál a jegyzőkönyvek és határozatok helyes magyar nyelvű fogalmazását elvégezni tudják, de ezek­nek száma rohamosan fogy és nehány esztendő múlva teljesen híjján lesz­nek a társasbíróságok épúgy, mint a járásbíróságok oly bíráknak, akik a magyar jogi terminológiát ismerik. Nem akarjuk összehasonlítani a ma­gyar kisebbség helyzetét a német nem­zeti kisebbségével, de példaképen mu­latunk réá. hogy miképen tudja ez nyelvhasználati jogait minden téren teljes mértékben érvényesíteni. Ott el sem képzelhető az, hogy cseh nyelvű idézés, vagy határozat kézbesíttessék akár a félnek, akár pedig az ügyvédnek. Igaz, hogy olt a bírák jobbára német egyetemeken végeztek és tökéletesen bírják a kisebbségi nyelvet. Nyelvhasználati sérelmek sem for­dulhatnak elő, mert senkinek nem jut eszébe a törvényes határoz­­mányoktól eltérni. Hogy tehát a magyarság a komáro­mi kerületben, ezen szinmagvar or­szágrészen megmentse és megőrizze a bíróságok magyar jellegét, minden rendelkezésre álló eszközzel kell nyelv­­használati jogának csorbítását meg­akadályoznia és odahalni, hogy a tör­vényben biztosított jogaitól meg ne fiosztassék. Dr. G. J. A népnevelésügyi törvények végrehajtása. A Csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség memoranduma. Komárom, szeptember 18. A népnevelés fejlesztésére vonatko­zó csehszlovák törvények végrehaj­tása terén számtalan sérelem érte a magyarságot, amely a magyar nép­­nevelés előmozdítására szolgáló szer­vek és intézmények megalakításánál és igazgatásánál a vonatkozó törvény szellemével ellenkező magatartást ta­pasztalt. A Csehszlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség, mely a já­rási magyar közművelődési testületek és könyvtártanácsok munkaközössé­ge, memorandumot szerkesztett és azt megküldte a köztársaság elnökének, a miniszterelnöknek, a nemzet neve­lésügyi minisztériumnak és az isko­laügyi referátusnak, s az emlékirat­ban előterjeszti azokat a kívánságo­kat, amelyek az ezen a téren tapasz­talt hiányosságok pótlására és a hi­bák alapos javítására irányulnak. A memorandum, mely dr. Borka Géza ig. elnök és I v á n f y Géza ügy­vezető szerkesztésében kerül felter­jesztésre az illetékes helyekre, rámu­tat arra. hogy a népnevelésügyre vo­natkozó törvények végrehajtása a magyar szervek és intézmények za­vartalan működésének biztosításával államérdeket is szolgál s nem pusztán a törvényeken alapuló kisebbségi jo­gokról van szó, hanem az állam ér­dekéről is, amidőn az erre vonatkozó törvények értelmében való népneve­lésben a magyarság teljes jogú rész­vételét kéri. Nyolc pontban foglalja össze az emlékirat kívánságait, amelyek a kö­vetkezők : 1. Az iskola és nemzetnevelésügyi minisztérium, valamint a referátus népnevelésügyi osztályához magyar nemzetiségű szakreferens kinevezése, aki e minőségben mint a legfőbb kultúrhatóságoknak rendszeresített tisztviselője, a népnevelés ellátását végző magyar kultúrszervek és in­tézmények szervezeti, igazgatási és felügyeleti ügyeiben a kultúrhatósá­­gok ezirányú szolgálatát ellátja. 2. Kapjanak a járási hivatalok uta­sítást a járási magyar közművelődési testületek megszervezésére és a többi nemzetiségek azonos szerveihez és intézményeihez hasonlóan a magyar­ság számarányának megfelelő anyagi támogatására. Azokban a járásokban pedig, amelyekben e testületek más nemzetiségekkel közösen alakíttattak meg, ezektől függetlenül, önálló ma­gyar testületek alakíttassanak. 3. Minden közkönyvtár mellett ma­gyal- könyvtártanács felállítása és törvényszerinti független működésé­nek biztosítása. 4. A magyar közkönyvtáraknak a magyarság számarányának megfelelő állami, országos és járási anyagi tá­mogatása. 5. Az anyagiakban szegény községek magyar könyvtárai könyvellátására központi magyar kölcsönkönyviár fel­állítása és ennek megfelelő anyagi tá­mogatása. 6. Magyar könyvtárosi tanfolyamok rendszeresítése. 7. A magyar közkönyvtárak könyv­­anyag-bírálatát ellátó magyar cenzúra bizottság tagjainak mielőbbi kineve­zése. 8. A Magyar Közművelődési Szövet­ségnek, szaksajtójának s .magyar nyel­vű oktató és népnevelő kiadmányai­nak erkölcsi és anyagi támogatása a többi nemzetiségekhez hasonló mó­don és pedig úgy az állam, mint a hatóságok részéről. Akinek udvarát kettészelte az országút! Furcsa helyzetbe jutott gazdasági udvar. — szeptember 18. Furcsa, nem mindennapi eset szó­beszéd tárgya már régóta Perbete köz­ségben. A párkányi járásban Kisújfalu és az ógvallai járásbeli Perbetén át Bajcs községig országutat építettek. Ez az országút Perbete községben furcsa dolgot művelt. Átmetszi Varga Máté perbetei gazda portáját. Az egy­séges telek ketté szakadt és az országút egyik oldalán van a lakóház, a másik oldalán pedig a gazdasági épület, is­tálló. csűr. stb. A kisajátítási eljáráskor Varga Má­ténak kártérítés fejében tízezer koro­nát ajánlottak föl, de ezt Varga keve­­selte. Akkor azt mondták neki, hogy majd ki jön egy másik bizottság és az majd új becslést fog eszközölni és a tízezer koronát föl fogja emelni. Varga Máté várta az új bizottságot, de az csak nem jött ki. A helyzetet na­gyon súlyosbítja, hogy az országút a lakóház ablaka mellett vonul el, de olyan közel, hogy már gyalogjárónak se jutott hely. Végre most olyan stádiumba jutott a dolog, hogy Jaross Andor, az egye­sült pártok nemzetgyűlési képviselője kérdést intézett a közmunkaügyi mi­niszterhez, hogy hajlandó-e Varga Máié kárát a gazdasági szempontok figyelembe vételével újra fölbecsültet­­ni és ennek kapcsán a kártérítési összeget újból megállapítani. Most egész Perbele és messze vidék kíváncsian várja Varga Mátéval együtt a miniszter válaszát. — Berger F. Vilmos csemege-ke­reskedő ajánlja naponta friss Pasterisált tea-vaj, yoghourt és többféle sajtkülönle­gességeit, továbbá a legjobb minőségű prágai gyógysonkát, különféle hus­­konserveket, graham és diétás (knäcke) kenyeret. Hág kávé és különféle faj­kávék naponta pörkölve.Tiszta akácméz. San Simeon ura Európában. William Randolph Hearst, a kaliforniai ujságkirály mesebeli vagyona, különc gyűjteményei és házi szabályai. Néhány nap óta érdekes vendége van Olaszországnak: Hearst, az ame­rikai ujságkirálv, aki szabadságide­jét Európában tölti és most sorra járja Itália városait. Természetesen, ahol csak megjelenik, épp olyan, ha még nem nagyobb érdeklődés fogadja, mint a leggazdagabb indiai maharadzsákat, ami nem is csoda, mert Hearst talán még a maharadzsáknál is gazdagabb, de mindeneesetre nagyobb a hatalma. E. S. Bates professzor és Olivér Carlson nemrég érdekes cikket írtak egy nagy amerikai folyóiratban -az ujságkirálvról és mesebeli vagyonáról. Kalifornia — írja a két amerikai pub­licista — három részből áll: az egyik San Francisco, a másik Los Angeles és a harmadik — William Randolph Hearst és e három rész közül William Randolph Hearst ha nem is a legna­gyobb, de mindenesetre a leghatalma­sabb. A tenger és a hegyek mentén, szim­bolikusan csaknem félúton Los Ange­les középosztály-paradicsoma és a fé­lig fasiszta San Francisco között terül el Hearst csaknem legendaszerű bir­toka. San Simeon. Az idősebb Hearst korában közönséges ranch volt, mint­egy tizenötezer hektár terjedelemben, amely csak szép fekvésénél fogva kü­lönbözött a többitől és a Santa Rosa és Piedra Blanca ranchokkal együtt központja volt a baromfitenyésztésnek. Ezen a dombos vidéken nevelkedett a gyermek William Randolph Hearst és már korán lovaglásra szoktatták. Vadászott az erdőkben, halászott az öblökben; hideg kék szemeivel sorra megbecsülte atyja birtokait és látta, hogy jó birtokok. De férfikora delén mégis egész más terület felé fordult érdeklődése: az újság felé. Noha több­ször megnagyobbította San Simeont, nem ott választott magának állandó lakóhelyet, a régi birtok csak arra volt azután jó. hogy tulajdonosa itt pihenje ki fáradalmait. 1920 körül azután, amikor Hearst érdeklődése Hollywood felé fordult, a tisztes San Simeönt mesebeli film­birodalommá változtatta át. A birtok kellős közepén kastélyt építtetett, amely spanyol missziósház­ra emlékeztet, étterme pedig a kolos­torok refeJdoriumára; építtetett Cot­tage-okát is, amelyek viszont francia kastélyokra hasonlítanak: általában minden mást mutat ezen a birtokon, mint ami a valóságban, kivéve a re­pülőt eret. a teuniszpálvákat és az úszó­medencéket. A birtok urának a tulajdonában van a világ legszebb fegyvergyűjte­ménye; világhírű az eziistgyüjteménye is. De gyűjtött Hearst ezenkívül ké­peket, szobrokat, gobelineket, függö­nyöket, jelmezeket, régi faragott temp­lomi padokul, sőt mennyezeteket és kandallókat is. De Richelieu bíboros ágya is ott van a gyűjteményei között. Egy kastély — ládákban. De ez még nem minden. A »La Cuerta Encantada« lábánál — ezen a birtokon ugyanis mindennek spanyol neve van: »La Cara Grande«, »La Cara de Sol«, »La Cara del Monte«, »La Cara del Mar« , fél mérföldnyi­­re kincses ládák sorakoznak a völgy­ben, amelyek tartalmának még nem talált megfelelő helyet a birtok nagy­hatalmú ura. És Newyorkban is van egy nagy raktárépülete ugyanerre a célra. így például ládákba csomagolva várja felépülését egy egész spanyol kastély, amelyet lebontottak, szétszed­tek — akár az »Eladó kísértet«? című amerikai filmen —, hogy azután a megszámozott köveket az eredeti terv szerint újra összerakják. S mennyi kincs van még az egyiptomi, római, spanyol és olasz gyűjteményekben, s a nagy angol könyvtárban, amely még Hearst régi newyorki házában van! De csak a »halott« művészet érdek­li Hearst-et, az élő művészet nem, legfeljebb a film. Soha sem törődött a festészet, szobrászat, építészet, zene vagy irodalom aktuális mozgalmaival, ujját sem mozdította egyetlen élő mű­vész támogatására sem. Tizenöt millió dollár személyi kiadás. Hearst személyi kiadásait évente ti­zenöt millió dollárra becsülik, s en­nek a roppant összegnek tekintélyes részét a San Simeonba érkező látoga­tók megvendégelése emészti fel. Rendszerint ötven-hatvan vendég van egyszerre a San Simeonban. A Cottage­­ok és kastélyok faliszekrényeiben tel­jes ruhatár áll a hölgyek és urak ren­delkezésére: vadász- és sportruhák, könnyű házi köntösök és estélyi ru­hák. A vendég napfürdőzhet, billiár­­dozhat, vagy ping-pongozhat a közép­kori templomi padok között, vadász­hat, halászhat, vagy tenniszezhet — a birtok 72 éves ura még kitünően ten­­niszezik —, s ha kedve van, úszhat a két nagy medencében, amelyek kö­zül az egyiket édesvíz, a másikat fel­melegített tengervíz tölti meg. Ha a vendég a gazdaság iránt érdeklődik, meglátogathatja a tyúkfarmot, vagy a tehenészetet, ha a kertészet érdekli, az exotikus fák mesterséges erdejében kóborolhat, de ha véletlenül zoológus az illető, rendelkezésére ált külön ál­latkert, amelyben négy oroszlán, négy zebra, négy láma, három kazuár, két emu, két puma, egy leopárd, egy yak, több elefánt, sok medve, és egész csorda bizon, gazella, antilop, zsiráf és kengura van. Ha a látogató jelen­téktelen ember, autón szállítják a 65 kilométernyire fekvő San Luis Obispo­­ba, ha azonban híres politikus vagy író, Hearst nagy ezüstös repülőgépe röpíti el San Simeonból oda, ahová utazni akar. Bejutni azonban igen nehéz Hearst mesebirodalmába. Néhány kilométer távolságra egymástól három kapu zár­ja el a birtokot a betolakodóktól. Szi­gorú őrök vigyáznak ezeknél a kapuk­nál,, s mielőtt bárkil is bebocsátanak, az első kapus portása telefonutasítást kér San Simeon urától. A birtok területén négy szabályt kell szigorúan betartani, ellenkező esetben már szedheti is a vendég a sátorfáját. Az első szabály: a vendégszobában tilos az ital. Ezzel szemben a kastély bárja egész nap nyitva van és ott korlátlanul ihat minden vendég a drá­ga italokból. A második szabály: minden vendég­nek kötelessége minden este megje­lennie La Casa Grande nagytermében. Itt a coktailpartija mutatja be a ház udvarmestere a vendégeket egymás­nak, később maga Hearst is megjele­nik, rendszerint Marion Davies, a hí­res filmszínésznő kíséretében, aki a háziasszony szerepét tölti be. Azután felvonul a vendégsereg a spanyol várkastély kolostori éttermébe vacso­rára. Vacsora után lép éleibe a harma­dik háziszabály: valamennyi vendég­nek meg kell jelennie a filmelőadá­son. A negyedik, utolsó szabály a leg­jellemzőbb: semmi körülmények kö­zött sem szabad Hearst jelenlétében a halálról beszélni. A régi újságíró, aki lél évszázad óta a legborzalmasabb gyilkosságokat közli újságjaiban, a hí­res háborús uszító Hearst nem tudja elviselni a gondolatot, hogy egyszer neki is meg kell halnia. Azt mondják, hogy Hearst nem érzi jól magát San Simeonban. A vendé­gek nem az ő barátai, hanem Marion Davies ismerősei. S mialatt a vendégek: pompásan szórakoznak, a hajlotthátú öreg ember elhagyatva ül egy sarok­ban és egy tömbpapiron vezércikket ír. Éjfél ulán telefonon felhívja lap­jainak szerkesztőségeit San Francis­cóban, Los Angelesben és New-York­­ban, hogy valami jelentéktelen hiba miatt megrój ja őket, nem is a hiba miatt, hanem azért, hogy el ne feledje: ő az ujságkirály. MosL Itáliában utazgat Hearst. Ta­lán ott keresi a boldogságot, a nap­sugaras olasz ég alatt, ahol olyan köny­­nyű megfeledkezni a halálról... — Egy rövid kereszthúros barna zongora eladó. Érdeklődni lehet a kiadóhivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom