Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-12 / 74. szám
6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. szeptember 12. A Komáromi Lapok t. szerkesztőségének Helyben. A nyitrai búcsún. Búcsújáró nap volt. Templomajtó tárva ... Hosszú tömött sorban föl a püspökvárba Búcsújáró népek templomozni mentek ... — Megsegítik őket csodatevő szentek. — Én is köztük voltam. Díszes volt az oltár. Ezer ember ajkán zsolozsmázó zsoltár Hömpölyögve úszott a templomon végig Isten dicsőségét hirdetve az égig. Megálltam a templom egyik szögletében, Olt, ahol a Gyermek játszogat a képen Feje fölött fényes arany karikával, Anyja szűz ölében fehér barikéval... Áhítatos szívvel megállottám csöndben, Elszorult a torkom, kibuggyant a könnyem, Megtörtént a sorstól mit az Isten rám méri Elmondtam egy Iíadis-t édes jó Apámért Elmondtam a Kadis-t, rámondtám az Áment... Pillantásom lassan, lopakodva ráimeni Oltár felett csüngő Szűz-Máriás képre': ... Jaj, az a jó Isten megharagszik érte. Idegen imámért dehogyis neheztelt... Láttam, hogy a templom csodafénnyel megtelt, Láttam, — amit senki, — láttam, hogy a képen Tapsikolt a Gyermek édes örömében. Faludi Károly. A Komáromi Lapok 1936. évi szeptember hó 5-én kelt számában »Tanítóválasztás a községi iskolaszék ülésén« főcímmel és »Működik a szocialista-kommunista község« alcímmel támadó cikk jelent meg az iskolaszék ellen. Hivatkozással a sajtótörvényre, kérem, szíveskedjék a következő helyreigazításnak hely tadni: »Nem igaz az, hogy az iskolaszék munkástöbbségé újra bebizonyította azt, hogy képtelen merev osztálypolitikai álláspontjától szabadulni és még nem politikai kérdésekben sem tud föléhelyezkedni elfogultságának, — ellenben igaz az, Ihogy az iskolaszék munkástöbbsége, a törvényben előírt módon, minden politikától és osztályérdektől mentesen, tisztán a város lakosságának kulturális érdekeit tartva szemelőtt, intézi az iskolaügyeket. Nem igaz az, hogy az iskolaszék a baklövések egész sorozatát követi el, — ellenben igaz az, hogy baklövéseket el nem követett. Nem igaz az, hogy azzal, amit végzett, sem az emberiséget, sem az észszerüséget, sem pedig a szociális igazságot nem szolgálta, — ellenben igaz az, hogy az iskolaszék minden eddigi cselekedetében az emberiesség, az észszerűség és a szociális igazság jutott kifejezésre. Nem igaz az, hogy Gadovszky János mellőzésével nemcsak az emberiességet tagadta meg, hanem bebizonyította azt is, hogy nincs szociális érzéke sem, mert egy szegény, fiatal, törekvő tanító előtt lehetetlenné tette a megélhetést, azon a pályán, amelyre készült s indokolatlanul szaporította a munkanélküliek számát, — ellenben igaz az, hogy a megválasztott Ruzsicska Jenő éppoly szegény, de amellett 31 éves, már képesített és többéves gyakorlattal biró tanító és az ő megválasztásával nem vált Gadovszky részére lehetetlenné, hogy e pályán megéljen, mert állást máshol is kaphat és a munkanélküliek számát sem szaporítja Ruzsicska megválasztása, mert az ellenkező esetben ő maradt volna munkanélkül, így tehát Ruzsicska megválasztása semmi körülmények között nincs ellentétben sem az emberiesség, sem a szociális gondolat törvényeivel. Nem igaz, hogy hasonló az eset annak a tanítónőnek a mellőzésével is, aki az elmúlt télen három hónapon keresztül működött, — ellenben igaz az, hogy a Márkus Margit megválasztásával a régi iskolaszék hibáját tette jóvá, mert egy más helyről származó tanítónő helyett egy komáromi szegény családból származó tanítónőnek biztosított helyet. Nem igaz az, hogy az új kézimunkatanítónő megválasztásával hibát követett el az iskolaszék, — ellenben igaz, hogyha hiba történt, úgy a hibáért a kormánybiztosi hivatal felelős és nem az iskolaszék.« Tisztelettel Wagner István, a komáromi iskolaszék elnöke. — szeptember 11. Rejtélyes éjszakai támadás történt az egyik éjjel Kürt községben, amely ugyancsak megzavarta Kürt megszokott csendjét. Kanozsainé, szül. Uzsák Ágnes kürti asszony egyedül volt azon az éjszakán az egész házban, de azért nyugadtan lefeküdt és csendesen el is aludt. Álmából 'egyszerre erős zörgetés verte föl. Kezdetben félálmosa'n nem is tudta, hogy miről van szó, de a zörgetés megismétlődött és ekkor elhatározta, hogy kimegy a házból, hogy megtudja, ki a zörgető. Valami kis ruhát magára kapott és az ajtóhoz ment és azt kinyitotta és kilépett a sötétbe. Ebben a pillanatban egy isme-8 A komáromvidéki paprikatermelők bajai. Harc a paprikamalmok és a termelők között. — szeptember 11. A paprika egyideig nem tudott teret hódítani a szlovenszkói termelési ágak között. Újabban azonban mind több és több gazda kapott rá a paprikatermelésre és a komáromi és a komáromvidéki gazdák is megszerették ezt a termelési ágat és ma már vidékünkön sok a paprikatermelő. De nemcsak itt nálunk, hanem Érsekújvár környékén is nagyon elterjedt a paprikatermelés, úgy, hogy a szlovenszkói fogyasztást már teljesen fedezi az itteni termelés. A paprikatermelők annyira elszaporodtak, hogy érdekeik megvédésére már egyesületet is alakítottak. Természetesen a paprikatermelés magával hozta, hogy a paprikamalmok száma is egyre növekedett. Az egyetlen, de már meghalt komáromi paprikakereskedőnek, Gsajághynak is volt ilyen paprikamalma, de halálával ez a malom beszüntette működését. A komáromiak élhetetlenségét és az érsekujváriak élelmességét bizonyítja, hogy Komáromban senkinek se jutott a megszűnt malom helyett itt paprikamalmot létesíteni és az összes környékbeli paprikatermést mind az érsekujvári paprikamalmokba kell szállítani megőrlésre. Pedig a paprikamalmosság egyik nagyön jövedelmező foglalkozás, de a komáromiak erre nem gondoltak. Nemcsak a környékbeli termelők, hanem a malmosok is egyesületbe tömörültek és a két egyesület, a termelőké és a malmosoké is egyesült és a termelőknek sikerült a malmosokkal megállapodni, hogy mennyiért veszik át a malmok a termelt paprikát. Ezzel a termelők elérték azt, hogy nem kellett árlenyomástól lartaniok. A békés megegyezést azonban most nagyon kellemetlen eset zavarta meg. A paprikamalmosok egyrésze nem rétién férfi a fejsze fokával többször fejbe sújtotta a szegény aszszonyt, aki nyomban összeesett és elvesztette eszméletét. A támadó férfi nyomban elfutott és az asszonyt vérbefagyva csak később találták meg. Eszméletét még akkor se nyerte vissza a súlyos sérüléseket szenvedett asszony. Kocsira tették és az érsekujvári kórházba vitték és ott 'eszméletre térítették. A szegény aszszony azt mondotta, hogy az előző nap összeveszett férjével, aki dühösen eltávozott hazulról és éjjelre se ment haza. Az asszony nem tartja lehetetlennek, hogy a támadásban a férje keze működött. .A (nyomozást megindították a titokzatos ügyben. hajlandó a megállapított árakat betartani azzal az indokolással, bog}’ annyi paprikái termeltek az idén, hogy az árakat okvetlen le kell szállítani. E malmosoknak ez az eljárása nagy meglepetést okozott a termelők közölt és az ügyet a miniszter elé terjesztették, ahonnét a döntést türelmetlenül várják. Szavatolom a kiskereskedelemben. A szavalókórusl eddig főképen a politika sajátította ki magának. Természetesen: először volt a művészet. A művészei határmesgyéiről azonban észrevétlenül csúszott le a szavalókórus a politikai mezőre. — a politikai karvezetők felismerték a szavalókórus dinamikus, sodró erejét. Menynyivel lendületesebb követelésnek tetszik a munkára s kenyérre vonatkozó felszólítás, a »mun-kát, ke-nye-ret!« kórusa, ütemben, egyre fokozódó crescéndóval, mintha ehelyett széteső összevisszaságban követelné a tömeg a jogait. Mondom, a politika ezt észrevette. Az üzlet — mint mindig — most is hűen nyomonkövette a magas politikát. Mert megjeleni a szavalókórus a kiskereskedelemben. Mégpedig nem is a városi kiskereskedelemben, hanem a falusiban. A falusi ember nagy eszében. A pihent eszében. A dinnyeárus eszméletében. Az ötletet az illető virti dinnyeárus nem szabadalmaztatta s így átadjuk minden üzletembernek, különösen pedig annak, aki faluról jön, szekéren s gyümölcsöt árul. line: megjelent egy virti ember, (de lehet, hogy hetényi, vagy izsai,) a komáromi uccákon, egy szekér izos dinnyével. A dinnye csak akkor talál vásárlóra, ha megfelelő reklámja van. Már pedig a dinnyeárusnak lovat hajtani, dinnyét árulni, pénzt számolni, — aztán még kiáltozni is, túlságosan sok munka s nagy fáradság. Mit tett tehát az ötletes dinnyeárus? Felültelett a szekerére egy féllucal éleshangú gyereket s a gyerekekkel kórusba, nagy lendülettel szavallatta: — Diny-nyét vegye-nek! Diny-nyét vegye-nek! Hat-van fillé-rérl! Hat-van fillé-rért! Ment, mint a karikacsapás. Ugyebár, ez nem profanizálása a kórusnak s éppen nem a kenjyé|r s a munka után vágyakozásnak. Mert hisz nagyrészt azoknak gyerekei kerültek fel a legendás szekérre, akik különben is kenyérben szegények. Szegény ember vízzel főz. Ha nincsen kenyere, dinnyét kap a gyerek. Mert kapott. Mindegyik kapott. A szavalókórus mindegyik tagja kapott egy csinos, gömbölyű, pirosbélű dinynyét. Ez volt a jutalom áz éneklésért. Megszolgáltak érte becsülettel. (thyvi) Rejtélyes éjszakai támadás. Az áldozatot eszméletlenül vitték a kórházba. A komáromi Jókai Egyesület kiadta a jelszót: állítsunk szobrot Jókainak szülővárosában. A jelszolján rejlő szép gondolat és komoly szándék mindenkép méltó arra, hogy felfigyeljen rá a szlovenszkói és kárpátalji magyarság egész egyeteme. Mert Jókai nemcsak Komáromé, hanem az egész magyarságé és így Jókai emlékének megörökítése nemcsak a komáromi Jókai Egyesület ügye, hanem országos ügy, egész Szlovenszkó s Kárpátalja ügye is. Jókai írói nagysága nemcsak a szülőváros kiemelkedő tornya, hanem a magyar irodalom, a magyar kultúra kisugárzó állomása mindenül!, ahol magyarok laknak. A községi könyvtárak kötetei között az ő regényei a legolvasottabbak s azokat kell legtöbbször újra köttetni, mert a legtöbb kézen forognak. A legkisebb falvakban is, — sőt talán ezekben leginkább, — olvassák ma is a Lőcsei Fehér Asszony, a lévai kuruchősnek, a pozsonyi diéta nábobjainak, a komáromi Aranyembernek s annyi más regényalaknak szépséges történetét, sőt olvassák Csehszlovákia történelmi országaiban is azl a 34 regényt, amely cseh és szlovák nyelven megjelent. És mégtöbb regényét olvassák a köztársaság németajkú lakosai, anyanyelvükön. Mert Jókai fantáziája elragadja azokat is, akik nem bírják az eredetinek nyelvi kiválóságait megérteni. Olvassák élvezettel, zavartalan belefelejtkezéssel anélkül, hogy egy bántó jelzőre találnának, anélkül, hogy csak egy gondolat is akadnak műveiben, amely fájó érzést kelthetne bennük, a másnyelvüekben és más nép gyermekeiben. Jókai szelleme nincs helyhez, korhoz, fajhoz, valláshoz, nemzetiséghez kötve, Jókai mindenkié, aki tudja élvezni s értékelni a szépet, a képzelet szülte csodásat s az eszményien nemeset. Ezért kell, hogy a Jókai szobor.ügyét magáévá legye Szlovenszkó és Kárpátalja lakossága s egy szívvel-lélekkel teremtse meg azt a szobrot, amely méltó lesz Jókai nevéhez. A Jókai szobor nem lehet egy kis mellszobor a kert lombjai között. Jókai szobra kell, hogy monumentális emlék legyen és méltó alakban hirdesse az ő szellemi nagyságát, nemes idealizmusát s az ő egész világot átfogó meleg emberszeretetét. A kiadott jelszó — úgy halljuk — meleg fogadtatást váltott ki. Az önkéntes adományok megindultak s szép eredménnyel vándorolnak Komárom felé. De nem elég ebben a nemes szivek, a Jókai-rajongók s tisztelők felbuzdulása! Itt az egész itteni magyarságnak kell megmozdulnia. Nemcsak egyeseknek, nemes telkeknek,, lehetőseknek áldozatkész adományára van szükség. Itt mindenkinek oda kell járulnia a maga adományaival, hacsak szerény összegről van is szó: az eszméhez! Jókaitól vett lelki élményeinek megdicsőítcsének gondolatához. A szlovenszkói és kárpátaljai egyesületek, olvasó és művelődési körök, SZMKE-fiókok, nőegyletek, rendezzenek előadásokat, összejöveteleket, mulatságokat s ezek jövedelméből adjanak egy részt a Jókai szoborra. Magánosok, akikhez nem jutott el eddig kérő szó, vagy a szoborállítás terve: küldjék el önként adományaikat egyletükhöz, lapjukhoz, vagy közvet-, lenül a Jókai Egyesülethez Komáromba, mert minden fillér, minden korona közelebb hozza a megvalósulást. Jókai szobrát, az ő nagyságának és a mi szeretetünk nagyságának méltó, művészi és monumentális emlékét Szlovenszkó és Kárpátalja magyarságának, e két tartomány népének kell felállítania. Szobrot a mi Jókainknak!