Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-12 / 74. szám

1936. szeptember 12. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal London és Párizs két új táncot kreáltak a szezon szántára. A két új tánc: Blue Rhythme és Hot-Fox A spanyol király táncmestere nyilatkozik a lonáoni kongresszusról, amelyen Viktor Sylvester, a tánc koronázatlan királya, a slow-fox feltalálója először táncolta el az új „tánccsoáákatu a világ százhúsz legjobb táncmestere előtt. Trencsénteplic, 1936. szept. A Cottage egyik előkelő palotájá­ban, Londonban válogatott elegáns társaság gyűlt egybe három héttel ezelőtt. Az urak kivétel nélkül frakk­ban és ragyogó estélyi ruhában a höl­gyek. Legalább annyi nemzet volt képviselve itt, mint az Olimpiászon Berlinben. Victor Sylvester palo­tája ezúttal is jelentős esemény szín­helye volt: a palota hatalmas sza­lonjában összegyűltöknek szavazattal kellett dönteniök afelett: a házigazda által bemutatott táncok közül melyik méltó arra, hogy az elkövetkező sze­zonban mint a szezon új tánca be­vonuljon a báltermekbe és a lokálok parkettjére. Victor Sylvester londoni táncmes­ter ma a tánc művészetének koroná­zatlan királya. Ő tette uralkodóvá az angol stílust a parketten és győzte le az évszázadokon keresztül ural­kodott franciát. Könyvei a világnak úgyszólván minden nyelvére le van­nak fordítva és beavatottak azt mond­ják, hogy legutóbbi munkájával — a címe: »A társasági tánc« — annyit ke­resett, mint Culberston a bridzs mű­vészetéről írt kék könyvével. Ma már ötven körül jár, emellett még mindig fiatal és friss, a felesége — egy har­minc év körüli ragyogóan szép asz­­szony — hozzáértő munkatársa min­denben. Együtt törik a fejüket azon, hogy miféle új tánccal lepjék meg a világot. Sylvester mester honosí­totta meg azt, hogy minden év júliu­sára vendégül látja londoni palotájá­ban a világ legjobb táncmestereit. Ezeket az összejöveteleket a táncmes­terek londoni kongresszus­nak nevezik és a londoni kongresz­­szust minden évben nagy izgalom előzi meg. Összehívása úgy történik, hogy Sylvester mester meghívja az egyes országok táncmestereinek szö­vetségeit, a szövetségek delegálják a résztvevőket és ezek utaznak el Lon­donba. Az idén a résztvevők száma százhúsz körül mozgott. A kongresz­­szus bankettel és üdvözlő beszédekkel kezdődik, másnap aztán reggel ki­lenctől estig Sylvester és felesége sor­ra mutatják be azokat a láncokat, amelyeket vagy ők, vagy mások az el­múlt évben kreáltak. A résztvevők szavaznak: az a tánc, amelyre a leg­több szavazat esik, nyeri az első dí­jat és lesz hivatalosan a következő szezon új tánca. Ezt a táncot — és a többi tánc közül azokat, amelyek a résztvevőknek tetszenek — a kong­resszust követő napokon Sylvesterék maguk tanítják be a résztvevőknek, akik viszont odahaza kollégáikat ta­nítják meg az új táncra. Mire a szezon megkezdődik: már az egész világon mindenütt javában táncolják az új csodákat, amiket Vic­tor Sylvester londoni palotájában jár­tak el elsőnek... A londoni kongresszus a napokban ért véget és annak idei szenzációiról még azon melegében alkalmam volt beszélgetést folytatni a spanyol kirá­lyi család táncmesterével, Louis Mo­­ran-Lehky tánctanárral, aki szűk meghívott társaság előtt a trencsén­­teplici Grand Hotelben tegnap este be is mutatta a »Blue rhythme«-t és a »Hot-fox -ot, a londoni kongresz­­szus két tánccsodáját. Érdekes kü­lönben, hogy esztendők óta a konti­nensen a trencsénteplici Grand Hotel parkettjén kerülnek mindig elsőnek bemutatóra azok a táncok, amelyek nagy kilátásokkal indulnak útjukra Victor Sylvester palotájából, hogy az­tán — rövid tündöklés után örökre eltűnjenek. Mert a legtöbbjének élete csak egy szezonig tart. A tömeg meg­bámulja őket, de — nem lelkesedik értük... London és Párizs harca a lánc uralmáért. — Az idei londoni kongresszus — így kezdte el érdekes nyilatkozatát Louis Moran-Lchky mester — megint London és Párizs harcának jegyében indult meg. London évekkel ezelőtt legyőzte a tánc birodalmában Párizst és Párizs a győzelmet nem akarja tudomásul venni. Az angol stílus győ­zedelmeskedett az egész vonalon, ez kétségkívül Victor Sylvester nagy ér­deme, azonban Párizs mindent elkö­vet, hogy újra úrrá legyen a sima parkett birodalmában. Sajnos, az idén újra elbukott... — Két évvel ezelőtt a carioca-t, ta­valy a continental-t mutatták be Syl­vester szalonjában, az idén pedig vagy hat új tánc között — közülök négy azt sem érdemli meg, hogy meg­nevezzük őket — két új táncot lejtet­tek el előttünk Mister és Missis Syl­vester. — Ez a két tánc: a Blue rhythme — magyarul: a kék ritmus — és a Hot-fox — magyarul: forró fox — az elkövetkező szezon szenzációja. Ma már az egész világon mindenfelé erre tanítják be a láncmestereket azok, akik részt vettek a londoni kongresz­­szuson. Az elsőt Sylvester és neje kreálták, a másodikat Párizs küldte el Londonba. Párizs az utolsó évek­ben már csak a tangó berkeiben kere­sett babérokat, nem fér kétség hozzá, Monsieur Chapoul még mindig a tan­gó királya, lehet, hogy a Hot-fox is az ő kreációja, de érthető, hogy Syl­vester palotájában a Blue rhythme nyerte el a tánc idei aranyérmét... Nyomban el is táncolja szőke fele­ségével mind a két tánccsodát... Frakkban, ragyogó plasztronnal lejt a parkettre Louis Moran-Lehky mes­ter, a jazz uj muzsikába kezd — a kották repülőgépen érkeztek meg Londonból Trencsénteplicre — és a jelenlevők megismerik azt a két új láncot, amelyek az idén jelennek meg elsőnek a világ parkettjein. A Blue rhythme: egészen új kreá­ció, a tempója olyan, mint a slow­­foxé, a zenéje feltűnően lassú, ami­vel szemben a lépések figurái gyor­sak, maguk a figurák klasszikusan szépek, de — nehezek a tömeg szá­mára. Kilenc előírt figurája van, de ezeknek rengeteg variációját lehet megteremteni. A taktusa: négynegye­­des, akárcsak a polkáé. A Hot-fox: forradalom a ritmus el­len, zenéje angol, temperamentumá­ban van valami francia. Kisteppelt lépéseit a sarokkal táncolják. Hason- Hlít a black-bottonhoz, amely tíz év­vel ezelőtt született meg, hogy rövid ragyogás után örökre eltűnjön. Pá­rizsnak az volt a célja ezzel a tánc­cal, hogy megpróbálja: francia föl­dön reformálni az angol stílust. Régi táncok új stílusban. Alfonzék láncmestere — Moran- Lehky nemrég gyakorolt még Alfonz infánssal, a pármai hercegnővel és Izabella Bourbon infánsnővel — a parkettek uj stílusáról mond el ér­dekes szenzációkat. — Az én véleményem egyébként az, hogy minden marad a régiben. Ezek az új táncok ragyogóan szépek, táncolni is fogják őket, de — a töme­gek előtt nem lesznek népszerűek. Túl komplikáltak ahhoz, hogy úgy táncolják őket, mint a valcert, vagy a tangót. Bizonyos csak az, hogy az egész vonalon egy új irány lesz nrrá: az angol stilus teljes győzelme, a tar­tás nyugodtsága, a felső test tánc közben teljesen nyugalomban lesz és a lépések a csípőből indulnak ki. A szezon táncainak megmaradnak: a slow-fox, a fox-trott, az english-waloe, a walcer, az one-step és a rumba. Ezek nem mesterségesen kreált tán­cok: a nép temperamentumából fa­kadtak és nem tűnhetnek el. A mes­terségesen kreált táncok élete mindig rövid volt. Amikor megszülettek, tele volt nevükkel a világ, ma már: tucat­jával akadnak olyanok, amikre alig emlékszünk. Hol van már a shimmy, a blacke-botton, a charleston — vele együtt eltűnt a róla elnevezett széles nadrág is — és mindössze pár figu­ráját tudták becsempészni a többi táncok egynémelyikébe. A rumba visz­­szajött, már nem a régi excentrikus formájában, hanem decens kiadásban és van benne sok a cariocából, amely rövid dicsőség után szintén a shim­my sorsára jutott. Uj stílusban tán­colják a slow-foxot is, — Victor Syl­vester legsikerültebb kreációját, ame­lyet azonban a mester a régi angol táncokból állított össze — nyitott lé­pésekkel, teljesen kitáncolva, széjjel terpesztett lábakkal. — Amit nálunk slow-foxnak hív­nak, annak Angliában foxtrott a neve és ami Középeurópában foxtrott, azt Angliában quick-stepnek hívják. Az one-step, amelyet az utolsó eszten­dőkben — érdemtelenül — elfelejtet­tek, az idén újra visszajön, nagy di­vat lesz, talán azért, mert könnyű, könnyen lehet táncolni. — Monsieur Chapoul egész sereg uj variációval tette gazdagabbá a tan­gót és ezeket a variációkat a londoni kongresszus teljes egészükben el is fogadta. A tangó voltaképpen újra születik. Eddig egészen lágy tánc volt, ezentúl kemény lesz, kisleppe.lt lépé­sekkel meglehetősen ütemes tánc lesz. Romantikáját katonai vezényszavakra emlékeztető ütemesség váltja fel. Több lesz benne a temperamentum. — És szó van arról is, hogy a tánc­parkettek az elkövetkező szezonban nagyanyáink idejének régen feledés­be ment egyik legszebb táncával is­merkednek meg. Visszajön majd a quadrille — talán kissé moder­nebb és angolos kiadásban — és az idén megint sokat táncolják majd a polkát. Az utolsó két esztendő há­rom táncszenzációja — a carioca, con­tinental, cucaracha — végleg és örök­re eltűntek. Ezeket a táncokat Hol­lywood a film számára kreálta, a filmen sikerük is volt, megpróbálkoz­tak velük a parketten is, rengeteget írtak róluk, de — a film nem adhat táncot a báltermek számára. A val­­cer: Bécs gyermeke, a tango: Argen­tínában született meg, a rumba: Cuba szigetének évszázados lánca, vala­mennyit a nép tette a maga szórako­zásává, ezeknek a táncoknak örök életük lesz, de Hollywood nem aján­dékozhatja meg új tánccal a világot... Nyári emlékek. — szeptember 11. Tegnap még nyár volt és ma ? Igen, tegnap még nyár volt és ma már kezdünk fázni. Tegnap még ví­gan fürödtünk a Dunában, a Vágban, a Balatonban, vagy a tengerben, ma már a fűtési gondok sötétítik el a lel­künket, hacsak az időjárás nem csinál egy kis tréfát és amire ezek a sorok megjelennek, meleg napsugár kacag ránk, hogy ezt az írásunkat megcá­folja. Mi belemegyünk ebbe az üz­letbe és adja Isten, hogy úgy legyen! Most, így fázós lélekkel jólesik visz­­szagondolni a nyárra, amely nem is olyan régen mosolygott ránk és jól­esik fölidézni pár kedves nyári emlé­ket. Lássunk hát néhányat! Ahol Blaháné és fókái üldögélt. A balatonfüredi sétánynak van egy csendes szöglete. Nem esik ki a for­galomból, mert talán a legforgalma­sabb helyen van, a zenepavillon háta­­mögött, de azért nagyon csendes hely. Itt szokott üldögélni a magyar nem­zet csalogánya, Blaha Lujza, amikor nyaralni Balatonfüredre rándult le. Innét látta az egész mozgalmas, nyüzs­gő fürdőéletet, gyönyörködött a zené­ben és a kis unokája kacagásában, öt nem igen lehetett onnét látni és ha látták is, a fürdőközönség tisztelet­­teljes hódolattal úgy tett, mintha nem vette volna senki észre a nagy mű­vésznőt, aki odament pihenni az osz­lopos előcsarnoké nyaralójába, amely a füredi főútnak ma is egyik legszebb épülete. Ma már panzió van ott és dietikus kosztot hirdet a rácsra akasz­tott tábla és az előcsarnokban délben és este idegenek csörgetik az evőesz­közöket és a nagy művésznő szobái­ban idegének laknak és csevegnek. Ők már talán nem is emlékeznek a nemzet csalogányára és a bridzsparti jobban érdekli őket. Valahányszor el­mentem a Blaha Lujza nyaralója előtt és valahányszor leültem a Blaha-pi-Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szépiákét, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredet! csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Kő. Egyedüli készítője: Salvátor gyógyszertár Komámo. benőn, mindig fájó érzés fogott el, hogy nem jól van az, ahogyan van és talán a Blaha Lujza nyaralójának mégsem szabadna dietikus étrendű panziónak lenni, hanem Blaha Lujza múzeumnak és a Blaha kultuszt nem szabadna elaludni engedni. Az út másik során van a két Jókai villa, a kicsi és a nagy. Sajnos, ez se múzeum, hanem panzió van mind­­akettőben. Az egyik, a nagyobbik Jókai villa nagyon kívánja már a ta­tarozást és az elmúlás nagyon is ki­kezdte a tetőt, az emeleti párkányo­kat és az ablakokat. Itt nagyon is sürgős javítási munkákra volna szük­ség. Ez előtt a villa előtt is szomorú­ság fogott el. Mi, komáromiak, szob­rot állítunk a nagynevű, hallhatatlan Írónak, itt meg pusziul, roskadozik a villája... Bizony, nem jól van ez 'gy • ■ • Ez aztán a motorcsónak ! Egyszer egy tüneményes gyorsaság­gal haladó motorcsónak villan végig a füredi kikötőben, aztán a parthoz sik­lik és kiköt. Kényelmes autóülések vannak benne négy személy számára. A motor beépített és amerikai gyárt­mány. A csónakot azonban a füredi hajógyárban készítették, igazán re­meke a csónaképítésnek. Egyik And­­rássy gróf a boldog tulajdonosa. Hogy milyen gyorsan megy, elképzelhetjük, ha megmondjuk, hogy a csöpetnyi kis gép nem kevesebb, mint százötven lóerőt képvisel. De megy is ám vil­lámgyorsan és ami a fő, az eleje me­net közben nem emelkedik föl, mint a mi motorcsónakjaink itt a Dunán, hanem egész hosszában a víz tükréhez simul. Füredtől Tihanyig, vagy Sió­fokig pár perc alatt teszi meg az utat. A légáramlat kellemetlenségei elől üveglap védi az utasokat, mint az autóknál. A komáromi motorcsónakos ismerőseim jutottak eszembe vala­hányszor ebben a csodacsónakban gyönyörködtem. Meghasadna a szivük, ha ezt a szép csónakot látnák a 150 lóerős gépjével... —aijjő— Komárno városi n bérlete teljes renoválás, fertőtlenítés és festés után 1936. aug. 15-től újból NYITVA Gőzfürdő: szombaton: 7—12 óráig férfiaknak „ 12—17 óráig nőknek „ 17—19 óráig férfiaknak kedvezményes gőzfürdő jegy. vasárnap: 7—12 óráig férfiaknak. 1 A kádfürdők e napokon állandóan nyitva! Szakszerű masszázs és pedicur! Mintaszerű kiszolgálás! 832_________________________________ I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom