Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-29 / 70. szám
Dr. Machnyik Andor tanár j Rimaszombati felkiáltásom nem hasitó ék, hanem ellenkezőleg a kisebbségi sorsban élők ébresztője és erősítője óhajtott lenni! 1936. augusztus 29. »KOMAROMI LAPOK« — augusztus 28. Hát igazán nem akarjuk, vagy talán már képesek sem volnánk kisebbségi sorsra jutott népünk céltudatos, komoly alkotó munkára való felrázására? Hát nem veszhetett még ki belőlünk a mindég csak újabb és újabb széjjelhuzást teremtő bosszuállás és irigykedés csírája? Hát nem olvasta cl senkisem úgy igazán és szíve mélyével a már több mint egy éve nyilvánosságra hozott könyvemet, melyben az előszóban is kifejezésre juttatott alapgondolatomhoz mérten: »Most már csak arra kérem a Mindenhatót, hogy juttassa könyvemet oly önzetlen, igaz emberek kezébe, akik még képesek a nemzet legértékesebb, de a gyengülést és végromlást jelentő agrárproletarízmus karjaiban vonagló, ám amellett folytonosan szaporodó népréteg segítségére sietni.« A kisebbségi élet szenvedéseinek okaira is rátértem. Mert e könyvemben feltárt és számokban is kifejezésre jutott anyagi és erkölcsi leromlásunk főokozóját, sajnos, éppen saját önzésünkben, kényelmünkben, nemtörődömségünkben és urhatnámságunkban voltam kénytelen, akarva, nem akarva megismerni. Ezért, magyar Testvéreim, olvassák át egyszer úgy igazán, szívük mélyével a »Madách Imre látnoki szavaival megkezdett és befejezett — egyedül az elmaradt szegény és a legnagyobb nyomorban sínylődő mezőgazdasági munkásság és a gyengülő parasztság érdekében megírt — tanulmányomat«, utána pedig gondolkozzanak a rimaszombati, ugyancsak egyesegyedül kisebbségi népünk érdekében nyilvánosságra hozott felhívásomon. És tudom, mert érzem: nem lesz közöttünk égj« kisebbségi magyar sem, A komáromi járási választmány most tartotta ülését, mely alkalommal igen érdekes közérdekű ügyek kerültek tárgyalásra. Az egész magyarságot érdeklő komáromi gazdasszonyi iskolának megszüntetése bő vitára adóit alkalmat. Ugyanis az Országos Hivatal értesítette a komáromi járási hivatalt, hogy ezen nagyfontosságú gazdasági iskolát azon indokkal szüntetik meg, hogy a tanítási helyiségek nem feleinek meg a célnak. A leirat szerint csak az a község kaphatja meg a gazdasszonyi szakiskolái, amely hajlandó ingyen telket adni erre a célra és vállalná az építési költség egyharmadát (előreláthatólag az építés két és fél millió koronába kerül), valamint vállalnia kell az építési terveknek elkészítési költségéi is. A leirat szerint az iskola elhelyezése szempontjából szóba jöhetnek Érsekújvár, Surány, Nyílra, Tapolesány és Galánta. A leirat értelmében Galánta már felajánlott egymillió koronát. Parassin járási főnök bejelentene. hogy közbenjárt már az Országos Hivatalnál és körülbelül nyolcszázezer korona kölcsönre volna szükség az építkezéshez való hozzájáruláshoz, melynek 30 évi amortizációs öszszege évi 50 ezer koronát lenne ki. De ezt csak akkor lenne érdemes kérni, ha parallel magyar osztályok is lennének. A földmivelésügyi minisztérium leirata szerint vagy a városnak, vág}» a járásnak kell adnia a telket és vállalaki nem vállalkozna e kicsiny, szegény és teljesen magára hagyott, olyannyira elhanyagolt és elmaradt, de reánk nézve mégis csak legbecsesebb és legdrágább néprétegeink felszabadítására és felemelésére. Ne keressük tehát folytonosan csak másokban a hibát és ne irigykedjünk, ne marjuk saját húsunkat és neszívjuk egymás vérét. Ne uszítsuk egymásra az amúgy is csak szenvedésre hivatott szegény néposzíályainkat, hanem cselekedjünk úgy, amiképpen azt a tisztán és egyedül magyar kisebbségünk érdekében sugalmazott könyvemben is megírtam: »A csehszlovák földbirtokreform első útszakaszának befejezésénél a magyarságnak is meg kell állania egy néhány pillanatra, hogy kifejezze édes anyaföldje iránti hűségét és változatlan ragaszkodását. Megállani e helyen, visszanézni mégegyszer a dunamenti Vereknyétől a tiszamenti Akla-községig terjedő délszlovenszkói és ruszinszkói magyarlakta falvakra és rónákra, megnézni, mit hagytak meg nekünk, de aztán könnytelen szemmel csak előre tekintve, erős akarattal, vasmarokkal, meleg szívvel és egyesült erővel megfogni azt, ami van, vigyázni, becézgetni és megvédeni, hogy semmi se pusztuljon el népünk szellemi és anyagi javaiból.« Mert igenis, ennek így kell megtörténnie, ha meg akarunk maradni, — vagyis ha nem akarunk mindörökre elveszni. Egy kisebbségnek egész más alakban és egészen más eszközökkel kell a megmaradás és haladás útjait biztosítani, mint egy többségi, avagy valamely hatalmas, összetartó és általánosságban is kulturáltabb nemzetnek. Ezért soha többet egymás ellen, hanem mindég egymás mellett és egymásért ke!! dolgoznunk és cselekednünk! ni az ezzel járó terheket. Parassin járási főnök bejelenti, hogy a város hosszú ideig nem vállalhat ilyen nagy terhei, ezt csak a járás vállalhatja. Király József esperes, járási képviselőtestületi tag értékes felszólalásában rámutatott arra, hogy Komáromnak és a komáromi járásnak nem lehet megengedni azt, hogy elvigyék tőlük ezen szakiskolát és azt indítványozza, hogy a járási választmány keresse meg oly értelemben a földmivelésügyi minisztert, hogy ezen ügynek elintézését legalább két évre függessze fel, ezen idő alatt a gazdasági viszonyok is javulhatnak és akkor a szükséges összeget könnyebben lehet előteremteni. A mai súlyos gazdasági viszonyokra való tekintettel sem a város, sem a járás adófizető polgárait nem lehet mégmagasabb adókkal megterhelni. Mivel a leirat értelmében ezen ügyben sürgősen kell állástfoglalrti, hoszszabb vita után a járási választmány oly értelemben foglalt állást, hogy a gazdasszonyi szakiskolát semmi esetre sem engedi elvinni Csallóköz lerüleiérőí s a járás minden áldozatra kész, az építési költségekhez hozzájárul, de a végleges döntést ebben az ügyben csak a képviselőtestület hozhatja meg. Ezután még a következő közérdekű ügyekben hozott döntést a járási választmány: a Vág-szabályozáshoz Gúla község 46,400 koronával járul hozzá, melyhez az országos választmány is hozzájárult. Komárom városánál a vásári bódék bére kétezer koronáról ezerhatszáa és ezernyolcszáz koronára lett leszállítva olyan föltétel mellett, hogyha a hátralékos bérösszeget lefizeti áz illető bérlő. Komárom járás vicinális útjainak gondozására szisztematizált útmesteri állást létesítenek évi 12 ezer korona fizetéssel. Hamarosan kiírják erre a pályázatot is. Segélyekben a következő testületek és egyesületek részesültek: a komáromi új szlovák gimnázium céljaira a Slovenská Ligának 6000 korona, nagymegyeri szlovák iskolára 5000 korona, okálnyikovoi állami szlovák iskolára 5000 korona, a turocszentmártoni Slovenská Maticának 1000 korona, Slovenská Matica tagdíja 406 korona, Magyar Szinpártoló Egyesület 300 korona, Magyar Irodalmi Társaság (Masaryk Akadémia) 500 korona, Jókai Muzeum Egyesület 1000 korona, járási tűzoltók 1000 korona, Rokkant Egyesületek helyi csoportja 1000 korona, Nagykeszi Tűzoltó Egyesület 100 korona, Magyar Testnevelési Szövetség 200 korona, Gútai Sport Club 200 korona, Cseh lövészek 200 korona, Komáromi Jóbarát Kerékpárkor 200 korona, Komáromi Gyümölcstermelők Egyesülete 1000 korona, gútai iskolaépítés 5000 korona, Komárom város magyar községi iskolájára (tej és könyv akció) 7000 korona, csicsói református iskolára 3000 korona, Komáromi Egyetértés Válóok-e, ha a házasfelek egyike nincs megelégedve a lakással? Ezt a valóban nem mindennapi kérdést kellett eldönteni nemrégiben az egyik vidéki bíróságnak. A különös válópert a férj indította. Amikor tizenöt évvel ezelőtt házasságot kötött, közigazgatási állásában nyugdíjaztatását kérte és egy hagy üzleti vállalkozásnak lett az igazgatója. A férj legénykorában négyszobás lakásban lakott. Ez a nagy lakás azonban cseppet sem volt »komfortosnak« nevezhető. Nem volt fürdőszobája, sőt a félreesőhely valóban félreesett, mert a lakáson kívül hosszú nyitott folyosó szögletéből nyílt a ház többi lakóinak közös használatára. Amikor a menyasszony megtekintette ezt a lakást, nyomban kifogást emelt ellene, de az előkelő vőlegény megnyugtatta: Ez csak ideiglenesen lesz az otthonunk. Családi okok miatt azonban eggideig itt kell laknunk, de rövidesen szebb, kényelmesebb lakást bérelünk. Tizenöt év múlt el azóta. A házaspárnak több gyermeke született, de lakásuk még mindig a régi. A férj esztendők bosszú során át makacsul ragaszkodott a régi lakáshoz. Pedig emiatt napirenden voltak a civakodások a házasfelek közi. A férj hallani sem akart változásról. Az asszony any;nyira megutálta a lakást, hogy az emialt keletkezett izgalmakba beiebetegedett. Az igazgatóra ez sem hatott. Egy alkalommal a lakás miatt elfajult a veszekedés, hogy az asszony idegrohamálban öngyilkosságot kisöreit meg. A férj még mindig hajthatatlan maradt. Két évvel ezelőtt, amikor a nő látta, hogy férje semmiképpen sem hajlandó a mai kor igényeinek és egészségügyi követelményeinek megfelelő lakásba költözni, súlyosan megrongált egészségi állapotára való tekintettel, megszüntette az életközösséget férjével és gyermekeivel együtt más lakásba költözött. A bíróság a nem mindennapi keresetet elutasította. A peres felek közös lakása — hangzik az érdekes Ítélet indokolása — nem felelt meg az egészségügyi kivánalmaknak, sem azoknak az elemi követelményeknek, amelyeket az alperes nő neveltetésénél és érzékenyebb erkölcsi felfogásánál fogva férjével szemben joggal támaszthatott. A házasfelek életviszonyai között nem méltánytalan az asszonynak az a kívánsága, hogy a férj más," társadalmi állásuk igényeinek megfelelőbb lakást béreljen ki. 3 oldal Munkásdalárda 500 korona, Komáromi Munkás Dalkör 200 korona. Több kisebb segély megszavazása után a következő útépítési segélyek lettek kiutalva: Sturovo 10,000 korona, Gúta 3000 korona, Szímő—Gúta 3000 korona, Hodzsovo 10,000 korona, Komárom város és dohánybeváltó közötti útszakasz 20,000 korona. Majd több adminisztratív ügy letárgyalása után a választmány ülése végétért. A válóper során lefolytatott bizonyítási anyag azt igazolja, hogy az aszszony idegei lerombolásában nagy szerepe van a rossz, egészségtelen lakásnak, sőt az öngyilkossági kísérlet is azzal hozható szoros összefüggésbe, hogy a férj az asszonynak a lakásra vonatkozó kívánságát nem teljesítette. Valóper a kisleány intője miatt. Mancika vidéken járt a polgári iskola harmadik osztályába. Tanulni nem szeretett és egy napon intőt vitt haza az iskolából. — Ejnye, haszontalan kölyke! — gerjedt haragra a kislány mamája. — Ezért dolgozunk érted és taníttatunk? Megérdemelnéd, hogy nádpálcával alaposan elnáspángoljalak! A kis polgáristaleány pityeregni kezdett. Ekkor jött haza az édesapa — ismert kereskedő. Az apa leánya pártjára állt. Emiatt civakodás támadt a házastársak közt. Ez a veszekedés annyira elfajult, hogy az apa így kiáltott feleségére: Ne merd többé bántani Mancikát! Ha jól meggondolom, inkább le érdemelnél nádpálcát, mert a te hanyagságod, hogy a kisleány intőt kapott. Sohasem törődtél kellően vele! Most az asszony fakadt sírva és potyogó könnyekkel tálalta be a vacsorát. Itt tovább folytatódott a perpatvar Mancika intője miatt és ebbe most már beleavatkozott a férj első házasságából született leánya is, aki szintén az anyát hibáztatta Mancika intője miatt. Ez már több volt annál, amit az érzékeny anyai szív elbírt volna. Felugrott az asztal mellől és kétségbeesett zokogással elrohant hazulról. Soha többé nem is tért vissza. Nemsokára megindult a válóper és a házassági életközösséget megszüntető asszony nőtartásért is beperelte férjét. Ez a nőtartási ügy most került a törvényszék elé, ahol tartásdíj fizetésére kötelezték a férjet. Az ítélet bölcs indokolása így hangzik: »A férj kétségtelenül megsértette feleségének anyai önérzetét és a gyermekek előtt minden körülmények között megóvandó tekintélyéi. A peres felek társadalmi állásában a helyes gyermeknevelési elvvel és a házastárs megbecsülésével sem egyeztethető öszsze az anyának a gyermeke előtt való megalázás. Tapasztalati lény, hogy a mostohaanyának a családhcli helyzete; különösen nehéz akkor, ha mostohagyermekei birálgató magatartásának van kitéve. Mulasztást követett el a férj, amikor a felnőtt mostohalány sértő bírálgatásával szemben a feleségét nem védte meg és tűrte, hogy a A járási választmány ülése. Mindent elkövet a járás, hogy a gazdaasszonyi iskola Komáromban maradjon. — Kiosztották a járási segélyeket.— Saját tudósítónktól. — augusztus 28. Házasságok, amelyek nem az égben köttettek Férjek és feleségek elkeseredett harca a bíróság előtt.
