Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-04 / 54. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. július 4. Zöld hegyek balladája. — Szombathy Viktor regénye. — Szlovenszkói magyar irodalmunk, amely egyben az itteni magyar nemzeti kisebbség irodalma, néhány év óta ki­emelkedett elszigeteltségéből és nagy lendülettel hódítja meg azokat a terü­leteket, amelyek egy ideig szinte el­érhetetleneknek látszottak. Az a komoly és számottevő fejlődés, amelyen a szlovenszkói irodalom átment, olyan értékes Írókat és költőket juttatott ba­bérokhoz, akik nemcsak az itteni iro­dalomnak, hanem az egyetemes magyar literatúrának is méltó képviselői s akik­nek költői működése elé nagy bizako­dással tekinthetünk. Ezek közé az értékes tehetségek közé tartozik a Zöld hegyek balladája c. regény szerzője Szombathy Viktor is, akinek neve régebb idő óta már ked­vesen cseng a magyarság legszélesebb rétegeiben, mert nemcsak jelentékeny kultúrpolitikai munkálkodása, hanem kiváló irói és költői működése is nagy elismerésnek örvend. E laphoz szoros szálak fűzik, évek óta legjelesebb belső dolgozótársaink egyike, akinek hírlap­írói kvalitásai csak becsületet szereznek úgy magának, mint lapunknak. Mégsem szabad elfogultaknak tartani bennünket, ha Szombathy Viktorról az a megálla­pításunk, hogy egyike ő a szlovenszkói magyar irodalom legtalentumosabb kép­viselőinek, akitől a magyarság e téren joggal vár sokat, szépet, becseset és maradandót. A Zöld hegyek balladája egy kis­város életfilmjét pergeti le az olvasó előtt, színes, könnyed, eleven s a va­lóságot tükröző képekben, az iró pom­pás rutinjának biztos vonalvezetésével. Fordulatos esemény keretében mutatja be pár vonással, de találó és jellegzetes megrögzítéssel a kisebbségi sors ré­szeseivé vált régi magyar családoknak az állandó hétköznapok egyhangúságá­ban és a ritka ünnepek csöndes örö­meiben lefolyó életét. Lelkűkben még ott vibrál a múlt egy-egy emléke, de a nehéz jelen szürke kenyérrobotja köddel vonja be a távoli horizontokat s elhalványítja a halk reménykedések pislogó mécseseit. A megszokottság szürkeségébe a vidéki színtársulat ven­dégszereplése hoz némi szint, amely a magyar kultúra vándor hirdetője, de inkább a kisebb művészi igények ki­elégítésére törekszik, semmint a maga­sabb kulturkövetelményeket szolgálná. De hirtelen nagy szenzációja akad a kisvárosnak. Világhírű fia, a nagy film­király, John Colman, a háború után messze idegenbe elköltözött Kálmán János érkezett meg egy szép tavaszi napon, ami felvillanyozza a városkát. Az érdeklődés teljes mértékben feléje fordul, a különböző érdekek kielégülésre váró apró vértelen harcai megindulnak s hamarosan az a hir kel szárnyra, hogy legújabb szenzációs filmjéhez keres idehaza uj csillagot. A színtár­sulat primadonnája mindent elkövet, hogy ő legyen a kiválasztott, de a tár­sulat többi tagjai is szeretnének John Colmannal szerződést kötni. A film­királyt ez a nagy tülekedés nem zavarja csendes szemlélődésében, csak amikor Bárány dr. leányát megismeri, ébred lelkében az a gondolat, hogy elkészíti életének legragyogóbb filmjét, amely­nek középpontjába állítja a királykis­asszony szerepében a szép fiatal leányt. Szülőföldjének regényes vidéke ad keretet a nagyszerű filmnek, melyet egy budapesti vállalat műtermében pergettet le a szerző, saját rendezésé­ben és irányításában. A szerelem és művészi ambíció kettős lángja izzik a nagy Mester lelkében és Bárány Sári művészi talentuma gyönyörűen kivirág­zik a film remek jeleneteiben. A film elkészül, de Kálmán János nem viheti magával Miss Bárányt, mert a leány valami csodálatos ösztönös érzése azt diktálja neki, hogy a Mesterben erő­sebb a becsvágy, mint a szerelem. Amit magával visz a filmkirály, az a leány megörökített kacaja... A regény cselekményének ez képezi gerincét, de az eseményt sok kedves epizóddal színezi, ami különösen von­zóvá teszi Szombathy regényét. Izig­­vérig magyar iró munkája, egy bájos, lebilincselő költemény, amely megkapó tájfestésével s hangulatos helyzetrajzai­­val üdítő hatással van a kedélyre. Az iró minden jótulajdonsága benne van a regényben, megindító, ahol a komoly fordulat megkívánja, könnyed és vidám, ahol a fonákságok aláhúzása elkerül­hetetlen. Nem hiányzik művéből irói természetének alaptónusa: a kedves humor, amely a maga helyén nagy hatással van az olvasóra. Szombathy Viktor regénye nagy nyeresége a ma­gyar irodalomnak és pedig az egyete­mes magyar irodalomnak is. A buda­pesti Franklin Társulat adta ki, ami már magában véve is elismerés. Ked­ves és élvezetes olvasmány, amelyet minden magyar könyvbarátnak meg kell szereznie. A Zöld hegyek balladája teljes mér­tékben igazolja fenti megállapításunkat, hogy ettől a talentumos Írótól a ma­gyarság joggal vár szépet, értékeset és maradandót s bizonyos, hogy ez be is fog teljesedni. F. Zs. A pöstyéni színház* kiállítás záróünnepélye. A pöstyéni nemzetközi szinházkiál­­lítás f. hó 7-én zárul. A kiállítást az utóbbi napokban számosán láto­gatták .Az utóbbi napok illusztris lá­togatói közül Németh Máriának, Meda Valentovának, Godin Imrének, a bé­csi Slaatsoper ismert tenoristájának, valamint Gusti-nak, a híres román szinházrendezőnek neveit találjuk a kiállítás vendégkönyvében. A nagy­sikerű kiállítás befejezéseként a ki­állítás rendezősége f. hó 12-én este 9 órakor a Royal szálló nagytermében soiré-t rendez, amelynek keretében a csehszlovák könyvkiadók és műgyűj­tők, valamint a külföldi műbarátok köre egy nagymérvű, kultúr terjesztő ajándékozási akciót kezd. Az estély látogatói között a kiállítás egyrészé­­nek anyagából, valamint a könyv­kiadók és műgyűjtők által felajánlott művek és tárgyak kerülnek kiosztás­ra. Minden jelenlevőnek alkalma van, hogy egy értékes műhöz jusson. Ezen kultur terjesztő ajándékakció iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A nyaralás tízparancsolata. Irta : Paál Jób. Először: Nappal utazzál és éjszaka pihenj. A világ legragyobb paradicsoma is undok, ha álmosan és összetörve pillantod meg. Éjszaka csak akkor szállj vonatra, ha pénzed van arra, hogy hálókocsit bérelj. Másodszor : Senkise vásárolt még magának sarokházat azon a pénzen, amit vasúti hordárokon spórolt meg. Ellenben: azok, akik piszkosan és álmosan látnak meg az állomáson kofferok alatt nyögni, kiábrándulnak belőled, mielőtt megismernének. Harmadszor: Ha fürdőhelyen észreveszed, hogy egy hölgy és egy ur bizalmas együttlétben kerülik a társaságot, gondolj arra, hogy hasonló helyzetben te is a pokolba kívánnád azokat, akik esténként bridgeproble­­mákkal gyötörnek. Negyedszer: A borravalóról ne feledd el : ez a személyzet fizetése. Néhol tiz hónapig élnek abból, amit két hónap alatt megkeresnek. Senkitől se kívánj ingyen munkát, aminthogy te se dolgozol ingyen. És még egyet: a borravaló a legjobb befektetés, néha többet ér, mint a leghíresebb gyógy­forrás. Ötödször: Sohase adjál magadnak nagyobb címet, mint ami megillet. Ezt elvégzi helyetted — borravalód ará­nyában — a pincérek és a portás. Hatodszor: Ha külföldi játékkaszi­nóba kerülsz, sohase tegyél magyar újságot a zsebedbe. Ennek első ered­ménye, hogy egy letört „honfitársad“ megpumpol. Hetedszer: Sohase dőlj be „holt­biztos“ szisztémának. Feltétlenül el­vérzet Ha játszol és nyersz, gyorsan hagyd abba a játékot. De hagyd abba akkor is, ha vesztei. Nyolcadszor: Ha véletlenül hozzá­jutsz előkelő hotelek koffercéduláihoz, gondolj arra, hogy a nizzai „Negresco“ mellé nem illik a goiserni „Hotel zur Post“. Kilencedszer: A vasúton lehetőleg ne köss ismeretséget és sohase politi­zálj. Tizedszer: Elutazásod előtt nézzed meg az útleveledet és a pénztárcádat. Csak akkor utazz el, ha mind a kettő rendben van. Ne felejtsd el, hogy amiként te se adnál kölcsönt külföldön senkinek, téged se fognak kisegíteni. És ne neheztelj meg a barátaidra, ha azoknak éppen akkor fogy el a pénzük, amikor te kölcsönt kérsz. Rövid regény az asszonyt hűségről. ...Tavasz volt, ragyogtak az égen a csillagok, a tenger hullámai csap­kodták a partot, otromba bárkákon a szél belekapott a foltozott vitorlák­ba és kérgeskezű halászok nápolyi nótákat daloltak. Mirtus illata szállt a levegőben, a férfi lágyan megsimogalta a nő haját és mialatt ajka az ajkára tapadt, sut­togó, lágy hangon megkérdezte: — Szeretsz? A nő két kezébe fogta a férfi nap­barnított arcát, ábrándos tekintettel a szemébe nézett és suttogva vá­laszolta: — Szeretlek édes egyetlenem, tied vagyok és nem leszek sohasem inasé... * ... Jánosbogarak szálltak szerte a parkban. Jánosbogarak, amiknek éle­te és szerelme egyetlen napig tart csupán. Nem világított semmi, csak a hold fogyó karimája és körülötte szerte a mámoros éjszakában a csillagok. A tóban szerelmes pisztrángok ker­gették egymást és fehérlő sziklák kö­zött gyorsan siklott tovább egy pa­tak. A kezük egymásba fonódott, úgy járták a kert sárga homokkal tele­szórt sétányait. Aztán megálltak egy mesterségesen megépített öreg romnál, a férfi lesza­kította egy tearózsa még bimbózó vi­rágját, a nő hajába tűzte és megkér­dezte tőle: — Szeretsz? A nő két kezébe fogta a férfi finom' szőke fejét, ábrándos tekintettel a szemébe nézett és suttogva válaszol­ta: — Szeretlek édes egyetlenem, tied vagyok és nem leszek sohasem másé... * Lampionok égtek a terraszon, a saxofonos homloka izzadt, amikor tangót játszottak elaludtak a lámpák és az úgynevezett »hangulatvilágítás« bordó fénye borult a fürdőhely kur­­szalonjának cementtel fedett parkett­jére. És mialatt az English Walseot a blues követte, ők ketten kimentek ész­revétlenül és lopva a terraszról az erdei útra. A férfi belekarolt a nőbe és mialatt átsegítette őt a kanyarnál, forrón, tüzesen, szerelmesen megcsó­kolta a száját. Aztán behunyt szemekkel megkér­dezte: — Szeretsz? A nő lassan kibontakozott az ölelés­ből, aztán két kezébe fogta a férfi göndörhajú fejét, lassan kinyitotta le­hunyt szempilláit, a férfi szemébe né­zett és suttogva válaszolta: — Szeretlek édes egyetlen életem, tied vagyok és nem leszek sohasem másé... £ ... Rövid regény az asszony hűségé­ről: mert ebben a históriában az az érdekes, hogy a színhely és a férfi mindenütt más, de a nő mindig ugyan­az... PAÄL JÓB. ! — A Palkovich-Diákmenza kö­szöneté. Darányi György úr 50 Ké-t adományozott Spitzer Béla ur elhunyta alkalmából a Diákmenzának koszorú­­megváltás címén. A nagylelkű ado­mányt hálásan köszöni a Diákmenza igazgatósága. M I It JE M — A Komáromi Lapok előfizetői­nek figyelmébe. Azokat a t. előfize­tőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, arra kéri la­punk kiadóhivatala, hogy az előfi­zetés megújításáról, illetve a hátra­lékaik kiegyenlítéséről a mai szá­munkhoz mellékelt csekklap utján gondoskodni szíveskedjenek. — Földrengési körmenet. Az 1763. év junius 28-ikának dátuma el­­törülhetetlenül van beírva Komárom város történetébe. Az emlitett évben, junius 28.-án földrengés ébresztette fel a város lakóit a reggeli órákban és a rengés oly nagy volt, hogy házak dőltek romba és templomok omlottak össze, sok embernek oltva ki életét. A kath. egyház e napnak szomorú emlékét rendkívüli istenitiszteletekkel üli meg, Istent kérve, hogy a föld­rengés veszedelmét tartsa távol e sokat szenvedett várostól. A kath. egyház Péter és Pál apostolok ünnepét követő vasárnapon — az idén julius 5-én — földrengési körmenetet tart. Reggel 8 órakor sz. misével kezdődik s utána a körmenet, s a fogadalmi ájtatosságot is szent mise fejezi be. — Istentisztelet a földrengés emlékére. 1763. évben, június 28-án és 29-én földrengés pusztított Komá­romban, amely rengeteg kárt okozott az elemi csapástól meglátogatott vá­ros lakosainak. Ennek a rettenetes földrengésnek emlékezetére az akkori református vallásu hívek elhatározták, hogy a Péter és Pál napját követő vasárnap három Ízben tartanak isten­tiszteletet és bünbánattal könyörögnek a Gondviselőhöz, hogy távoztasson el Komárom város lakosságáról hasonló csapásokat. A református egyház Jókai uccai templomában vasárnap, július 5-én, három istentiszteletet tartanak és pedig délelőtt 10 órakor alkalmi szent beszéded, déli 12 órakor könyörgés­sel és délután 3 órakor prédikációval egybekötött istentiszteletet. A régi Komárom társadalma egyik általánosan becsült és kedvelt tag­jának halálhíréről kaptunk értesítést. Id. Varjú József nyug. pü. számve­vőségi főtanácsos, a komáromi pénz­ügyigazgatóság mellé rendelt számve­vőség volt főnöke — mint igaz rész­véttel vesszük a fájdalmas hírt — július 2-án, éjjel hosszas szenvedés után, életének 72-ik évében elköltö­zött e földi életből. Id. Varjú József egész hivatali pályáját Komáromban töltötte el, mint ifjú a régi Komárom vármegyénél kapott alkalmazást, mely­nek pénztáránál működött mint szám­vevő, majd főszámvevő s az 1906- ban a pénzügyigazgatóság mellé szer­vezett számvevőségnek lett főnöke, mely állásában mint számtanácsos, majd pedig pü. számv. főtanácsos mű­ködött a fordulatig. 1919-ben a szám­vevőségi hivatallal átköltözött Ma­­gyarkomáromba, ahol néhány évi szolgálat után nyugalomba vonult és elköltözött szülőföldjére Kömlődre. A régi komáromi társadalomnak egyik kedvelt tagja volt, szívélyes, előzé­keny úri modora sok jó barátot és tisztelőt szerzett neki, akinek Komá­romból való távozását őszintén saj­nálták. Sok éven át volt a helybeli ref. egyháznak presbitere és főszám­vevője, a Kaszinónak pedig h. igaz­gatója. Amióta elköltözött városunk­ból, igen ritkán látogatott el hozzánk, annál fájdalmasabban érinti halálhíre itteni barátait és jóismerőseit, akik most mély megilletődéssel értesülnek elhunytáról. A nyugalom éveiben egy­házának életében élénk részt vett, ben­ne a tatai ref. egyházmegye érdemes tanácsbíráját, a Dunántúli ref. egy­házkerület pedig buzgó alkotó tagját gyászolja. A felejthetetlen emlékű drá­ga halott porrészeit július 3-án, dél­után helyezték a kömlődi ref. teme­tőben nagy részvét mellett örök nyu­galomra. A megboldogultat fiai: Varjú József dr. ügyvéd és Varjú Pál mér­nök, valamint ezek családjai, Varjú Lidia és Jolán testvérei, s előkelő ro­konság gyászolják. Áldás emlékére, béke poraira! | — Varjú József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom