Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-19 / 67. szám

2. óldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1986. aueusztus 19. szolgálni. Csehszlovákia a bölcs meg­fontolás hazája, a közép országa va­gyunk s itt nincs helye a szélsőség­nek. Nem akarunk háborút, a béke szervezésében jelentős erő vagyunk. Minden eshetőségre készen azonban hirdetjük: Senkinek a világon nem engedjük meg, hogy az állam határai­hoz, vagy szabadságához nyúljon. A kommunisták népfrontjának kialakulása körül. A Venkov c. újságban Kahánek dr. a következőket írja most megjelent cikkében: Kommunistáinknak a nép­front kiépítésére irányuló kísérletei egyelőre csődöt mondottak. A szociál­demokraták, a nemzeti szocialisták és a lidákok (cseh néppárt) az első nagy lelkesedésből kijózanodtak. A kommu­nisták fővezére ugyanis a külpolitika mellett való szavazást és a köztársa­sági elnökre való szavazást is súlyos tévedésnek jelentette ki. A Lidové Listyben Fuchs Alfréd dr. katolikuspárti szerkesztő pedig azt írja. hogy Kárpátalján a kommunista agitáció sokkal nagyobb mértékben terjed, mint azt Prága sejti. A bolse­­viki sajtó egészben véve akadálytala­nul jut be a határokon. Idézi a cikk­író a Kárpátalján hallott következő szavakat: »Ti, ott nyugaton a nyugati államok kultúráján átszűrt bolseviz­­must kapjátok, de a mi népünk köz­vetlenül, nyersanyag alakjában kap­ja*. Jelentés a Prohászka Körök 1986. évi munkahetéről. Augusztus 4. és 8. között tartották meg évi munkahetüket a csehszlovákiai prohászkások nagyszámú résztvevő je­lenlétében. A munkahét szerves kap­csolatban volt a tavalyi losonci kon­gresszussal. A losonci kongresszuson fektették le irányelveik alapjait a szlo­­venszkói kisebbség életében szükséges állásfoglalásuk és munkavállalásuk szempontjából. Ez az összejövetel, mint neve is mutatja, a munkavállalással foglalkozott. A munkavállaláshoz szük­séges legáltalánosabb információkat szolgáltatta az első nap. Dr. Pfeiffer Miklós kanonok »Szent Tamás állam­­tanának aktuális vonatkozásai« c. kez­dőelőadásában leszögezte és összefog­lalta azokat az állam és jogbölcseleti elveket, melyek a prohászkások köz­életi munkájánál irányadók. Az elő­adást követő eszmecserében erőtelje­sen nyilvánult meg a résztvevők ama kívánsága, hogy a fiatalság találja meg az utat az elmélettől a gyakorla­tig. iA nap második előadása Janics Kálmán részletes és alapos tanulmá­nya volt az új rendszerű európai ál­lamoknak összehasonlítása és bemu­tatása a keresztény európai rend szem­pontjából. Ezen informatív és tájékoztató jel­legű előadások után vette kezdetét a munkahét második része, a múlt évi losonci kongresszus határozatai alap­ján történő munkafelosztás. A máso­dik napnak, augusztus 5-ének vitanyitó bevezetője volt Sinkó Ferenc előadása a prohászkás egyéniség kifejlesztésé­nek lehetőségeiről és törvényeiről. A alapvető eszköze a munka. Ezért kö­telessége minden prohászkásnak egye­temi és szakiskolái kezdetétől a szak­munka. A munkán épül fel a közéleti etika,, melynek megvalósítását saját mozgalmi életük berendezéseiben, tör­vényeiben és hagyományaiban kezd megvalósítani a prohászkások meg­mozdulása. A gyűlés kötelességévé te­szi minden prohászkásnak otthoni és az egyetemi városok kultúréletében való részvételt és munkát. A kérdés­ben megindított eszmecserét Czvank László előadása vitte tovább. A pro­hászkás szervezetek továbbépítéséről szóló előadásában részletesen kifejtet­te a munkalehetőségeket és az azok­ba való kapcsolódás módozatait. Elő­adása három alaptételen épült fel, melyek szerint a prohászkás szervez­kedés alapjai: a belső vallásos élet, a közösségi szellem és a népért végzett munka. Ez utóbbi elv volt a munkahét jeligéje: »Mindent népünkért!« A har­madik nap a jövő évi programm meg­tárgyalását tűzte napirendre. A meg­beszélés első részét Vajlok Sándor elő­terjesztései bezették be. Vajlok előter­jesztésében abból indult ki, hogy a munkatervet csak egyéni munkavál­lalás alapján lehet megvalósítani. Ki­fejtette, hogy mint minden főiskolás munka, a proliászkásoké is két rész­ből áll: az iskolai év folyamán ki-ki elméleti előkészület és tudományos megalapozás és készülés a nyári gya­korlati falumunkára. Ezen az alapon a jövő évi pro­gramm nem lehet egyéb, mint a meg­kezdett tudományos kutatásaink to­vább folytatása. Előterjesztései alap­ján a munkahét a következő vállal­kozásokat tárgyalta meg: 1. A mozga­lom kifejleszti a népi szemináriumot. A szemináriumnak a következő cso­portjai kezdik meg a jövő évben a munkát: a) szülőföld kutató csoport, b) egy leánycsoport vállalkozik a népviseletkutatásra és annak értéke­sítési lehetőségeit tanulmányozza, több tag a népművészet tanulmányo­zására vállalkozik, c) egy nagyobb cső pori vállalkozik a gyakorlati falu­kutatásra. 2. Ugyancsak alakul egy történelmi csoport, melyben kettős munka folyik: a történelmi módszer­tan elsajátítása, másrészt a hely- és kultúrtörténet tanulmányozása és ér­tékesítése. 3. A gyakorlati népneve­­lésbe való bekapcsolódásra előadások készítése és megtartása, valamint nép­nevelő egyesületekben szükséges más munkára 31 tag jelentkezett a munka­héten. 4. A kulturális közélet figyelé­sét hat tag végzi. Varga Imre a tavalyi kongresszus társadalmi életünket érintő részével foglalkozott. Előadásában felsorolja a lehetőségeket és a szervezeteket, ahol a muzgalom munkát fejthet ki. Részletesen kifejti az irányított pá­lyaválasztás szükséges voltát és a mozgalom ebbeli teendőit. Az elő­adásban és az azt követő eszmecseré­ben elért eredmények közül itt a munkahét ama határozatát emeljük ki, mely szerint a mozgalom a nyár és a jövő iskolai év folyamán tovább folytatja a már megkezdett munkála­tait az egyke összeírása és az össze­gyűjtött adatok feldolgozása érdeké­ben. Augusztus 7-én délelőtt tartotta meg a Prohászka szövetség tisztújító köz­gyűlését. Schleicher Imre elnöki be­számolójában vázolta azokat a felada­tokat, amelyekkel meg kellett küzde­nie a szövetségnek az elmúlt iskolai évben anyagi és szervezeti téren. Dr. Pfeiffer Miklós főiskolás lelki­­pásztor beszámol a főiskolások lelki gondozásáról és az ezen célból a há­rom főiskolás városba (Prága, Brünn, Pozsony) tett látogatásairól. Beszámol arról, hogy a prágai Prohászka-kör az elmúlt iskolai év folyamán tisztel­gett Kaspar prágai biboros érseknél és a prágai Apostoli Nunciusnál. Résztvett a vatikáni nemzetközi kato likus saj lóki állítás előkészítésén, to­vábbá a f. évi május elején Prágában megtartott II. nemzetközi katolikus rádió-kongresszuson. A nyár folyamán a főiskolások és tanítók részére a nyit­­rai missziós intézetben háromnapos zárt lelkigyakorlat volt. Prágában és Pozsonyban a magyar katolikus főis­kolásoknak az iskolai év minden va­sár- és ünnepnapján volt szentmise és szentbeszéd. Hasonlókép, mint kül­földi katolikus főiskolás szervezetek­ben. Dr. Pfeiffer a Prohászka-körök életében és kongresszusain is fejlődés­adta kívánalomnak tartja, hogy az első évek világnézeti megalapozása után, melyet minden a főiskolákra év­­ről-évre felkerülő főiskolás továbbra kap, újabb kongresszusaiban már nem annyira a szükségkép megismétlések­re vezető világnézeti megalapozást nyújtsa, hanem inkább a katolikus fő­iskoláshoz illő elméleti és gyakorlati szak- és munkafeladatokat. Majd Vajlok Sándor kulturrefereusi beszámolója következett, melyben fel­sorolta mindazon kulturális eseménye­ket, amelyek kapcsolatban voltak a mozgalommal. A pénztári és sajtóbe­számoló után megválasztotta a köz­gyűlés az új tisztikart, melynek elnöke Spalek Lóránt, elelnöke Varga László és Beluch Zoltán, titkár Kovács Endre, kultúrreferens Olernvi Imre. Aznap folytatta tovább a munkahét a megkezdett eszmecseréket az egész­ségügyi munkavállalásokkal kapcsolat­ban. A kérdés előadója Kér pán Ká­roly volt. Előadásai és indítványai nyomán a következő részletmunkák bevezetését határozta el a munkahét. 1. Az állam által állított népegészség­ügyi intézményeket ismertetik a vállal­kozó tagok a megfelelő magyar egye­sületekben. 2. A vállalkozó orvostan­hallgatók specializálják magukat azok­ban a népegészségügyi kérdésekben, melyek legfontosabbak, népünk szem­pontjából, akik népszerű egészségügyi cikkekkel támogatják azokat az, egye­sületeket, melyekben munkát vállal­tak. 3. A nem medikus prohászkások egyetemi éveik alatt tanulmányozás céljából végiglátogatják az egyetemi városok egészségügyi intézményeit. Az egészségügyi megbeszélés folyamán több gazdasági kérdés merült fel, ame­lyek körül barátságos eszmecsere in­dult meg a jelenlevő dr. Kuthy Géza és a munkahét résztvevői közölt. Augusztus 8-án Haulik Antal orvos­­tanhallgató tartott részletes és gra­fikonokkal illusztrált tájékoztató elő­adást a munkahét résztvevői számára a tüdővészes megbetegedések jelenlegi helyzetéről Szlovenszkón. Ezután Schubert Tódor tartott előadást a kisebbségi népi kultúráról. Kifejtette a főiskolások, majd a kato­likus főiskolások feladatait ebben a kultúrában. Világnézetük értékeit köz­vetíteniük kell. Három ideált állított eme munkájukban eléjük: Pázmányt. Prohászkát és Fischer-Colbrie-t. Eb­ben a három nagy egyéniségben meg­van annak a példája, amit meg kell valósítaniok a prohászkásoknak. Mind a háromnak mély kapcsolatai vannak a szlovenszkói magyarsággal, hatásuk tehát annál közvettlenebh lehet a pro­­hászkásokra. A nagy tetszéssel fogadod előadást Esterházy Lujza beszámolója követte, melyben informálta a munkahét részt­vevőit az utolsó elmúlt év fontosabb katolikus kultúreseményeiről. Majd Spalek Lóránt a vallási és kul­­lúrális szervezkedésről tartott előadást, melyben leszögezi, hogy a katolikus munka és szervezkedés arra hivatott, hogy a katolikusok egyéni és közösségi élete egész vonalán érvényesítse a krisztusi gondolatot. Ezért teljesén el­­fogadhatalan minden olyan törekvés, amely a katolikus szervezkedést kor­látozni, pl. csak hitbuzgalmi tevékeny­ségre szorítani kívánná. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a katoliku­soknak nagy felelősségünk van a ki­sebbségi magyarság éleiének kialakí­tásában és ebben szükségszerűen van­nak feladatok, amelyek nem-katolikus nemzettestvéreinkkel közösek. Az előadások nyomán élénk eszme­csere alakult ki, melyben a prohászká­sok ismételten leszögezték, hogy min­denfelé a megértést keresik, mert ez az alapja az eredményes társadalmi mun­kának. Elnöki zárszóval a munkahét vé­gétért. Ki a szabadba, komáromi polgár I Szabadtéri szórakozó helyiségek hiánya városunkban A városunkat nyáron meglátogató idegennek elsősorban feltűnik az, hogy ebben a par excellence alföldi város­ban úgyszólván teljesen hiányoznak a szabadtéri szórakozó helyek, ame­lyek a nyári nap hevétől szenvedő lakosságnak legalább 'esténként fel­frissülésre alkalmat nyújthatnának. Á komáromi közönség a nyári es­téket kénytelen a házfalakból ki­áradó' meleg levegővel telített szűk uccukon s étállással vagy a még fülledtebb vendéglői és kávéházi atmoszférában tölteni annak elle­nére, hogy az egészséges szabad­téri helyiségek létesítésének fel­tételei itt is, mint a nagyobb al­földi városokban teljes mérvben adva vannak. Itt van például a közelfekvő és nagy kiterjedésű Erzsébetsziget. Ezzel úgy vagyunk, mint az egészséggel, amelyet csak akkor tudunk megbecsülni, ha elvesztettük. Mennyi sóhajtás és fo­hász szállt volna a komáromiak részé­ről az ég felé a sziget birtokáért, ha véletlenül a határon túlra esett volna! Azonban évek sora óta a város, mint szerencsés birtokos, vajmi keveset tö­rődik e ritka kinccsel, mely az elha­­nyagolság szomorú sorsára van kár­hoztatva. Fájó szívvel látjuk a rendezetlen, gödrökkel teli és kavics nélküli utakat, melyek eső után járhatatlanokká vál­nak. Pedig milyen kevés áldozattal, a sok munkanélküli olcsó munkaerejé­vel lehetne azokat sétányokká átvál­toztatni, amikor százvagonszámra he­ver a kitűnő kavics a dunai rakparton. Nincs az egész szigeten egy rendes ülőhely, játszótér, uzsonnázó helyiség. Igazán szerény eszközökkel paradi­csommá lehetne alakítani a szigetet, mely a legkedveltebb és igen könnyen elérhető kiránduló helye volna a kö­zönségnek. Tulajdonképen a város intelligens elemeiből alakult szépészeti egyesü­letnek feladata lenne az adminisztrá­cióval túlterhelt városi hatóságnak se­gítségére lenni azokban a teendőkben, amelyek a város csinosítását céloz­zák. A mienkhez hasonló nagyobb vá­rosok nem nélkülözhetik a közönség hathatós támogatását és útbaigazítá­sát a városszépítés terén. (Ilyet már többször, erőteljesen, de hiába sür­gettünk! Szerk.) Csodálatos az is, hogy az oly ked­vező klimatikus viszonyok mellett vá­rosunkban egyetlen nagyobb szabású kerti vendéglő nem létesült, míg hasonló más alföldi városokban több száz vendéget befogadó gyönyö­rűen kullivált kertek állnak a közön­ség rendelkezésére, ahol esténként szó­rakozását kielégítheti. Nem szenved­het kétséget, hogy a közönség szíve­sen látogatná ezeket a kerti helyisége­ket a zárt levegőjű füstös vendéglők és kávéházak helyett, ha volna vállal­kozó szellem a maradisággal való sza­kításra. Szinte meglepő jelenség, hogy még nem gondolt senki egy szabadtéri mozgófénykép­­szinház létesítésére, amikor az Anglia parkjának keleti része erre a célra igen alkalmasnak mutatkozik és igazán a legminimáli­sabb befektetéssel könnyen létesíthető. Hogy minő áldásos lenne a romlott levegőjű és kényelmetlen ülésekkel felszerelt szinházerem helyett a kö­zönségnek egy szabadtéri helyiséget rendelkezésre bocsátani, azt mindenki elképzelheti, aki egy nyári estét a moziban eltöltött. Ma, amikor a városok versenyeznek a szabadtéri opera- és színjátékok elő­adásainak rendezésében és a közön­ség mindenütt rajongó szeretettel ka­rolja fel azokat, joggal kívánhatjuk, hogy legalább egy szabadtéri mozi áll­jon rendelkezésünkre. Végül egy megfelelő és a modern igényeket kellően kielégítő strand­fürdő hiánya is régóta érezhető. E tekintetben az előmunkálatok ugyan már megtörténtek, azonban — úgy látszik, az anyagiak hiánya miatt — a létesülés stádiumába még nem ju­tott. Hisszük, hogy a terv nem lett elejtve 'és a jövő nyárön készen fog állani, mert igazán szégyen lenne, hogy oly vízdús város megfelelő sza­badfürdővel nem rendelkeznék a strandélet mai fejlett korszakában. Dr. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom