Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-01 / 53. szám
53. szám. Szerda, 1936. július 1 Otrenhetedik évfolyam. KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár. csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 81 Kö, félévre 40 K5, negyedévre 29 Ké. — Külföldön 120 KB. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Helelös főszerkesztő* GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak-) FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszeri szerdán és szombaton 1872-1936. A Komáromi Lapoknak ismét nagy gyásza van. Nem régen, csak ez év elején veszítettük el lapunk kiváló f©munkatársát: id. dr. Alapy Gyulát s most újra súlyos veszteségről kell írnunk. Meghalt Spitzer Béla, a Komáromi Lapok érdemekben gazdag kiadótulajdonosa, az országszerte kitűnő hírnévnek örvendő Spitzer Sándor könyvkereskedő cég és könyvnyomdavállalat főnöke, a komáromi kereskedővilág egyik tekintélyes, páratlan agilitású köztiszteletben álló tagja, minden nemes ügynek lelkes pártolója, a jótékonyság készséges támogatója, a magyar kultúrának áldozatkész, fáradhatatlan előmozdítója ... Kihamvadt egy munkás, szorgalmas élet, amely míg itt világított közöttünk, az ember nagy rendeltetésének fenkölt céljait szolgálta: kimeríthetetlen akaraterővel, megtorpanást nem ismerő kitartással dolgozni azokért, akiknek élete legdrágább volt előtte, hűségesen sáfárkodni a reábizottakban, melyeket az ernyedetlen szorgalom teremtett meg számára, biztosítani azoknak nyugodt életét és jövőjét, akik virágzó vállalataiban vele együtt dolgoztak és az emberiség közhasznú céljainak megvalósításában munkálkodtak. Az élet minden megnyilvánulásában becsülettel megállani azon a helyen, amelyre rendeltetett s a vállalt kötelességek teljesítésében híven ragaszkodni azokhoz az elvekhez, amelyek a tisztességnek, a puritánságnak s a lelkiismeretességnek nélkülözhetetlen feltételei s amelyek a dolgozó ember életcéljának megvalósításához szorosan hozzátartoznak. Spitzer Béla a kereskedelmi pályán működött, bár készültsége és nem mindennapi műveltsége más területeken is biztosította volna számára a boldogulást. De mint kereskedő oszlop volt a gazdasági élet irányításában nagy hivatást teljesítő eme tisztes karban, amelynek ama tiszteletreméltó tagjaihoz tartozott, akik csak becsületet és tekintélyt szereznek s akik díszére válhatnak kartársaiknak. Nagy körültekintést, óriási energiát, okos előrelátást, sok szaktudást megkövetelő életpályáján a gazdasági élet minden változatában egyforma ügybuzgalommal tevékenykedett s mint a munka fanatikusa, éjjelt nappallá téve dolgozott, hogy jóhírneve, tekintélye és becsülete tisztán ragyogjon és hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, amely vele szemben, kivételes nagy értékét véve alapul, kivételes követelményeket támasztott. De Spitzer Béla ezeknek a követelményeknek mindenkor elismerésreméltó módon felelt meg s ezért már életében általános becsülésben volt része. A magyar társadalomnak egyik érdemes tagja költözött el vele körünkből. Magyarságát a szülői házban szívta magába, mely életének egyik irányítója volt. Nem kérkedett vele soha, de becsületesen teljesítette azt, amit magyarsága megkívánt tőle. Híven kitartott mellette s megalkuvásra sohasem volt kapható. A magyar nemzeti kisebbségi sorsban is megállotta helyét, ami általános becsülést szerzett neki. És nem is volt olyan magyar ügy, amelynek szolgálatából részét ki nem vette volna. A magyar kiüturális Életrajzi adatok. Spitzer Béla könyvkereskedő és nyomdatulajdonos 1872-ben született Komáromban kereskedő szülőktől. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Komáromban, a kereskedelmi akadémiát Pozsonyban végezte el. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Bécsben és Budapesten európai hírű fakereskedelmi vállalatoknál kapott alkalmazást, mint tisztviselő, mely állásában 1896-ig maradt, amikor hazajött édesatyja, néhai Spitzer Sándor könyvkereskedésébe, melyet édesatyja elhalálozása után mint a cég főnöke átvett. Szorgalmával és példátlan munkabírásával a hármas (könyv-, papír kereskedés és könyvnyomda) vállalatot felvirágoztatta, úgy, hogy az ma egyike Szlovenszkó legkiválóbb és legelismertebb cégeinek. Rendkívüli előzékenysége, figyelmessége és műveltsége nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy munkálkodását siker és eredmény koronázza s vállalatait olyan szilárd alapokra fektesse, amelyek azoknak fennmaradását biztosítják. Mint könyvkiadó, sok tudományos és szépirodalmi műnek megjelenését segítette elő. Számtalan tankönyvet adott ki és igen sok lap és folyóirat az ő nyomdájából került ki. Három évtizeddel ezelőtt helyezte át üzletét és vállalatát mai helyére, a város középpontjába, ahol azok nagy keresettségnek örvendenek. A Komáromi Lapok fejlesztésében is maradandó érdemet szerzett. A lap eredetileg heti lap volt, de 1910-ben hetenként kétszer megjelenő lappá fejlesztette, 1921-től pedig 1930-ig hetenkint három ízben jelent meg a Komáromi Lapok, azóta pedig minden szerdán és szombaton. A lap szerkesztői és munkatársai között mindenkor a legszivélyesebb baráti viszonyt tartotta fenn, ami lehetővé egyesületeknek vezetőségeiben helyet foglalva, teljes szívével, önzetlenül munkálkodott a közmívelődés előbbrevilelén. A társadalmi és jótékony egyesületek célját mindenkor a legkészségesebben pártfogolta, egyházának vezető testületében évtizedeken át buzgólkodolt, annak virágzásába áldozatos cselekedeteivel folyt be. A város közgazdasági életében élénk részt vett s azoknak az intézeteknek, melyeknek irányításában szerepet kapott, bölcs tanácsaival sokszor igen értékes szolgálatot tett. Súlyos veszteség halála a magyar társadalomra is. De szinte pótolhatatlan veszteség elköltözése lapunkra nézve. Ennek a lapnak, amelyet ötvenhét évvel ezelőtt Komárom város akkori leghűségesebb fiai keltettek életre, alapításától kezdve a magyar érdekek maradéktalan szolgálata volt rendeltetése. Mikor a Komáromi Lapok tulajdonjogát 1897-ben édesalyja Tuba Jánostól megszerezte, csak a tulajdonos nevében történt változás, maga a lap szellemében és hivatásában maradt a régi és ezt a megalkuvást nem ismerő szellemet megtartotta akkor is, amikor édcsatyja halála után Spitzer Béla vállaira nehezedett a lapkiadás gondja. Nem változott a lap szelleme azután sem, amikor az itteni magyarság kisebbséggé vált, sőt a Komáromi Lapok megsokasodott munkája, kibővült tevékenységi programja szükségessé tette, hogy rendületlen magyarságát kihangsúlyozza. Híven őrizzük a régi szellemet, tartjuk a tradíciókat és a részünkre biztosított törvényes jogainkért küzdünk ma is, legszentebb kötelességünknek tartva: a magyar nemzeti kisebbség érdekeit képviselni. Hogy eme kötelességünket a törvényes keretek között teljesíthetjük, abban soha el nem múló érdemei vannak Spitzer Bélának, aki mindenkor áldozatkészen állott a régi tisztes szellem fentartása mellett s akinek magatartása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Komáromi Lapok emelt homlokkal áll az egész magyarság előtt. Az ő maradandó érdeme és az a tisztelet, mely a megboldogultnak ezért kijár, arra kötelezi a lapot és annak szerkesztőit s munkatársait, hogy a Komáromi Lapok továbbra is megmaradjon annak, ami eddig volt és abban a szellemben, azoknak a szent hagyományoknak tiszteletében teljesítse kötelességét, mint ahogyan ezt eddig teljesítette. Legyen továbbra is magyar és mindenekelőtt magyar, mely a magyar nemzet itt élő fiainak sorsáért, annak jobbrafordulásáért munkálkodjék. Ennek a feladatnak fontosságát vallotta a megboldogult, ezt szolgálta ő is, míg itt élt közöttünk. Spitzer Béla halála nemcsak rajongásig szeretett családjának és a rokonságnak jelent kimondhatatlan veszteséget, hanem mindazoknak, akik munkatársai voltak s akik vele közelebbi viszonyban éltek. Barátai és tisztelői, az egész magyar társadalom mély részvéttel eltelve fogadták idő előtt való elmúlását, mely különösen fáj azoknak, akik a munka törhetetlen apostolát ismerték meg benne. Tisztelt és áldott marad emléke hosszú időkön át, amíg a becsületes munkát tiszteletben tartják. F. Zs. tette azt, hogy munkatársai évtizedekig működtek a lapnál, ö maga is jelestollú munkatársa volt lapjának, amelybe gazdasági és kereskedelmi kérdésekről számos alapos cikke jelent meg (spébé) alatt. A társadalmi, jótékonysági és kult úr egyesületek leghűségesebb tagját veszítették el benne. Több egyesületnek, mint a Jókai Egyesületnek, alapításától vezetőségi tagja volt, hasonlóképen á SZMKE felügyelő választmányának is, továbbá a Komáromi Koronabanknak, a Szikvízszövetkezetnek, később a Komáromvidéki Hitelbanknak több éven át volt tekintélyes igazgatósági tagja, egyidőben a Légio-bank választotta meg ig. tagjának, négy év óta városunk legrégibb pénzintézetének, a Komáromi Első Hitelintézetnek volt buzgó igazgatósági tagja. A Kereskedők Testületének elnöke volt, a Kereskedelmi Grémium választmányában pedig annak alapításától fogva működött. Az elmúlt év őszén betegedett meg. Rosszindulatú mirigydaganata támadt, amely orvosi beavatkozást követelt. Budapesten műtétnek vetette magát alá, sajnos azonban, az operáció nem' járt a kívánt eredménnyel. Betegsége nem javult s bár úgy kezelő orvosa, Kovács Gyula dr., mint életéért aggódó hitvese mindent elkövettek, hogy megtartsák az életnek, a leggondosabb, legodaadóbb ápolás sem volt képes a nagy beteget megmenteni. Betegségét sokáig lábon hordozta és csak az utolsó hetekben maradt ágyban, de még ebben az időben is állandóan érdeklődött vállalatainak ügyei iránt, rendelkezéseket tett alkalmazottainak és irányításával úgyszólván élete utolsó napjáig résztvett a vezetés munkájában. Pénteken, június 26-án válságosra fordult állapota, elvesztette eszméletét és bekövetkezett az agónia. Másfél napig viaskodott a halállal, mely szombaton este öt perccel 7 óra előtt megváltotta
