Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-25 / 8. szám
1936. január 25. »KOMAROMI LAPOK. 5 oldat Impozáns részvét mellett helyezték örök nyugalomra dr. Alapy Gyulát. Több ezer főnyi kegyeletes közönség a temetésen. Komárom, január 21. A magyar nemzeti kisebbség vezéreinek s a magyarság ezreinek kegyeletes részvéte impozáns méretekben nyilvánult meg A 1 a p y Gyula dr. temetésén, amely január 22-én, délután fél 4 órakor a helybeli róm. kath. temetőben folyt le. Maga a bekövetkezett haláleset is széleskörű részvétet váltolt ki nemcsak Komáromban, hanem egész Szlovenszkőii, melynek magyar népe tisztelettel és szeretettel viseltetett életében is a magyarság e kiváló vezéralakja iránt, akinek nagyságát és jelentőségét halála után lehet a maga valóságában felmérni annak a veszteségnek nyomán, amit elköltözése okozott a magyar közéletben. A ravatalt a róm. kath. temető kápolnájában állították föl, amelyet szerdán délelőtt és délután a részvevők nagy tömegekben kerestek föl. Rengeteg koszorút helyeztek el a koporsón, amelyek között ott voltak a család és rokonság koszorúin kívül Szlovenszkó ország és a tartománygyűlés, az országos keresztényszocialista párt, a magyar nemzeti párt, a róm. kath. hitközség, a .Tókai Egyesület, a Sz. M. K. É., a Pozsonyi Toldvkör, a Bencés-székház, a Masaryk Akadémia, a Délszlovenszkói Villamosművek, a Földműves Kölcsönös Pénztár, a Komáromi Lapok, a Szociális nővérek, Főgimn. Segítő Egyesület, Diákmenza és a jóbarátok és tisztelők díszes koszorúi. Már délután 3 órakor nagy tömegekben vonult a közönség a kath. temetőbe, ahol a rendet Machacsek Pál rendőrtanácsos és Dvorsky rendőrfőbiztos vezetése mellett államrendőrök tartották fenn. A közönség a kápolnához vezető út mentén és a közeli sírok között helyezkedett el s bár esős idő volt, mintegy kétezer főnyi résztvevő gyűlt egybe a temetésre, köztük több százan vidékről érkeztek a magyarság nagy halottjának koporsójához. * A gyászoló család és rokonság: özv. Alapi] Gyuláné, a megboldogult hitvese, fia ifj. Alapi] Gyula dr., fivére Alapi] Gáspár kormányfőtanácsos, Komárom megyei város polgármestere és családja, továbbá a Frank-Kiss és dr. Kővári] családok tagjai a kápolnában helyezkedtek el a ravatal mellett. A gyászoló közönség soraiban több küldöttség jelent meg. Az országos hivatalt Soltész Pál járási főnökhelyettes képviselte. Az országos keresztényszocialista párt vezetősége részéről megjelentek Szüllő Géza, Esterházy János, dr. Turcsányi Imre törvényhozók, Virágh Béla tartgy. képviselő, dr. Aixinger László orsz. pártigazgató, a magyar nemzeti párt nevében Koczor Gyula orsz. ügyv. elnök, Holota János dr. nemzetgy. képviselő, Salkovszky Jenő dr. tartgy. képviselő, Fülöp Zsigmond kér. alelnök, Geöbel Károly dr., Baranyay József dr. lapszerkesztő, Müller Rudolf titkár. Megjelent a róm. kath. autonom hitközség elöljárósága Kállay Endre dr. hitközségi alelnök vezetésével, a komáromi keresztényszocialista párt szervezete Kollányi Miklós elnök vezetésével, Nagy Jenő kormánybiztos, Kudelka József főjegyző és Igó Aladár dr. Komárom város képviseletében, a Szent Benedek-rendi székház tagjai Gidró Bonifác házfőnök és gimn. igazgató vezetésével, Jánossy Lajos ev. esperes az evangélikus egyház és Galambos Zoltán lelkész a ref. egyház képviseletében, Orbán Gábor és Surányi Géza a Csehszlovákiai Magyar Tudományos és Művészeti Akadémia képviseletében, Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, Borka Géza dr., Bartos Frigyes és Szombathy Viktor a Jókai Egyesület jés a Sz. M. K. E. képviseletében, Gaál Gyula dr., Spitzer Béla a Komáromi Lapok képviseletében, jelen voltak még Haitzl Kálmán, Bognár Gergely, Letocha József dr., Galambos Béla, Király József, Poór Sándor, Szalva Dezső, Erdőssv Károly plébánosok, Esterházy Lujza, Kuthy Géza dr., Arkauer István főszerkesztő, Mezey János dr. egészségügyi tanácsos, Polony Béla dr. rendőrorvos, Kovách Tihamér, Ruttkav Béla, Nagy János igazgató, Somogyi István, Feszty István, Vaskó Imre, Hittrich József, Pathó Flóris és sokan mások. Magyar- Komárom város képviselőtestülete, a Délszlovenszkói Villamosművek, a Földmíves Pénztár, a róm. kath. elemi iskolák, a községi iskolák, a róm. kath. jótékony intézmények küldöttséggel képviseltették magukat a temetésen. A gyászszertartás. A temetési szertartást Máj er Imre dr. pápai prelátus apátplébános, tekintettel a megeredt esőre, bent a kápolnában végezte el fényes főpapi díszben, nagy papi segédlettel s a Róm. Kath. Egyházi Énekkar közreműködése mellett. A halott beszentelése után Máj er dr. prelátus megragadó szavakban búcsúzott az autonóm hitközség nagy érdemeket szerzett világi elnökétől, akinek halála súlyos veszteséget jelent az egész egyházra, amely kegyeletté] őrzi meg mindenkor emlékét. A beszéd uláu a koporsót kihozták a kápolnából és a Szent Mihály lovára helyezték, a család koszorúival. Búcsúbeszédek. Soltész Pál közig, főbiztos, járásfőnök-helyettes az országos hivatal megbízásából és nevében kegyeletes szavak kíséretében Szlovenszkó ország hatalmas koszorúját tette le a koporsóra. Utána Salkovszky Jenő dr. magyar nemzeti párti tartománygy. képviselő, Ország József dr. elnök és a tartománygyűlés nevében mondott lendületes búcsúbeszédet, amelyben meleg elismerő szavakkal méltatta Alapi] Gyula dr.-nak a magyarság érdekében kifejtett tartománygyűlési fáradhatatlan munkálkodását. Majd Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a keresztényszocialista párt elnöke búcsúzott emelkedett szellemű beszédben a párt kiváló harcosától, aki az itt élő magyarságnak ezeréves szent hagyományai szerint magyar és keresztény szellemben dolgozott testvérei javára. Ünnepélyes fogadalmat tett, hogy ebben a szellemben fognak továbbra is munkálkodni. A magyar nemzeti párt mélységes részvétét Koczor Gyula országos ügyv. elnök tolmácsolta sziveket megkapó, mélyhatású beszédben. Melegen búcsúzott a harcos magyar testvértől^ aki a nemzet feltámadásáért küzdött. Kijelentette ,liogy azon az úton fognak ittmaradt magyar testvérei tovább is haladni, mint amelyen a megboldogult végezte munkáját. A Jókai Egyesület búcsúja. Szijj Ferenc dr. ny. polgármester, a Jókai Egyesület elnöke állt a koporsóhoz és a következő megragadó hatású beszédben búcsúzott el Alapy Gvulától: Mélységes megillelődéssel, nagy szomorúsággal állok e koporsó mellé, hogy a Jókai Egyesület nevében örök búcsúi vegyek egyesületünk nagy halottjától, Alapy Gyulától. Nehéz, fájdalmas búcsúvétel ez. — Talán mindenek közt, akik elkísérték őt ide, az utolsó útra, legnehezebb a búcsúvétel nekünk, a Jókai Egyesületnek, hiszen mi tudjuk azt, hogy a legtöbb hálával, a legnagyobb köszönettel és a legőszintébb kegyelettel a Jókai Egyesület tartozik neki. Ha fáradhatatlan munkásságú életének semmi más eredménye nem maradt volna, csak a Jókai Egyesület eletre hívása, — ha nem írta volna be nevét cselekedeteivel sehol másutt, csak a Jókai Egyesület annaleseibe, akkor is ragyogna ez a név a Jókai Egyesület huszonötéves történetének minden lapján és akkor is hirdetné az ő gondolatának nagyságát, az ő munkásságának nagyságát és az ő szeretőiének nagyságát a kultúrház, a múzeum és a könyvtár hármas nagy intézménye. Alapy Gyula dolgozott egész életében. Páratlan önfegyelmező ereje, szívós akarata és hatalmas tudása a munka fanatikusává tette őt. Kiterjesztette munkásságát a közélet sokféle területére, ahova fajának, magyarságának, nemzetének és a kultúrának izzó és rajongó szeretete hívta, de mi tudjuk, hogy szeretetének központjában, szívéhez legközelebb a Jókai Egyesület állott és élete munkájának legféltettebb kincse a múzeum és a könyvtár volt. Ebbe a munkásságába állította be szülővárosa iránti szeretetét is, melynek történetét ő ismerte a legjobban s amelynek történetéhez évtizedeken át gyűjtötte az adatokat s azoknak tudományos feldolgozása volt maga elé tűzött feladatainak legfőbbje, szándékainak élete végéig őrzött betetőzője. Kieseit a toll a kezéből, elhallgatott az írógép kattogása, befejezetlen szimfónia maradt a város monográfiája! Alapy Gyula meghalt! Gyászolj Komárom! Egyik leghűségesebb fiad költözött el ő benne az élők sorából, akinek módjában lett volna nagy tudományos intézmény kebelében nyugodtan, békésen, rengeteg tudásának megfelelő helyen folytatnia munkásságát, de aki itt maradt, hogy küzdelmes harcokban őrölje fel erejét, rontsa beteg szívét, mert szerette népét, szerette városát és szerette egyesületét! A Jókai Egyesület soha nem múló tisztelettel és kegyelettel őrzi megalkotójának, első főtitkárának, majd társelnökének emlékét, annak a negyedszázadnak emlékét, melyben Alapy Gyula neve fogalommá vált s amely negyedszázad összekötötte Alapy Gyula nevét a Jókai Egyesülettel örökre ! Kedves Gyulám! Te acre perennius, ércnél maradandóbb emléket készítettél magadnak díszes kultúrházunkban és a magyar kultúra minden szavában, amely ott elhangzik. Mi ígérjük itt, a búcsúvétel szomorú aktusánál, hogy híven őrizzük nemcsak azokat a köveket és könyveket, nemcsak azokat a történelmi kincseket, amelyeket a Te kezed összegyűjtött a kultúrházba, hanem a magyar kultúrának azokat a szellemi kincseit is, amelyeknek otthonául a Te gondolatod, a Te providentiális gondolatod a kultúrházat megépítette. — Isten veled! Nyugodj békében! Aixinger László dr. a Pozsonyi Toldy Kör ügyv. elnöke a Toldy Kör nevében mondott megindító búcsúbeszédet, utána pedig Orbán Gábor elnök a Masaryk Akadémia képviseletében búcsúzott az Akadémia egyik legkiválóbb tagjától. Gaál Gyula dr. főszerkesztő beszéde. Végül Gaál Gyula dr. nyug. polgármester, a Komáromi Lapok főszerkesztője tartotta meg mélyen megindító, meleghangú búcsúbeszédét: Gyászba borult lélekkel állunk meg ravatalodnál városunk magyar társadalmának, kisebbségi közéletünknek — és ami ennek visszhangja — a magyar újságírásnak és magyar sajtónak nagy halottja, Alapy Gyula, mi is: a Komáromi Lapok szerkesztőségének és kiadóhivatalának tagjai. A szívünk mélyéből feltörő könnyekkel siratjuk a múlandóságnak e színterén az ányaföld ölelő karjai közé siető testi porhüvelyed összeomlását, melyből izzó faj szereteted hevével, szívedlelked magyar hűségével szórtad szellemed, sokoldalú tudásod, tehetséged csodás kincsesházának értékeit. Óh! ezek az értékek nem vesztek el, de a szerkesztőségi íróasztal mellől is — keskeny papírszeleteken végigszántó tollad percegése nyomán — az anyai testről leválasztott magyarság nemzeti önérzete s öntudata megtartásának, megőrzésének pilléreivé, erősségévé váltak. Mert vérbeli újságíró voltál. Vármegyéd, városod közjavát szolgálva, elhallgatott benned ifjú lelked költői dalos kedve; szépírói sikereid sem serkentettek állandó munkásságra, közszolgálatod mellett a magad alapította Komáromi Újságnak áldoztad minden társadalmi, gazdasági és kul>.... .elletne nyugodtan nevezni a PKROI.A rozskávét. Mint a falat kenyér, oly egészséges és jóízű. Egy csésze valódi F Ú A X C K -ka: készített P E R O L A - k á v é kellemes ■Ivezetet nyújt, erőt ad, i mellett o'esn és takarékos PEROLA -hoz ..s valódi FRANCK kell1 am EÍH fnr'olic irónvhíin léifpitp.fí tfiVftkßllVSG-gedet Mikor azonban a pusztító vérzivatar elültével a megváltozóit államjogi helyzet ä szűkkörű helyi érdekek istápolása helyett a kötelességteljesítés hívó szavára az újonnan alakult állam rögein élő magyarság egyetemének érdekvédelmét láttad parancsoló feladatként magad előtt, a Komáromi Lapok vezető hasábjairól nemzettestvéreid összessége számára lettél és voltál a magyar lélek hű tükre, a magyar érzés és gondolat igaz és becsületes tolmácsa, a magyar jogés érdek bátor harcosa és úttörője, hogy ahova a magyar szó ereje és hatalma elér, minden testvérszív lüktetése egy tudatban dobbanjon össze: magyarok vagyunk és azok is maradunk! Ragyogó tudásoddal behatoltál a népek, nemzetek és államok sorsat hordozó politika rejtélyes szálainak szövevényébe s a Komáromi Lapok minden számában, igen gyakran a Prágai Magyar Hírlapban és a pozsonyi Híradóban közreadott cikkeidben tártad fel nagy horizontú szemléleted kritikai fegyvereivel, mint éles elméjű közíró, a belföldi és világpolitika helyzetképét. E publicistái munkásságod vágott utat számodra egy vidéki lap újságírói székéből a tartománygyűlés szónoki emelvényére, a hol nemzettársaid egyik vezető férfiaként nemzetünknek, egyesületeknek, intézményeknek, százaknak és ezreknek jogos köz- és magánérdekeiért küzdve dolgoztál fáradhatatlanul. Kerested a sűrű érintkezést, közvetlen kapcsolatot véreiddel párt- és népgyűléseken, vigasztalva a csüggedőket, lelkesítve a jogokért folyó küzdelemben meg nem tántorodókat, lázas munkásságodban csak önmagad testi gyöngeségét feledve. Óh, hányszor kértelek a közjó szent nevében, hogy engedj pihenést megfáradt szervezetednek! reiieuelek, mert teltettem1 a nagy ügyet, melyet töretlen szívóssággal szolgáltál. De Benned erősebb volt a munka ösztönös láza, mint testi erőid leromlásának féltése! S most idő előtti elmúlásod gyászolón állunk itt sírba kívánkozó koporsódnál. Válnunk és búcsúznunk kell! Búcsúszavunkba magyarok sok ezreinek halk sóhaja vegyül, melyben elvesztésed fájdalma rezdül végig Kárpátok alja és Duna terének rónáin és hegyei közt. Büszkék voltunk Rád, míg köztünk róttad a magyar ugart termékenyítő apró betűid millióit. Felemel gyászunkban, hogy nemcsak a mi kis munkásgárdánk könnyezi hiányod, de kisebbségi közéletünk is gyászt visel utánad 1 Isten Veled, Alapy Gyula! Köszönetünk, hálánk és áldó szeretetünk kísér el nem múló kegyelettel az örökkévalóságba. Isten veled' A megjelentekre mély hatást gyakorolt beszéd elhangzása után a keresztényszocialista párt tagjai vállukra vették a koporsót és megindult a menet a sírhoz. A koporsó mellett az ács és kőműves ipar társulat tagjai kegyeletük jeléül égő fáklyát vittek. A sírnál Ma jer Imre dr. prelátus-plébános mégegyszer beszentelte a koporsót, majd imádkozott s az énekkar bús gyászdalt énekelt, mely után lassan oszlani kezdett a hatalmas gyászoló tömeg s a magyarság feledhetetlen emlékű harcosának porrószeit ölébe fogadta a drága szülőföld...
