Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-22 / 7. szám
^>tvenhetedik évfolyam If. szám. Szerda, 1936. január 22, KOMAROMI LA] POLITIKAI LAP. POK Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 K6, negyed- Felelős főszer évre 20 Ké. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. kesztő; GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. «munkatársak-: ALAPY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. Sí Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: eerdán és szombaton Komárom, január 21. A halál angyala végigsuhant közöltünk és súlyos rési vágott a magyar front élharcosai sorában. Ismét fájó veszteség érte a magyar közéletet, újra szegényebb lett az ittélő magyarság egyik Iiü fiával. Nem jött váratlanul, mégis megrendített és lesújtott bennünket a gyászos bír: Alapy Gyula dr. tartománygyűlési képviselő, a kiváló történész és publicista, a magy arság egyik önfeláldozó harcos vezére — meghalt. Törékeny teste hosszú, kínos szenvedések után meghódolt az enyészet törvényének. A harc, melyet a könyörtelen halállal vívott, szívós volt és erős, mint az a harc, amelyet kisebbségi sorsra jutott nemzetének életéért folytatott a közélet küzdelmes mezején. Mert harcos volt, tántoríthatatlan és megingathatatlan, a legelső sorokban küzdő, kitartó és jó vitéz, aki fényes tehetségének szellemi fegyvereivel híven és bátran szolgálta a magyar kisebbségnek szerződésekben és törvényekben biztosítóit igazságos ügyét s aki egy pillanatra sem szűnt meg a magyarság jogai maradéktalan érvényesítését követelni. Meggyőzödéses küzdő volt, életének legmunkásabb szakaszát áldozta fel nemzete szent ügyéért, amelyért küzdeni fentartásnélküli magyar kötelességének ismerte. Elvonulhatott volna könyvei közé s kizárólag az általa oly nagy sikerrel kidlivált tudománynak szentelhette volna életét, de a megváltozott viszonyok, amelyek a köztársaságba kebelezett magyarság számára teljesen új helyzetei teremtettek, parancsoló erővel állították oda azok közé a minden áldozatra kész férfiak közé, kik egyetlen életfeladatként fajuk és nemzetük jövő sorsának biztosítását tartják maguk részére kötelezőnek s akik előtt semmi sem bír nagyobb jelentőséggel, mint egyedül nemzetük megtartása és boldogíiása. S mert a magyarság jogaiért folyó küzdelem mindenkit, akit a sorsközösség elválaszthatatlanul fűz egymáshoz, teltekre hív fel, őt is ellenállhatatlan erővel hajtotta azoknak tiszteletreméltó táborába, akik magyar testvéreikért cselekedni akarnak. Egy emberöltő eredményes kulturális tevékenysége és hírlapíró-közéleti munkássága alatt szerzett gazdag tapasztalatai praedestináló erővel jelölték ki számára azt a helyet, amelyet a küzdők sorában be kellett töltenie s ahol a magyarság jobbléteért folyik a harc állhatatos szívóssággal, rendületlen kitartással. A tudomány és kultúra mellett, amelyeknek területén maradandó alkotásokkal örökítette meg nevét, így vált ő is élharcossá és szinte kimcríthetclleniiek látszó munkavállalása és munkabírása folytán a magyarságnak egyik legelismertebb s nélkülözhetetlen vezetőjévé, akire a közmunkákból nagyon sokat bíztak. Az iránta megnyilatkozott bizalomnak mindenkor a legteljesebb mértékben megfelelt. Példás kötelességludása, fáradhatatlan buzgalma a munka eredményét biztosították számára s lehetővé tették azt, hogy nemzetének segítségére legyen. Csodálatos energiája, a nehézségektől soha vissza nem riadó készsége a legnehezebb feladatok megoldását is megkönnyítették, lelki felkészültsége, szellemiségének széles horizontokat átfogó ereje, nagy tudása örökbecsű alkotásoknak volt megteremtője. Kivételes szervező képessége számtalan áldásos intézményt keltett életre és alapozott meg, amelyek céltudatos irányítása mellett a virágzás fokára emelkedtek. Országos jelentőséggel biró kultúrintézményeken kívül számos jóléti intézmény neki köszönheti megalkotását, amelyek nemes szívének mély emberi érzéséről tanúskodnak. A munka volt életeleme, amelyben élete kiteljesedését látta s ami nél, kül képtelen volt élni. A közért való faradságot nem ismerő munkálkodás himnusza volt lelkének fennen csengő dallama, amelynek életet hirdető hangjai adtak szárnyal lelkének és harmóniát tevékenységének. Ez csendült ki minden munkájában, akár a fórumon hirdette nemzete igazát, akár mesteri tollának erejével védte a magyarság jogait, akár a kultúra területén harcolt a magyar nép közinivelődésének szabadságáért, akár egyházának érdekében lépett sorompóba. És ezt a szünetnélknli, valóban emberfeletti munkát nem zavarták meg azok az akadályok sem, amelyek a magyar nemzeti kisebbség megpróbáltatásokban gazdag életét állandóan kísérik. A magyar ügy igazságába vetett rendületlen hite kölcsönzött újabb és újabb erőt a kitartásra és a munka meg nem torpanó folytatására. De végre mégis csak ő lett az áldozat. Idő előtt, hatvanhárom éves korában Iiúnyl ki erős lelkének élelszikrája, a küzdelmek viharában hamvad! el s költözött el az örökkévalóságba. Mélyen megrendülve állunk meg ravatalánál, mert teljes súlyában érezzük azt a veszteséget, amelyet a magyarság, de közelebbről Komárom városa és magyar társadalma szenvedett. Itt élte le életét szülővárosának falai között, amelyért szintén sokat tett s amelynek jóléte érdekében a legutóbbi időkben is áldozatos munkát fejteit ki. Halála érzékeny veszteség az országos keresztényszocialista pártra, melynek hűséges és tántoríthatatlan harcosa volt, vesztesége a magyar kultúrának, melynek minden megmozdulásában aktív, irányító részt vett, súlyos vesztesége a magyar közéletnek, melyért egész éleiét áldozta s amelyből hiányozni fog markáns alakja és szinte pótolhatatlan vesztesége a magyar sajtónak, közelebbről e lapoknak, mely egyik díszét és büszkeségét gyászolja. Élete magyar élei volt, halála a magyar kisebbségi sors nagy példáját mutatja, az örök küzdés, az örök munka végső beteljesülését, mely a lélek lángolásában a gyenge testet megemésztheti ugyan, de az eszme és igazság fényében továbbra is fentragyog. Élete és munkája követendő példa, melyet tiszteletben tartanak a késő utódok is, amint hogy mindenkor tiszteletben marad emléke, amelyet áld és igaz kegyelettel őriz meg a hálás magyarság szívében. F. Zs. Alapy Gyula dr. élete. Alapi] Gyula dr. nyug. vármegyei főlevéltáros, a komáromi róm. kath. autonóm egyházközség világi elnöke, tartománygyűlési képviselő, író és publicista született Komáromban, 1872 október havában. Elemi iskoláit és a gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában, a főgimnáziumot Esztergomban' végezte. Középiskoláinak befejezése után a budapesti Tudomány Egyetem jogi i szakára iratkozott be, mint jogász Komáromban Feszty Lajos városi tiszti főügyész irodájában dolgozott, ahonnan egy év leteltével kilépett és Budapestre költözött, ahol a földmivelésügyi minisztérium számvevői osztályán nyert alkalmazást. 1898-ban Komárom városának lett számvevője, majd a vármegyei számvevői állásra nevezték ki, melyet Komárom vármegye levéltárosi hivatalával cserélt föl, amelyben mint a vármegye kinevezett főlevéltárosa huszonegy évig igen értékes tudományos munkásságot fejtett ki. Közben a budapesti Tudomány Egyetemen bölcsészeti doktorátust szerzett, amellyel tudományos szakképzettségét befejezte. A háború alatt a vármegyében a jótékonysági ügyeket szervezte meg, ebbéli eredményes működéséért a Vöröskereszt díszérmét, a Ferenc József rend lovagkeresztjét és a II. osztályú polgári érdemkeresztet kapta. A világháború befejezte után a csehszlovák kormány 1921-ben a többi vármegyei magyar tisztviselővel együtt nyugdíjba küldte, mely időtől fogva a történelmi tudományos munkásság mellett mint publicista, később, egészen most bekövetkezett haláláig mint az országos keresztényszocialista párt részéről megválasztott tartomány gyűlési képviselő szolgálta tollal, szóval és tettel a magyar nemzeti kisebbség ügyét. Különösen nagy tevékenységet fejtett ki az országos választmányban, amelynek 1928-tól 1931-ig volt nagymunkásságú tagja. Közéleti működése. A közéletben és a politikai életben nyugdíjaztatása után kezdett intenzívebben résztvenni. A magyarság sorsa és nemzeti kisebbségi élete olyan új munkateret nyitottak számára, amelyen az ő nagy tehetségével és tapasztalataival eredményes munkásságot fejthetett ki. A publicistikában, melyet a Komáromi Lapokon kívül a Prágai Magyar Hírlapban és a pozsonyi Híradóban folytatott, meggyőző erejű vezércikkeivel vette védelmébe a magyarságot, tárgyalta a magyarság sérelmeit és panaszait s cikkeinek magas színvonala, tónusa és logikus okfejtése a legkiválóbb közírók sorába emelte. Nagy munkásságot fejtett ki az állampolgársági kérdésben felmerült «súlyos nehézségek elhárításában s ebben a kérdésben alapos tanulmányt adott ki 1921-ben (Az illetőség jogvitája). Megszervezte az országos keresztényszocialista párt komáromi helyicsoportját és komáromi kerületét, melynek haláláig elnöke volt. A kerület helyi szervezeteit jelentékenyen megszaporította, amivel pártjának sok ezer hívet szerzett. Nem nélkülözhette Alapy Gyula agilitását és szervezőképességét a párt országos vezetősége sem, az országos végrehajtóbizottság sorába választották és 1925-ben a nemzetgyűlési választások alkalmával komoly helyen jelölte a párt a képviselőházba. 1928-ban listavezetője volt a keresztényszocialista pártnak az első országos képviselőtestületi választáson, amikor bekerült Szlovenszkó parlamentjébe, ahol egyideig mint országos választmányi tag dolgozott lelkesen a magyarságért. Legutóbb, bár súlyos betegen, még megjelent az új országos képviselőtestületnek októberben tartott megnyitó közgyűlésén, amelyen pártjának állásfoglalását hosszabb beszédben fejtette ki. Mint tartománygyűlési képviselő számtalan, Szlovenszkó különböző helyein tartott párt- és népgyűlésen vett részt, szónoklataival lelkesítve és bátorítva a megjelent tömegeket. De mint a Kath. Nagybizottság főtitkára sok egyházi ünnepélyen is résztvett. Egy katolikus iskolaszentelésen tartott beszédében Szent Imrének példája követésére tartott buzdító beszéde miatt eljárást indítottak ellene és három heti fogházra ítélték. Mint a közélet harcosa, teljes szívvel állott a felfogása és meggyőződése szerint helyes és jó ügy mellé. Képes volt a végletekig exponálni magát eszméiért, ami a közéleti harc küzdelmeiben sokszor a legélesebb ellentállást és támadást váltotta ki. A harc hevében sok sebet ejtett ellenfelein, de ő is kapott azoktól, ami azonban nem számított nála, mert legfőbb célját mindenkor a magyarság érdeke képezte, az eszmei és világnézeti csatározások csak megedzették az újabb küzdelmekre. Mikor 1922. évben a régi törvértyhatósági joggal felruházott városokat a csehszlovák törvények három kivételével községekké fokozták le, Komárom is községi képviselőtestületet kapott, amelynek Alapy Gyula is tagja lett. A képviselőtestület többsége őt választotta meg Komárom első helyettes városbírójává, mely tisztét egy évig viselte. Az 1923. évben megtartott községi képviselőtestületi választáson a keresztényszocialista párt beválasztotta a képviselőtestületbe, melynek egyik tanácstagsági helyét is betöltötte. Ebben a minőségébenv mely egy cikluson át tartott^ mindenkor a város adózó polgárságának érdekeit tartotta szem előtt és heves vitákat vivott meg a kommunista és szociáldemokrata tagokkal, akik az ő polgári fölfogásával élesen szembehelyezkedtek. Kulturális munkássága. Alapy Gyula dr. kora ifjúságától kezdve széleskörű kulturális, tudomá
