Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-25 / 8. szám
1 jv* 36 í] a miár 26. »KOMAROMI LAPOK« 3. oidaí Az 1935. évi 103. sz. rendelőt 1. §-a szintén az olyan 1 házakkal foglalkozik, amelyekben a lakások egy résae lakövédelmi -törvény alá esik és azoknak nagyobb mérvű kedvezményt »yujt. A 2. ■§. az összes többi házaknak, tehát ha nem is vonatkozik rájuk a lakővédélnii törvény, s amelyek 1918 január 1. előtt épülték, azt a kedvezményt adja, hogy az 1935 májustól decemberig eszközölt karbantartási, reparálasi költségek 30-: 30%-át legfeljebb azonban a házbéradő alap 26- 20%-át engedi az 1936. és 1937. adóévben a házadó alapból levonni, ha ezen költségek egy háznál legalább 5000 Kc-it tettek ki. A 3. §. szerint reparálásnak tekinthető a házon végzett olyan belső és külső munkálat (és berendezkedés, amellyel a ház állapota különösen építészeti és (egészségi szempontból tartósan javul. Ilyen javításnak nem tekinthetők azok, amelyek esak kedvtelésből, vagy csak a ház csinosítása végett eszközöltettek. Ugyancsak nem adható meg a kedvezmény az olyan házak karbantartására, amelyek javítása nem gazdaságos, vagy közérdekből nem kívánatos. A 4. §. szerint azon háztulajdonos, aki ezen kedvezményt igényelni óhajtja, köteles az illetékes község elöljáróságánál a munkálatok megkezdése előtt 15 nappal bejelenteni, hogy azokat mikor kezdi meg s milyen terjedelemben. Hasonlóképen a munkálatok befejezését is ott kell bejelenteni 15 napon belül. Az 5. §. rendelkezik a kedvezmény igénylésének formai eljárásáról, s azért ez nagyon fontos. Az igényt az 1936. évi házbéradó-vallomás beadásával egyidejűleg és annak kapcsán egy bélyegmentcs nyilatkozattal kell érvényesíteni. Ezen nyilatkozat kell, hogy tartalmazza a javítások részletes leírását, az időpont megjelölését, hogy azok mikor lettek megkezdve s mikor befejezve, adatokat a kiadások összegéről, s hogy azok a végzett munkával arányban vannak-e és végül, hogy nem áll-e fenn a 3. §-ban említett indok a kedvezmény megadása ellen. A nyilatkozat kell, hogy bizonyítsa azt is, hogy a kérdéses épület még 1918 január 1. előtti időben épült. A fenti nyilatkozalot a község (vá-IfloármnA JwM-úfkadiáfm m ü Győződjék meg róla! Egyszerűen RÁDIÓN való a mosóvízbe! Rádión most nagyon olcsó, Rádión minden más mosószer igénybevétele nélkül mos. Rádión kíméli a ruhát és mindenek fölött — Rádión teszi lehetővé a fáradság nélkül való mosást! 15 percig főzzük a fehérneműt és ezzel már meg is van a munka legnagyobb része: a ruha hófehér és higiénikusan tiszta. ros) elöljárósága állítja ki, s a háztulajdonosnak azt ott 1938. január végéig bélyegmentes kérvényben kell kérnie. A kérvényben fel kell sorolni, hogy mely házon milyen javításokat végeztettek; mikor kezdődtek és mikor végződtek be, mily kiadások lettek azokra fordítva, s igazolásul csatolni kell az eredeti számlákat. E kérvény fölött a község elöljárósága legkésőbb 1936. december 15-ig írásbeli végzéssel dönt, mégpedig végérvényesen. Ha a község ezen időpontig nem adná ki az írásbeli döntést (nyilatkozatot), akkor a háztulajdonos a kedvezményre való igényét az 1936. évi bázbéradó-vallomáshoz csatolt bélyegmentes kérvényben érvényesítheti. Ezen kérvényhez csatolni kell a hivatalos igazolványt arról, hogy mikor kérte a község elöljáróságánál a fentebb említett nyilatkozatot, az építészeti hatóság bizonyítványát arról, hogy milyen javítási munkálatok, mikor lettek megkezdve, s mikor befejezve s arról, hogy a kedvezmény megadása ellen a 3. §. szerint nincs kifogás és végezetül csatobii kell az eredeti számlákat, melyeken a kiadás arányosságát a község kell, hogy igazolja. Azonkívül az építészeti hatóság által igazoltatni kell azt is, hogy 1918. január 1. előtt épült házról van szó. Az adóigazgatóságnak jogában áll a fél által benyújtott adatok helyességét ellenőrizni. A 6. §. szerint az igényelt kedvezmény megtagadása ellen csakis a fizetési meghagyás ellen beadott felebbezés útján lehet jogorvoslattal élni. Amint az elmondottakból látható, az 1935. évi 103. sz. rendelet az 1935. év folyamán májustól decemberig terjedő időben végzett házjavításoknak ad kedvezményt az 1938. és 1937. évi házbéradó kivetésénél. Az 1936. év folyamán cszközlcmlő házjavílási kiadások után járó adókedvezményről az 1935. december hő 20-án kelt 1—1938. sz. kormányrendelet intézkedik. Ennek tartalma lényegében azonos a fentebb részletesen ismertetett 103. sz. 1935. évi rendeletével, de annál nagyobb terjedelmű kedvezményt nyújt. E szerint az 1936. év folyamán a legalább 3.000 Kc-t kitevő javítási költségek 30—30%-a vonható le az 1937. és 1938. évi házbéradó-alapból, legfeljebb azonban mindegyik évben az adóztatandó házból’ 30~30%-ának a magasságáig. A kedvezmény az 1937. évi házbéradó vallomásban érvényesítendő. Az 5. §.-ban említett nyilatkozatot a községnél 1937. év február végéig kell kérni s a község arról legkésőbb 1937 november 30-ig kell hogy hivatalos nyilatkozalot állítson ki. Az idézett kormányrendeletekbe» adott kedvezmény nem vonatkozik a. házbér után szedett községi járulékokra, házbérfillér-, víz-, csatorna-* szemétkihordási díjakra. Ajánlom, hogy minden háztulajdonos, de különösen minden építő iparos ezen cikket őrizze meg, hogy alkalmilag tudjon az érdeklődőnek jó tanáccsal és felvilágosítással szolgálni, s így az építkezési munkálatokat előmozdítani. Végezetül felhívom a közönség figyelmét arra, hogy az 1932. évi 32. sz. törvény IV. cikk 5. §-ban a teljesen új építményeknek engedélyezett 15 évi, illetve kislakások esetén 25 évi teljes adómentességnek tekintélyes kedvezménye már csak 1936 december 31-ig érvényes. Ratiinorsky, főtitkár. Farsangi naptár. Január 25. „a vidék barátainak bálja“ a Jókai Egyesület kulturházában. Február 1. A Komáromi jótékony Nőegylet teaestje a Jókai Egyesület kulturházában. Február 2. az Iparoskor műsoros estje s bálja a Jókai Egyesület kulturházában. Február 9. A Legényegylet liroli jelmez bálja egyesületi helyiségeiben. Február 15. Népjóléti hangverseny és bál. x v Február 15. Vasmunkások műsoros estje a Dózsa Vigadóban. Február 25. RFC. jelmezes bál a Kulturházban. Február 22. Iparoscserkészek műsoros bálja. * A Komáromi Lapok szerkesztősége felkér minden rendezőséget akár Komáromban, akár vidéken, hogy rendezendő estjeik dátumát s címét velünk közöljék, a „Farsangi naptáriban való közlés céljából. dott. Már a gyermekekre gondol. Kifogástalan mostohaapa lesz belőle. Azaz. hogy már az is. Férj és apa. Blanka férje attól a pillanattól kezdve, hogy Gábor az elcserélt levelet elolvasta. Furcsa helyzet. Blanka még nem is tudta. Elkerülhetetlenül szükséges volna azonban, hogy Blanka ill legyen és beleszóljon a probléma megoldásába. És különben is, látni szeretné Blankát, mert e pillanatban nem tudja maga elé képzelni. hát ez meg milyen elmezavar? sőt egyáltalában azt sem tudja bizonyosan, hogy szereti-e vagy nem. Tudniillik, most már kötelessége szeretni. Most már férj, az elmezavarból hivatás lesz tíz vagy húsz perc óta, nem csuda tehát hogy az ember ilyen új helyzetben nem képes eligazodni. Lénárt doktor gondolatai ősszekuszálódtak és úgy érezte, hogy ez a fordulat vagy korán, vagy későn jött, mindenesetre a legalkalmatlanahh időpontban s ő most legszívesebben viszszaszaladna a klinikára és megoperálná azt a szegény asszonyt, akinek méhrákja van. Menekülni szeretett volna, legalább lelkileg és hirtelen elhatározta, hogy tökéletesen passzív lesz Gáborral szemben és szó nélkül teljesíti, amit a férj, vagy amit Blanka, vagy amit a végzet, vagy az ördög, vagy az Isten ilyen esetekben követelni szokott. Csímgeüek. Belépett a bíró. Lénárt -doktor szó nélkül mutatott neki helyei a kanapén. A bíró elfojtott izgalommal, alig hallhatóan, szinte hörögve beszélt: — Úgy jövök hozzád, mint a legjobb barátomhoz. A dolgot rendezni kell. Kérlek dadogott esetlenül. De a bíró nem engedte szóhoz. — Bocsáss meg, elvesztettem az eszemet, úgy beszélek, mint egy részeg kocsis. Oh, Istenem, milyen ostoba az ember! Ki tehet róla? Ha meggondoljuk, senki sem hibás. Lénárt doktor feliélekzelt. Hálásan nézett az ellenfelére, majdnem megölelte. A bíró emberfeletti ember. Ember, aki szenvedni tud. Ez a legnagyobb emberi lény. Mi a forrása gyűlölködéseknek, botrányoknak, házassági drámáknak, szerelmi tragédiáknak? Az, hogy az emberek nem tudnak szenvedni. Az emberekben nincs büszkeség, méltóságérzet. Nekiesnek egymásnak, marcangolják egymást, dühöngnek, kiabálják sérelmeiket, erőszakoskodnak, könyörögnek, megalázkodnak, lealjasodnak, mindezt azért, mert nem tudnak némán'és emberhez méltóan szenvedni. Lénárt doktor magában leborult a bíró emberi nagysága előtt és megígérte neki, hogy méltó utódja lesz. Ne engem sajnálj, hanem azt a szerencsétlen asszonyt, hördült fel újra a bíró. Lénárt doktor ijedten nézett rá. Te vagy az áldozat, — nyögte ki zavartan. A bíró keserűen legyintett: Hadd el, mi férfiak vagyunk. Mi tudunk szenvedni. Mi megálljuk a helyünket a szerencsétlenségben is. Igazam van? Lénárt doktor kínosan feszengett. Zsebkendőjével a homlokát törölgette és lopva rá-rápillantott a vendégére. Mi ez? Ez az ember furcsákat beszél.- Én szenvedni fogok, de mégis megmaradok, talán még leszek is valaki s a gyermekeimet is tisztességgel i'eltudoin nevelni, ők is boldogok lehetnek még... Vegyük csak a dolgot úgy, ahogy van... most úgy érzem, hogy meg kell döglenem, de két vagy három hóngp inulva csak szomorú leszek ... Szomorú ember, de mégis ember, apa és bíró és férfiú és valaki, szegény Blanka pedig... A bíró itt zokogni kezdett. Nincs szörnyűbb valami, mint hogyha egy nagy darab ember, érett férfiú, büszke és erős úr, sírva fakad, eltorzul a? arca, folcsuklik és zokog, mint egy gyerek. Lénárt doklor maga is megrendült, de értetlenül és kínos zavarral bámult a bíróra. Ez a férfizokogás nemcsak megrázó, de sértő is volt, irtózatosan sértő, megalázó arra nézve, aki miatt Blankát ilyen mélységesen őszinte könnyekkel meg kell siratni. A bíró ezalatt összeszedte magát. Megtörölte szemét és higgadtan folytatta: Ne gondold, hogy eszeveszett barbár vagyok, vagy elvakult és önző hím, aki nem tudja megérteni, hogy rajta kívül más férfit is lehessen szeretni. Én megértem. Ha Blanka beleszeret valakibe és nem tud magán uralkodni, hát legyen. Semmiképpen sem akadályoztam volna a boldogságát, de te nem tudod, hogy Blanka milyen mélyre züllött. Lénárt doktor riadtan ütötte fel a fejét. Micsoda helyén nem való szavakat használ ez az ember. Blanka mélyre züllött... — Hogy érted ezt? A bíró fájdalmasan mosolygott. Tudod-e miért ment Blanka Abbáziába? Lénáid doktor megdöbbeni és feszülten figyelt. Miért ment Blanka Abbáziába? Félórával ezelőtt ezen a kérdésen ő is eltöprengett. Miért? — kérdezte bárgyú kíváncsisággal. Néhány pillanatig mind a ketten hallgattak. Ezalatt a bíró kétszer a zsebébe nyúlt, kivette a levelet, aztán megint visszatette. — Hallgass ide. Az van a levélben, hogy Blanka nem bírja tovább. Beleszeretett valakibe és könyörög a régi szeretőjének, bocsásson meg neki, ne vesse meg őt, ő nem tehet semmiről, megismert valakit, nem tehet róla, nem tud nélküle élni, az új ember elhívta magához Abbáziába... Lénárt doktor halálsápadt arccal ült és meredten bámult a levegőbe. Egyáltalában nem tudta maga elé rajzolni Blanka arcát, csak arra emlékezett, hogy valami durva, ocsmány érzékiség volt benne. A bíró unszolta: — Pajtás, drága jó öregem, nem látod, hogy mennyire szenvedek7 Egyetlen szavad sincs hozzám? Nem sajnálsz engem? Nem mondod meg mi a véleményed? Lénárt doktor lassan felemelkedett a székről és kezét nyújtotta a barátjának. A bíró kitörő örömmel ragadta meg: Köszönöm, hogy megértettél engem. Tehát ideggyógyintézet. Ugye te is ezt tanácsolod. Az adjunktus nagy kínnal néhány szót préselt ki a torkán: — Barátom, én nem értek az elmekórtanhoz, én sebész vagyok. A bíró nem is hallotta ezt. Lelkendezve ismételgette: — Köszönöm, tudtam, hogy te megértesz engem. Blanka is megnyugszik, hogy neked is ez a véleményed. — Mi? — kérdezte Lénárt elképedve. Hogy pillanatnyi elmezavar volt nála. Vágy szuggesztió. esetleg hipno zis. Blankánál szó sem lehet aljas szenvedélyről. Szuggesztió, hipnózis, vagy téboly. Pillanatnyi elmezavar. Ahogy le szoktad mondani. A te elméleted.
