Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-18 / 6. szám
1936. január 18. >KOMAROMI LAPOK« 9. oldal ASSZONYOKNAK. Mit hoz a tavaszi divat? .V nyolcvanas évek divatját, de mai szellemben, hála a jóízlésnek, darázsderék nélkül. Estére: lágyvonalú, nőies estélyiruhákat, princesse-szabásban. vagy többszörösen húzott, gazdagon ráncolt aljjal. Nagyon karcsú ruhák, ujjatlanok, vagy renaissance-ízű buggyos ujjal, Széles Medici-övvel. A fiatalság kecses, fodrokkal, csokrokkal, virágokkal díszített táncruíiái, mind a századvég divatját idézik. A tél divatjából csak a hosszú esárpok, keppszerű szárnyrészek élnek tovább. Az átmeneti szezon, lél és tavasz köze, — legkedveltebb ruhatípusa a fekete csipkeruha lesz, élénkszínű, világos garnitúrával. Délután kompiét fognak viselni ;impriminálL ruhát és fölötte egyszínű, bő palelot, amelynek bélése és gallérja a ruha anyagából készül. Útra, sporthoz: pl. aprókockás ruha és férfias szabású, egyszínű kabát. Autókirándulásokra: szürke-zöld sollis alj. rövid, négy gombbal gombolt, négyszögletesen kivágott, egyszínű kabátka övvel és a fölébe a szoknya anyagából, a ruha hosszában készült, hátul pánttal összefogott nagykabát. Az ucca tavaszi képét, mint minden évben, is a kosztüm fogja uralni. A kabát meglehetősen rövid, részekben dolgozott, vagy laza szabású. Az örökszép férfias fazon mellett, félmagas állógallérral zárt, magasan gombolt kabátokat is készítenek. Az elmaradhatatlan, színes selyemsál a kalap, keztyű, relikül, cipő és öv színével egyezik. A legtöbb dámának több ilyen garnitúrája van, amellyel változatossá teszi megjelenését. A sima és kockás összeállítás melletL divatos lesz a világos kabát is sötét aljhoz. A blúz is világos és magasan gombolt. Kedvelt motívum a berakás: berakott szoknyákat, blúzokat, ojjakat, betoldott berakásokat látunk. Könnyű selymeket, nyári szöveteket legyezőberakásokkal gazdagítanak. A délutáni ruhákat bájos vonalak és gondosan válogatott díszítés mellett főleg egyszerűség jellemzi. A felsőrész kissé blúzos. Dísze: ellentétes színű csokor, csokrocskák, szalagzsinórok, bojttal, vagy pomponnak Előnyös keretezése a nyaknak a lágy vonalakban drapírozott pierrot-gallér, színes paszszé, mosógarnitúra, szövetvirágok, mattgyöngy-hímzés. Az öv csatijával egyező különleges dísztűk, nagy íapos gyűrűk, iker- és díszgombok minden változatával találkozunk. Nagyon karcsú hölgyeknek jól áll a sűrűn behúzott derék, hasonló buggyos ujjal. Az impriméket új szezon mintákban készítik. Apró alakokkal, állatokkal, behímzett anyagokat látunk. De a főzelékfélék sokasága is díszíti a selymeket. így például igen kedvelt motívum: piros paradicsom zöld levelekkel, vagy eper, szeder, alma motívumok. A délelőtti ruha rövid. A derék gyakran jumperszabású, kétszeres ruha benyomását adja, néha elől és hátul csinos csípőfodorral, vagy annak utánzásával. Átmenetre a kabátruhát kedvelik a mai, karcsú, kisportolt fiatal hölgyek. Egyszerű és elegáns sötét gyapjúból, keresztezett előrészszel, vágj' egysoros gombolással, férfias fazonnal. A szabad mozgás biztosítására: két-három berakás, kétoldalt az aljban. A szmoking az éjféli és délutáni tailleur éppen mostani elterjedtsége folytán eltűnik a tavasz divatképéből. A jerseyle, a kötött és horgolt ruhák népszerűsége viszont csak növekszik. A sziluett karcsú és keskeny. A hangsúly az ujjon van, amely hosszú és szűk, hol meg könyök, vagy szélesítő sonkaujj, vagy a raglánszerű cokim! készült, a vállakat előnyösen csukló fölött húgyos. A szerény kivágást félmagas állógallér váltja fel, vagy felálló, húzott, máskor ráncolt riiss keretezi. Előbbi igen fiatalos, előnyös. Kabáton is viselik. Tűzések, szegőzések, berakások másszínű szegélyek, csinos zsinórdíszítések, zsinórövek és bojtok, nagyon széles bőr- és fantásia-övek, ötletes újszerű klipszek, gombok teszik változatossá az eljövendő koratavaszi divatot. Leander (Nerium Oleander) Vadon Déleurópába fordul elő. Ezt a szép. virágos bicskát külországokban mindjobban kezdik kul ti válni. Kertészetek foglalkoznak nemesítésével. illatos fajták kitenyésztésével. Nálunk a múlt században, a bidermeiner kornak jellemző növénye volt. Az öreg nénikék még ma is szívesen tartogatnak kertjükben egy-egy halványsárga oleandert, simogatva hűvös leveleit, miközben a régmúlt boldog békevilágra és ifjúságukra emlékeznek. Az oleander tenyésztése igénytelen volta miatt igen egyszerű. Az idei hajtásokat, ha azok már kellőkép megerősödtek, 20—30 cm. hosszúságban levágjuk és egy üvegben meggyökereztetjük. Hogy az üvegben a víz meg ne romoljon, apró íaszéndarabokat teszünk bele. A gyökeresedés — mit lehetőleg zárt helyiségben végzünk 14 20 nap alatt bekövetkezik. Azután a gyökeres növényeket 6--8 cm. álméretű cserepekbe, a következő földkeverékbe ültetjük: I.1/2 rész gyepfőid, I1/2 rész agyag, 1 rész folyami homok, 2 rész melegágyi föld. A beültetés után a növényeket begyökeresedésig, félárnyékos helyen tartjuk, majd napos, széltől védett helyre tesszük. További kezelésük a szabadban egész a fagyok beálltáig öntözésből, 8 10 naponként műtrágyázásból áll. A hideg idő beálltakor fagymentes, világos helyen teleltetjük. (soUterraine) Melegebb, párában gazdag helyiség (konyha) nem alkalmas, mert ilyen helyen a növénynek nincs módja a pihenésre. Az idősebb növényekkel is ilyen módon bánunk el, át telel tetősük után, amennyiben az edény, amiben van, kicsinek bizonyul, a fentebb ismertetett földkeverékbe átültetjük, általánosságban 3 1 évenként. Az igen öreg példányokat megújítással egyharmad ágrészek visszavágásával) ösztökéljük bővebb virágzásra, mit szintén tavasszal végzünk. Legnagyobb ellensége a pajzstetű, mi ellen a levelek lemosásával védekezünk. Amennyiben nagyobb példányról volna szó, úgy olt rovarporral való behintés, befúvás állal segítünk. Tenyésztésre alkalmas, kipróbált szép fajták, a telt rózsaszín, piros, fehér és sárga változatok. Mese a fenyőerdőről. Nagy sötétség borult a fenyőerdőre. A fenyőfák mégsem aludtak, pedig máskor ilyen időtájt már azt sem tudták, hogy a világon vannak. Az egyik fenyőfa megszólalt: — Nem látsza valami fényességei? — kérdezte a szomszédjától. - Máskor ilyenkor már régen itt volt az angyal, úgy tündökölt, hogy a szemünk csak úgy káprázolt bele és feldíszített minket arannyal, ezüsttel, még fátyol! is adott ránk, olyanok voltunk, mint a mesebeli menyasszonyok. Aztán szállt velünk hegyen-völgyön, míg csak a gyermekszobába nem ért velünk. — Bizony! — sóhajtott a másik fenyőfa. - Pedig már háromszázhatvanat aludtunk, még sincs híre-hamva se az égi angyalnak. - És szomorúan csóválta a koronáját. Az égen egy kis felhő úszott. Ezen utazott a föld felé a karácsonyi angyal. Nagyon szomorú volt, mert éppen arra gondolt, hogy sohasem kap annyi aranyat, esüstöt, ami elég lenne arra, hogy minden gyerek számára feldíszíthessen egy karácsonyfát. Mindig sok kisgyerek marad a földön karácsonyfa nélkül. Mikor erre gondolt, úgy megfájdult a szíve, hogy aléltan esett a felhőre s ki tudja, mikor tért magához s meddig kóborolt az égen az így gazdátlanná váll kis felhőhajó? így történt, hogy a fenyőerdő hiába várta az angyalt, az csak nem érkezett meg. — Testvérkém — szólott az előbb l>eszélő fenyőfa —, úgy látszik, mi már hiába várunk, nemsokára éjfél lesz s a szegény kislányok, kisfiúk karácsonyfa nélkül maradnak. É11 azt mondom, szedjük-vegyük sátorfánkat, induljunk el magunk a falvakba, városokba. Az égi angyal, úgy látszik, elfeledkezett arról, hogy karácsony van, vagy valami baj érhette. Ki tudja, mi történik odafenn az égen, talán elütötte a Göncölszekér? Az egész fenyőerdő csupa izgalom volt. Mindnyájuknak tetszett a terv, kis fenyőknek, nagy fenyőknek egyaránt. — Induljonk — szólt az első fenyőfa. Az egész erdő megmozdult. Kis fák, nagy fák úgy masírozlak, mint a katonák. Mentek hegyen át. völgyön át. Nemsokára nagy világosságot pillantottak meg. — A város! kiáltották a fenyők. — Akik legelőbb odaérnek, azok álljanak be a kapualjakba! mondta a legöregebb fenyőfa. Jaj! — sopándokoll egy másik - . hát ilyen csupaszon állítsunk be az emberekhez? — ijíost jutott eszükbe, hogy bizony dísz nélkül nem lehetnek igazi karácsonyfák. Ezen úgy elszomorodtak, hogy majdnem sírva fakadtak, de ebben a pillanatban felkiáltott egy kis fenyő. Nini! Hó!! —És valóban, pici hócsillagok szálltak alá az égből, egyre több és több, míg úgy belepték a fákat, mintha menyasszonyi ruhába öltöztek volna. — De szép fehér vagy! — szólott a kis fenyő a szomszédjához. — De gyönyörűen csillogsz! — mondta az is boldogan. így közeledtek a város felé, mint egy nagy, fehér felhő. A nagy fenyőfák erősebbek, gyorsabbak voltak, hamar elérték a várost. Mi tagadás, örültek, mikor megérkeztek. Nem kis utat tettek megs bizony, jólesett megpihenni. A kisebb fenyők tovább folytatták útjukat. Már két órája is mendegéltek, de városnak falunak híre se volt. — Messze vagyunk még? — kérdezte egy kis fenyőfa. De bizony, senki se tudott válaszolni erre, hiszen egyikük se volt még túl az erdőn. A hő már megfagyott rajtuk s némelyiküknek elkopott a töve s már az alsó gallyaik töredeztek a sok járástól. — Jaj! nem tudok tovább menni _ kiáltott fel egyikük. De az előlmenők ekkor halvány világosságot látlak. — Mindjárt újabb városba érünk! — hangzott a menet elejéről. — Ó, hagyjatok itt engem — sóhajtottak jobbról is, balról is, azok, akiknek letöredeztek a gallyai! — Ti csak siessetek, nehogy elkéssetek. Hadd legyen minél több kis gyereknek karácsonyfája. A többi fenyő sírva búcsúzott el önfeláldozó testvérkéjtől, hogy örömet szerezzenek az embereknek. De az ő nagy szeretetük sem volt képes megvalósítani azt, amiért az égi angyal is olyan nagy szomorúságba esett: hogy minden kis gyereknek legyen karácsonyfája. Mert mire a második városba értek, a fehér fenyőfák több mint 1'ele elhullott a nagy fáradtságtól s csak minden harmadik házba jutott egy-egy zuzinarás, elkopott karácsonyfa. Hogy került a fürj a vetésbe? Mikor az Isten a világ teremtését befejezte, a madarak tarka sokasága egy nagy völgykatlanba gyűlt össze és azon tanakodtak, mostmár ki merre vegye az útját? Leghamarabb a sasok találták meg a megoldást, Kiváltak a tömegből és merész lendülettel felszálltak a völgyet ölelő sziklák tetejére. Kipróbálták erős szárnyaikat, felrepüllek beláthatatlan magasságba, majd ismét lebuktak, hatalmas ívben hasítva a levegőt. A völgyben maradi madarak szent áhítattal nézték a hatalmasok gyönyörű produkcióit és egyik sem merte követni őket. De mégis... a kis fürj egyszerre csak kivált a tömegből, utat tört magának és vad elszántsággal elkezdett kapaszkodni erőtlen röpködéssel a magasság felé. Társai meglepődve néztek utána, majd hahotázva csapkodták szárnyaikat és utána kiáltották: — Mit akarsz te erőtlen fióka? Kikkel akarsz te versenyezni? Mi célja ennek a nagy erőlködésnek? A kis fürj már fele úton volt, meghallotta a kiabálásokat és visszafordult: Hát nem látjátok, milyen gyönyörű minden odafent? Nézzétek, a nap pirosra csókolja a sziklakat! A felhőkkel táncolnak a sasok. Mig mi idelenn erőtlenül állunk! És törtetett tovább előre... A lábai kivéreződtek, a tüske meglépte tollazatát, az egyik szárnya törten csüngött alá, mire elérte a sziklacsúcsokat. De egyszer mégis fent volt... A sasok észrevették, körülkeringték, megbóbázták, aztán elrepültek, meszsze ... magasabb hegyek felé. A fürj szárnyszegetten ottmaradt. Megvárta, míg a nap utolsó, földet csókoló meleg sugara lebukott a hegyek mögé, aztán megindult és nagynehezen visszabotorkált társaihoz. A madarak gúnyos hahotával fogadták. De ő most már nem törődött velük... Keresztülvágott a völgyön, eivánszorgotl egy tisztásig s megbújt a legelső búzatáblában. Azóta is ott él... Csak estenként, ha clcsendesedik minden, akkor bújnak elő a fürjek. Összebújnak a szántás szélén és elmesélik az öregek a fiataloknak, hogy egyszer... régen... egy fürj is fent járt a magasban, a sasok között. Mackó a sarokban. Jaj de nagy ez a medve, Méri nincs neki jókedve? Dörmög, morog, veszekszik. Majd még meg is betegszik. Beteg lesz, mert nem eszik, ' Nem alszik és nem fekszik, Étien, szomjan harminc éve Sarokban ül s a sötétbe' Be nem hunyja a szeméi, Haragosan néz feléd. És a talpa? Tűzpiros, Hozzányúlni is tilos. Talán sebes, talán véres, Azért komor, azért kényes. Margit mama kapta régen Ezt a mackót csodaszépen, Idővel kilyukadt talpa, Pirossal megstoppolgatta. Játékszolm kis sarkából Lassan a vitrinbe lábolt, S most is úgy becézi, óvja, Mintha most is, azóta is, Kicsi lányka, gyerek volna.
