Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-27 / 52. szám

2 oidai.

1936. június 27’.

hogy ő maga megsérti a törvényt. A pénzügyi kormányzat maga nemcsak hogy nem törődik egyes törvényes intézkedésekkel, hanem azokat ő maga megsérti, mint az a büntető és adókivető eljárásban van meg. Ez kifejezésre jut a pénzügyi kormányzatnak a legfelső közigazgatási bírósághoz való viszonyában is. A pénzügyi kormányzat abból a téves feltevésből indul ki, hogy rendes, becsületes adófizető egyáltalában nincs. Pedig van, ha azt a pénzügyi kormányzat nem is hiszi. A túladóztatás nemcsak gazdasági és pénzügyi kérdés, hanem nehéz lélektani kérdés is. Az igazságtalan túladóztatás — jelentette ki dr. Meissner — megrendíti a jogrendbe vetett hitet és bizalmat. Az adófizetőknek a pénzügyi hivataloktól való rettegése már ott tart, hogy az adófizető egyszerűen nem meri rendesen fizetni az adóját, mert attól tart, hogy felelősségre vonják, honnan szerezte a pénzt. Végül felkérte a pénzügyi kormányzatot, hogy legyen szives a törvényt tudomásul venni és ne tekintse azt »csakazértis« intézkedésnek, hanem vegye tudomásul, hogy bennünket magasabb állami érdekek vezettek, amikor igazságosabb törvényre törekedtünk. A szónokot a kormánytöbbség s az ellenzék is megtapsolta.

A törvényhozás nyári szünete.

A parlamenti munka a vége felé közeledik és a nyári szünet előtt a képviselőház a következő ügyeket intézte el: az adónovellát, a bányatársládák szanálását és a sajtónovellát, szombaton pedig nyári szabadságra távoznak a képviselők. A vasúti törvény javaslata őszre maradt. Ugyancsak az őszre marad a szerkesztői törvény is.

A szenátus kedden tartott ülésén mindkét olvasásban elfogadta a negyedik korosztálybeli öreg nyugdíjasok egyenjogúsításáról szóló javaslatot. A szenátus utolsó ülése június

Címzett ismeretlen.

Irta: Nyiry Tibor.

Négy napja, mióta nyaralási szabadságáról hazaérkezett, mindig így ült. Kézfeje lecsüngött a fotel karfájáról, mintha többé semmiért nem akarna nyúlni, a feje lazán, kicsit csigolyatörten előrehajolt, a szeme pedig, talán a valóság elől, fázósan a pillája mögé bujt. A feleségéhez úgy beszél, akár egy idegen hölgyhöz és a két fiát olykor, látszólag minden ok nélkül magához rántotta és összecsókolta. A gyerekek nem értették ezt és idegenkedve húzódtak tőle. Néha ráébredt, hogy a felesége csak tapintatból nem adja tudtára, hogy nyugtalanítja viselkedése, de két-három mondat után már ilyesmiket kérdezett:

— Eszedbe juttatta már egy hajód mögött maradó híd, hogy az a perc, amelyben átúsztál alatta, ugyanúgy marad el örökre?

Az asszony erre azt felelte:

— Egyik pillanatból a másikba életnek kellene átfolynia és akkor nem vennénk észre, hogy múlnak.

A férfi bólintott:

— Persze, életnek kéne...

Tegnap délután hirtelen megfogta

felesége karját:

— Ugy-e, szép név: Beáta? — megriadt, mintha álmában szólta volna él magát és hozzátette: — egy olasz történetben olvastam. Beáta, — ismételte és az ajka úgy mozgott, mintha szelíden simogatná a szót.

— Nagyon szép név, — felelte az asszony és uralkodnia kellett magán, hogy közömbös maradjon a hangja.

— Tudod, — fűzte tovább a férfi — Beáta azt jelenti: boldog.

Szerencsére sivalkodni kezdett Peti, hogy Istvánka megint bántja és az asszony kifuthatott hozzájuk.

Ma délutánra aztán betelt az asszony

»KOMÁROMI

30-án, kedden lesz, amelyen az egyenesadó javaslatot és a bányatársládák szanálására vonatkozó javaslatot fogja elintézni. Ezzel azután a szenátus is megkezdi szabadságát.

A katolikusok elítélik Svetlik kanonoknak bolsevizimisdicséretét.

E cim alatt írja a Nár. Listy: »Feljegyeztük már Svetlik kanonok cseh néppárti képviselő dicshimnuszát a bolseviki Oroszországról, melyet a külügyi bizottságban adott elő s nyomban megjegyeztük, hogy a néppárti Lidové Listy másként gondolkodik Olaszországról és a bolsevikiekről is, mint a kanonok úr. Svetlik kanonok említett megnyilatkozását újabban a német keresztényszocialista Deutsche Presse is elítéli s azt »Szovjetoroszország csalfa dicséretének« nevezi és azt mondja, hogy Svetlik kanonok nem a Vatikán embere, de a külügyminiszteré sem és különösen azt veti a szemére, hogy Olaszországot ugyan elítélte, de elfelejtette, hogy a bolsevizmus ma azonos Szovjetorosz országgal és hogy a bolsevizmus ugyanoly távol esik a demokráciától, mint a fasizmus. A Vatikán intő hangja az utóbbi időben óvta a nemzeteket, hogy a szovjetnek túlságosan ne adjanak hitelt. És akik Spanyol- és Franciaországból nem hallják az intő szavakat, azok közé tartozik éppen Svetlik kanonok úr is. Tiltakoznunk kell azon vélemény ellen, mintha Svetlik kanonok úr nézete fedné a köztársaságbeli katolikusok nézetét, mert az a kanonok úrnak tisztára magánvéleménye.«

Elkerülhetetlen a szociáldemokraták és kommunisták egységes pártjának megalakulása.

A nagyszombati kommunista párt vasárnap Nagyszombatban tartott népgyűlésén dementis dr. nemzetgy. képviselő beszámolót tartott, melyben többek között kijelentette, hogy bármennyire is ellenzi a szociáldemokrata párt a kommunistákkal való egysépohara. Eddig is hálából tűrt, mert boldog volt mostanáig. Uzsonnatájban az ebédlőbe ment és leült az urával szemben.

— Még nem is beszélgettünk, — kezdte.

— Parancsolj velem, kedves — és a férfi arcán látszott, hogy most sincs egészen jelen.

— Mióta hazajöttél, nem a nevemet mondod, hanem következetesen kedvesnek szólítasz.

— Képzelődöl, kedves. ,

Az asszony beharapta az ajkát.

— Bocsánat... bocsánat... Margit, majd halkan tagolva, mintha a név zenéjét keresné: — Margit... Mar-gitka...

— Margaréta... így is lehetne mondani. De beszéljünk őszintén. Mi történt veled, míg odavoltál?

A férfi arca riadttá vált: csak ezt, csak erről ne!

Az asszony azonban megpróbált erős maradni:

— István, tizenkét éve egy az életünk, de mintha most elágazott volna, mintha sziget ékelődnék közénk.

— Hidd el, nem történt semmi! Én mondom! Igazán semmi! Különben is miből gondolod, hogy történt valami?

Az asszony egy pillanatig nézte kétségbeesett izgalommal beszélő urát, azután megadta magát a részvétének:

— Én azt is tudom, mi bajod, — mondta olyan biztatóan, ahogy a jóságos bíró a felmentő ítéletnek már az elejét is olvassa.

A férfi érzékei azonban megvakultak. Még zavartabban nézett a nőre.

— István, hol a fiúk fényképe?

— Fénykép? A fiúk fényképe?!

Az asszony nem akarta, hogy tovább

kínlódjék. A szavába vágott:

— Ugy^e, hogy tudom, mi bánt?'.

A férfi megsemmisült:

— Elveszítettem volna? Egy apának mégsem szabad elveszítenie a fiai

LAPOK«

ges párt megalakítását, az egyesülés mégis elkerülhetetlen. Clementis szerint úgy, ahogy erre Spanyolországban és Franciaországban is sor került, sor fog kerülni itt is. A népgyűlésen egyetlen szociáldemokrata sem volt jelen, így Clementis bejelentésére senki sem válaszolt.

Hogyan akarják a velésfclületek lecsökkentését keresztülvinni?

A Nár. Noviny c. lap írja egyik számában: »A gabonamonopólium nehézségei megszüntetésének egyik eszközéül azt akarják felhasználni, hogy a gazdákkal szemben erélyesebben akarnak fellépni a vetésfelületek leszállítása érdekében. Az eddigi intézkedések ez irányban nem voltak elégségesek, egyrészt későn jöttek, másrészt nem mondtak ki büntetést azokra, akik a vetésfelületet nem csökkentik. Ezért most a következő lesz az eljárás: A földművelésügyi minisztérium u. n. geonomiai táblázatokat ad ki, amelyekből kitűnik, hogy mely községben milyen terjedelemben lehet az egyes gabonafajtákat vetni. Ez alkalommal apellálnunk kell Szlovenszkó képviselőire, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni s helytelen utakra vezettetni. Tudjuk, hogy az utóbbi években például a Morván túli országokban nagyon növelték a

arcképét.

Az asszony hallgatott.

A férfi idegesen megsímította haját, azután ügyetlenül tovább alakoskodott.

— Most jut 'eszembe! Persze! Az utolsó este már nagyon vágyódtam utánuk, kivettem a tárcámból a képet és az ágyamban sokáig néztem. Biztosan a penzióban felejtettem. írni kéne, hogy küldjék utánam. Ugy-e, írnom kellene?

Kérdőn, hangot kérőn nézett a feleségére, de annak az arcbőre sem mozdult. Szerette volna megkérdezni, miért nem felel, de félt, hogy még gyanusabbá teszi magát. Megpróbált hallgatni, ám a csönd a titkot költögette benne és beszélnie kellett.

— Szép nyár volt, — mondta — soha nem láttam annyi emléknek valót, mint ezen a szabadságomon. — Eszébe jutott, hogy tegnap megkérdezte a feleségét, szépbe ez a név: Beáta és most gyorsan helyre akarta hozni ezt a hibát is: — Hazafelé a kezembe akadt egy olasz magazin. Szórakozottan olvasni kezdtem az egyik történetet. Mondhatom, ilyen szépet régen olvastam. Egy Beáta nevű leányról szól. Meghozatom neked ezt a magazint. — Várakozón nézett az asszonyra.

— Tudod, hogy nem értek olaszul, — mondta a felesége és olyan volt a hangja, meg az arca is, mint a mozivászon, amire mindent rá lehet vetíteni.

— Igaz is...

A nő arcán átrezzenő kis keserűség lelő! a férfi futni igyekezett:

— Majd lefordítom, igazán nagyon szép. Én szégyelem, de megvallom, lellem mélyéig meghatott az a történet.

— Meséld el, ha annyira tetszett, — szólt az asszony.

A férfi nem mert kitérni a kérés elől.

— Jó, — mondta megadón és az ablakhoz ment és kinézett valahová a

gabonatermelés területét. Ha a kiszámítás alapjául a mai állapotot akarnák venni s ennek alapján számítanák ki a vetésfelületet, Szlovenszkó nagyon rosszul járna. Arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy a 4—5 év előtti állapotot vegyék figyelembe, amikor még nem kezdték meg a történelmi országokban a gabonatermelés spekulativ növelését. Ezenkívül igyekeznek majd a statisztikai táblázatokkal való játékkal bizonyítani, hogy egyes gabonanemek a Morván túl jobb minőségűek, mint a szlovenszkói elismert fajták. A különféle gabonadíjazással összekötött kiállításokon megtörtént, hogy a morvaországi termés sokkal jobb osztályzatot kapott, mint a szlovenszkói. Akkor csodálkoztunk ezen, ma határozott célzatosságot kell látnunk benne. E táblázatok megállapítják tehát, hogy az egyes községekben mennyit lehet bevetni egyes gabonafajtákkal. Hogy ezt a vetésfelületet nem lépték-e túl, arról a gabonatársaság ellenőrei utján fog gondoskodni, akik a vetésfelületet 1937. május elsején állapítják meg. Aki termelő a megadott területet túllépte, az a gabonájáért 20 százalékkal kevesebbet fog kapni. Ezen kívül bűnvádi eljárást indítanak ellene.«

háztető fölé.

Hallgattak, ösztönösen arra vártak, hogy álom homályává sűrűsödjék a csend és messziről érkezőnek tűnhessék a férfi hangja. Mikor már a pillájuk is félig a szemükre vonódott, akkor hangzottak fel az első szavak:

— A leányt Beátának hívták. A férfivel ott ismerkedett meg a folyami hajón. Nem is tudom már, miről beszélgettek, de ... de nem is a szavukkal, hanem a hangjukkal szóltak egymáshoz. Ez a hajó a világegyetem egy új bolygójává lett a lábuk alatt és ők úgy érezték, hogy újraszülettek és most egymásnak születtek. Úgy élték ezt az utat, mintha az egész élet lenne. Nem törődtek a kikötőkkel, amelyek azt jelezték, hogy közelednek a végállomáshoz, ennek az életnek a végállomásához. Egyszer egy híd alatt úsztak el. Beáta a fedélzet korlátjához futott és kinyújtotta a híd után a karját. A hajó tovább úszott és Beáta hiába nyújtotta ki a karját, hiába hajolt át a korláton is, a híd egyre távolodott tőle. Mikor már majd eltakarták a hullámok a hidat, Beáta szinte halálfélelemmel kérdezte: »Nem látod, hogy az a perc is, amelyben a híd alatt úsztunk át, az is az életünk egy darabja? A mi kettőnk közös életének egy örökre elmúlt darabja?« Ekkor csókolták meg egymást először Azután senkivel nem törődtek, kézenfogva jártak a fedélzeten. Úgy tettek, mintha nem tudnák, hogy most mennyei siralomházban vannak: a jövőről beszéltek. Arról, hogy Beátának szép, erős gyermekei lesznek, akiknek idegen férfi lesz az apjuk. A végállomásnál emléket cseréltek volna, de egyiknek sem volt semmije, amivel egy kicsit önmagát is adhatja. A történet avval végződik: Beáta a szerencsésebb, mert még sokáig gondolhat nyugodtan az útra, hiszen nincs senkije. A férfire azonban pokol vár, mert

Megjelent a határzár megállapítására vonatkozó végrehajtási rendelet.

Szlovenszkó 79 járásából 48 járás esik a határsávba. — 52 csehszlovák, 50 német, 14 magyar és 14 ruszin járás alkotja a határsávot

Június 23-án megjelent a törvények és rendeletek tárában az államvédelmi törvényhez tartozó 155. és 156. sz. végrehajtási rendelet. A 155. számú végrehajtási rendelet a határsávra és az államvédelmi szempontból fontos kerületek és helységek megerősítésére vonatkozik.

A rendelet első paragrafusa a határsávba tartozó politikai járásokat

sorolja fel. Eszerint Szlovenszkón a következő járások esnek a határsávba: a csacai, kisucaujhelyi, námesztói, trsztenai, alsókubini, liptószentmiklósi, poprádi, késmárki, szepesófalusi, ólublói, kisszebeni, bártfai, sztropkói, mezőlaborci, szinnai, királyhelmeci, nagykaposi, nagymihályi, tőketerebesi, kassavárosi, kassavidéki, szepsi, gölnici, rozsnyói, nagyrőoei, tornai-