Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-27 / 52. szám

2 oidai. 1936. június 27’. hogy ő maga megsérti a törvényt. A pénzügyi kormányzat maga nemcsak hogy nem törődik egyes törvényes in­tézkedésekkel, hanem azokat ő maga megsérti, mint az a büntető és adó­kivető eljárásban van meg. Ez kifeje­zésre jut a pénzügyi kormányzatnak a legfelső közigazgatási bírósághoz való viszonyában is. A pénzügyi kor­mányzat abból a téves feltevésből indul ki, hogy rendes, becsületes adófizető egyáltalában nincs. Pedig van, ha azt a pénzügyi kormányzat nem is hiszi. A túladóztatás nemcsak gazdasági és pénzügyi kérdés, hanem nehéz lélektani kérdés is. Az igazság­talan túladóztatás — jelentette ki dr. Meissner — megrendíti a jogrendbe vetett hitet és bizalmat. Az adófize­tőknek a pénzügyi hivataloktól való rettegése már ott tart, hogy az adó­fizető egyszerűen nem meri rendesen fizetni az adóját, mert attól tart, hogy felelősségre vonják, honnan szerezte a pénzt. Végül felkérte a pénzügyi kormányzatot, hogy legyen szives a törvényt tudomásul venni és ne te­kintse azt »csakazértis« intézkedés­nek, hanem vegye tudomásul, hogy bennünket magasabb állami érdekek vezettek, amikor igazságosabb tör­vényre törekedtünk. A szónokot a kormánytöbbség s az ellenzék is meg­tapsolta. A törvényhozás nyári szünete. A parlamenti munka a vége felé közeledik és a nyári szünet előtt a képviselőház a következő ügyeket in­tézte el: az adónovellát, a bányatárs­­ládák szanálását és a sajtónovellát, szombaton pedig nyári szabadságra távoznak a képviselők. A vasúti tör­vény javaslata őszre maradt. Ugyan­csak az őszre marad a szerkesztői törvény is. A szenátus kedden tartott ülésén mindkét olvasásban elfogadta a ne­gyedik korosztálybeli öreg nyugdíja­sok egyenjogúsításáról szóló javasla­tot. A szenátus utolsó ülése június Címzett ismeretlen. Irta: Nyiry Tibor. Négy napja, mióta nyaralási sza­badságáról hazaérkezett, mindig így ült. Kézfeje lecsüngött a fotel kar­fájáról, mintha többé semmiért nem akarna nyúlni, a feje lazán, kicsit csi­golyatörten előrehajolt, a szeme pedig, talán a valóság elől, fázósan a pillá­ja mögé bujt. A feleségéhez úgy be­szél, akár egy idegen hölgyhöz és a két fiát olykor, látszólag minden ok nélkül magához rántotta és összecsó­kolta. A gyerekek nem értették ezt és idegenkedve húzódtak tőle. Néha rá­ébredt, hogy a felesége csak tapin­tatból nem adja tudtára, hogy nyug­talanítja viselkedése, de két-három mondat után már ilyesmiket kérde­zett: — Eszedbe juttatta már egy hajód mögött maradó híd, hogy az a perc, amelyben átúsztál alatta, ugyanúgy marad el örökre? Az asszony erre azt felelte: — Egyik pillanatból a másikba élet­nek kellene átfolynia és akkor nem vennénk észre, hogy múlnak. A férfi bólintott: — Persze, életnek kéne... Tegnap délután hirtelen megfogta felesége karját: — Ugy-e, szép név: Beáta? — meg­riadt, mintha álmában szólta volna él magát és hozzátette: — egy olasz tör­ténetben olvastam. Beáta, — ismétel­te és az ajka úgy mozgott, mintha sze­líden simogatná a szót. — Nagyon szép név, — felelte az asszony és uralkodnia kellett magán, hogy közömbös maradjon a hangja. — Tudod, — fűzte tovább a férfi — Beáta azt jelenti: boldog. Szerencsére sivalkodni kezdett Peti, hogy Istvánka megint bántja és az asszony kifuthatott hozzájuk. Ma délutánra aztán betelt az asszony »KOMÁROMI 30-án, kedden lesz, amelyen az egye­nesadó javaslatot és a bányatárslá­­dák szanálására vonatkozó javaslatot fogja elintézni. Ezzel azután a szená­tus is megkezdi szabadságát. A katolikusok elítélik Svetlik kanonoknak bolsevizimisdicséretét. E cim alatt írja a Nár. Listy: »Fel­jegyeztük már Svetlik kanonok cseh néppárti képviselő dicshimnuszát a bolseviki Oroszországról, melyet a külügyi bizottságban adott elő s nyom­ban megjegyeztük, hogy a néppárti Lidové Listy másként gondolkodik Olaszországról és a bolsevikiekről is, mint a kanonok úr. Svetlik kanonok említett megnyilatkozását újabban a német keresztényszocialista Deutsche Presse is elítéli s azt »Szovjetorosz­­ország csalfa dicséretének« nevezi és azt mondja, hogy Svetlik kanonok nem a Vatikán embere, de a kül­ügyminiszteré sem és különösen azt veti a szemére, hogy Olaszországot ugyan elítélte, de elfelejtette, hogy a bolsevizmus ma azonos Szovjet­orosz országgal és hogy a bolseviz­mus ugyanoly távol esik a demokrá­ciától, mint a fasizmus. A Vatikán intő hangja az utóbbi időben óvta a nemzeteket, hogy a szovjetnek túlsá­gosan ne adjanak hitelt. És akik Spa­nyol- és Franciaországból nem hall­ják az intő szavakat, azok közé tar­tozik éppen Svetlik kanonok úr is. Tiltakoznunk kell azon vélemény el­len, mintha Svetlik kanonok úr né­zete fedné a köztársaságbeli katoliku­sok nézetét, mert az a kanonok úr­nak tisztára magánvéleménye.« Elkerülhetetlen a szociáldemokraták és kommunisták egységes pártjának megalakulása. A nagyszombati kommunista párt vasárnap Nagyszombatban tartott népgyűlésén dementis dr. nemzetgy. képviselő beszámolót tartott, melyben többek között kijelentette, hogy bár­mennyire is ellenzi a szociáldemokra­ta párt a kommunistákkal való egysé­pohara. Eddig is hálából tűrt, mert boldog volt mostanáig. Uzsonnatájban az ebédlőbe ment és leült az urával szemben. — Még nem is beszélgettünk, — kezdte. — Parancsolj velem, kedves — és a férfi arcán látszott, hogy most sincs egészen jelen. — Mióta hazajöttél, nem a nevemet mondod, hanem következetesen ked­vesnek szólítasz. — Képzelődöl, kedves. , Az asszony beharapta az ajkát. — Bocsánat... bocsánat... Margit, majd halkan tagolva, mintha a név zenéjét keresné: — Margit... Mar-git­­ka... — Margaréta... így is lehetne mon­dani. De beszéljünk őszintén. Mi tör­tént veled, míg odavoltál? A férfi arca riadttá vált: csak ezt, csak erről ne! Az asszony azonban megpróbált erős maradni: — István, tizenkét éve egy az éle­tünk, de mintha most elágazott vol­na, mintha sziget ékelődnék közénk. — Hidd el, nem történt semmi! Én mondom! Igazán semmi! Különben is miből gondolod, hogy történt valami? Az asszony egy pillanatig nézte két­ségbeesett izgalommal beszélő urát, azután megadta magát a részvétének: — Én azt is tudom, mi bajod, — mondta olyan biztatóan, ahogy a jó­ságos bíró a felmentő ítéletnek már az elejét is olvassa. A férfi érzékei azonban megvakul­tak. Még zavartabban nézett a nőre. — István, hol a fiúk fényképe? — Fénykép? A fiúk fényképe?! Az asszony nem akarta, hogy tovább kínlódjék. A szavába vágott: — Ugy^e, hogy tudom, mi bánt?'. A férfi megsemmisült: — Elveszítettem volna? Egy apá­nak mégsem szabad elveszítenie a fiai LAPOK« ges párt megalakítását, az egyesülés mégis elkerülhetetlen. Clementis sze­rint úgy, ahogy erre Spanyolország­ban és Franciaországban is sor ke­rült, sor fog kerülni itt is. A népgyű­lésen egyetlen szociáldemokrata sem volt jelen, így Clementis bejelentésé­re senki sem válaszolt. Hogyan akarják a velésfclületek lecsökkentését keresztülvinni? A Nár. Noviny c. lap írja egyik szá­mában: »A gabonamonopólium ne­hézségei megszüntetésének egyik esz­közéül azt akarják felhasználni, hogy a gazdákkal szemben erélyesebben akarnak fellépni a vetésfelületek le­szállítása érdekében. Az eddigi intéz­kedések ez irányban nem voltak elég­ségesek, egyrészt későn jöttek, más­részt nem mondtak ki büntetést azokra, akik a vetésfelületet nem csökkentik. Ezért most a következő lesz az eljárás: A földművelésügyi mi­nisztérium u. n. geonomiai táblázato­kat ad ki, amelyekből kitűnik, hogy mely községben milyen terjedelem­ben lehet az egyes gabonafajtákat vetni. Ez alkalommal apellálnunk kell Szlovenszkó képviselőire, hogy ne en­gedjék magukat megtéveszteni s hely­telen utakra vezettetni. Tudjuk, hogy az utóbbi években például a Morván túli országokban nagyon növelték a arcképét. Az asszony hallgatott. A férfi idegesen megsímította haját, azután ügyetlenül tovább alakoskodott. — Most jut 'eszembe! Persze! Az utolsó este már nagyon vágyódtam utánuk, kivettem a tárcámból a ké­pet és az ágyamban sokáig néztem. Biztosan a penzióban felejtettem. írni kéne, hogy küldjék utánam. Ugy-e, ír­nom kellene? Kérdőn, hangot kérőn nézett a fe­leségére, de annak az arcbőre sem mozdult. Szerette volna megkérdezni, miért nem felel, de félt, hogy még gyanusabbá teszi magát. Megpróbált hallgatni, ám a csönd a titkot költö­­gette benne és beszélnie kellett. — Szép nyár volt, — mondta — so­ha nem láttam annyi emléknek valót, mint ezen a szabadságomon. — Eszébe jutott, hogy tegnap megkérdezte a fe­leségét, szépbe ez a név: Beáta és most gyorsan helyre akarta hozni ezt a hi­bát is: — Hazafelé a kezembe akadt egy olasz magazin. Szórakozottan ol­vasni kezdtem az egyik történetet. Mondhatom, ilyen szépet régen olvas­tam. Egy Beáta nevű leányról szól. Meghozatom neked ezt a magazint. — Várakozón nézett az asszonyra. — Tudod, hogy nem értek olaszul, — mondta a felesége és olyan volt a hangja, meg az arca is, mint a mozi­vászon, amire mindent rá lehet vetí­teni. — Igaz is... A nő arcán átrezzenő kis keserűség lelő! a férfi futni igyekezett: — Majd lefordítom, igazán nagyon szép. Én szégyelem, de megvallom, lel­lem mélyéig meghatott az a történet. — Meséld el, ha annyira tetszett, — szólt az asszony. A férfi nem mert kitérni a kérés elől. — Jó, — mondta megadón és az ablakhoz ment és kinézett valahová a gabonatermelés területét. Ha a kiszá­mítás alapjául a mai állapotot akar­nák venni s ennek alapján számíta­nák ki a vetésfelületet, Szlovenszkó nagyon rosszul járna. Arra az állás­pontra kell helyezkedni, hogy a 4—5 év előtti állapotot vegyék figyelembe, amikor még nem kezdték meg a tör­ténelmi országokban a gabonaterme­lés spekulativ növelését. Ezenkívül igyekeznek majd a statisztikai táblá­zatokkal való játékkal bizonyítani, hogy egyes gabonanemek a Morván túl jobb minőségűek, mint a szlo­­venszkói elismert fajták. A különféle gabonadíjazással összekötött kiállítá­sokon megtörtént, hogy a morvaor­szági termés sokkal jobb osztályzatot kapott, mint a szlovenszkói. Akkor csodálkoztunk ezen, ma határozott célzatosságot kell látnunk benne. E táblázatok megállapítják tehát, hogy az egyes községekben mennyit lehet bevetni egyes gabonafajtákkal. Hogy ezt a vetésfelületet nem lépték-e túl, arról a gabonatársaság ellenőrei ut­ján fog gondoskodni, akik a vetésfe­lületet 1937. május elsején állapítják meg. Aki termelő a megadott terüle­tet túllépte, az a gabonájáért 20 szá­zalékkal kevesebbet fog kapni. Ezen kívül bűnvádi eljárást indítanak el­lene.« háztető fölé. Hallgattak, ösztönösen arra vártak, hogy álom homályává sűrűsödjék a csend és messziről érkezőnek tűnhes­sék a férfi hangja. Mikor már a pil­lájuk is félig a szemükre vonódott, ak­kor hangzottak fel az első szavak: — A leányt Beátának hívták. A fér­fivel ott ismerkedett meg a folyami ha­jón. Nem is tudom már, miről beszél­gettek, de ... de nem is a szavukkal, hanem a hangjukkal szóltak egymás­hoz. Ez a hajó a világegyetem egy új bolygójává lett a lábuk alatt és ők úgy érezték, hogy újraszülettek és most egymásnak születtek. Úgy él­ték ezt az utat, mintha az egész élet lenne. Nem törődtek a kikötőkkel, amelyek azt jelezték, hogy közelednek a végállomáshoz, ennek az életnek a végállomásához. Egyszer egy híd alatt úsztak el. Beáta a fedélzet korlátjá­hoz futott és kinyújtotta a híd után a karját. A hajó tovább úszott és Beáta hiába nyújtotta ki a karját, hiába ha­jolt át a korláton is, a híd egyre távolodott tőle. Mikor már majd el­takarták a hullámok a hidat, Beáta szinte halálfélelemmel kérdezte: »Nem látod, hogy az a perc is, amelyben a híd alatt úsztunk át, az is az éle­tünk egy darabja? A mi kettőnk közös életének egy örökre elmúlt darabja?« Ekkor csókolták meg egymást elő­ször Azután senkivel nem törődtek, kézenfogva jártak a fedélzeten. Úgy tettek, mintha nem tudnák, hogy most mennyei siralomházban vannak: a jövőről beszéltek. Arról, hogy Beátá­nak szép, erős gyermekei lesznek, akiknek idegen férfi lesz az apjuk. A végállomásnál emléket cseréltek volna, de egyiknek sem volt semmije, amivel egy kicsit önmagát is adhatja. A tör­ténet avval végződik: Beáta a sze­rencsésebb, mert még sokáig gondolhat nyugodtan az útra, hiszen nincs sen­kije. A férfire azonban pokol vár, mert Megjelent a határzár megállapítására vonatkozó végrehajtási rendelet. Szlovenszkó 79 járásából 48 járás esik a határsávba. — 52 csehszlovák, 50 német, 14 magyar és 14 ruszin járás alkotja a határsávot Június 23-án megjelent a törvények és rendeletek tárában az államvédel­mi törvényhez tartozó 155. és 156. sz. végrehajtási rendelet. A 155. számú végrehajtási rendelet a határsávra és az államvédelmi szempontból fontos kerületek és helységek megerősítésére vonatkozik. A rendelet első paragrafusa a ha­társávba tartozó politikai járásokat sorolja fel. Eszerint Szlovenszkón a következő járások esnek a határsáv­ba: a csacai, kisucaujhelyi, námesztói, trsztenai, alsókubini, liptószentmikló­­si, poprádi, késmárki, szepesófalusi, ólublói, kisszebeni, bártfai, sztropkói, mezőlaborci, szinnai, királyhelmeci, nagykaposi, nagymihályi, tőketerebe­­si, kassavárosi, kassavidéki, szepsi, gölnici, rozsnyói, nagyrőoei, tornai-

Next

/
Oldalképek
Tartalom