Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-20 / 50. szám
hogy Gottwald igyekezett volna hasznos lenni a baloldalnak és az államnak is. ő csak arra törekszik, hogy a szocialisták helyzetét a koalícióban megnehezítse, kinevesse, kigúnyolja, gyengítse és hogy minden módon megkárosítsa és soha sem igyekszik megsegíteni. Ezért a kommunista pártnak más vezért kellene választani Gotlwald helyett. Oly vezért, aki feltétlenül ez állam alapjára helyezkednék s a demokrácia — no és a kormánykoalíció védelmére kelne. — Ezzel szemben az agrároknak van egy Henleinpártjuk, amely nagy taktikai érzékkel mindig felajánlja szavazatait az agrároknak, valahányszor a szocialisták vonakodnának megszavazni valami javaslatot. Rendelet a határsáv megállapításáról. A kormány államvédelmi bizottsága az államvédelmi törvényhez nagyszámú végrehajtási rendeletet készít. A végrehajtási rendeletek — mint a Metropress jelenti, június 23-ra készülnek el, ainiker az államvédelmi törvény is hatályba lép. Az egyik kormányrendelet a törvényben említett határsávot fogja megállapítani. Egy másik rendelet azt fogja szabályozni, hogy mi módon kell a találmányokat a hadügyminisztériumnak bemutatni, mielőtt azokkal a szabadalmi hivatal foglalkozna. Azokban az esetekben, ha katonai szempontból fontos találmányról lesz szó, a tárgyalás a nyilvánosság kizárásával fog lefolyni. Ugyancsak külön rendelet készül a fegyverek kivitelének és behozatalának szabályozására. A kormány államvédelmi bizottsága önálló végrehajtási rendeletet dolgoz ki a törvény 5. paragrafusa alapján, mely rendelettel az összes hatóságok hatáskörét az államvédelem érdekeinek megfelelően fogj álé szabályozni. — Államvédelmi kölcsön jegyzése. A pozsonyi városi takarékpénztár komáromi fiókja igazgatósága, f. hó 17-iki ülésén, melyen a fiók kormánybiztosa Parassin Sándor járásfőnök is résztvett, elhatározta, hogy a komáromi fiók az államvédelmi kölcsönre 150.000 Ké-t jegyez. 1936. június 20._______________ nek ellenére felágaskodott bennem a durva önérzet. — Szebbnek? Nem tudom mi késztetett erre az otrombaságra, nem gondolkozhattam rajta, ő nem felelhetett, mert ebben a pillanatban kopogtak kint az ajtón. — Entrez! A postás lépett be .Csomagot tett le az asztalra. A magyar címkén megismertem az írást. Az — ő írása volt, Erzsébeté. Felnéztem. Tekintetem találkozott az asszony tekintetével. Mintha remegett volna a hangja, amikor megszólalt: — Hazulról kapta? — Igen. — Bizonyosan virágot küldött valaki. Azt hittem gúnyolódik. Csak azért is feltéptem a ládika födelét. A kezem mohába ütközött. Két cserép muskátlit emeltem ki a meghervadt moha alól. Remegett a kezem. — Muskátli... — leheltem csaknem megrendültén magam elé. Odajött hozzám. Megnézte a virágot. A szemembe nézett. — A kedvese küldte? Ráemeltem tekintetemet. Megéreztem, forró, fájdalmas vihar korbácsolja belülről, valami hirtelen összeomlott benne. Percig sem gondoltam arra, hogy hazudjam. — Valaki, akit valamikor nagyon szerettem, — mondtam alázattal, a szenvedés megbocsájtó egyszerűségével. — Még most is szereti ? A szemét, az arcát, az ajkát néztem. Nem tudom... Az ember mindig fél lemondani arról a fájdalomról, »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. Mi lesz a komáromi fecskefészkék és várerődök lakóival? — június 19. Részletesen beszámoltunk márciusban arról, hogy a komáromi katonai parancsnokság a katonai zónából ki akarta lakoltatni a fecskefészkek és a várerődök több, mint négyszáz főnyi lakóját, mert abban az időben több katonai értéktárgy tűnt el. Annakidején bizonyos utánjárás után sikerült elérni, hogy a katonai hatóságok az április elsejei felmondást tárgytalanná tették és az crődlakóknak június 30-ig haladékot adtak, hogy ezen idő alatt gondoskodhassanak maguknak megfelelő lakóhelyről. Szociális szempontból is egészséges az erődlakók kitelepítése, hiszen az a szenny, piszok és nyomorúság, amit a bástyák vastag, nyirkos falai takarnak, nemcsak örök szégyene egész Komáromnak, de egyúttal a legtöbb fertőző betegség kitenyésztője is. Június 30-a közeleg veszedelmesen és az crődlakók kétségbeesve várják sorsukat. Mi lesz velük, ha június 30-án ki kell menniük mcncdékhelvükről, a szabad ég alá? A városnak ugyanis nincs módjában új lakásokat építeni a kitelepülök számára. Húsz »tehetősebb« család részére adott a város Partosujtelepen és a Singellőben ingyen házhelyet az építéshez, de mi lesz a többi sokszáz Junius hó 7-én megalakult a Járási nemzetgazdasági tanács Komáromban. Az alakuló értekezleten a gyűlést összehívó Parassin Sándor járási főnök ismertette a J. N. T. célját, amely összefogná a járás gazdasági és politikai vezetőit, valamint az érdekvédelmi csoportok vezetőit, hogy egységes munkával a járás bajai könnyebben felismerhetők, tanulmányozhatók és megoldhatók legyenek. Tekintettel arra, hogy a járás, — mint Parassin Sándor járási főnök mondotta. — egészen biztosan mindig egy regionális egységet alkot, mélynél egységes gazdasági érdekei vannak, éppen azért méltányos és amelyet egyszer érez csupán életében. Másnap megint mondott valamit a képre. Ketéhasittottam a vásznat, újat tettem a helyébe. A negyedik nap reggelén az ablakhoz léptem, hogy megöntözzem a két muskátlit. A szívem verése elállott. Az ablak üres volt. Valaki ellopta a két cserepet. Tűvé tettem az egész lakást. Hasztalan, a két muskátlimnak nyoma veszett, nem találtam sehol. Egyedül éltem, akkoriban nem tartottam inast sem, a takarítómat vettem elő, de ő sem tudott semmit a virágjaimról. Ezen a napon az asszony mosolygott. — Most jó, — mondta a képre mutatva. — Talán, — feleltem lélektelenül. Később elében állt. Határozott, de nyugodt volt. — Mondja, — szólt türelmetlen, csaknem követelő hangon — ön érzéketlen minden más asszonnyal szemben? Meglepett ez a fenyegető elszántság. Kerülni akartam minden felesleges komédiát. — Nem, — mondtam szilárdan és felreérthetetlen nyíltsággal. — De féltem magamat. Bennem minden szenvedély közel áll az őrültséghez. Én mindenkit szerencsétlenné tettem eddig, akit szerettem. Arca kigyúlt. — őt___őt is, aki a virágot küldte? — őt is. Elhallgattunk. Körülöttünk izzón lüktetett a csend. Nagy idő eltelt. Minden erejével küzdött a felindulásával. Hiába. Gyengének bizonyult. — Szóljon... Mondjon valamit, — suttogta. — Látja, hogy vergődöm. Megfogtam a kezét. teljesen vagyontalan és munkanélküli emberrel? Ez a kérdés súlyos helyzet elé állítja Komárom városát. Nagy Jenő kormánybiztos, akivel alkalma volt munkatársunknak beszélni erről a kérdésről, oda nyilatkozott, hogy a város ismételten kérvényezte a katonai parancsnokságnál a halasztást, hogyha másként nem is lehetséges, úgy legalább augusztus 31-ig halasztassák el a kilakoltatást. Egyúttal segélyt is kért a város az országos hivataltól szükséglakások építésére. Hogy azonban ezt a segélyt mikor utalják ki és milyen formalitások között, az még bizonytalan és ez sem oldja meg a súlyos problémát százszázalékosan. A város anyagi helyzetének teljes szanálása még nem nyert befejezést, így a város újabb, tetemes terheket nem vehet magára. Ha nem jön segítség, úgy a kilakoltatott erődlakók közül a nem komáromi illetőségűeket visszatelepítik illetőségi helyükre, a komáromiakat pedig előbbi lakóhelyeikre telepítik. A fecskefészkek és a várerődök lakói most kétségbeesve várják sorsuknak eldőltél. Minden remény megvan azonban, hogy a katonai hatóságokban lesz belátás és az újabb halasztással időt és módot engednek ennek a problémának teljes megoldásához. szükséges, hogy a járás mint egy személy lépjen fel gazdasági érdekeinek védelménél, vagy támogatásánál. Ezután felkérte dr. Alapy Gyula ügyvédjelöltet és Kovács János fogalmazót, hogy magyar ill. szlovák nyelven ismertessék a szervezet mibenlétét és országos összetételét. Mindegyik testület működési területe pontos tanulmányozások alapján kiséri figyelemmel a járás érdekeit, dr Ige zik azon, hogy ott a gazdasági viszonyokat javítsa. Az alakuló közgyűlés lelkesedéssel tette magáévá ezt a programot és miután elhatározta az alakulást, az elnökségbe Parassin Sándort, mint — Bocsásson meg, — szóltam irtózatos fájdalommal — nincs mit mondanom. Fejét lehajtotta, megfordult, elment. Tíz álló napig ;nem jött. Akkor váratlanul beállított. Arca csaknem világított, szeme mélyén kialvóban volt a fény. Úgy ült le, a gyásznak azzal a mozdulatával, amely már a távozást jelzi az életből. — Hallgasson meg... — kezdte alig hallható, kietlen hangon. — Én loptam el a két muskátlit. Elvittem, el kellett vinnem, mert az egyik ő, a másik maga volt. Az egyiket, őt, meg kellett ölnöm, el kellett pusztítanom, hogy elfoglalhassam a helyét. Babonás lélek vagyok, egész szörnyű kétségbeesésemmel hittem ebben a gyilkosságban, amikor hazavittem a két cserepet, az egyiket, őt, kitettem éjjelre az ablakba. Az éjjeli fagyra. Lassan akartam végezni vele, hogy lássam a hervadását, lássam halálos sorvadását, hogy gyönyörködjem feltartózhatatlan pusztulásában, lássam, hogyan hullatja el szirmait, hogyan ejti el a leveleit, hogyan válik száraz kóróvá, miután örökre elvesztette ereje és ifjúsága minden pompás színét és dús illatát. Három éjen át állt kint az ablakban, a dér ahelyett, hogy megfagyasztotta volna, felüdítette. Tűt kerestem, egy hosszú, hegyes tűt, hogy apró szúrásokkal végezzek vele. Előbb a karját, az ágait, majd az arcát, a virágjait szurkáltam össze, végül beledöftem, újra meg újra beledöftem a szívébe, de a sebek másnapra behegedtek, a muskátli élt, virult és az ötödik napon új bimbót hajtott vérző fájdalmában. A szenvedés, a harag, a tehetetlenség csaknem elvette az eszemet, egész lényemet hatalmába ejtette a lobogó gyűlölet. Forró vizet öntötNe fogadjon el mást, csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 elnököt, Kocsis igazgatót, Nagy kormánybiztost, Kunovjanek igazgatót, Prazák igazgatót, Svábenyik grémiumi vezetőt és dr. Váradi Aladár közjegyzőt mint tagokat delegálta. A referensek: Janícsek, dr. Alapy és Kovács. A választmány tagjai a következők: Hoffmann Simon, Bartos Frigyes, Benes László ezredes, Pluhár Máté, Valenta N. igazgató, Ing. Gyalokay Miklós, ig. főmérnök, Czibor Géza, Tusi Miroslav, Ing. Velkoborsky Kliment, Novák János, Trencsik JánosA Pálffy Antal. Ezen kívül természetesen a járási választmány és az elnökség tagjai. Komáromi gyermekek nyaralása Szlovenszko paradicsomában. A Komárom-Járási Fiatalsággondozó az elmúlt évekhez hasonlóan ez évben is megrendezi kitünően bevált nyaraltatási akcióját, melynek keretében kb. 50 komáromi, illetve a komáromi járásból való gyermeket szándékozik az erdős és hegyes vidék áldásaiban részesíteni. A járás és a város közönségének a fiatalsággondozás iránt való szeretetteljes érdeklődése, a járási választmány megértő támogatása és főként a inagy erkölcsi és anyagi sikerrel lezajlott »Anyák napja« lehetővé teszi, hogy a Járási Fiatalsággondozó évről évre mind nagyobb számú szegény gyermek nyaraltatásáról gondoskodjék. A Fiatalsággondozónak és főleg Markovics és dr. Kalvariszky gyermekorvosnak, az egyesület alelnökeinek ilyen irányú eredményes munkája a tem a földjére, három napon keresztül hordtam rá orvul a forró vizet, reggel dermedt, örvénylő döbbenéssel állottam meg előtte, — még csak meg sem sárgult egyetlen levele sem. Akkor végül is, nem tudva többé, mit teszek, felragadtam: »Pusztuljatok hát mind a ketten!« és ledobtam mind a kettőt a világítóudvarba. Ez tegnapelőtt történt, azóta nem aludtam, nem merek hazamenni, a bátyámnál húztam meg magamat. Elhallgatott. Nem éreztem iránta semmi haragot. Fájdalmam találkozott fájdalmával. — Jöjjön, — szóltam. — Vezessen oda. Kocsiba ültünk. A két muskátli ott hevert a világító udvar kövezetén. A cserép széttört, a föld kiszáradt,] a két szár virágtalan és csonka volt. Reszketett. — Vége... Bólintottam. — Végük va'n... Meghalt mind a kettő. De nyugodjék meg — fordultam hozzá. — A nap azért süt, a májusok azért köszöntik ránk a tavaszt, hogy új muskátlik nyíljanak. Megértett. Feltekintett rám. — Látom még valaha? — jelent meg egy nagy könycsepp a szempilláján. — Talán... Egykor, ha újra virágot hajt a muskátli. Még aznap csomagoltam és másnap elutaztam Londonba. Nem találkoztunk soha többet. * Az öregúr elhallgatott. Kint a kertben tovább zümmögtek a méhek, a virágok a nap felé fordították lángoló szirmaikat. A komáromi járási nemzetgazdasági tanács megalakulása.
