Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-06 / 46. szám
A magyar pártok újabb törvényjavaslata a hontalanok érdekében. A hontalanság problémája a legégetőbb és legsürgősebb kérdések köze, tartozik, amely feltétlenül megoldásra vár. Szlovenszkón és Kárpátalján több mint félszázezer azoknak a száma, akik állampolgárság nélkül vannak, pedig a legtöbbjük harmincnegyven éve, sőt igen sok ennél is hosszabb idő óta lakik ezen a területen. A magyarság pártjainak törvényhozói kezdettől fogva sürgették a kérdés rendezését s több alkalommal javaslatot is terjesztettek be ebben a kérdésben, még pedig 1925-ben Szent Ivány József, 1929-ben Grosschmid Géza dr. szenátor és 1931-ben Hokky Károly. Hokky Károly szenátor a közös parlamenti klub megbízásából most újabb javaslatot nyújtott be, amely a szenátus hivatalos nyomtatványai között 174 szám alatt jelent meg s bizonyára élénk érdeklődést vált ki a legszélesebb rétegekben, miért is teljes terjedelmében közöljük. A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlése ezt a törvényt hozta: 1. §• Mindazok a személyek, akik 1918 október 28-án magyar állampolgárok voltak, ezen a napon Szlovenszkó vagy Kárpátalja valamely községében laktak és az érvényben levő törvények értelmében csehszlovák állampolgárságot, illetőleg más államban állampolgárságot nem szereztek, ezen törvény folytán szerzik meg a csehszlovák állampolgárságot és úgy tekintetnek, mintha már 1918 október 28-án a Csehszlovák Köztársaság állampolgáraivá váltak volna, az állampolgársággal járó minden jogigénynyel együtt. Az 1918 október 28-iki belföldön való lakás tényét nem érinti az, ha valaki ez időpontban, vagy azelőtt, vagy azután kenyérkereset, tanulmány, gyógykezelés, katonai szolgálat, hadifogság, vagy más kényszerítő körülmény folytán külföldön tartózkodott. Kifejezetten csehszlovák állampolgároknak ismertetnek el azok is, akiket valamely község képviselőtestülete 1910 január 1-e és 1918 október1 28-ika között vett fel határozatilag a község kötelékébe, az ittlakásra való tekintet nélkül. 1936. június 6. véljük. Munka nincs, üzlet nincs! Maholnap becsukhatjuk az üzemet! Pista ekkor megpróbálta, hogy önállóan boldoguljon. Az ágyát felcserélte kanapéval, ami elvette a szoba intim jellegét; az ablak elé egy hosszú rajzolóasztalt állított, léniákat és körzőket rakott rá, aztán kitett egy táblát a kapu alá: »Mérnöki iroda. Parcellázások, földmérések. Hivatalos óra d. e. 9—2 és d .u. 3—4.« És felkelt naponként hét órakor, hogy az »iroda« kilencre már ki legyen takarítva és ott ült a hivatalos órák alatt, szorgalmasan várva azokra, akik— nem jöttek. Közben tökéletesen megtanult angolul. Tehette, mert nem zavarta soha senki. A helyzet elkeserítő volt és lealázó. Hogy a szülei tartsák, hogy tőlük kelljen elfogadni még a cigarettára valót is. Holott Jancsi, a bátyja már régóta keresetben volt. Hiszen igaz, Jancsinak könnyű volt, mert az apja ügyvédi irodájába ülhetett bele, de az is igaz, hogy már teljesen önállóan dolgozott, mert az öreg már csak a legritkább esetben avatkozott bele az ügyekbe. Úgyhogy a dolog inkább úgy festett, hogy Jancsi tartja az öregeket és nem fordítva, mint Pistánál, aki még a cigarettára valóját sem tudta megkeresni. Ez annyira bántotta, hogy egy szép napon előállt és azt mondta: — Kimegyek Amerikába! Amiért először leszidták, de amiről másodszor szóbaereszkedtek vele és amibe harmadszor, sírva bár, de beleegyeztek. Sok hercehurca, protekció és kínlódás után pedig Jancsi és a papa megszerezték neki a szükséges bevándorlási engedélyt és Pista felké»KOMAROMI LAPOK « 3 oldal. 2- §• A törvényes házasságban élő nők férjük, kiskorú gyermekek pedig atyjuk, ilyennek nemlétében anyjuk e törvény alapján megszerzett állampolgárságát követik. Ha a férj, illetőleg az atya, ilyennek nemlétében pedig az anya, aki ha életben volna, az 1. §. alapján csehszlovák állampolgárságot szerezne, 1918 október 28-ika után, de ezen törvény hatálybaléptének napja előtt meghalt, úgy az özvegy, illetőleg a gyermekek e törvény folytán ugyancsak megszerzik a csehszlovák állampolgárságot. 3. §. Az 1. és 2. §§. szerint megszerzett állampolgárság az 1918. évi október 28-iki lakás szerint illetékes járási hivatal által díj- és illetékmentesen igazolandó. 4- §• Azon személyek illetőségét, akik ezen törvény folytán szerezték meg a csehszlovák állampolgárságot, az 1920 április 29-én kelt 236 t. és r. gy. sz. törvény 14. §-ában foglalt elvek alapján a belügyminiszter állapítja meg. 5. §• Az 1926. évi július 1-én kelt 152. számú törvény hatályának megszűnte után a folyamaiban lévő, de még el nem intézett kérvények már a jelen törvény rendelkezései szerint bírálandók el. 6. §. Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe és végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. A javaslat indokolása. A javaslat indokolási része rámutat arra a lehetetlen jogi helyzetre, ami Sz illetőségi törvények nálunk behozott magyarázata következtében beállott. A hatóságok és a legfelső közigazgatási bíróság ugyanis az illetőség igazolásához megkívánták annak írásbeli bizonyítását, hogy az illetőséget, illetve állampolgárságot kérő egyén 1910 előtt már valamely község kötelékébe kifejezetten, képviselőtestületi határozattal is, felvétetett. Ezen feltételek teljesítése a jelenlegi szlovenszkói és kárpátaljai lakosok közül soknak nem áll módjában, mert a régi magyar joggyakorlat egyáltalában nem kívánta annak írásos igazolását, hogy valaki valamely község kötelékéből kilépett s egy másik község kötelékébe felvétetett, hanem azzal a ténnyel, hogy valaki valamely községben 4 évig megszakítás nélkül lakott és ott a község terszülhetett, hogy szerencsét próbáljon az új világban. Elutazása előtt azt kérdezte tőle a bátyja: — Juciékhoz nem mész el búcsúzni? Juciék ugyanis már ekkor nem voltak szomszédjaik egy esztendő óta, Pista vállat vont: — Minek mennék? Juci férjnél van! Tudod jói! Hozzáment egy pénzeszsákhoz! — De Mici még otthon van! —És... jóban voltatok! Pista felháborodva felelte: — Én Micivel? Soha!... ű velem! Talán!... De én mindig úntam!... V. Félesztendő múlva érkezett Pistától az első hír arról, hogy boldogul. Addig meglehetősen küzködött. Ekkor azonban azt írta, hogy most már elhelyezkedett és keres. Egészen tisztességesen. »Most már, — írta, — remélem, hogy nem kell szégyenkeznem. Egy nagy vállalkozásban vagyok részes, ami, ha csak tizedrésznyire sikerül is, mint remélem, rövid időn gazdag ember leszek!« Nagy volt otthon az öröm s Jancsi véletlenül éppen aznap akadt össze az uccán Jucival. Mint régi szomszédok kikérdezték egymást, hogy mi újság s Jancsi eldicsekedett a Pista levelével. — Hát Pista Amerikában van? — csodálkozott Juci. — Na, ez érdekes! Tudja, hogy az én Mici húgom is ott van? Két hónappal ezelőtt ment ki Newyorkba. Kozmetikai szalonja van odakinn. Volt egy kis tőkéje, abba fektette bele. Érdekes! heihez hozzájárult, minden külön alakszerűség nélkül az illetőséget elnyerte. Az 1926. évben alkotod lex Dérer a kérdést nem oldotta meg. A jelen Komárom, június 5. Szinte nap nap mellett találunk a napi- és szaklapokban figyelmeztető, útmutató és oktató közleményeket arról, hogy mikor kell az adóvallomásokat benyújtani, miképen lehet a különböző betegségeket elkerülni, milyen életmódot kell folytatni magas kor elérése céljából, hogyan kell a veteményeket a rovarok okozta károktól megvédeni, hogyan lehet legelőnyösebben utazni, hol lehet olcsón nyaralni, hol tartatnak a különféle sportversenyek és milyen eredménynyel végződtek, azonban eddig senkinek sem jutott eszébe a közönséget felvilágosítani arról, hogy miként kerülheti el a börtönbejutás veszélyét oly cselekmény vagy mulasztás miatt, amelyeknek büntethetőségét a laikus nem ismeri. Az u. n. közönséges bűncselekmények, mint pl. az emberölés, lopás, csalás, gyújtogatás stb. mibenlétéről mindenkinek van tudomása és így azoktól óvakodni nem nehéz, de vannak az állam védelméről szóló törvényben meghatározott bűncselekmények, melyeknek tényálladéki elemeivel megismerkedni nincs módjában a nagyközönségnek, mivel ezen bűnesetek jobbára a nyilvánosság kizárásával tárgyaltatnak és azoknak hírlapi vagy más módon való ismertetése büntetés terhe alatt tiltva van. A nyilvánosság csak arról szerez tudomást, hogy a vádlott katonai árulás vagy büntetendő vállalkozás megakadályozásának vagy feljelentésének elmulasztása miatti bűntettben bűnösnek lett kimondva és súlyos börtönbüntetésre elítélve, de milyen alkotó elemekből állanak ezen bűncselekmények, az közlés tárgyát nem képezheti és így a közönség nem lehet tájékozva az iránt, hogy mit nem szabad cselekedni, illetve elmulasztani az állam védelme szempontjából. Maga a törvény a katonai árulás fogalmának meghatározásánál oly általánosságban mozog, hogy annak tudása mellett is a legnagyobb óvatosságra van szükség e bűncselekmény gyanújának elkerülése végett. A És elgondolkozva nézett egy pillanatig maga elé, de nem árulta el, hogy mire gondol. Jancsi is hallgatott egy kicsit, de ő se mondta meg miért. Utána csak annyit szólt ő is: — Érdekes! VI. Három hónap múlva azt írta Pista, hogy odakinn sokkal súlyosabb a gazdasági helyzet, mint amilyenről pesti embernek egyáltalán fogalma lehet. Boldogulni lehetetlen, a vállalat összeomlott. — »Munkám azért van, — írta, — éppen hogy megélek belőle. De szerezni most is lehetetlen!« »Vagy négy hete — írta tovább — véletlenül találkoztam egy magyar társaságban Micivel. Nagyon megörültünk egymásnak. Végre valaki, akivel az otthoniakról tudok beszélni. Neki kozmetikai szalonja van, de nem igen tud boldogulni ő sem, mert itt a reklám a fő, amihez sok pénz kellene. Éppen csak tengődik. Sokat vagyunk együtt.« Ezt a levelet Jancsi elvitte Jucihoz. — Nem tudom, Mici megírta-e maguknak őszintén, hogy hogy áll. Talán jobb, ha tudják... azért mutatom meg a levelet. — Lám! Lám!... Nagyon köszönöm! Nekünk csupa elragadtatott levelet ír a haszontalan. Hogy remekül érzi magát, nagyszerű társasága van... Most már értem! Pista a társaság! Ezt nem írta meg!.t.. Se azt, hogy nem boldogul az üzlettel! Aztán mégegyszer elolvasta figyelmesen a levelet és azt kérdezte: — Ugy-e Pista mérnök?... Milyen mérnök?... Általános? Hm?... Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy ezt a levelet elhozta!... Azt hiszem, a javaslat gyökeresen oldaná meg ezt az égető kérdést azzal, hogy az állampolgárságot megadja mindazoknak, akik az állam'fordulalkor itt laktak és azóta is itt élnek. törvény szerint ugyanis bűntettet követ el az, aki hívatlan személynek oly tényt, oly intézkedést vagy tárgyat árul el, vagy e célból kikémlel, amelyeknek a köztársaság védelme érdekében titokban kellene maradni. Sehol nem találunk azonban megbízható felvilágosítást az iránt, hogy ki tekintendő hívatlan személynek és melyek azok a tények, intézkedések és tárgyak, melyeknek az állam védelme érdekében titokban kell maradniok. E tekintetben a bíróság első sorban a katonai szakértők véleményéhez van kötve, ez pedig minden a hadügy körébe eső tényt, intézkedést és tárgyat titokban tartandónak minősít. Ebből okszerűen folyik és nem eléggé nyomatékosan tanácsolható az, hogy senkivel sein szabad semmiféle katonai dologról beszélni, mivel nem tudhatjuk, ki a hívatlan személy és minő dolognak kell titokban maradnia. Tájékoztatásul és miheztartás végett rámutatunk néhány oly adatra, melyeknek közlése kimeríti a katonai árulás tényálladékál. Az egyes községekben állomásozó katonaság száma, milyen fegyvernemhez való tartozása, milyen a fegyverzete és felszerelése, hol végzi gyakorlatait, mennyi a bevonult újoncok és tartalékosok száma, milyen az élelmezése és hangulata, kik a tisztek és hogyan! bánnak a legénységgel stb. Ilyen adatoknak hívatlan személlyel való közlése a katonai árulás enyhébb nemét képezi és 6 hónaptól 3 [évig terjedhető börtönnel büntetendő, míg ha ezek az adatok valamely idegen hatalomnak elárulhatnak, vagy e célból kikémlelteinek, sokkal súlyosabb büntetéssel sújtandó (3—5 évig, sőt 5—20 évig terjedhető fegyház) a tettes. Nem kevésbé fontos annak tudása, hogy a fent vázolt bűncselekmények megakadályozása és feljelentése mindenkinek kötelességét képezi és ennek elmulasztása szintén bűntettet alkot, miért is az, aki ilynemű vállalkozás készüléséről vagy katonai titok közléséről tudomást szerez, haladéktalanul tartozik azt az illetékes hatólegokosabb lesz, ha megpróbálom Miéit rávenni, hogy jöjjön haza!... Jancsi megkérdezte: — Úgy gondolja, hogy itthon, az ismeretségénél fogva jobban menne egy rendelő? Juci elmosolyodott: — U... igen!... Mondjuk!... De arra talán nem is lesz szükség, hogy Mici dolgozzék? És nagyon különösen mosolygott, amit Jancsi sehogysem tudott megfejteni. VII. Nem telt bele egy hét, távirat érkezett Pistától. Szülői áldást kért benne a Micivel kötendő házasságra. Egy negyed óra múlva pedig megszólalt a telefon. A Mici édesanyja beszélt: — Most kaptam sürgönyt New-Yorkból. — Mi is! — Hát ezek a gyerekek! Nohát! Ki sem mondhatom, milyen boldog vagyok! Délután, ha megengeditek, odamegyünk Juci leányommal együtt. VIII. Három hónap múlva rendben volt minden. Pistáék útban voltak hazafelé, mert Pista a Juci férjének a vállalatánál kapott egy kitűnő állást. — Ez az egyetlen manapság! — mondta Jancsi. — Családi alapon! Beházasodni! Csak azt nem értem, miért kellett ehhez ez az amerikai kirándulás? Vagy már olyan nagy dolog egy állás idehaza, hogy csak Amerikán át lehet elérni? Vagy már Amerikában is csak legfeljebb egy itthoni állásra lehet szert tenni? Mert egyébként?... Egymást igazán megtalálhatták volna idehaza is! Amitől óvakodni kell! Amit mindenkinek tudni kellene!
