Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-06-03 / 45. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. június 3. egyelőre nem csinálhatja. Ugyanez a helyzet Ausztriát illetőleg is. A kül­ügyminiszter határozottan hangoztatja, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a restaurációt Ausztriában megtűrnék. A kisantant nem tűrné el, nem visel­nénk el ezt soha és semmi körülmé­nyek között. Csehszlovák-magyar kereskedelmi pótegyezmény. Niederlc dr. miniszteri tanácsos, a csehszlovák kereskedelmi delegáció tagja a külügyminisztériumban szom­baton írta alá az 1935. december 22-én kötött csehszlovák-magyar kereskedel­mi egyezség ama reviziós egyezségét, amellyel az eddigi hatályos egyez­ményt némileg módosították. Magyar részről Rosty-Forgách kereskedelmi attasé írta alá a megállapodást. A re­viziós egyezmény az alapszerződést né­mileg megjavította s annak egyes ho­mályos intézkedéseit megszüntette. Az egyezmény 1936. év végéig lesz érvény­ben. Ezenkívül a vámtarifaegyezmény egyes tételeit parafálták. A megállapo­dások, — ami a magyar követeléseket illeti — a pezsgőbort, sajtokat, meggyet & a hagyma- és fokhagymaport érin­tik. A csehszlovák kívánságok közül az egyezmény a fa, karlsbadi és marien­­badi só, automobil és végül az üveg­gyöngy vámjának leszállítására vonat­kozik. A rohanó bicikli nekiszaladt a rohanó autónak. Véres szerencsétlenség történt Pün­kösd vasárnapján az örsujfalusi or­szágúton. Ribarics Ferenc 21 éves örsujfalusi nyomdászsegéd, aki min­dennap bejött komáromi munkahe­lyére dolgozni, kerékpárján a dunai töltésen haladt. A vasúti híd előtt teljes sebességgel száguldott le a töl­tésről, mivel fék a biciklijén nem volt. Ugyanabban a pillanatban szem­bekerült vele Kiss autófuvarozó, aki Ekel felé ment. A biciklista nekiszá­­guldott az autónak. Ribarics karját, lábát kél helyen cs fejét összetörte, életveszélyes állapotban szállította az autó azonnal vissza a kórházba. A bennülőknek kisebb sérüléseken kí­vül bajuk nem történt. Komáromban 50 évvel ezelőtt Cukrászda nyílt Komárom főterén s ezt a következő tarka szóképpel ve­zeti be az egykorú sajtó: »Végre egy szolid »Amor-terem« Komáromban, a főtéren, végre egy közintézet, amely rálépett szőke Dunánk habjain a fej­lődés bársonyos útjára.(!) Amaz a szomjuhozó és éhező, emez pedig a megfáradL s megtikkadt emberiségnek vagyon gyönyörűségére s így mind­kettő szolgálatában áll a humanizmus­nak. Az eddigi Löwy-féle bank és vál­tóüzlethelyiség változott ugyanis Amor­­'teremmé, s ahol most az apró pénzt váltogatják grenadine-re, süteményre, avagy papramorgóra s ahol most egy gyönyörű »Amor« (persze csak kő­ből) azt látszik a boldog halandónak pislantásaival mondani, hogy ne fél­jetek, mert itt a váltó-baczillusnak nincs helye többé ... Adatik nektek ott ennivaló az iczi­­piczi kis cukrász állal...« De más szenzációja is épült Komá­romnak, »a fejlődés bársonyos útján s a Duna habjain«: egy női uszoda a férfiaké mellett. Persze, arról nem lehetett még szó, hogy közösen füröd­­jenek, (legfeljebb a kandi férfi nép leselkedett a nőknek vizes slafrokba burkolt bájai után), hanem arról leg­alábbis igen, hogy a nőknek is le­gyen szabad fürdőhelyük, ahol egész­nap fürödhessenek. Mert úgy volt min­den uszodában s az egész országban a dolog, hogy a férfiak fürödhettek, önző módon, a nap egész meleg szakán keresztül s a nőknek maradtak a hi­deg reggeli órák, ha ugyan kegye­sen meg nem engedték nekik, hogy a hét két délutánján ők is használják az uszodái, amikor a férfiak illedelme­sen távolmaradtak, mert szörnyű ki­hatással járt volna egymás látása... Komáromban megteremtették tehát a női uszodát is, »ez az első, — írja Kefe, — amikor a mi hölgyeink is füg­getlenül fürödhetnek, a nőemanczipá­­czió dicső vívmányaként, a nap egész folyamán, s elmélkedvén e boldog ál­lapot fölött, azt merjük mondani, hogy a bosszús egek minden zivatarának fittyet fognak hányni, a női edzettség s a női hidegvérűség, s mert hihetjük szentül, hogy hölgyeink elvből sem tűrnék, hogy az ő fürdőházuk (női rész!) búsan tűnődjék az »egyedüllét« kínos állapota fölött. 25 évvel ezelőtt: Kulturális szempontból igen fontos Vasárnap esténként leszállva a vonatról, amely valahon­nan Szerdahely, vagy Vágsellye felől hoz haza a májusi rétek közölt: sza­­bályosan, vissza-visszatérően felte­szem a kérdést az autóbusz derék ve­zetőihez: Nna, — kérdem, — mi új­ság reggel óta, mit csinál a KFC? A kérdést azóta szoktam meg ilyen formában feltenni, amióta a Komá­romi Lapok lelkes sportmunkatársa oly fogvacogtató formában adta elő a »kiesik a divízióból« című nagy; fenyegetést s akár vezércikkel, akár helyi riporttal, akár a világválság kér­déseivel foglalkoztunk a lap első ha­sábjain: kezünk mindig áttévedt az utolsó lapra és először szórakozottan, később mindegyre kiváncsiabban ol­vastuk az idegtépő jelentést, a ki­esés és a bennmaradás liatármesgyé­­jéről. Volt ebben valami sorsjáték­­szerű: a KFC-re ránehezedett a fá­­tum, a KFC-lagok gondterhes arc­cal jártak s mi fokozottabb erővel fizethettük a havi öt koronákat, ab­ban á reményben, hogy talán ezzel is segítünk a kiesés veszedelmétől megmenteni a nagymultú s nagyjövő­­jű egyesületet. Úgy képzeltük, hogy a KFC valahol a Világ Végén, a Ho­rizont szélén lebgg, borotvaélen tán­col s míg egyik oldalról bánatosan figyelik lebegő játékát, másik oldal­ról már diadalmi táncokat lejtenek a divízióba pályázó újabb erők és stopperórával kezükben figyelik aki­­esés szívsorvasztó nagy pillanatát. E sorok írója ugyan azt tartja, hogy manapság a tömegsportoknak van jö­vőjük s szerinte az volna az eszmé­nyi, amikor nem hatezer ember néz tizenegyet, hanem tizenegy untauglich bámul hatezret, — mégis bizonyos lo­­kálpalriotisztikus örömmel figyelte a helyi sportbajnokok küzdelmét a di­­viziós helyért s kíváncsian leste a soff őr jelentését a délutáni bajnok­ság eredményéről. A jelentésbe az autóbusz többi utasai is beleszóltak mindig: kiki pártállása s meggyőző­dése szerint, de általában elmondhat­juk, hogy bizonyos megelégedés kí­sérte a KFC újabb eredményeit la­­vaszidőben. A versenyjátékosok láza e sorok íróját is elfogta bizonyos mértékben s örült a komáromi dicső­ségnek, mint ahogy a lárpurlár ló­versenyző örül a jóltippelt ló befutá­sának még akkor is, ha nem fogadott a lóra. Kultúra és sport nagyon jól megfér egymás mellett, egyik nem árt a másiknak, sőt bizonyos mérték­ben segít is. A gondolatok, amelyek ilyen sporteredmények kapcsán fog­lalkoztattak berniünket, igen vegye­sek voltak s általában arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a mi töme­geink csak nézni szeretik a sportot, de aktive gyakorolni vajmi nehezen. Itt van a Duna, amelyet a komáromi benszülött használ ki a legtehelség­­telenebbül, evezős sportjáról semmi jót nem lehet mondani, úszósportját s nekilendült vizipólósportját hamar be fogja szüntelni a kedvetlenség, amely az új strand felépítésének so­eseménye volt Komáromnak, hogy 1911 júniusában volt az első érettségi vizsgaév a komáromi bencésfőgimná­ziumban. 19 ifjú versenyzett a pálmá­ért. Az elnök: dr. Radnai Ernő min. osztálytanácsos, a bizottság tagjai: Rózsa Vitái, Gidró Bonifác, Vidóczy Asztrik, Grész Ödön, Komonczy Gás­pár. Pünkösd vasárnapján nyitotta meg Maitz Rezső az Apolló-mozgószinhá­­zat a dunai rakparton. Hétfő és pén­tek kivételével mindennap előadás, hétköznap két előadás, vasárnap foly­tatólagosan négytől tizenegyig. Min­den előadás alatt a 83. gv.-ezred zene­kara játszik. Hetenként kétszer Pathé Fréres-képek, a többi napokon pedig a kontinensen levő s csupa elsőrangú gyárak felvételeinek bemutatása. Hely­árak 20 fillértől egy koronáig. A Ko­máromi Lapok pünkösdi számában kerek 100 hirdetés volt... ú káig húzódó kéi’dése miatt fogja el, nincsenek társaskirándulások, nin­csen a kollektiv sportérzéknek nyo­ma sem, nincsen vívóegyüttesünk, nincsen fellendülő tenniszsporlunk: minden igyekezet szétmállik valami langyos iszapban s ha közelről né­zünk bele a jelenségek lencséjébe, még azt is észrevehetjük, hogy a kü­szöb alatt ott lappang a generációs harc csírája: az öregek nem bíznak a fiatalokban, a fiatalok sürgősen el akarnák tolni az öregeket. A KFC sorozatos sikerét úgy magyarázták, hogy az a jó s egészséges testületi szellem következménye, nos, nem le­­helnc-e ezt a kitűnő szellemet a város egyéb megmozdulásainak terére is át­tenni,? Hol vannak a mi fiataljaink, akik a Szokol vagy egyéb egyesüle­tek mintájára tornásznának, sportol­nának, hol van a kollektív összefo­gás sport-szempontból s ha ez a kér­dés fennáll, akkor nem, azon sem csodálkozhatunk, hogy társadalmunk szellemi téren sem tud összefogni so­ha, most sem. A KFC kedvéért a szurkolók sorá­ba álltunk mi is, akiknek ritkán van időnk, alkalmunk, vagy kedvünk ar­ra, hogy az ünnepi délutánokat a hu­szonkét ember alapos figyelésével töltsük el; mi is, akik azt szerelnék, ha a huszonkét ember vezényletével a további kétezer is útrakelne, meg­mozgatná fáradt tagjait és akár sport, akár más kedvtelés, séta, vagy egész­ségügyi mozgás ürügye alatt megin­dulna a szabad természet elfoglalásá­ra, vagy elfoglalná helyéi lenn, a sportpálya aktív részén s maga is közé állna a tornászoknak, a testet edzőknek. Miért csak a munkásegye­sületeknek vannak nagyszerű sport­akadémiáik, miért nem veti le a pol­gári is a kabátját s (miért nem ropog­tatja meg polgári problémákban el­­fárasztott testének petyhüdt izmait? íme, világnézeti kérdések előszobá­jába érkeztünk ennek kapcsán: a ké­nyelmes polgár nem mond le arról, hogy páholyból ne nézze a világot, holott ott volna a helye a küzdőtéren. Egy kis példát szolgáltat erre min­den jól működő sportegyesület: a szellemnek kell jónak lenni még a test birodalmában is és akkor bíz­vást nyerhetünk. (Nb. ezt a cikket a csepeli mérkőzés előtt írtuk, de a lényegen nem változtat!) Üzlethelyiség kiadó a Klapka tér és a Masaryk utca sarkán, július 1-re. Bodega, delikatesz üzletnek kiválóan alkalmas. 165 Bővebbet K o v á c h gyógyszertárban. Akar ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szépiákét, patta­násokat és mindennemű arctlsztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Kő. Egyedüli készítője: g Salvátor gyógyszertár Komárno. Beethoventől Lehárig. Pünkösd vasárnapján megnyílt Pöstyénben a nemzetközi színházi kiállítás. Pöstyén, 1936. június 2. Pünkösd vasárnapján nemcsak külön­­vonatok szállították a világ minden részéből Pöstyénbe azokat, akik jelen akartak lenni a nemzetközi színházi kiállítás ünnepélyes megnyitásán, ha­nem a pöstyéni repülőtér is megtelt karcsú és testesebb aeroplánokkal. Európának alig van országa, amelyik a maga művészi és irodalmi életének reprezentánsait ne küldte volna el eh­hez a kétségtelenül jelentékeny ese­ményhez. A kiállítás helyiségei előtt pódiumot állítottak fel, a hatóságok képviselői és a kiállítás elnöksége mikrofon előtt innen üdvözölték a megjelenteket és Détsey Ernő tanár, a Neues Wiener Tagblatt főszerkesztője, a magyar szár­mazású világhírű zenekritikus itt tar­totta meg ünnepi beszédét, amely volta­képpen még a kiállítás megnyitása előtt végigvezette a sokezerfőnyi közönsé­get a vitrinek és pavillonok tömkele­gében. A pöstyéni Kursalon hatalmas ter­meiben ízléses elrendezésben köszön­tik a nézőt a kiállított tárgyak. A több ívre terjedő katalógus kereken ötven csoportban sorolja fel azt az ezernél több emléktárgyat, amely a pöstyéni nemzetközi kiállításon otthonra talált. Unikumoknak egész seregét bámulhat­ják itt meg laikusok és szakértők egy­aránt, tucatszámra találunk itt a mu­zsika, a színjátszás és az irodalom halhatatlanjaitól olyan leveleket, ame­lyeket a művészettörténelem sem ismer és amelyek innen vonulnak majd be tudományos könyvekbe. Maga Détsey professzor is, aki egész sereg zenei kiválóság életrajzát irta meg, csodá­lattal konstatálta, hogy Liszt Ferencnek egy eddig senki által nem ismert le­velén kívül talált a kiállításon olyan Offenbach-fotografiát, amely nemcsak ismeretlen, hanem érdekes és karak­terisztikus is, Misz trencséni apátplé­bános rendelkezésre bocsájtotta azt az ismeretlen csoportképet, amely Liszt Ferencet pesti barátainak körében áb­rázolja, látjuk itt Jókai Aranyemberé­nek német előadásait hirdető plakát­jait. Szigligeti Szökött katonája né­met fordításának kéziratát a német verzió kottájával együtt, az egyik vit­rin magában rejti azt a megsárgult legyezőt, — Napoleon idejének egyik piktora bűbájos biedermeyer miniatű­rökkel diszitette a karcsú legyezőt — amelyet Ferenc, reichsstadti herceg ajándékozott Napoleon és Mária Lujza szerencsétlen életű és korán elhunyt fiának. A pöstyéni színházi kiállítás, amely­nek keretében a művészi események egész sorát rendezik meg, július vé­géig marad nyitva. — Kinevezés. A postaigazgatóság a farkasdi postahivatal főnökévé Berlai Józsefet nevezte ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom