Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-03 / 45. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. június 3. egyelőre nem csinálhatja. Ugyanez a helyzet Ausztriát illetőleg is. A külügyminiszter határozottan hangoztatja, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy a restaurációt Ausztriában megtűrnék. A kisantant nem tűrné el, nem viselnénk el ezt soha és semmi körülmények között. Csehszlovák-magyar kereskedelmi pótegyezmény. Niederlc dr. miniszteri tanácsos, a csehszlovák kereskedelmi delegáció tagja a külügyminisztériumban szombaton írta alá az 1935. december 22-én kötött csehszlovák-magyar kereskedelmi egyezség ama reviziós egyezségét, amellyel az eddigi hatályos egyezményt némileg módosították. Magyar részről Rosty-Forgách kereskedelmi attasé írta alá a megállapodást. A reviziós egyezmény az alapszerződést némileg megjavította s annak egyes homályos intézkedéseit megszüntette. Az egyezmény 1936. év végéig lesz érvényben. Ezenkívül a vámtarifaegyezmény egyes tételeit parafálták. A megállapodások, — ami a magyar követeléseket illeti — a pezsgőbort, sajtokat, meggyet & a hagyma- és fokhagymaport érintik. A csehszlovák kívánságok közül az egyezmény a fa, karlsbadi és marienbadi só, automobil és végül az üveggyöngy vámjának leszállítására vonatkozik. A rohanó bicikli nekiszaladt a rohanó autónak. Véres szerencsétlenség történt Pünkösd vasárnapján az örsujfalusi országúton. Ribarics Ferenc 21 éves örsujfalusi nyomdászsegéd, aki mindennap bejött komáromi munkahelyére dolgozni, kerékpárján a dunai töltésen haladt. A vasúti híd előtt teljes sebességgel száguldott le a töltésről, mivel fék a biciklijén nem volt. Ugyanabban a pillanatban szembekerült vele Kiss autófuvarozó, aki Ekel felé ment. A biciklista nekiszáguldott az autónak. Ribarics karját, lábát kél helyen cs fejét összetörte, életveszélyes állapotban szállította az autó azonnal vissza a kórházba. A bennülőknek kisebb sérüléseken kívül bajuk nem történt. Komáromban 50 évvel ezelőtt Cukrászda nyílt Komárom főterén s ezt a következő tarka szóképpel vezeti be az egykorú sajtó: »Végre egy szolid »Amor-terem« Komáromban, a főtéren, végre egy közintézet, amely rálépett szőke Dunánk habjain a fejlődés bársonyos útjára.(!) Amaz a szomjuhozó és éhező, emez pedig a megfáradL s megtikkadt emberiségnek vagyon gyönyörűségére s így mindkettő szolgálatában áll a humanizmusnak. Az eddigi Löwy-féle bank és váltóüzlethelyiség változott ugyanis Amor'teremmé, s ahol most az apró pénzt váltogatják grenadine-re, süteményre, avagy papramorgóra s ahol most egy gyönyörű »Amor« (persze csak kőből) azt látszik a boldog halandónak pislantásaival mondani, hogy ne féljetek, mert itt a váltó-baczillusnak nincs helye többé ... Adatik nektek ott ennivaló az iczipiczi kis cukrász állal...« De más szenzációja is épült Komáromnak, »a fejlődés bársonyos útján s a Duna habjain«: egy női uszoda a férfiaké mellett. Persze, arról nem lehetett még szó, hogy közösen fürödjenek, (legfeljebb a kandi férfi nép leselkedett a nőknek vizes slafrokba burkolt bájai után), hanem arról legalábbis igen, hogy a nőknek is legyen szabad fürdőhelyük, ahol egésznap fürödhessenek. Mert úgy volt minden uszodában s az egész országban a dolog, hogy a férfiak fürödhettek, önző módon, a nap egész meleg szakán keresztül s a nőknek maradtak a hideg reggeli órák, ha ugyan kegyesen meg nem engedték nekik, hogy a hét két délutánján ők is használják az uszodái, amikor a férfiak illedelmesen távolmaradtak, mert szörnyű kihatással járt volna egymás látása... Komáromban megteremtették tehát a női uszodát is, »ez az első, — írja Kefe, — amikor a mi hölgyeink is függetlenül fürödhetnek, a nőemanczipáczió dicső vívmányaként, a nap egész folyamán, s elmélkedvén e boldog állapot fölött, azt merjük mondani, hogy a bosszús egek minden zivatarának fittyet fognak hányni, a női edzettség s a női hidegvérűség, s mert hihetjük szentül, hogy hölgyeink elvből sem tűrnék, hogy az ő fürdőházuk (női rész!) búsan tűnődjék az »egyedüllét« kínos állapota fölött. 25 évvel ezelőtt: Kulturális szempontból igen fontos Vasárnap esténként leszállva a vonatról, amely valahonnan Szerdahely, vagy Vágsellye felől hoz haza a májusi rétek közölt: szabályosan, vissza-visszatérően felteszem a kérdést az autóbusz derék vezetőihez: Nna, — kérdem, — mi újság reggel óta, mit csinál a KFC? A kérdést azóta szoktam meg ilyen formában feltenni, amióta a Komáromi Lapok lelkes sportmunkatársa oly fogvacogtató formában adta elő a »kiesik a divízióból« című nagy; fenyegetést s akár vezércikkel, akár helyi riporttal, akár a világválság kérdéseivel foglalkoztunk a lap első hasábjain: kezünk mindig áttévedt az utolsó lapra és először szórakozottan, később mindegyre kiváncsiabban olvastuk az idegtépő jelentést, a kiesés és a bennmaradás liatármesgyéjéről. Volt ebben valami sorsjátékszerű: a KFC-re ránehezedett a fátum, a KFC-lagok gondterhes arccal jártak s mi fokozottabb erővel fizethettük a havi öt koronákat, abban á reményben, hogy talán ezzel is segítünk a kiesés veszedelmétől megmenteni a nagymultú s nagyjövőjű egyesületet. Úgy képzeltük, hogy a KFC valahol a Világ Végén, a Horizont szélén lebgg, borotvaélen táncol s míg egyik oldalról bánatosan figyelik lebegő játékát, másik oldalról már diadalmi táncokat lejtenek a divízióba pályázó újabb erők és stopperórával kezükben figyelik akiesés szívsorvasztó nagy pillanatát. E sorok írója ugyan azt tartja, hogy manapság a tömegsportoknak van jövőjük s szerinte az volna az eszményi, amikor nem hatezer ember néz tizenegyet, hanem tizenegy untauglich bámul hatezret, — mégis bizonyos lokálpalriotisztikus örömmel figyelte a helyi sportbajnokok küzdelmét a diviziós helyért s kíváncsian leste a soff őr jelentését a délutáni bajnokság eredményéről. A jelentésbe az autóbusz többi utasai is beleszóltak mindig: kiki pártállása s meggyőződése szerint, de általában elmondhatjuk, hogy bizonyos megelégedés kísérte a KFC újabb eredményeit lavaszidőben. A versenyjátékosok láza e sorok íróját is elfogta bizonyos mértékben s örült a komáromi dicsőségnek, mint ahogy a lárpurlár lóversenyző örül a jóltippelt ló befutásának még akkor is, ha nem fogadott a lóra. Kultúra és sport nagyon jól megfér egymás mellett, egyik nem árt a másiknak, sőt bizonyos mértékben segít is. A gondolatok, amelyek ilyen sporteredmények kapcsán foglalkoztattak berniünket, igen vegyesek voltak s általában arra a következtetésre jutottak, hogy a mi tömegeink csak nézni szeretik a sportot, de aktive gyakorolni vajmi nehezen. Itt van a Duna, amelyet a komáromi benszülött használ ki a legtehelségtelenebbül, evezős sportjáról semmi jót nem lehet mondani, úszósportját s nekilendült vizipólósportját hamar be fogja szüntelni a kedvetlenség, amely az új strand felépítésének soeseménye volt Komáromnak, hogy 1911 júniusában volt az első érettségi vizsgaév a komáromi bencésfőgimnáziumban. 19 ifjú versenyzett a pálmáért. Az elnök: dr. Radnai Ernő min. osztálytanácsos, a bizottság tagjai: Rózsa Vitái, Gidró Bonifác, Vidóczy Asztrik, Grész Ödön, Komonczy Gáspár. Pünkösd vasárnapján nyitotta meg Maitz Rezső az Apolló-mozgószinházat a dunai rakparton. Hétfő és péntek kivételével mindennap előadás, hétköznap két előadás, vasárnap folytatólagosan négytől tizenegyig. Minden előadás alatt a 83. gv.-ezred zenekara játszik. Hetenként kétszer Pathé Fréres-képek, a többi napokon pedig a kontinensen levő s csupa elsőrangú gyárak felvételeinek bemutatása. Helyárak 20 fillértől egy koronáig. A Komáromi Lapok pünkösdi számában kerek 100 hirdetés volt... ú káig húzódó kéi’dése miatt fogja el, nincsenek társaskirándulások, nincsen a kollektiv sportérzéknek nyoma sem, nincsen vívóegyüttesünk, nincsen fellendülő tenniszsporlunk: minden igyekezet szétmállik valami langyos iszapban s ha közelről nézünk bele a jelenségek lencséjébe, még azt is észrevehetjük, hogy a küszöb alatt ott lappang a generációs harc csírája: az öregek nem bíznak a fiatalokban, a fiatalok sürgősen el akarnák tolni az öregeket. A KFC sorozatos sikerét úgy magyarázták, hogy az a jó s egészséges testületi szellem következménye, nos, nem lehelnc-e ezt a kitűnő szellemet a város egyéb megmozdulásainak terére is áttenni,? Hol vannak a mi fiataljaink, akik a Szokol vagy egyéb egyesületek mintájára tornásznának, sportolnának, hol van a kollektív összefogás sport-szempontból s ha ez a kérdés fennáll, akkor nem, azon sem csodálkozhatunk, hogy társadalmunk szellemi téren sem tud összefogni soha, most sem. A KFC kedvéért a szurkolók sorába álltunk mi is, akiknek ritkán van időnk, alkalmunk, vagy kedvünk arra, hogy az ünnepi délutánokat a huszonkét ember alapos figyelésével töltsük el; mi is, akik azt szerelnék, ha a huszonkét ember vezényletével a további kétezer is útrakelne, megmozgatná fáradt tagjait és akár sport, akár más kedvtelés, séta, vagy egészségügyi mozgás ürügye alatt megindulna a szabad természet elfoglalására, vagy elfoglalná helyéi lenn, a sportpálya aktív részén s maga is közé állna a tornászoknak, a testet edzőknek. Miért csak a munkásegyesületeknek vannak nagyszerű sportakadémiáik, miért nem veti le a polgári is a kabátját s (miért nem ropogtatja meg polgári problémákban elfárasztott testének petyhüdt izmait? íme, világnézeti kérdések előszobájába érkeztünk ennek kapcsán: a kényelmes polgár nem mond le arról, hogy páholyból ne nézze a világot, holott ott volna a helye a küzdőtéren. Egy kis példát szolgáltat erre minden jól működő sportegyesület: a szellemnek kell jónak lenni még a test birodalmában is és akkor bízvást nyerhetünk. (Nb. ezt a cikket a csepeli mérkőzés előtt írtuk, de a lényegen nem változtat!) Üzlethelyiség kiadó a Klapka tér és a Masaryk utca sarkán, július 1-re. Bodega, delikatesz üzletnek kiválóan alkalmas. 165 Bővebbet K o v á c h gyógyszertárban. Akar ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szépiákét, pattanásokat és mindennemű arctlsztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Kő. Egyedüli készítője: g Salvátor gyógyszertár Komárno. Beethoventől Lehárig. Pünkösd vasárnapján megnyílt Pöstyénben a nemzetközi színházi kiállítás. Pöstyén, 1936. június 2. Pünkösd vasárnapján nemcsak különvonatok szállították a világ minden részéből Pöstyénbe azokat, akik jelen akartak lenni a nemzetközi színházi kiállítás ünnepélyes megnyitásán, hanem a pöstyéni repülőtér is megtelt karcsú és testesebb aeroplánokkal. Európának alig van országa, amelyik a maga művészi és irodalmi életének reprezentánsait ne küldte volna el ehhez a kétségtelenül jelentékeny eseményhez. A kiállítás helyiségei előtt pódiumot állítottak fel, a hatóságok képviselői és a kiállítás elnöksége mikrofon előtt innen üdvözölték a megjelenteket és Détsey Ernő tanár, a Neues Wiener Tagblatt főszerkesztője, a magyar származású világhírű zenekritikus itt tartotta meg ünnepi beszédét, amely voltaképpen még a kiállítás megnyitása előtt végigvezette a sokezerfőnyi közönséget a vitrinek és pavillonok tömkelegében. A pöstyéni Kursalon hatalmas termeiben ízléses elrendezésben köszöntik a nézőt a kiállított tárgyak. A több ívre terjedő katalógus kereken ötven csoportban sorolja fel azt az ezernél több emléktárgyat, amely a pöstyéni nemzetközi kiállításon otthonra talált. Unikumoknak egész seregét bámulhatják itt meg laikusok és szakértők egyaránt, tucatszámra találunk itt a muzsika, a színjátszás és az irodalom halhatatlanjaitól olyan leveleket, amelyeket a művészettörténelem sem ismer és amelyek innen vonulnak majd be tudományos könyvekbe. Maga Détsey professzor is, aki egész sereg zenei kiválóság életrajzát irta meg, csodálattal konstatálta, hogy Liszt Ferencnek egy eddig senki által nem ismert levelén kívül talált a kiállításon olyan Offenbach-fotografiát, amely nemcsak ismeretlen, hanem érdekes és karakterisztikus is, Misz trencséni apátplébános rendelkezésre bocsájtotta azt az ismeretlen csoportképet, amely Liszt Ferencet pesti barátainak körében ábrázolja, látjuk itt Jókai Aranyemberének német előadásait hirdető plakátjait. Szigligeti Szökött katonája német fordításának kéziratát a német verzió kottájával együtt, az egyik vitrin magában rejti azt a megsárgult legyezőt, — Napoleon idejének egyik piktora bűbájos biedermeyer miniatűrökkel diszitette a karcsú legyezőt — amelyet Ferenc, reichsstadti herceg ajándékozott Napoleon és Mária Lujza szerencsétlen életű és korán elhunyt fiának. A pöstyéni színházi kiállítás, amelynek keretében a művészi események egész sorát rendezik meg, július végéig marad nyitva. — Kinevezés. A postaigazgatóság a farkasdi postahivatal főnökévé Berlai Józsefet nevezte ki.
