Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-27 / 43. szám
1936. május 27. * KOMÁKÜMl LAKOM* 3. oldal. Nagyarányú csempészési ügyben tartottak vizsgálatot s szabtak ki büntetést Komáromban!. A Protestáns Jótékony Nőegylet közgyűlése. Komárom, május 26. A humanizmus nemes céljainak szolgálatában több mint félévszázad óta eredményesen munkálkodó Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet vasárnap, május 24-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Pap Kovách Elemérné elnöklete s a tagok élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés egy nemes és önzetlen tevékenységben eltelt esztendő eredményét mulatta be a megjelent tagoknak, akiknek áldozatkészsége tette lehetővé, hogy 1935- ben is előljárt az érdemes Nőegylet a jótékonyság gyakorlásában. Szives szavakkal nyitotta meg az elnök a közgyűlést, mely nagy figyelemmel hallgatta meg Vásárhelyi Károly titkár tartalmas jelentését az egyesület múlt évi működéséről. A jelentés beszámolt arról az áldásos tevékenységről, amelyet a vezetőség a szegénygondozás, az iskolásgyermekek segélyezése es a két protestáns egyház társadalmi mozgalmainak támogatása körül kifejtett. Az egyesület a szegények havi segélyére, iskolásgyermekek lábbelivel való ellátására, iskolakönyvek vételére és egyéb jótékonycélú munkára 10000 koronát fordított. Ezen összeg a tagdíjakból, a tagok külön adományaiból, a szeretetvendégségek és a hagyományos sikerű nyári láncvigalomnak, a Kóstolónak jövedelméből került ki. A nemesszívüség gyakorlása terén szép példával járt elől az egylet nagyérdemű elnöke, Pap Kovács Elemérné, aki elnöki működésének tizedik évfordulója alkalmából 500 Ke iskolai ösztöndíj alapítványt tett. A Protestáns Jótékony Nőegylet fenkölt gondolkozására vall a választmány azon nemes cselekedete is, hogy a Jókai szobor javára legelsőnek az egyesület adakozott 500 koronát. A titkári jelentést nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés, mely ezután az 1935. évi zárszámadásokat tárgyalta le, amelyeket Fülöp Etelka pénztáros terjesztett elő. A zárszámadások jóváhagyása és a szabályszerű felmentvény megadása után az 1936. évi költségvetést 11100 Kc-ban állapította meg meg a közgyűlés, mely a számadások lelkiismeretes és pontos vezetéséért a Nőegylet pénztárosának köszönetét szavazott. Majd az Antal Gábor dr. püspök iskolai ösztöndíjalapítványának kamatai kiadására nézve határozott a közgyűlés. Jánossy Lajos ev. esperes, gyengélkedése miatt nem jelenhetvén meg személyesen a közgyűlésen, tevéiben mondott egyháza nevében köszönetét az érdemes egyesületnek az evang. egyházzal szemben tanúsított sok jócselekedetéért. Fülöp Zsigmond, aref. egyház főgondnoka pedig a református egyház elnökségének és presbitériumának tolmácsolta hálás köszönetét a Nőegyletnek. Meleg szavakkal adott a főgondnok kifejezést az elnökség, tisztikar és választmány tagjainak a múlt évben is nagy odaadással és önzetlenséggel végzett áldásos munkájáért s indítványára a közgyűlés a vezetőség valamennyi tagjának jegyzőkönyvileg leghálásabb köszönetét fejezte ki. Végül a választmány tartott ülést, mely a Kósioló megtartására augusztus 9. napját tűzte ki. A negyedik korosztálybeli öreg nyugdíjasok figyelmébe! Azok az 1875-ben, vagy későbö született nyugdíjas közalkalmazottak s azok az 1880-ban vagy később született nyugdíjas közalkalmazotti özvegyek, akik annak idején az 1930. évi 70. sz. törvény értelmében jelentkezési lápjukat benyújtották, de a hivataltól visszakapták a törvény végrehajtásának ismételt elhalasztása miatt, e jelentkezési lapot (prihláskát) mielőbb küldjék be a lapon feltüntetett nyugdíjkiutaló hivatal címére. A jelentkezési lap adatait beküldés előtt a mai állapotnak megfelelően kell kijavítani s új okmányokkal felszerelni. Komárom, május 26. Az utóbbi időben feltűnt a pénzügyit s a jövedék ellenőrző hatóságoknak, hogy nagyarányú gabonacsempészés folyik a határon keresztül, különösen Dunamocs s Danaradvűny határában, ahol a dunai kis szigeteken át csempészték a gabonát s adták el közvetítők útján. Ugyancsak szesz és borcsempészés is folyt, meglehetősen n:igy meny-. Májusi póíszezonra érkeztek a Földes társulat tagjai, szombattól csütörtökig játszanak, hogy aztán Pozsonyban kezdhessék meg öthetes tartózkodásukat. Attól féltünk, hogy a májusi idény, ez a kényszer-ittartózkodás amolyan szezonvégi, ígéretekben gazdag, eredményekben szegény néhány nap lesz, de örömmel állapítottuk meg, hogy e sejtésünkben kellemesen csalódtunk: mire ismét Komáromba értek a színészek, jól összeszokott együttest kaptunk bennük, a darabok jól peregnek, a szereptudás nem hagy kívánnivalót. Mire a szezonnak Szlovenszkón vége van, színészeink mindig szép munkát produkálnak. Sajna, majd szeptember elején ismét elkövetkezik az öszszetanulások nehéz ideje s újból elölről kezdik az egészet. Mindenesetre nem volna helytelen dolog: az évvégi eredményeket minden városban bemutatni: »íme, így kezdtük, s ime, így végezzük!« Ha a társulat tagjai bárom évig volnának csak együtt, a megfelelő összetételben, nem lenne okunk semmi panaszra. S aztán bizony a színpad kicsi s nagyobb erőkifejtésre alkalmatlan. — Műkedvelő színpadnak kitűnő, sőt szokatlanul jó, de hivatásos színészek munkájának szűk. Szombaton délután a »Szeressük egymást«, vasárnap délután a »Történnek még csodák« ment. Bemutató szombaton este volt: a nagysikerű, mulatságos »Méltóságos asszony«. A kellemes vígjáték új változatba hozza elénk a már kitünően ismert iskolai miliőt (kezdetben vala a »Mesék az írógépről« s azt variálták unalomig, amíg aztán a jó Móricz Zsigmond meg nem váltotta az irodalmat egy »Légy jó mindhalálig«-gal, amely aztán ismét kitűnő kaptafának bizonyult). Jó szórakoztató darab a »Méltóságos asszony«, hálás szerepekkel s ha valakinek kedve támad a karrikírozásra, azt is megcselekedheti bátran. Mihályi Lici kitűnő volt a fiatat méltóságos asszony szerepében, üde s finom, művészete leszűrődött, nemesveretű és sokrétű. Galetta Ferenc, mint mindig, igen kellemes benyomást kelt, elegáns játéka van s illúziót keltő. Takács Oszkár s a zsánerképekben mindig remek Alszeghy Lajos, Tanka Dóra, a fiatalos Farkas József, Erdős József, Bartos József, Vajda Rózsi, Erdélyi Edit, Kuhár Lujza és Váradi Elza mellett őszinte meglepetést keltett Kacér Anna pompás, groteszk alakítása: az ő haladása, fejlődése szembetűnő, ezért külön ki is kell emelnünk érdekes játékát. Általában előnyös fejlődésekről számolhatunk be, a szerepet pedig mindenki jól tudta s ez előnynek számít mifelénk... »Az Ur katonái« iránt az érdeklődés nem volt akkora, amint azt a színtársulat joggal elvárhatta volna s mi magunk is reméltük. Megrázó, komoly szép darab ez: megérdemelt volna még így, nyáridőben is két telt házat. Különösen akkor, amikor a hitélet fejlesztésére annyi sokat adunk Komáromban s róla annyit beszélünk .Úgy gondoltuk, hogy mindenki, akit a darab lelke közelebbről érint: megnézi ezt a mély, szép darabot. De nem így történt: fél és háromnegyed ház tapsolt a színészek remek s gondos játékának. Az egyébként tomboló karzat teljes távollétével tünnyiségben. A pozsonyi jövedékellenőrző hivatal emberei a komáromi hivatallal karöltve hosszabb nyomozást folytattak ezügyben, aminek folyományaként kiderült, hogy az államot többszázezer koronás károsodás érte. Úgy gabonacsempészés, mint szeszcsempészés miatt többeket súlyos pénzbírsággal büntettek meg. A gabonacsempészekre mintegy hetvenezer korona bírságot róttak ki, a szeszcsempészés körül a nyomozás még tovább folyik. tetett, ebből látszik, hogy Komárom nagyon sok színházlátogatóját csak a legkönnyebb műfaj érdekli. Közönségünk nincs eléggé a komolyságok felé nevelve, a felszínes és a könnyed érdekli. Ez azonban ne csüggesszen el senkit: újra s újra meg kell próbálni a lelki nevelést, a színházi kultúra mélyebb gyökereinek öntözgetését is. A darabot, meg kell mondanunk, pompásan játszották: vidéki színpadon semmi kifogásunk nem lehet. Minden részletére ügyeltek: belső és külső kidolgozás, díszlet és megjátszás, a legkisebb részletekig összhangban volt. Felkiáltottunk: »végre egy szépen játszott darab!« Gördülékeny volt az egész előadás, minden lépésnek, gesztusnak, szónak megvolt a maga kidolgozott formája és a súgót sem hallottuk. Egy sereg negatívumból rakjuk össze a pozitív siker képét s milyen jó volna, ha sohasem a negatívumokra kellene hivatkoznunk, hanem mindig a pozitív formára... Földes Dezső megcsillogtatta mély, emberi művészetét a kételkedő jezsuitában, méltóságteljes, egyszerű s komoly volt, mint már sokszor, most is meggyőzött kiváló színészi kvalitásairól, öröm nézni kitűnő játékát. Szimpatikus, jó alakítás volt a Galettáé, remek kabinet-szerep s jó játék Alszcghyé, és, Bartos József, Tanay Emil, Lehotay Antal, Farkas József, Erdős József, Maár János, Takács Oszkár mind remekül simultak a darabhoz, látszott ennek a darabnak minden izén, hogy gondos munka előzte meg. Külön kell szótanunk a helyes kis Földes Éva nagyszerű színészi teljesítményéről, ő játszotta a kisfiút, akivel a csoda történik. Nehéz szerep: egy kisiklás és minden összehullhat. Földes Évi pompásan és tehetséges szüleitől öröklött alakító készséggel oldotta meg a súlyos feladatot. Behízelgő hangja, finom játéka későbbi nagy sikerekre predesztinálják. A kis Évi fogadja a »nagy« sajtó szeretetteljes gratulációját: remek volt. A közönség — háromnegyed ház — feszülten figyelt s érezte, hogy ezúttal valami jót kapott a színészek mindegyikétől, örültünk a díszleteknek is, a hangeffektusoknak, a nyugodt stílusnak, a korrekt mozgásnak s a jó beszédnek. Csak, persze, amíg a közönség ielhelyezkedett a darab kezdetén s néha a felvonások elején, az nem járt kis zajjal. Az nagy zajjal járt. A negyedkilencre hirdetett s félkilenckor kezdett előadás időpontja sokaknak nem volt megfelelő. Háromnegyed kilenckor még mindig jöttek, székeket tologattak, egymáson keresztül mászkáltak, zörögtek, suttogtak s a legfinomabb pillanatokban, az elragadtatás tetején zörqgve és suhogva megnyíltak a cukros zacskók, »parancsolj! kérlek«, körben jár a suhogó zacskó, koppan a cukor a földre, aztán új épkezők tolakodnak végig a széksoírokofhi s a karzat nagy dobogva előrehúzódik. Minden felvonás kezdete zajoktól volt hangos. Zenés daraboknál nem veszi észre az ember s legyint. De ilyen halk, finom daraboknál tízszeresen bosszantó ez a tapintatlanság. Mi egyszerűen lecsukatnánk az ajtókat ilyenkor. Kedden este a »Talárjárás«-t adták, ezt a lassankint klasszikussá váló operettet. Tipikusan nyári előadás volt mintegy visszahatásként Az Ur Katonái-ra, — s mégis ez a darab hozta meg a közönségsikert, egy komáromi s igen népszerű műkedvelő fölléptével. Részünkről több szivességgel s előzékenységgel körítettük volna körül ezt aa előadást, amely telt házat csinált. Részleteiben volt jó, egészében pedig gyönge. Most tűnt ki, hogy egyetlenegy hang nem volt a társulatban, egyetlenegy sem. (Oljgyai elment, Váradinak nem volt szerepe, Galetta sem játszott.) A legszebb melódiák üresen hullottak a megsemmisülésbe, nem volt, aki elkapja őket. A második felvonás kiállítása, magyarul mondva, snassz volt, a »tömegjelenetek« a kulisszák mögött folytak, a »csapatokból« csak Farkas és Takács került beljebb, a tisztiruhákat legalább lekefélhették volna a tiszt urak s itt-ott felvarrhatták volna a dolmány alól kilógó csattokat s a leszakadt zsinórokat. »Nem ilyen lovat akartam!« — idézhetnénk mi is a költőt: a Tatárjárás-t vagy csak szépen adjuk, vagy sehogy s ne szabdaljuk meg a szövegkönyvet, valamint ne toldjunk hozzá, ha nem kell. Vajda Rózsi kellemes volt egyébként, Erdélyi Edit üde és fürge, Tanay Emil jóképű s illúziót keltő huszár, Takács sok humorral játszott, Maárnak s Alszeghynek érdekes zsánerffgurái voltak, Széles Adri, Erdős József, Farkas József, Lehotay nevét jegyezzük föl: mindenki tudta a szerepét, többé-kevésbbé jól játszott, esetleg itt-ott túlzott, de — ismételjük: ez nem volt az a Tatárjárás, amit vártunk. Grúber Lőrinc felléptét nagy várakozás előzte meg s nem is csalatkoztunk a mi kitűnő műkedvelőnkben: Grúber Lőrinc tábornoka nagyszerű alakító készségről, sok humorról, művészi érzésről tanúskodott, örültünk őt a hivatásos színészek között látni és sok sikert kívánunk neki a jövőben is. Vastapsokat kapott s egy babérkoszorút, sokéves művészi munkája elismeréseképen: Grúber Lőrinc sikerrel vizsgázott le a nagy közönség előtt, aminek őszintén örvendünk, szeretettel és szívesen játszott, igen tehetséges ember. A többiek sokszor »lazsáltak«. Máskor rendesebb és komolyabb Tatárjárás-t kérünk, különösen, ha egy népszerű s kitűnő vendég is fellép, aki telt házat hoz. Még csak két estén vannak nyitva a színház kapui és aztán a kultúra vándor harcosai, a színészek elbúcsúznak tőlünk és vándorutjukban mennek tovább. Ma, szerdán és holnap, csütörtökön este lesz még részünk a színház örömeiben és aztán jó hosszú időre megint becsukódnak a komáromi színház kapui. A hat napos pótszezon nem sikerült úgy, amint szerettük volna és ahogyan reméltük. Azt hittük, hogy minden este telt ház tapsol a derék színészeknek, sajnos ez nem így volt, üres házakat is láttunk ez alatt a rövid szezon alatt. Legalább ezen a két estén mutassa meg a komáromi közönség, hogy nemcsak szóval szereti a magyar színészetet, de áldozatokat is tud érte hozni. Ma és holnap este töltsük meg a színházat. Mindakét este nagysikerű darab kerül színre. Ma, szerdán este Franlisek Langer hatalmas drámája, a Periféria, Külváros kerül színre. E megrázó dráma 11 képben mutatja be az izgalmas meséjét az értékes darabnak. Holnap, csütörtökön Fodor Lászlónak egyik legsikerültebb darabját, az »Egy asszony hazudik« című színművét, 3 felvonásban, hozzák színre Galetta Ferenc rendezésében és a legjobb szereposztásban. Ezzel a pompás, nagysikerű darabbal búcsúzik el a színtársulat tőlünk, komáromiaktól és a vidéki közönségtől, mert bizony a vidék ezúttal is szépen pártolta a színészetet. Ismerünk egy vidéki családot, amely az egész pótszezonra előre megváltotta a jegyét. A komáromiak tanulhatnának tőlük. Komáromi színház.
