Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-27 / 43. szám

1936. május 27. * KOMÁKÜMl LAKOM* 3. oldal. Nagyarányú csempészési ügyben tartottak vizsgálatot s szabtak ki büntetést Komáromban!. A Protestáns Jótékony Nőegylet közgyűlése. Komárom, május 26. A humanizmus nemes céljainak szolgálatában több mint félévszázad óta eredményesen munkálkodó Komá­romi Protestáns Jótékony Nőegylet va­sárnap, május 24-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Pap Kovách Ele­mérné elnöklete s a tagok élénk ér­deklődése mellett. A közgyűlés egy nemes és önzetlen tevékenységben el­telt esztendő eredményét mulatta be a megjelent tagoknak, akiknek áldo­zatkészsége tette lehetővé, hogy 1935- ben is előljárt az érdemes Nőegylet a jótékonyság gyakorlásában. Szives szavakkal nyitotta meg az elnök a közgyűlést, mely nagy figye­lemmel hallgatta meg Vásárhelyi Ká­roly titkár tartalmas jelentését az egyesület múlt évi működéséről. A jelentés beszámolt arról az áldásos tevékenységről, amelyet a vezetőség a szegénygondozás, az iskolásgyerme­kek segélyezése es a két protestáns egyház társadalmi mozgalmainak tá­mogatása körül kifejtett. Az egyesület a szegények havi segélyére, iskolás­­gyermekek lábbelivel való ellátására, iskolakönyvek vételére és egyéb jóté­konycélú munkára 10000 koronát for­dított. Ezen összeg a tagdíjakból, a tagok külön adományaiból, a szeretet­­vendégségek és a hagyományos sikerű nyári láncvigalomnak, a Kóstolónak jövedelméből került ki. A nemesszí­­vüség gyakorlása terén szép példával járt elől az egylet nagyérdemű elnöke, Pap Kovács Elemérné, aki elnöki mű­ködésének tizedik évfordulója alkal­mából 500 Ke iskolai ösztöndíj alapít­ványt tett. A Protestáns Jótékony Nő­egylet fenkölt gondolkozására vall a választmány azon nemes cselekedete is, hogy a Jókai szobor javára legel­sőnek az egyesület adakozott 500 ko­ronát. A titkári jelentést nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés, mely ezután az 1935. évi zárszámadásokat tárgyalta le, amelyeket Fülöp Etelka pénztáros terjesztett elő. A zárszámadások jó­váhagyása és a szabályszerű felment­­vény megadása után az 1936. évi költ­ségvetést 11100 Kc-ban állapította meg meg a közgyűlés, mely a számadások lelkiismeretes és pontos vezetéséért a Nőegylet pénztárosának köszönetét szavazott. Majd az Antal Gábor dr. püspök iskolai ösztöndíjalapítványá­nak kamatai kiadására nézve határozott a közgyűlés. Jánossy Lajos ev. esperes, gyengél­kedése miatt nem jelenhetvén meg személyesen a közgyűlésen, tevéiben mondott egyháza nevében köszönetét az érdemes egyesületnek az evang. egyházzal szemben tanúsított sok jó­­cselekedetéért. Fülöp Zsigmond, aref. egyház főgondnoka pedig a reformá­tus egyház elnökségének és presbi­tériumának tolmácsolta hálás köszö­netét a Nőegyletnek. Meleg szavak­kal adott a főgondnok kifejezést az elnökség, tisztikar és választmány tag­jainak a múlt évben is nagy odaadás­sal és önzetlenséggel végzett áldásos munkájáért s indítványára a közgyű­lés a vezetőség valamennyi tagjának jegyzőkönyvileg leghálásabb köszöne­tét fejezte ki. Végül a választmány tartott ülést, mely a Kósioló megtartására augusz­tus 9. napját tűzte ki. A negyedik korosztálybeli öreg nyugdíjasok figyelmébe! Azok az 1875-ben, vagy későbö született nyugdíjas közalkalmazottak s azok az 1880-ban vagy később szü­letett nyugdíjas közalkalmazotti özve­gyek, akik annak idején az 1930. évi 70. sz. törvény értelmében jelentkezési lápjukat benyújtották, de a hivatal­tól visszakapták a törvény végrehaj­tásának ismételt elhalasztása miatt, e jelentkezési lapot (prihláskát) mielőbb küldjék be a lapon feltüntetett nyug­díjkiutaló hivatal címére. A jelentke­zési lap adatait beküldés előtt a mai állapotnak megfelelően kell kijavítani s új okmányokkal felszerelni. Komárom, május 26. Az utóbbi időben feltűnt a pénz­ügyit s a jövedék ellenőrző hatóságok­nak, hogy nagyarányú gabonacsem­pészés folyik a határon keresztül, kü­lönösen Dunamocs s Danaradvűny hatá­rában, ahol a dunai kis szigete­ken át csempészték a gabonát s adták el közvetítők útján. Ugyan­csak szesz és borcsempészés is folyt, meglehetősen n:igy meny-. Májusi póíszezonra érkeztek a Földes társulat tagjai, szombattól csütörtökig játszanak, hogy aztán Pozsonyban kezdhessék meg öthetes tartózkodásukat. Attól fél­tünk, hogy a májusi idény, ez a kény­­szer-ittartózkodás amolyan szezonvé­gi, ígéretekben gazdag, eredmények­ben szegény néhány nap lesz, de örömmel állapítottuk meg, hogy e sejtésünkben kellemesen csalódtunk: mire ismét Komáromba értek a szí­nészek, jól összeszokott együttest kap­tunk bennük, a darabok jól peregnek, a szereptudás nem hagy kívánnivalót. Mire a szezonnak Szlovenszkón vége van, színészeink mindig szép munkát produkálnak. Sajna, majd szeptem­ber elején ismét elkövetkezik az ösz­­szetanulások nehéz ideje s újból elöl­ről kezdik az egészet. Mindenesetre nem volna helytelen dolog: az évvégi eredményeket minden városban be­mutatni: »íme, így kezdtük, s ime, így végezzük!« Ha a társulat tagjai bárom évig volnának csak együtt, a megfelelő összetételben, nem lenne okunk semmi panaszra. S aztán bi­zony a színpad kicsi s nagyobb erő­kifejtésre alkalmatlan. — Műkedvelő színpadnak kitűnő, sőt szokatlanul jó, de hivatásos színészek munkájának szűk. Szombaton délután a »Szeressük egymást«, vasárnap délután a »Tör­ténnek még csodák« ment. Bemutató szombaton este volt: a nagysikerű, mulatságos »Méltóságos asszony«. A kellemes vígjáték új változatba hoz­za elénk a már kitünően ismert isko­lai miliőt (kezdetben vala a »Mesék az írógépről« s azt variálták una­lomig, amíg aztán a jó Móricz Zsig­mond meg nem váltotta az irodalmat egy »Légy jó mindhalálig«-gal, amely aztán ismét kitűnő kaptafának bizo­nyult). Jó szórakoztató darab a »Mél­tóságos asszony«, hálás szerepekkel s ha valakinek kedve támad a karri­­kírozásra, azt is megcselekedheti bát­ran. Mihályi Lici kitűnő volt a fiatat méltóságos asszony szerepében, üde s finom, művészete leszűrődött, ne­mesveretű és sokrétű. Galetta Ferenc, mint mindig, igen kellemes benyo­mást kelt, elegáns játéka van s illú­ziót keltő. Takács Oszkár s a zsáner­képekben mindig remek Alszeghy La­jos, Tanka Dóra, a fiatalos Farkas József, Erdős József, Bartos József, Vajda Rózsi, Erdélyi Edit, Kuhár Lujza és Váradi Elza mellett őszinte meglepetést keltett Kacér Anna pom­pás, groteszk alakítása: az ő haladá­sa, fejlődése szembetűnő, ezért külön ki is kell emelnünk érdekes játékát. Általában előnyös fejlődésekről szá­molhatunk be, a szerepet pedig min­denki jól tudta s ez előnynek számít mifelénk... »Az Ur katonái« iránt az érdeklő­dés nem volt akkora, amint azt a színtársulat joggal elvárhatta volna s mi magunk is reméltük. Megrázó, ko­moly szép darab ez: megérdemelt volna még így, nyáridőben is két telt házat. Különösen akkor, amikor a hitélet fejlesztésére annyi sokat adunk Komáromban s róla annyit beszé­lünk .Úgy gondoltuk, hogy mindenki, akit a darab lelke közelebbről érint: megnézi ezt a mély, szép darabot. De nem így történt: fél és háromne­gyed ház tapsolt a színészek remek s gondos játékának. Az egyébként tomboló karzat teljes távollétével tün­nyiségben. A pozsonyi jövedékellenőrző hivatal emberei a komáromi hivatallal kar­öltve hosszabb nyomozást folytattak ezügyben, aminek folyományaként ki­derült, hogy az államot többszázezer koronás károsodás érte. Úgy gabona­csempészés, mint szeszcsempészés mi­att többeket súlyos pénzbírsággal büntettek meg. A gabonacsempészek­re mintegy hetvenezer korona bírsá­got róttak ki, a szeszcsempészés kö­rül a nyomozás még tovább folyik. tetett, ebből látszik, hogy Komárom nagyon sok színházlátogatóját csak a legkönnyebb műfaj érdekli. Kö­zönségünk nincs eléggé a komolysá­gok felé nevelve, a felszínes és a könnyed érdekli. Ez azonban ne csüg­­gesszen el senkit: újra s újra meg kell próbálni a lelki nevelést, a szín­házi kultúra mélyebb gyökereinek ön­­tözgetését is. A darabot, meg kell mondanunk, pompásan játszották: vidéki színpa­don semmi kifogásunk nem lehet. Minden részletére ügyeltek: belső és külső kidolgozás, díszlet és megját­­szás, a legkisebb részletekig össz­hangban volt. Felkiáltottunk: »végre egy szépen játszott darab!« Gördülé­keny volt az egész előadás, minden lépésnek, gesztusnak, szónak megvolt a maga kidolgozott formája és a sú­gót sem hallottuk. Egy sereg negatí­vumból rakjuk össze a pozitív siker képét s milyen jó volna, ha sohasem a negatívumokra kellene hivatkoz­nunk, hanem mindig a pozitív for­mára... Földes Dezső megcsillogtat­ta mély, emberi művészetét a kétel­kedő jezsuitában, méltóságteljes, egy­szerű s komoly volt, mint már sok­szor, most is meggyőzött kiváló szí­nészi kvalitásairól, öröm nézni kitű­nő játékát. Szimpatikus, jó alakítás volt a Galettáé, remek kabinet-szerep s jó játék Alszcghyé, és, Bartos József, Tanay Emil, Lehotay Antal, Farkas József, Erdős József, Maár János, Ta­kács Oszkár mind remekül simultak a darabhoz, látszott ennek a darab­nak minden izén, hogy gondos mun­ka előzte meg. Külön kell szótanunk a helyes kis Földes Éva nagyszerű színészi teljesítményéről, ő játszotta a kisfiút, akivel a csoda történik. Ne­héz szerep: egy kisiklás és minden összehullhat. Földes Évi pompásan és tehetséges szüleitől öröklött ala­kító készséggel oldotta meg a súlyos feladatot. Behízelgő hangja, finom játéka későbbi nagy sikerekre pre­desztinálják. A kis Évi fogadja a »nagy« sajtó szeretetteljes gratulá­cióját: remek volt. A közönség — háromnegyed ház — feszülten figyelt s érezte, hogy ez­úttal valami jót kapott a színészek mindegyikétől, örültünk a díszletek­nek is, a hangeffektusoknak, a nyu­godt stílusnak, a korrekt mozgásnak s a jó beszédnek. Csak, persze, amíg a közönség ielhe­­lyezkedett a darab kezdetén s néha a felvonások elején, az nem járt kis zajjal. Az nagy zajjal járt. A negyed­­kilencre hirdetett s félkilenckor kez­dett előadás időpontja sokaknak nem volt megfelelő. Háromnegyed kilenc­kor még mindig jöttek, székeket tolo­gattak, egymáson keresztül mászkál­tak, zörögtek, suttogtak s a legfino­mabb pillanatokban, az elragadtatás tetején zörqgve és suhogva megnyíl­tak a cukros zacskók, »parancsolj! kérlek«, körben jár a suhogó zacskó, koppan a cukor a földre, aztán új épkezők tolakodnak végig a székso­­írokofhi s a karzat nagy dobogva előre­húzódik. Minden felvonás kezdete za­joktól volt hangos. Zenés darabok­nál nem veszi észre az ember s le­gyint. De ilyen halk, finom darabok­nál tízszeresen bosszantó ez a tapin­tatlanság. Mi egyszerűen lecsukat­­nánk az ajtókat ilyenkor. Kedden este a »Talárjárás«-t adták, ezt a lassankint klasszikussá váló operettet. Tipikusan nyári előadás volt mintegy visszahatásként Az Ur Katonái-ra, — s mégis ez a da­rab hozta meg a közönségsikert, egy komáromi s igen népszerű műkedve­lő fölléptével. Részünkről több szi­­vességgel s előzékenységgel körítet­tük volna körül ezt aa előadást, amely telt házat csinált. Részleteiben volt jó, egészében pedig gyönge. Most tűnt ki, hogy egyetlenegy hang nem volt a társulatban, egyetlenegy sem. (Oljgyai elment, Váradinak nem volt szerepe, Galetta sem játszott.) A leg­szebb melódiák üresen hullottak a megsemmisülésbe, nem volt, aki el­kapja őket. A második felvonás ki­állítása, magyarul mondva, snassz volt, a »tömegjelenetek« a kulisszák mögött folytak, a »csapatokból« csak Farkas és Takács került beljebb, a tisztiruhákat legalább lekefélhették volna a tiszt urak s itt-ott felvarr­­hatták volna a dolmány alól kilógó csattokat s a leszakadt zsinórokat. »Nem ilyen lovat akartam!« — idéz­hetnénk mi is a költőt: a Tatárjárás-t vagy csak szépen adjuk, vagy sehogy s ne szabdaljuk meg a szövegköny­vet, valamint ne toldjunk hozzá, ha nem kell. Vajda Rózsi kellemes volt egyébként, Erdélyi Edit üde és für­ge, Tanay Emil jóképű s illúziót kel­tő huszár, Takács sok humorral ját­szott, Maárnak s Alszeghynek érde­kes zsánerffgurái voltak, Széles Adri, Erdős József, Farkas József, Leho­tay nevét jegyezzük föl: mindenki tudta a szerepét, többé-kevésbbé jól játszott, esetleg itt-ott túlzott, de — ismételjük: ez nem volt az a Tatár­járás, amit vártunk. Grúber Lőrinc felléptét nagy várakozás előzte meg s nem is csalatkoztunk a mi kitűnő műkedvelőnkben: Grúber Lőrinc tá­bornoka nagyszerű alakító készség­ről, sok humorról, művészi érzésről tanúskodott, örültünk őt a hivatásos színészek között látni és sok sikert kívánunk neki a jövőben is. Vastap­sokat kapott s egy babérkoszorút, sokéves művészi munkája elismeré­­seképen: Grúber Lőrinc sikerrel vizs­gázott le a nagy közönség előtt, ami­nek őszintén örvendünk, szeretettel és szívesen játszott, igen tehetséges ember. A többiek sokszor »lazsál­tak«. Máskor rendesebb és komolyabb Tatárjárás-t kérünk, különösen, ha egy népszerű s kitűnő vendég is fel­lép, aki telt házat hoz. Még csak két estén vannak nyitva a színház kapui és aztán a kultúra vándor harcosai, a színészek elbúcsúznak tőlünk és vándorutjukban mennek tovább. Ma, szerdán és holnap, csütörtökön este lesz még részünk a színház örö­meiben és aztán jó hosszú időre me­gint becsukódnak a komáromi szín­ház kapui. A hat napos pótszezon nem sike­rült úgy, amint szerettük volna és ahogyan reméltük. Azt hittük, hogy minden este telt ház tapsol a derék színészeknek, sajnos ez nem így volt, üres házakat is láttunk ez alatt a rö­vid szezon alatt. Legalább ezen a két estén mutassa meg a komáromi közönség, hogy nemcsak szóval szereti a magyar színészetet, de áldozatokat is tud érte hozni. Ma és holnap este töltsük meg a színházat. Mindakét este nagysikerű darab ke­rül színre. Ma, szerdán este Franli­­sek Langer hatalmas drámája, a Pe­riféria, Külváros kerül színre. E meg­rázó dráma 11 képben mutatja be az izgalmas meséjét az értékes darab­nak. Holnap, csütörtökön Fodor László­nak egyik legsikerültebb darabját, az »Egy asszony hazudik« című szín­művét, 3 felvonásban, hozzák színre Galetta Ferenc rendezésében és a leg­jobb szereposztásban. Ezzel a pom­pás, nagysikerű darabbal búcsúzik el a színtársulat tőlünk, komáromiaktól és a vidéki közönségtől, mert bizony a vidék ezúttal is szépen pártolta a színészetet. Ismerünk egy vidéki csa­ládot, amely az egész pótszezonra előre megváltotta a jegyét. A komá­romiak tanulhatnának tőlük. Komáromi színház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom