Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-27 / 43. szám
2. oldal. »KOMAROMI L'APOR< az állomás létrejötte felelt, mely Masarvk elnök nevét viseli és hangsúlyozta, hogy Szlovenszkó munkában és nyugalomban, de a harcban is erős lesz. Szlovenszkó az államiság legmegbízhatóbb támasza. Eggmagukban sem a történelmi országok, sem Szlovenszkó a történelem időiben nem tarthatnák meg tartósan önállóságukat. Erre nem volna kellő erejük. A történelem egyetértésre tanít és a jövőben aszerint kell igazodnunk. Nemzeti szabadságunkat mondotta a miniszterelnök csak egyetértésben és egységes államisággal tarthatjuk fenn. A szétválás, vagy az összetartozás gyöngítése elbukásunkat jelentené. Parasztbank helyett segélyalap a mezőgazdasági adósságok konvertálására Mint ismeretes, az agrárpárt még az ősszel akarta megvalósítani az úgynevezett parasztbankot, de ez a terv a szocialisták magatartása következtében meghiúsult. A földművelésügyi minisztérium most segélyalapot akar létesíteni, amelyből végrehajtanák a belső telepítéseket, egyrészt a földreformnál elvett birtokokon, másrészt azokon a birtokokon, amelyek eladósodtak és amelyeket így vásároltak össze. A segélyalap konvertálná az adósságokat s azokat hosszú lejáratú kölcsönökké alakítaná át. A segélyalapot csak azok vehetnék igénybe, akik nem gazdálkodna!: 250 hektárnál nagyobb területen. A kérelmeket mindig egyénenként intéznék el és jogigénye senkinek sem lenne, ha tehát valakinek kérelmét elutasítanák, az nem fellebbezheti meg az elutasító végzést. Az új segélyalap jövedelmi forrásai a következők lennének: 40 millió korona hozzájárulást kapna a gabonatársaságtól, még pedig oly módon, hogy minden métermázsa gabona után 2 koronát elvennének e célra az átvételi díjból, ami 200.000 vagonnál épen 40 millió koronát tesz ki. A műtrágyailletékből 5 százalékot fordítanának erre a célra minden métermázsa után, ezenkívül az állam évenkint 50 millió korona dotációval járulna a segélyalaphoz. A javaslat, előreláthatóan sok vitára fog okot szolgáltatni, mert törvényerőre való emelkedése Luiajdonképen agrár monopóliumot jelentene. Komáromban 50 évvel ezelőtt: „Talmi aranykorunk“ címen irt igen mulattató, humoros és hosszabb szatirikus költeményt egy jeles irodalomművelő, Kossá Albert, aki Komáromban született s innen származott Debrecenbe. Vele kapcsolatban Írják az öreg Komáromi Lapok: „A komáromi irók valóságos atanycsinálóvá lettek. Földink teremtette meg az Aranyembert, öregbítve általa világraszóló dicsőségét. Most meg egy nevető földink „Talmi aranykori alkotott. A különbség köztük csak az, hogy a régi időben akadt egy igaz aranyember, a mai világból pedig csak talmi arany került ki.“ Nagyszerű üzenetet küld a szerkesztőség bizonyos Camedriónak Kecskemétre. Szól a szerkesztői üzenet ekképpen: „Tudtam én azt régen, meggyőződtem róla, Hogy téged is utolér a Kata strófa. Mert akit végzete hő szívvel alkota, Nem is állhat ellen ha csinos a Kata.“ így tréfálkoztak a szerkesztői üzenetekben, „Hymen védő palástja alatt“ eleink. 25 évvel ezelőtt: Napirendre került az állandó színpad építése-, a régi, rozzant színházban való játszásra a városi hatóság nem adott engedélyt, másutt meg nem volt hol játszaniok. „Rövidesen aktuálissá válik a szinésztelen Komárom, ami pedig nem valami nagy dicsőség városunkra nézve, amely az ötvenes évektől kezdve mindig kedvenc állomása volt a magyar vándorszinészetnek. Mi lesz velünk, hová jutunk, ha még a 6—8 hetes sziniszezon is kiesik városunk kulturális életéből, ami eddig egy kis oázist nyújtott az unalom s élettelenség szürke iszapjában?“ Mindenesetre egy kis oázis a sivatagban: Kesztler Ede és bájos neje a vármegyeház nagytermében drámai részleteket, vig jeleneteket s monológokat ad elő, a Gyermekvédő Liga javára. S más vigasztaló is lesz: bosztonestély. Mert Eibenschütz Béla, fővárosi tánctanitó, ismert bosztonspecialista, növendékei boszton-nagypróbát tartanak a Dalarda nagytermében . .. Az új Don Quijotte. A búsképű lovag romantikája éled fel azokban a világot felkavaró kezdésekben, amelyekkel az utolsó abeszsziniai császár, az utolsó független afrikai uralkodó élete új, meg új veszedelmek hullámverésébe került. Nem szabad az utolsó négus negestit azzal a rideg objektivitással mérni, amely tulajdonképpen szükséges minden politikus megítélésénél, mert a realitások mellett elnyomhatatlanul ott van valami szentimentális rokonszenv, amellyel mindenütt, talán még a diadalittas Itáliában is nézik a most Jeruzsálembe menekült, vagy zarándokolt trón javesztett uralkodó személyét. Rsmantikus volt és minden cselekedetében nagy romantika van. Az a romantika, amely Don Quijotte lelkében élt, az a romantika, amely a szélmalmok ellen vitte a harcba a búsképű lovagot, aki nem láthatta a valóságot, mert a fantáziája, a nagy vágyakozása átszellemült és a hamis romantika ellen igazi romanticizmusban küzdő lelke által teremtett világot látta csak. Lehetséges, hogy a tehetséges kabaréköltők és a sekély mindenen éicelődik, humoros figorává változtatják az utolsó abessziniai uralkodót, hiszen már elkezdenek viccelődni a szakáikul, a kalapján, naív és lelkes politikáján. Éppen ez a naív és lelkes politika, ez a nagy bizakodás a szerződésekben, a gyengék védelmére alkotott ünnepélyes megállapodásokban teszi tragikussá ennek a sok tekintetben nagyon tehetséges és nagyon erélyesen reális uralkodónak az éleiét. Ha Mailé Szelasszié nem bízott volna anynyira a szentséges papirosokban, akkor alkudozásokkal és engedményekkel elodázhatta volna a végzetét és ha nem hízod volna olyan támogatásokban, amelyekre dón quijottei álmaiban biztonsággal épített, akkor legalább a legvégsőket elháríthatta volna magáról és népéről. Ez a nem fehér fajtájú uralkodó azonban még valami régi lovagi szellemben élt, még azt hitte, hogy az igazság erőt ad a gyenge» fegyvernek is, még azt gondolta, hogy megállapodás adott szó és az adott szó lovagi eskü. Abesszínia valóban elmaradott ország és Abesszíniában még valóban a régi feudalizmus rendszere élt, ezt nagyon jól tudjuk, most azonban meglepődve látjuk, hogy nemcsak a feudalizmus bűnei voltak meg Abeszsziniában, hanem a feudalizmus erényei is, a lovagias idealizmus, a szinte transcedentális bizakodás egy magasabb osztó igazságban. Ez a lovagias bizakodás vitte a katasztrófába a négusl és ez a lovagias rajongás, ez a teljesen idejétmúlt, tehát dón quijottei lelkesedés állította szembe a tankok és repülőgépek tömegével, a hátultöltő puskával, vagy nyárssal M- fegyverzett abessziniai csapatokat, amelyeknél a modernül felszerelt csacsapattestek szinte csak díszes fitogtatás voltak. A négus minden cselekedetéből az látszik, hogy nagyon is józanul tud számolni, tehát nem szabad azzal meggyanúsítani, hogy azt gondolta, hogy majd úgy győzheti le az olaszokat, ahogy Menelik csapatai Áduánál elintézték az olasz hódító sereget. A technika Ádua óta nagyot haladt és Mussolini óta az olasz harcképesség és harckészség is nagyot változóit. ÉzL mind nagyon jól tudhatta a négus, de szegény új Don Quijotte nem a fegyverekben bízott, hanem a szerződésekben, a Népszövetségben, a 1936. május 27 nagy igazságban, amely szerint egy független államot nem szabad meghódítani. Ez volt tragikus és romantikus csalódása és ez idézte fel végzetét, amely valóban biztosítja számára a népek rokonszenvét. Itt kezdődik azután Mailé Szelasszié további dón quijottei kalandja. Mint valami vezeklő, elzarándokolt Jeruzsálembe és ezzel a romantikus gesztussal a gyenge emlékezetekbe akarja idézxü dinasz bájának eredetét, amivel újra hangsúlyozni akarja, hogy nem egy barbár nép barbár uralkodóját űzték el országából. Az új Don Quijotte tovább folytatja a szélmalomharcot és a Népszövetség diplomatáiban sereget lát, ahogy a manchai búsképű lovag sereget látott a birkanyájban. Azt hiszi, hogy a Népszövetség majd viszszaszerezheti országát és jegyzékekkel, kiáltványokkal, panaszos és az igazságra apelláló szavakkal akarja viszszafelé fordítani a végzetnek nehéz kerekét, amely most robog keresztül Abesszínián. Milyen romantika és milyen tragikomikus rajongás, mennyi ártatlan és naív igazsághivés, mennyi fellengös és irreális bizakodás. Ami elmúlt elmúlt aminek ideje megérett az lehullik és amiben nincs erő, arra nem lehet támaszkodni és attól nem lehet segítséget várni. Az igazság az erősebbnek az igazsága és ez az igazság csak kegyetlenebb lett azzal, hogy a vasököl helyett most tank és repülőgépbomba dolgozik. Tankokkal, repülőgépekkel szemben nem adnak védelmet teoretikus kijelentések, bölcs diplomáciai jegyzékek és óvatos, visszafelé vonuló diplomáciai Ígéretek. A négus egv ia sok közül, egy ä sok száműzött, hazátlan uralkodó közül, de még száműzöltségében, hazátlanságában is van valami romantikus. Mint valami régi mese, úgy hangzik a históriája, ....volt egyszer egy király, aki elvesztette az országát, mert jött egy másik király és elvette tőle. Ez Juda oroszlánjának sorsa, ez a világ egyik legrégibb császárságának végzete, ez a kereszténység egyik elsői birodalmának az elmúlása, ez az utolsó afrikai független ország halotti muzsikája. Ez a romantikus mese, amelynek romantikus hőse az utolsó Don Quijotte, aki furcsa szakállárai és furcsa kalapjával most elindul bolyongó útjára szállodáról-szállodára, diplomáciai megbeszélésről diplomáciai elodázásról, míg végre belefárad és amíg majd elfelejtik. Egyszer majd meghal Cannesben, vagy valami angol fürdőhelyen, valami szép villában, ahogy a többi oaszágrólországra vándorló, országát vesztett romantikus bolyongó és a halálhírét rövid cikkekben fogják elkönyvelni az újságok, amelyeknek olvasói addigra már csak homályosan fognak emlékezni arra, hogy valamikor volt egy független ország és annak volt egy rajongó uralkodója, A multheíi vihar súlyos következményei: elverte sokhelyütt a szépen ígérkező termést, házfödeleket szakított le, fákat tépett ki. — május 27. Szombati számunkban már közöltük, hogy a vihar pénteken hatalmas pusztítással zúdult Komárom környékére. Keskeny pásztában, de annál nagyobb pusztítással haladt s hatalmas károkat okozott. Csak a következő napokon bontakozott ki a vihar pusztításának teljes képe. A vihar jégveréssel, szélorkánnal s villámcsapásokkal pusztított, gyümölcsösökben, szellőkben, dohányban vetésekben hatalmas kárt okozott. Gúla községben tyúktojás nagyságú jég hullott, mely még az ablakokat is betörte s beszakította a háztetőket. A jégeső tartama alatt éppen litánia volt s az emberek a templom egyik oldalára húzódtak rémülten, mert a másik oldalon az ablakokat sorra beverte a jég. Hős községben a vidám1 egy emberi agyonsnjlolt. egy házat pedig felgyújtott s a ház tövig Üvegei i. Különösen nagy károk voltak Izsán is, ahol szöllőt s véleményeket telt tönkre. Az Ármentesítő Társulat keszegfaiusi telepe a szomorú pusztulás képét mulatja: a telep nagy gépházának tetejét leszakította a vihar s többszáz lépésnyi távolságig röpítette, úgy, hogy a gépek csupaszon merednek az égnek. A komáromi határban ököl nagyságú jégdarabok pusztítottak. A vihar okozta károk íelbecsülhetetlennek. Minden évben ránkzúdul valami súlyos Istencsapása. A „csodadoktor“ felszedte a honoráriumokat előre, de gyógyítani nem tudott Komárom, május 26. Sokak emlékezetében van még a kiváló orvosi tehetségű lekéri lelkész, dr. Zelenák János, aki a maga természetes gyógymódjával s gyógyfüveivel nagyon sok hozzáforduló betegen segített hatékonyan. Az azóta elhunyt lelkész nimbuszát több szélhámos igyekezett a maga számára ügyesen kiaknázni s nem mindig sikertelenül. A legügyesebb volt ezen a téren Zámecsnik Ferenc, kőmives-pallér, akinek rendes lakóhelye sem volt: ügyes fellépésével végigjárta a délszlovenszkói falvakat s ahol meghallotta, hogy súlyos beteg van, ott a maga »esodadoktori« tehetségét ajánlotta s nagyösszegű pénzeket szedett fel. Mindenütt dr. Zelenák János unokafivérének adta ki magát, akinek Zelenák János halálos ágyán elárulta a különböző gyógymódok titkait s aki birtokában van az összes csodafelszereléseknek. Még azzal is meg tudta téveszteni a tájékozatlan falusi népet, hogy kijelentette: nincsen szüksége pénzre, mert dúsgazdag, egyáltalán ne siessenek fizelni. passzióból gyakorolja a csodalerést. Mindenesetre azonban előzetes költségeire néhány száz koronát kér... Legutóbb Kamocsán jelent meg s huszonhárom nehéz betegnek .ígért teljes gyógyulást kél-háromszáz koronáért. A betegek s hozzátartozóik szívesen fizettek, de később kiderült, hogy a csodadoktor egy betegét sem tudta meggyógyítani. Erre aztán feljelentették. így került a csodadoktor vizsgálati fogságba s a bíróság elé. Itt kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert csakis kész kiadásait szedte be. Több tanul hallgatlak ki ezügyben, akik azt vallották, hogy a csodadoktor garantálta minden betegének rohamos felgyógyulását. A bíróság bűnösnek mondta ki s megállapította, hogy Zámecsnik Ferenc hasonlók miatt többször cl volt már ítélve: egyhavi fogházra ítélték ismét. Az államügyész fellebbezett, a terhelt megnyugodott. Kimondták azonnali szabadlábra-helyezését.
