Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-23 / 42. szám

4. oldal. »KOMAROMI L3APOH< 1936. május 23. Eredményes beszámoló a SzMKE eddigi munkájáról. A SzMKE népes közgyűlése, választmányi ülése Áldozócsütörtökön. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A komáromi ház és telektulajdo­nosok egyesülete f. évi május 14-én választmányi ülést tartott s azon Mi­­lus János alelnök indítványára kime­rítően foglalkozott a kormány azon rendeletével, mely a háztulajdonosok­nak a ház javítási költségeknél nyúj­tandó levonásokról intézkedik. Hogy a kormánynak 1935 évi dec. 20-án kelt 1/1936 sz. e tárgybani ren­deleté mit tartalmaz, részletesen is­mertetni felesleges volna, mert hi­szen a napilapok, de különösen a ko­máromi pénzügyi főtitkár szives volt kimerítő és szakszerű útmutatást ad­ni a Komáromi Lapok 1936 évi 8. számában Ezen rendelet szerint tehát mind­azon háztulajdonosok, akik házaikon javítási munkálatokat eszközöltetnek ez évben s a javítási költségek 3000 koronát kitesznek, 30o/o-os kedvez­ményben részesülhetnek, mely ösz­­szeg az 1937 és 1938 évi házbéradó alapból lesz levonva s ezen kedvez­mény az 1937 évi házbéradó vallo­másban érvényesítendő. A házjavítási munkálat megkezdé­sét és befejezését be kell jelenteni a városnak, s fazutám a munkálat végle­ges befejezése után kérvényt kell be­adni a városhoz a vonatkozó ház­javítási munkák költségeinek szám­lái csatolásával s abban kérni kell egy helyhatósági igazolvány kiadását, ezen kérvényt legkésőbb 1937 évi feb­ruár hó végéig kell beadni. Azzal teljesen tisztában vagyunk, hogy ezen kedvezmény nem sokat jelent, nem pedig azért, mert ezen rendelet semmiképen sem szociális, hanem inkább antiszociális. Antiszociális pedig azért, mert hi­szen rendelkezései a jobbmódú, jól szituált adófizetőkre vonatkozik, míg ellenben az általános tömegek a ki­csiny, szegény emberek érdekeit egy­általában nem érinti. Már pedig az adózási morál azt követeli, hogy az adózási rendszer igazságos legyen, s minden adófizető az ő 'jövedelmi s vagyoni viszonyai­hoz mérten járuljon hozzá az állam fentartásához. De ha ez így van, ak­kor az adózóknak adott kedvezmé­nyeknek is kivétel nélkül általánosak­nak kell lennie, hogy igénybe vehes­sék úgy a nagy, mint a kisemberek is egyaránt. Szeretnénk látni, hogy kicsoda az a szegény kisember, aki az ő kicsiny háza javítására 3000 koronát áldoz­hatna, már pedig akkor ezen kor­mányrendelet nyújtotta kedvezmény­ből ki van zárva. Az igazi szociális intézkedés az lenne, ha a kisemberek részére is hozzáférhetővé tennék s nem korlátoznák 3000 koronában, ha­nem határ nélküli bármilyen összeg­re, amibe a ház javíttatása kerül. De az sem helyes intézkedés, hogy a 30°/o-os házbéralapbóli levonások nem a vonatkozó évben egyszerre, hanem az 1937 és 1938 s esetleg még későbbi években érvényesíthetők csak. Egyesületünk választmánya elhatá­rozta, hogy ez ügyben részletesen megindokolt javaslatot dolgoz ki és a háztulajdonosok országos szövetségé­vel karöltve a kormányhoz fordul, hogy a jövőben ezen elvek figyelem­be vételével és szemmel tartásával adja ki e tárgybani rendeletét. Komárom, 1936. május 21. Bsez Béla. — Tóth Árpád közvitéz halála A legerősebb farkasdi legények közé tartozott Tóth Árpád farkasdi legény, aki csépléskor félkézzel fölemelte a legnehezebb zsákot. Éppen hét hónapja, hogy Tóth Árpád bevonult katonának Prágába. Édesapja azzal vigasztalta bu­­csuzáskor, hogy nem a világ az az egy-két esztendő. Édesanyjától a teme­tőben búcsúzott el, mert édesanyja ak­kor már kint pihent a sírban. Most aztán szomorú hir érkezett Prágából. A soha beteg nem volt legény tüdő­­gyulladást kapott, amelyhez szivgyen­­geség járult. A Prágába sietett apa hazahozta fiát és itthon temette el a farkasdi kakukfüves temetőben az édes­anyja mellé. Komárom, május 23. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet idei főközgyűlését Komárom­ban, a Jókai Egyesület kultúrházá­­nak képtártermében. Az érdeklődést az mutatja legjobban, hogy nemcsak a Komáromban s kör­nyékén lakó vezetőségi tagok s érdeklődők jöttek el, hanem Szlo­­venszkó nyugati s keleti részéről is számosán képviselték Szlo­­venszkó legátfogóbb magyar kul­­túrszervezetét. A megjelentek között helyet foglaltak Jankovics Marcell dr. elnök, Sziklay Ferenc dr. kultúrreferens, Gidró Bo­nifác, dr. Hajdú Lukács, Staud Gá­bor, Révay István, Schubert Tódor, dr. Kállay Endre, Fizély Imre, Jan­­son Jenő, dr. Tóth Dezső, Tamás Lajos, Tichy Kálmán, Darkó István, Szombathy Viktor, P. Feszty Edit, Vaskó Imre, Osztényi József, Nagy Barna, Kossányi József, dr. Alapy Gyula, dr. Baranyay József, Jaeger Lajos, Vendégh Lajos, Esterházy Lujza, dr. Gyürky Ákos, Dallos Ist­ván, Bollfesz Bemát, Lencz György, Janák Lajos, Kauzál József, Biró Gyu­la, Derfinyák Gusztáv, dr. Borka Gé­za, Vásárhelyi Károly, Környei Elek, dr. Kuthy Géza, Pém László, ifj. Nagy János, dr. Förster Lajos, dr. Szijj Ferenc, Nagy Nándor, Koper­­niczky Kornél, Bocz Elek, dr. Soós Imre, Bartos Frigyes, Csontos Vil­mos, dr. Szakáll Kornél, Berecz Gyu­la és még sokan mások. A Kárpát­­alji Kultur Egyesület képviseletében Weilmann Mihály ügyvezető alelnök jött el a testvéregyesület gyűlésére. A gyűlést I)R. JANKOVICS MARCELL ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉDÉ vezette be. Szárnyaló szavakkal szó­lott a szlovenszkói magyar kultúra mai helyzetéről. A magyar kisebbség — mondotta többek között — rendü­letlen és fejlett öntudatot, kitartó ösz­­szefogást igényel, azonkívül gyorsa­ságot s pontosságot, mert minden in­gadozás, kényelmes Patópáloskodás ezer s ezer magyar szó, szűz és száz eszme lekopását jelenti. A fogyó ma­gyarságból nem egy nemzedéknek, hanem egyetlenegy szép tavasznak sem szabad kiesni. Majd foglalkozott az elnök a tömérdek magyar ember közönyével, amelyre nincsen mentség s ha tízezer embertől évente tíz cigaretta árát, ha tízezertől csak egy feketekávé, vagy egy szál vi­rág árát kéri a kultúra: ezzel az összeggel tízezer gyermeknek le­het tejet, iskolaszert adni. A SZMKE minden felekezethez egy­formán nyújtja kezét azzal, hogy a magyar nemzeti kultúra gazdagságá­ban elfér minden magyar ember hite. A magyar kisebbség világnézetben is csak egyféle lehet, a magyar kisebb­ségnek nem lehet régi arcia s új arca, annak csak magyar arca lehet. Úgy­szintén kétségbe von ja, hogy a kultúra terén jogosult volna a generációs problémák hánytorgatása s azért a magyar kisebbségi fiatalságnak baj­­társiasságot ajánl s azt kéri tőle, hogy a magyar gondolatnak higyjen csakis. A politikamentességet azzal igazolja, hogy nem panaszkodik semmiféle sé­relem miatt, amely esetleg aSZMKE-t a múltban érte, hanem emelt fővel áll a világ bármely hatósága elé s kéri, hogy támogassa a magyarság igazi kultúrmunkáját, mert aki nem­zeti műveltségének megtartását és fej­lesztését tűzte ki célul, az egyenes ember, törvénytisztelő ember, aki nem eladó, nem kétszínű, hanem min­taszerű polgár, mert a nemzeti kul­túra olyan terület, amelyen nincsen kompromisszumoknak helye. A tisz­tes magyar kisebbség csak önmagá­ban bizhatik s a kulturtörekvések minden ágában csak egy legyen a jelszó: Magyar! magyar! Dr. Jankovics Marcell megrázó el­nöki beszédét nagy tetszés fogadta. Majd kegyelettel emlékezett meg az elnök dr. Alapy Gyula, a SZMKE/ megteremtőjének hervadhatatlan ér­demeiről, a SZMKE volt főtitkáráról. A megemlékező szavakat a gyűlés állva hallgatta végig. Üdvözölte ezek­­után a PRMKE kiküldöttét, majd az évi munka beszámolója következett. SZOMBATHY VIKTOR FŐTITKÁRI JELENTÉSÉT adta elő: a tavalyi SZMKE munka volt az eddigiek közül a legsikere­sebbnek mondható. Igen sikeresen működött az újonnan választott or­szágos vezetőség, amelynek pénzügyi bizottsága: Révay István, Schubert Tódor, Staud Gábor dr. fejtett ki kü­lönösen intenzív munkát. A választ­mány tagjai többször összegyűllek az év folyamán, Érsekújváron. Megemlé­kezett a jelentés az egyes szervezetek munkájáról, a SZMKE rendezéseiről s ünnepélyeiről, azokról, akik a-szer­vezésben segítettek, a központi admi­nisztrációról, a szervezeteknek kul­­turanyaggal való ellátásáról, az új kulturházakról s az újonnan felállí­tott szervezetekről, ahol máris inten­zív kulturmunka folyik, örömmel je­lenti, hogy a szervezetek községeiben a nemzetiségi béke megvan; néhol azonban a hivatalos körök közönyé­vel s lassúságával kell megküzdeni. Jelentés történt az országos és járási segélyekről. A Járási Közművelődési Választmányokkal ideális, egyetértő munkát határozott el a választmány, úgyszintén a felekezeti kulturszerve­­zetekkel is. Közölte a jelentés, hogy Révay István a SZMKE-nek ajándé­kozta nagy szlovenszkói demográfiá­ját, azonkívül több falusi monográfiát is kapott. Végül hálával emlékezett meg a vidéki szervezetek »névtelen katonáiról«, a szervezetek irányító s mindig munkakész vezetőiről, akik segítségével virágzott fel a SZMKE. TICHY KÁLMÁN A GöMöRI, KÖZÉPSŐ KÖRZET HELYZETÉRŐL tett bő jelentést. Sikerült újjászervez­nie a Gömörben régebben megalakított fiókokat s azonkívül új szervezeteket is beállítottak a kulturmunkába. A szervezetek mindegyike kitünően meg­állja helyét, de különösen példaképül állíthatja az országos vezetőség elé a mintaszerűen vezetett bejei fiókot, amelynek már kulturháza is van. A legtöbb nehézséget Mellétén támasz­tották a SZMKE munkája elé. Rima­szombatban is segítőtársakra akadt a gömöri titkárság, úgyszintén Loson­con is. DARKÓ ISTVÁN, A KELETI, KASSAI KÖRZET HELYZETÉT ismertette, örömmel adott számot ar­ról, hogy keleten feltámadt az érdek­lődés a SZMKE kulturmunkája iránt. A magyar kulturmunkások a többi nemzetiségekkel együtt harmóniában dolgoznak a kultúráért s egyetlen pél­dát sem szolgáltatnak arra, hogy az megokolta tegye a kulturális megmoz­dulások megnehezítését s hivatalos kö­rökben is a belátás kerekedett felül. Erre példa legutóbb Eperjes sikerült Berzsenyi-estje. Iglón vannak nehéz­ségek az előadások rendezése körül. A bodrogközi falvak is szívesen csat­lakoznak a kultúrmunkához, ahol ép­pen a tanítóság állt a munka vállalá­sának szolgálatába. Felekezeti téren a SZMKE a kiegyenlítés hálás szerepét játssza. A régi szervezetek: Igló, Sza­­lánc, Korompa, Lasztóc, Királyhelmec: kitünően dolgoznak. Egyik legszebb rendezésben, a szernyei kalárisban is résztvett a SZMKE. A jelentéseket a közgyűlés elfogadta. PÉNZTÁRI HELYZET, VÁLASZTÁSOK Ifj. Nagy János pénztáros benyújtot­ta a tavalyi zároszám adapt s a költség­­vetést, 1936-ra, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezekután az új választmány megvá­lasztására került a sör s a közgyűlés egyhangúlag a következőket választot­ta meg a választmány tagjaiul: Tisz­teleti elnökök: Fábry Viktor, Koper­­niczky Ferenc dr., Mécs László, Pfeif­fer Miklós dr., Söröss Béla. Válás zt-Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág O alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szeplőket, patta­násokat és mindennemű arctlsztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ké. Egyedüli készítője: 5 Salvátor gyógyszertár Komárno. mányi tagok: Ágoston Károky, Bara­nyay József dr., Borka Géza dr., Ba­ross Béla, Bocz Elek, Csongrády Ár­pád, Czvank László, Berecz Kálmán, Dallos István, Esterházy Lujza, Förster Lajos dr., Fekets Imre, Fülöp Zsig­­mond, Gidró Bonifác, Gyürky Ákos dr.. Gömöry János, Ilaulik György, Havas Vilmos, Janson Jenő, Jankovics Mar­cell dr., Kuthy Géza dr., Kossányi József, Kállay Endre dr., Koroknay Emilia, Király József, Lencz György, Koperniczky Kornél, Nagy Nándor, ifj. Nagy János, Révay István, Schubert Tódor, dr. Szeiff Géza, dr. Sziklay Fe­renc, Staud Gábor dr., Scherer Lajtos, Szijj Ferenc dr., Vajlok Sándor, Val­­kovics Imre. Helyettesek: P. Bartóky Mária, Cseri István, Csontos Vilmos, Báthory Andor, Éder Elza, Eperjessy István, Feszty István, Fizély Imre, Gáspár Sándor, Gyárfás József, Ge­­rényi Tibor dr., Jaeger Lajos, Janák Lajos, dr. Kissóczy Józsefné, Kört­­vélyessy László, Kelembéri Sándor, Levandovszky Jenő, Menyliár János, Mártonvölgyi László, Ludvig Aurél, Nagy Ferenc, Osztényi Benő, Oszté­nyi József, P. Feszty Edit, Prenghy Árpád dr., Pém László, Rollfesz Ber­­nát, Ragályi Antal, Rosenberg Mór, Oszvald Dániel, Schmidt Viktor, Szél­lé Géza, Tóth Dezső dr., Wánkay László, Vendégh Lajos, Varga István, Vecsey Lajos. A felügyelő tanács tag­jai: Arkauer István, Bartos Frigyes, Baráth László dr., Biró Lucián, Biró Gyula, Darvas János, Czeglédy Pál, Fizély Ödön, Farkas István, Ivánfy Géza, Kovách Tihamér, Kmetz János, Kauzál József, Környei Elek, Kossá­nyi István, Koleilh Ferenc, Letocha József, Márkus László, Nagy Barna, Nemesik Valter, Nagy Péter, Soós Imre dr., Vásárhelyi Károly, Vaskó Imre. A választások után Weilmann Mi­hály, a PRMKE alelnöke szólalt föl s konkrét indítványa az volt, hogy a SZMKE.s a'PRMKE a lehelő legszoro­sabban dolgozzék együtt s a kérdés tanulmányozására küldjön ki bizott­ságot. Jankovics Marcell dr. lelkes zárószavai után dr. Staud Gábor fe­jezte ki köszönetét az elnöknek, mun­kás, tetterős közreműködéséért s az elért eredményekért. Végül dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület elnöke a házigazda Egyesület nevében köszön­tötte a gyűlést s egyben felhívta a figyelmet a készülő szoborra. — Ebéd­szünet után, — megjelentek közebédre gyűltek össze a Central szállóban, — délután a választmány ülésezett s a szűkebb bizottságok tanácskoztak idő­szerű szervezeti kérdésekről, az ifjú­ság gondozásáról s a SZMKE egyéb ügyeiről. — A gyűlésen az a vélemény alakult ki, hogy a magyar kultúrának Szlovenszkón kedvező ideje következett el s hála a sok bekapcsolódott kul­­turmunkásnak: a szlovenszkói magyar kultúra bízvást nézhet a jövő elé. — Ellopott fegyver. Helembán az egyik éjszaka Bezeli Ferenc kamrájába valaki behatolt álkulcs segítségével és onnét elvitte a gazda lőfegyverét. A fegyverlopással egy kőművest gyanúsí­tanak, de az erősen tagad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom