Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-13 / 39. szám

2 oldal. »KOMAROMI ÜAFOKc 1936. május 1 .ií németnek ugyanoly munkaalkalma lesz, mini a csehszlováknak, akkor leg­alább 80 százalékban elveszíti indo­kait, amelyek miatt a csehszlovákiai német kisebbség jogi személyiségéi kö­veteli, melynek az állami élet minden terén pontosan meghatározott és elha­tárolt, garantált területe volna. Ettől a nehéz politikai problémától könnyen megszabadulhatunk azzal, ha a meg­bízható németeknek arányos és emberi jogot biztosítunk éspedig egyszerű ad­minisztratív intézkedéssel. A politikai problémák rendesen akkor válnak re­ménytelenekké, ha annyira halogatjuk őket, hogy végül presztízskérdésekké válnak. Ebbe a kategóriába tartozik a nemzeti becsület és méltóság kér­déseinek többsége. Nem tudom, miért kellene ezt kiterjesztenünk még azzal, hogy egyszerű gazdasági és közigaz­gatási kérdésekből mesterségesen csi­nálnánk kisebbségi és nemzetiségi problémákat. Vonjuk le tehát a kon­zekvenciákat: politik ink f’ladata a né­metekkel szemben gondosan megvizs­gálni az összes német követelést és kívánságot, amennyiben azok a mun­kaalkalmak körélje vágnak, nevezete­sen a közigazgatásban ós így könnyí­teni keli államunkban a nemzetiségi kérdésen minden gazdasági és techni­kai jellegű dologgal. Ami aztán a nem­zetiségi problémából még megmarad, az már nem lesz sem oly sürgős, sem oly nehéz, hogy azt egyszer majd nyu­­godtabb légkörben ne lehetne megol­dani. Rendezni akarják a vasárnapi munkaszQnetet. Mint a PMH. értesül, a kereskedelmi minisztérium nagyjelentőségű kor­mányrendeletre készül. A, vasárnapi muukaszünet kérdését akarják az egész állam területén egységesen rendezni és pedig úgy, mint az a történelmi országokban már megvan, vagyis hogy vasárnap teljes legyen a munkaszünet. Csak a cukrászboltök, éttermek és ká­­véházak lehetnek nyitva, minden más üzem zárva maradna. Ezt a rendeletet az iparospárt sürgeti, a cseh néppárt lelkesen üdvözli, az agrárpárt és a szocialista párt helyesli s így meg­valósítása komoly stádiumba került. Abesszínia egész területe Olaszország felségjoga alá került. Az olasz király „Abesszínia császára“. — Leírhatatlan lelkesedéssel fogadták Rómában az olasz fasiszta nagytanács és a minisztertanács határozatait. Május 24-én (vasárnap) diákmajálist rendeznek a cserkészek a gimnázium udvarán a nyári táboro­zás javára. A gimnázium udvarát e célra ötletesen átvarázsolják. Az át­alakítás, beépítés szempontjait Toldi meséje adja. Ott fogjuk látni többek között Toldiék „gyepszélen fejérlő“ házát, előtte a gémes kúttal („óriás szúnyognak képzelné valaki“), továbbá a nádas rétet (ahol Toldi Miklós meg­küzd a vérszopó féreggel); tanúi le­szünk annak a szörnyű jelenetnek, amikor Miklós a mulatozó Lőrincnek egyik nagyfejü legényét az elrepülő nagy malomkővel összetöri, avagy mi­képen fékezi meg Pest uccáján a dühös bikát, stb. stb., egyszóval a majálison a komáromi publikum sokkal szeren­csésebb lesz Arany Jánosnál, mert neki csak „rémlett, mintha látná Toldi Mik­lósnak termetes növését“, de mi a va­lóságban fogjuk látni szemfényvesztő hires dolgait s „kit a csizmáján viselt“ sarkantyúját. Bájosnak ígérkezik az a jelenet, amikor Miklós táncba viszi Piroskát (az udvar közepén tánc­dobogó is lesz) s kacagtatónak, ami­kor Miklós a katedrára ül s magya­rázza a IV. osztálynak Arany János hőskölteményét önmagáról. — El­­hülünk, amikor halljuk dübörgő hang­jait szavának (Hacker & Neufeldnél évszázad után feltámadt a császárság Róma dombjai felett. A Duce beszéde ulán percekig le­írhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a hatalmas embertömeg Mussolinit, aki után Serena, a fasiszta párt helyettes főtitkára határozati javaslatot terjesz­tett elő, melyben Mussolininak, az új római birodalom megalapítójának az olasz nép legmélyebb háláját fejezi ki. Abesszíniái főkormányzó fogja kor­mányozni, aki az alkirály címet fogja viselni és alája fognak tartozni Eritrea s olasz Szomáliföld kormányzója is. Az új római birodalmat már hat ál­lam elismerte. .Meg szombaton éjjel megjelent Mussolini előli von Hassel német nagykövei, Villani báró ma­gyar követ és Wohlgruber osztrák kö­vet, akik szerencsekivánataikat fejez­ték ki a fasiszta nagytanács történelmi jelentőségű határozatához és egyúttal bejelentették kormányainak nevében, hogy' tudomásul vették Abesszíniának Olaszország állal történi annexióját s azt, hogy az olasz király felvette a császári címet. Nemsokkal ezután a japán nagykövet, a brazil követ és az albán ügyvivő is bejelentette, hogy az ő kormányuk is elismerte Olaszország teljes fenhatóságát Abesszínia felett. drága pénzen már megrendeltük a megafont!) s egyenesen megbotránko­­zunk azon a vakmerőségen, hogyan áll ez a legény a talpán s reng ször­nyű vendégoldal araszos vállán s köz­ben halászlét osztogat Tar Lőrinccel és Piroskával a „Fajankó“ csárdában, ahol tejbe-vajba mártják a vendéget. Az öreg Bencét is elővarázsoljuk Arany János sárgult lapjairól (dr. Borka­­féle segédkönyv magyarázatai alapján), hiszen szürkéjén mindenhová elkíséri. Egyszóval május 24-én eddig soha nem tapasztalt majális lesz d. u. 2-től éjfélig._____________________ Fogadjon el csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 a nagyvásárról. Nagyvásár zajlott te muH hétfőn Komá­romban. Aki nem érdeklődik különö­sebben a nagyvásárok iránt, akit dolgai nem szólítanak a Dunapartra. vagy a Kossuth-térre. azok alig veszik észre, hogy lenn, a Kossuth-tér zajos mé­lyén, a májusi esőtől feláztatott sár­ban, a kezdődő porban, a tárva ha­gyott üzletajtók s néhányezer jobb­fajta bacillus között, edények és texti­lek szinergiájában, szekerek zörgésé­ben megindult s lefolyt a májusi nagy­vásár. Egy-két belvárosi üzlet is ész­revette, ahová beballagtak a falusiak, észrevették a hivatalok s az ügyvédi irodák is, — egyébként pedig Komá­romot meglehetősen hidegen hagyja a vásár s a sokadalomban jöttünk­­ben mentünkben az volt az érzésünk, hogy ez a vásár inkább izsai randevú, hetényi légyott, vagy szentpéteri talál­kozó, mint komáromiak gyüldéje. Is­merősökkel elvétve találkoztunk, azok is a vásárt mint érdekes kuriozitást élvezték s végezetül azt is megfigyel­tük, hogy Komáromban a helybeli iparosok közül aránylag kevés a ki­állító, a májusi mintavásáron. Pék, egy-két cipész, lacipecsenyés, köteles, szitás: alig néhány helyi mester. In­kább vidéki inváziónak tűnt előttünk, mini helyi kereskedelmünk előmozdí­tójának s itt, e szerény helyen buz­dítanám fel iparosainkat s kereskedő­inket: használják ki jobban ezt a le­hetőséget érdekes ötletekkel, árube­mutatással, édesgessék mindjobban a vidéket magukhoz, szoktassák ízlésre városi árura. Mi van az ilyen vásáron? Rengeteg és olcsó textilanyag, s olykor még rá is lehet találni valami olcsó s jó forrásra, egészen véletlenül, rengeteg edény: bádog, meg cserép, cukor és olcsó játék: az ország ipari feleslege az ilyen vásárokon ül el. mint a nagy hullámzásból az iszap, itt terül ki a vásárok par íjain s keres gazdát. Lacipecsenyések sátrai melled pé­kek, aztán az örök vásári árus: az új Fényes nappal betörő járt a Sétatér utcában. konyhai találmányokat bemutató kiki­áltó a maga furfangos csavarh űzői vaj s folttisztítóival, zsebkendők és ha­risnyák, csokoládé és kefe: nagyon' gyári lerakat formája van mindennek, alig akad egyéni ötlet, kézműves­öröm, csupa-csupa gyár. gyár, olcsó és bóvli anyag. Egy hajóhinta, egy céllövölde, de hiányoznak hozzá a jólfésült legények, a sikoltás,; a nevetés, a zaj. A motor­kerékpáros »ördögi versenyző« ver egyedül nagy zajt s ez valóban meg is érdemli azt az egy koronát, amit: be­fizet lünk, hogy lássuk őL nyaktörő s veszélyes mutatványai közben,' amint oldalt csüngve forog körbe-karikába a cirkusz oldalfalain. Meg is vadult két ló a nagy zörgéstől, alig lehetett megfékezni őket, törtek, zúztak nagy idegességükben s az egyik ló a saját szekerére is felugrott. Falusi asszonyok, emberek sétáinak ide-oda, a martosiak s az izsaiak. lioz.­­nak be szebb, élénkebb szint a soka­­dalomba s cgv-egy idősebb néni órá­kig alkuszik három méter párnahajra, bizalmatlan, újra-újra méret,, kicso­magolta!, becsomagoltat s végül az egész csomagot újra felbontatja, hogy megvan-e a három méter igazán? De a kereskedő nem haragszik, ismeri a népet s tudja, hogy alaposan meg kell nyugtatni a vevőket, mert örökké gyanakszanak. A maradékárus is lekergeti a mara­dékain sáros cipővel álldogálókat, de az ő talpa a iegsárosabb, ahogy a vég vásznakon álldogál... Egyes elszállt anyák hősies küzde­lemmel tologatják végig gyermekkocsi­jaikat a tömegen: jobb helyet is ke­reshetnének s még ők haragszanak, ha a kocsit nem tudják kellőképpen belegyömöszölni a tömegbe. így megy a vásár. Egy kis zaj van, zsongás inkább, mint lárma, pénz ke­vés: megy-mendegél, mert mennie muszáj. Komáromban 50 évvel ezelőtt: Jó lesz vigyázni, ha nyitva vannak az ablakok. — A rendőrség figyelmébe! Levél a szerkesztőséghez. Egyik sétatér utcai lakostól levelet kaptunk, amelyben leírja, hogy fényes nappal, délután 5 és 6 óra között tol­­vajlási szándékkal valaki bemászott a nyitott ablakon. Szomorú dolog, hogyha ilyen időtájban se lehet nyitva hagyni az ablakot, mert lopástól lehet tartani. Akkor ugyan hiába áhitjuk a friss, sza­bad levegőt, ha ablakot se lehet nyitni. Az alábbi levél tartalmára különösen fölhívjuk a rendőrség figyelmét és kér­jük, hogy hasson oda, hogy ilyen eset többet elő ne fordulhasson. A levél igy hangzik: Május 11-én, hétfőn délután 5 és 6 óra között, mint most mindig, az ab­lakom nyitva volt, de a szobában vé­letlenül nem tartózkodtunk és egy bi­zonyos alak ezt az alkalmat kihasználta, fényes nappal vett magának annyi bátorságot, hogy az ablakon keresztül beugorjon és a szobában lévő tárgyak között kotorásszon. Véletlenül a szo­bában dolgom volt és mikor bemegyek, a rajtaért tettes az ablakon keresztül nagy iramban elfutott az angliai tenisz­pálya felé, ahol az ott heverő kártyások között eltűnt. Ha véletlenül nem megyek be, úgy mindent nagyon szépen össze­pakolhatott volna, mert a szekrények nyitva voltak. Így más nem hiányzik mint egy 35 koronás öngyújtó. Figyelmeztetem az „Anglia“ sétatéren lakó szomszédokat, hogy a földszinten levő ablakokat ne hagyják nyitva, mert annak ások munkanélkülinek, kik egész nap a parkban kártyáznak, arra is jut idejük, hogy a nyitott ablakon keresztül látogatásokat végezzenek. , I. K. sétatér uccai lakos. Nagyobb volt a kedv a turisztikára, mint mostanság. A komárommegyei természeti szépségeket igyekeztek ki­élvezni eleink s lám, alig köszöntött be a május, már elkezdték a kirándu­lásokat. Egy kisebb társaság a „komá­rommegyei havasra“, a Gerecsére ment föl, igen kedélyes együttesben, „gyü­­rüdző homályu hajnalhasadáskor“ kezd­ték a felmenetelt s este, kedélyes tá­bortűz mellett pezsgővel végezték. Ér­demes volt igy kirándulni, persze, a cikkiró maga is megjegyzi, hogy a tár­saság e roppant hegy megmászásában kivétel, mert a Gerecse-kultusz még mindig nem elég honos Komáromban s vidékén. Olyan nagy ez a hegy, — írja tréfásan az egykori ci’- kiró, — hogy ennél a hatalmas lábnál a többi apró hegyek csak tyúkszemeknek tűn­nek föl. (Célzás arra, hogy a hegy 1890 láb magas). Az építkezési kedv igen fellendült Komáromban: 1886 májusában egy­szerre hat házat kezdtek építeni. „Vá­rosunk csinosodása jelének tekinthető ez a jelenség“ — Írják elégedetten. 25 évvel ezelőtt: Pontosan huszonöt évvel ezelőtt írja ezt a Komáromi Lapok: „Tegnap volt hét esztendeje, kogy ott könnyeztünk a költő-király, Jókai, ravatala mellett, hogy igy, meg úgy- nem telik bele 2—3 esztendő s megteremtjük a nagy Halhatatlan komáromi ércszobrát... .. .És ma sem vagyunk előbb, mint hét esztendővel ezelőtt voltunk. Még mindig nincs Jókai-szobor, még papi­roson is csak alig 7000 szerény ko­rona hirdeti a világnak, hogy gyűjteni akartunk valamikor a komáromi Jókai­­szoborra, de hát az áldozatkészség forrásai igen hamar beszáradtak. .. .A Jókai-szobor ideája sokáig idea — május 12. Május 9-én, szombaton este 10 óra­kor összeült Kómában a nagy fasiszta­tanács, melyei minisztertanács köve­tett. A minisztertanács rövid ülésén egyhangúan elfogadta a nagy fasiszta­­tanács határozatait, amelyet este fél 11 órakor hirdetett ki Mussolini a római Palazzo Venezia erkélyéről. Mussolini 350000 római előtt, le­­irhatatlan lelkesedés közöli jelenletle be, hogy a fasiszta nagytanács meg­pecsételte Abesszínia sorsát és kihir­dette az erre vonatkozó törvényt, mely szerint az abesszin császárság minden területe és minden vidéke az olasz ki­rályság teljes és tökéletes felségjoga alá került. A törvény második pontja szerint az olasz király és utódai felveszik az abesszíniái császári címet. A Duce ezután kijelentette, hogy ezzel létrejött az olasz birodalom. Az olasz nemzet birodalmai teremtett vé­rével, azt munkájával meg fogja ter­mékenyíteni és haderejével meg fogja védelmezni minden ellenség ellen. — Azzal a szent bizonyossággal emeljé­tek fel légionáriusok — mondotta Mus­solini — a hadijclvényeket, a fegyve­reket és a sziveket is, hogy tizenöt

Next

/
Oldalképek
Tartalom