Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-06 / 37. szám

2 oldal. >EOUIÁHOBH L*APOR< 1936. május 6. kapcsolatban elfoglalt álláspontját, nemkülönben azt is, hogy a kisantant milyen álláspontra helyezkednék, ha Bulgária és Magyarország is követné Ausztria példáját. Ugyancsak megál­lapítják a kisantantállamoknak az olasz-abesszin konfliktus elintézésére és a Rajnavidék katonai megszállása kapcsán elfoglalandó álláspontját. Befejezték a negyedévi magyar­­csehszlovák áruforgalmi tárgyalá­sokat. A magyar és csehszlovák kereske­delmi delegáció április 30-án befe­jezte a két ország közötti kölcsönös áruforgalom negyedévi alakulásának megvizsgálására irányuló munkálatait. A két küldöttség megállapodásáról, va­lamint tárgyalásának eredményéről haladéktalanul jelentést tesz kormá­nyának, illetve előterjeszti javaslatait. A katolicizmus csehszlovákiai feladatai. A Micsurapárli Lúd. Politika egyik vezércikkében egyebek között ezt ol­vassuk: Csehszlovákia területén a ka­tolicizmus ezeréves múltjával pre­desztinálva van arra, hogy a Vatikánt segítse ama törekvésében, melynek célja tízmilliónyi szlávot visszavezetni a katolikus egyház kebelébe. Éppen ebben van katolicizmusunk nagy ereje és egyúttal államunk ereje is, hogy ahhoz a Vatikánnak nagy érdeke fű­ződik, hogy erős Csehszlovákia legyen s abban erős katolicizmus. A cseh­szlovákiai katolicizmus eme törekvé­seiben erős védőbástyát épít ki aszent­­istváni gondolattal szemben és így helyre hoz egy rettenetes történelmi tévedést és elnyomatást, melyet 907- ben okozott a nagymorva birodalom bukása. Biztos, hogy a szentszék min­dig a mi oldalunkra fog állani, mint azt megmutatta már az egyházme­gyék új határainak megállapításánál. A lap végül ama reményének ad ki­fejezést, hogy rövidesen létrejön a konkordátum is. Haile Szelasszié, a negus negesti. Juda oroszlánjának, Sába királynő utódjának, a négus negestinek tra­gédiája elérkezett az utolsó felvonás­hoz. Az egyetlen független néger monarchia napjait megszámlálták és már csak a diplomáciai utójátékok következnek, amelyekben majd szen­tesíti a diplomáciai csűrés-csavarás azokat a tényeket, amelyeket az olasz fegyverek teremtettek. Abesszínia, amely eddig a térképen és a földrajzi kézikönyvekben, mint független állam szerepelt, amelynek követei voltak és amely tagja volt a népszövetségnek, lehet, hogy nem tű­nik el egészen a térképről, lehet, hogy a függeltenségnek valamilyen leplező formájával szépíti majd a dip­lomáciai ügyeskedés az utolsó afrikai császárság pusztulását és azt a ma már egészen világosan kibontakozó tényt, hogy Abesszínia legértékesebb területei mind Olaszország tulajdo­nába mennek át, azonban az utolsó abesszin császár sorsán ez már mit­­sem változtat. Hailé Szelasszié, aki Ras Tafáriból lett négussá, eljátszot­ta szerepét a világban. Ez a te­hetséges és nagyon ambiciózus ural­kodó, aki előtt egy afrikai birodalom­nak, egy igazi erős országnak víziója lebegett, aki Abesszíniából modern országot akart csinálni, a menekült, száműzött, talán kegy elemkenyéren kínlódó bukott ember életkeresztjét fogja hordozni, ha minden befejező­dött az abessziniai tragédiában. Igen érdekes volna megvizsgálni ennek a tragédiának minden okát. Az utolsó abesszin császár legitimi­tása erősen kétségbevonható. Nem voltak egészen egyenesek azok az utak, amelyeken Ras Taf ári eljutott Sába királynő trónjára és azokban a sötét és titokzatos eseményekben, amelyek a híres Menelik császár örökségét Ras Tafarinak juttatták, igen nagy szerepe volt az angol dip­lomáciának is. Menelik császár uno­kája, a most valószínűleg méregtől elpusztult excsászár, angolellenes po­litikát folytatott, egyáltalán nem tit­kolta ellenszenvét az angolokkal szemben és az angol gyarmatügyi minisztériumban nagyon jól tudták, hogy nem számíthatnak arra a fiatal­emberre, akit a vérség joga juttatott Menelik császár trónjára. Ras Taf ári értett ahhoz, hogy kiaknázza ezt a helyzetet és értett ahhoz is, hogy Menelik császár leányának hiúságát és hatalomvágyát a maga hatalom­vágyának szolgálatába állítsa. Titok­zatos és sötét cselszövények, merény­letek, politikai orgyilkosságok gomo­lyogtak a távoli afrikai birodalom­ban, amelyben a palotaforradalmak végül a trónra juttatták az ambició­zus herceget, aki a fiatal férfi erejé­vel akarta folytatni azt a munkát, amelyet az öreg Menelik császárnak abba kellett hagyni. A vérség joga talán nem védelmezhette volna meg trónigényeit az új négus és ezért a tehetség jogán akarta trónjának alap­jait megerősíteni. Tehetséges ember volt és jó diplomata. Értett áhhoz, hogy egyensúlyban tartsa a vetély­­kedő európai érdekeket és elég jó szeme volt ahhoz, hogy meglássa a japán törekvések vonalát. Egészen összekeverte az afrikai kérdést, ami­kor mindig jobban hangsúlyozta a közeledést Japánhoz és valószínűleg abban reménykedett, hogy mindaddig tudja az egyik éhes vetélytársat a másikkal sakkban tartani, amíg any­­nyira modernizálja a hadseregét, hogy nem kell egyiktől sem félnie. A fe­kete császár minden gondja hosszú idő óta a hadsereg volt és ezen a ponton, a hadseregfejlesztés prog­ramjában kíméletlenül letört minden belső ellenállást. Nagyon könnyű vol­na bebizonyítani, hogy az utolsó afri­kai császár zsarnok volt. A liercpgek, a főméltóságok csak addig marad­hattak a helyükön és csak addig volt az életük biztonságban, amíg vakon engedelmeskedtek a császári parancs­nak, akaratnak. Ha tehát így nézzük a dolgokat, akkor az utolsó afrikai császár zsarnok volt. Ha azonban meggondoljuk, hogy nagy dolgokat csak nagy akarással lehet megterem­teni, ha visszaemlékezünk a történe­lem nagy hőseire, akik, ha céljaik megvalósításáról volt szó, nem tö­rődtek a formai jogokkal, akkor azt kell mondani, hogy az utolsó afrikai császárban meg volt a nagyságnak, a történelmi mértékkel mérhető nagy­ságnak minden kelléke. A bukás tragikus és hatalmának el­múlása bizonyos fájdalmas érzéseket keltő. Nemcsak azért, mert nem le­het egykönnyen belenyugodni abba, hogy egy nép, amely szabadnak szü­letett, most elveszti a szabadságát, hanem azért is, mert szomorú nézni, hogy egy ember, aki még a legrette­netesebb elhatározásoktól sem riad vissza, hogy népének szabadságát örök időkre biztosítsa, most ennek a szabadságnak örök összeomlását éli át. Az utolsó afrikai császárt polgári mértékkel talán sok mindenben bű­nös embernek kellene tartani. Tibe­rius gonosztevő volt, de talán a leg­nagyobb római császár. Napoleon nem ismert emberi törvényeket és Nagy Péter még emberi érzéseket sem. Ezek nagyok, a nevüket örökre megőrzi az emberiség, mert a sike­reik is nagyok voltak. Az utolsó afri­kai császár azonban csak tragikus epizód a történések végtelenjében, mert vakmerő és nagy terve, a mo­dem afrikai monarchia megteremtése véres és végső kudarcba fulladt. Zrínyi, a költő, különös jelszavat választott magának. Sors bona, nihil aliud. Csak jószerencse kell, csak a sors kedvezése kell és ha valaki fe-Alpa sósborszesz kimérve nem létezik! Kizárólag eredeti plom­báit csomagolásban fo­gadjon csak el Alpát. lett balcsillagzat ragyog, lehet nagyot­­akaró és lehet mindent kockáztató, nem fog győzni és nem fog ered­ményt elérni. Szegény Hailé Szelasz­­szié, az utolsó afrikai császár felett balcsillagzat ragyogott és amihez fo­gott, nem sikerült. Nagyot akart és nagyot bukott. A bukásában meg van a tragikus nagyság, az akarásaiban meg volt a történeti nagyság, a sike­reiben azonban nem volt semmi nagyság. Homáromban 50 évvel ezelőtt: Hosszas hnza-vona voll a város mo­nográfiájának megírása körül. A tör­vényhatósági bizottság először elvben elfogadta, hogy megiratja a város történetét, később ugyanez a bizott­ság elvetette az indítványt. Különö­sebb következetességgel nem volt a bizottság vádolható. Költség nem volt hozzá tudniillik s ez a keserves baj végigszántott mindig Komárom éle­tén. A régi komáromi cikkíró a ko­máromi bankoktól várja, hogy azok hozzájárulnak a monográfia megírá­sához. Igen szigorúak lehettek a régi hi­telezők, különösen, ha Bécsben él­tek. íme a példa: az egyik komáromi kereskedő kilenc és fél krajcár ka­mathátralékkal tartozott egy bécsi díszműárú cégnek. A bécsi cég kraj­­cáros felszólítását a komáromi cég nem nagyon vette figyelembe, kilenc krajcárról lévén szó. Mit tett a bécsi cég? Bepörölte kilenc krajcár miatt a komáromi céget s mire fizetésre került a sor, a kilenc krajcárból ki­lenc forint hatvanhat krajcár lett. A kilenc krajcár sokba került. Fel is só­hajtott a komáromi boltos: »ne higyj magyar, a németnek!« Nem kell búsulni az időjárás mi­att: az ötven évvel ezelőtti május igen zordul, mondhatni novemberi széllel, esővel köszöntött be, szélvi­har dühöngött a városban s minden­felé hóesést jelentettek. »Bizony, bi­zony, rossz időket élünk — írja a hajdani kolléga —, a jövő iránti ag­godalom méltán remegtet meg min­den embert!« A híddal megint baj volt: egy hajó elsodorta a fahíd felét, »egy osztá­lyát«, mint mondták s a közlekedés így megint megállt. Az sem igen tetszett a vidékieknek, hogy nagyvásár alkalmával a Rozá­lia téren csak úgy lehetett kocsival áthajtani, ha az ember a téren »cédu­lát váltott«. A vidéki embert, ha Naszvad felől bejött Komáromba, még csak beengedték a Rozália térre, ahol a marhavásárok folytak, de a tér túlsó végén a szigorú hajdúk kér­ték a bilétát. Nagyon el voltak ke­seredve a vidékiek, akik nem1 a vásár­ra jöttek, hanem a város belseje felé igyekeztek, hogy tőlük is cédulát kér­nek. így aztán, aki a Vág felől a bel­városba igyekezett vásáros napokon, meg kellett, hogy kerülje a fél várost és mindenféle tekervényes utakon, mellékuccákon érhette el csak a cél­ját. Mert a hajdúk szigorúak voltak. 25 évvel ezelőtt: A híres tó uccai ügy s később a városi uszoda talpainak ügye állan­dóan foglalkoztatta a várost s emiatt élesen szembekerültek egymással a városatyák. Különösen Hajagos An­dor beszélt igen temperamentumo­sán: Csajághy Károly kijelentette, hogy ideges lesz, ha a Tó uccáról hall, erre Hajagos Andor is kijelen­tette, hogy szintén nagy idegesség fogja el a Tó ucca nevének említé­sekor. Fried Jenő erős tagadásba vet­te Hajagos szakértelmét s az egykori szóvicc megállapította, hogy nem voltak közös állásponton a ponton­kérdésben. Az idegességi teóriával az­tán Domány polgármester helyezke­dett szembe, aki arra kérte a köz­gyűlést, hogy ne legyen ideges, mert idegességgel nem lehet a várost bol­doggá tenni. Ez is jó szóvicc volt, hiszen Boldoghy volt a súlyos uszo­da építője. A Ferenc József-rakparton új, vas­lemezzel bélelt mozi épül. Hol van már a nagyvásárok humo­ra! Huszonöt év előtt csupa kedély, vidámság, népünnepély volt egy nagy­vásár, ahová nemcsak vásárolni, ha­nem szórakozni is jártak ki az em­berek. Hogyisne, amikor a minden­féle kikiáltók ötletes, tréfás hirdető­­szavai egymagukban el tudták szó­rakoztatni a közönséget. »Valódi fegyházban készült haris­nyák, — hirdette áruját a kikiáltó, — saját gyártmány, családom kézimun­kája.« Az énekesek táncolnak s elmesélik Haverda Máriát, Sobri Jóskát, a Fe­­dák cipőkrém rohamosan fogy, lát­ható a csodapók, a háromlábú em­ber, az átlátszó lány s a hárommá­zsás teknősbéka. Aki jól akar mulatni, menjen a komáromi nagyvásárra. Megszüntették az eljárást egy régi gutái gyilkosság gyanúsítottjaival szemben — május 5. Megírtuk nemrégiben, hogy Gúla községben új nyomozás indult egy négy esztendő előtti gyilkosság ügyé­ben. Négy évvel ezelőtt éjjel, titokban megölték Molnár Józsefet, amint ép­pen tolvajkörútra indult. A gyilkosság bosszú műve lehe­tett: a gyilkos fejét a felismerhe­­tetlenségig szétverték. A gyilkosok oly ügyesen végezték munkájukat, hogy hiábavaló volt a csendőrség legszorgosabb nyomozása: a tetteseket kézrekeríteni nem le­hetett. Most, négy év múltán Zuber Mihály gútai gazda váratlanul vallani kívánt s kijelentette, hogy mint elbújt szem­tanú, látta, amint Molnár Józsefet ifjabb és idősebb Fülöp Géza, Fülöp Eráz­­mus és Fülöp Ferenc: egy apa s három fia, egy zsákból holtan kirázták. Zuber Mihály tanúvallomását támo­gatta Szabó Géza is, a Fülöp család közeli rokona. A csendőrség a tanú­vallomások alapján újra megkezdte a nyomozást s előzetes letartóztatásba helyezték a gyilkosság gyanúsítottjait. A Fülöp család tagadott s nem is­merte be, hogy valamelyikük is részes lett volna a gyilkosságban. A gyanúsítottakat most szabad­lábra helyezték, mivel nem me­rültek fel megnyugtató bizonyíté­kok bűnösségükre nézve. A Fülöp család szerint úgy Zuber, mint Szabó haragból jelentette fel őket s a feljelentés nem egyéb, mint csa­ládi s birtok (jgyekből folyó bosszú műve. Ha a meggyilkolt Molnár Jó­zsef özvegye nyolc napon belül ma­gánvádat nem emel: az eljárást vég­kép be fogják szüntetni s az ügyet megint ad acta teszik. 5 szobás 134 modern összkomfortos ház kerttel eladó. Cim a kiadóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom