Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-25 / 34. szám
1936. ápriüs 25. K0MAB0M1 LAKUK« 3. oldal. hanem ezenkívül színházakban, mozikban, gyógy fürdőkben, uszodákban, stb. jelentős ármérséklés igénybevételére jogosít. He Olcsó áron lehet a budapesti gyorsíróversent re felutazni. A május 8-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárral kapcsolatban a Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége országos gyors- és gépíróversenyeket rendez. A versenyek résztvevői nemcsak magyar, hanem német, francia, olasz, szerb, cseh, horvát és román nyelven is fognak vizsgázni. A WO szótagos bajnoki gyorsíróverseny győztese a »Magyarország 1936. évi gyorsíró-bajnoka« címet, bajnoki oklevelet és értékes jutalmat fog kapni. A közönséget különösen fogja érdekelni az amerikai ízű gépíróverseny, ahol egy teremben 2—300 írógép fog lázas ritmusban kattogni. A gyorsíróverseny május 9-én nyílik meg. Ekkor lesz a bajnoki verseny. A magasfokú idegennyelvű versenyeket május 10-én, az országos gépíróversenyt pedig május 13-án fogják megtartani. A Budapesti Nemzetközi Vásár igazolványai lehetővé leszik, hogy a gyors- és gépíróverseny iránt érdeklődők rendkívül olcsón utazhassanak Budapestre. Ezenkívül ittartózkodásuk alatt a vásárigazolványhoz csatolt kedvezményes jegyfüzet alapján jelentős szórakozási és fürdőkedvezményeket, stb. vehetnek igénybe Áruszállítási kedvezmények a Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából. A Budapesti Nemzetközi Vásáron kötött üzletek alapján szállításra kerülő áruk számára (az 1—14. tarifaosztályon) a Magy. Kir. Államvasutak 10o/o tarifakedvezményt engedélyeznek. Ez a kedvezmény a vásár utolsó napjától számított egy hónapig, illetve iparcikkek exportjánál indokolt esetben négy hónapig érvényes. Az emlékezés szárnyain. Aki a születésnapján halt meg. Komárom, ápr. 24. Leröppent a lélek a Földre és elhelyezkedett a brit költővé praedestinált kisdedben. Ez történt 1564. ápr. 23-án. És ez a lélek ötvenkét esztendeig élt a Földön. Az ötvenkét esztendő leteltével a lélek pontosan április 23-án visszaröppent az égbe és itt hagyott egy nyüzsgő emberáradatot, melynek ő adott lelket, ő Shakespeare Vilmos. Lelket adott, olyan lelket, mely örökéletüvé tette alakjait, mert mig emberek élnek a Földön, nem hal meg Hamlet, a dán királyfi, nem halnak meg Romeo és Júlia, nem a velencei kalmár és Jesszika, nem Othello és Desdemona. Itt élnek Titánia és udvara, a windsori vig aszszonyok, itt él Lear király és Kordélia, Antonius és Kleopatra, meg a klasszikus hős, Julius Caesar és a többi kisebb és nagyobb alakjai annak a harminchét drámának, melyet a nagy iró adott nekünk. Még nem érte el a klasszikus öregség kezdetét, a 60 évet, még fiatal volt a mai értelemben véve, amikor elhatározta, hogy leteszi a tollat, amikor eszébe jutott, hogy valamit kívánjon magának is, ő, aki olyan sokat adott másnak. „Egy kis független nyugalmat“ kívánt az élettől, azt, amit a mi nagy költőnk, Arany János is kívánt, de Arany nem jutott hozzá. Shakespeare, kinek hazája messze túl a tengeren, elérte ugyanazt a célt, ugyanaz az ember lehet egy dologban kiváló szakember, egy másikban reménytelen dilettáns. Nietzsche a maga nemében vakmerő és erős gondolkodó volt s a szerelemben gyáva és gyönge dilettáns. Igaz ugyan, hogy ugyanez a Nietzsche kitűnő lírai költő is volt, úgy hogy vannak sokan, akik azt hiszik, hogy egy igazán kiváló ember szellemileg minden helyen felül tud emelkedni a dilettantizmuson. De ez talán csak a politikára nézve áll s csakis az általános vezetés s az általános szervezés körén belül. A történelem igazmondása mást mutat. A dilettantizmus például a forradalmakban rendszerint sokkal nagyobb szerepet játszik, mint az egyáltalában elképzelhető. A francia forradalom emberei — Mirabeaut kivéve — majdnem egytől-egyig dilettánsok voltak, akiket minden fordulat épp oly váratlanul éri, mint magát s akik éppen azokban a kérdésekben mondották föl a szolgálatot, amelyek miatt elindították a forradalmat. Cromwell viszont szakszerű forradalmár volt s bár neki is túl kellett lőnie a célon, — ami minden forradalomnak gyógyíthatatlan szervi baja —- az angol forradalom emberileg és erkölcsileg mindenesetre magasan áll a francia forradalom fölött. A legszakszerűbb, a legkevésbbé dilettánsnak látszó forradalom az oroszok bolsevista forradalma, először is, mert azok vitték véghez, akik kia független nyugalmat halála előtt. Aranyban nemzetünk évszázadokon összegyűlt bánata borongott, vidámsága, derűje is a fátyolos humor volt, mélán világitó holdfény, nem sziporkázó napsugár. „Kétségbeesett kacaj“ lön még Nagy- Ida is az ő cigányaival. A szerencsés körülmények közé jutott nemzetnek fia, a tenger végtelen határaitól védett hazájú brit poéta lángesze szabad, független, szilárd talajon, nagy önállósággal szárnyalhatott, fékevesztett vidámsága a „windsori vig nők“, avagy a „szentivánéji álom“ pajkosságával csaponghatott És mégis nyugalomra vágyott, melyet el is ért, melyhez hozzá is jutott. Még akkor nem élt a hires Berliner professzor, az ausspannen-elv (kifogni t. i. a lovakat a hámból, az agyondolgozott embert a munkából) hirdetője, ám Shakespeare költői tehetsége századokkal előbb megalkotta és önmagán gyakorolta ezt az elvet. És amint eszébe jutott, nyomban meg is valósitotta. E tudta s Julius Caesarjában hirdette is, hogy „az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz, de elmulasztva egész életük nyomorban és zátonyok közt leng “ — Nem szabad tehát a jó alkalmatosságot elszalasztani és a gondolatot tetté kel! váltani. Shakespeare, amint elhatározta, hogy megy, n.ent is, nem tartotta őt vissza királyi szó sem. Hiába nevezte ki I. Jakab a költő-szinészt ablackfiarsiszingondolták és megtervezték (nem úgy, min ahogy a franciáknál, ahol Rouseau és Voltaire voltak a kigondolok s Robespierre és Marat a végrehajtók), sőt évekig tartó tudományos elmélyedéssel és propagandával készültek reája. De a bolsevista forradalmon is egy ponton nagyon érzik a dilettantizmus vad íze, föltéve, hogy a vezetők csakugyan őszinték esnem képmutatók. Az orosz bolsevizmus ugyanis arra hivatkozik, sőt azzal kérkedik, hogy ők a marxizmust valósították meg a cárok egykori birodalmában, aminek természetesen az a legmélyebb értelme, hogy Oroszország csak elsőnek lépett be a világforradalomba, ahová őt követnie kell egész Európának. Úgy, amint annakidején a francia forradalmárok, ők is az új Európa előfutárjainak akarják feltüntetni magukat. Itt azonban csak két esel lehetséges: vagy dilettánsok, akik hiszik, amit mondanak, vagy rosszhis/.eműek, akik olyat hirdetnek, amit maguk sem hisznek. Mert már az eddigi fejleményekből is világos, hogy az orosz forradalomnak — ellentétben a francia forradalommal — egyáltalában semmi köze az európai fejlődéshez, hogy náluk egy teljesen orosz, szinte keleties autokrata államberendezésről van szó, amelynek még a marxizmus is csak átlátszó, könnyű fátyola, de nem teste és nem lelke. És akármit írnak is fel arra a zászlóra, amelyet minház igazgatójává, ö ment, hogy ötvenéves korától kezdve még egy kis nyugodt életet, csendes életet élhessen. Visszatért elhagyott családjához, gyermekeihez,visszatért szülővárosába,Stratfordba és ott egymásután vásárolta a birtokokat: földeket, házakat, kerteket. Tehette. Ö, akinek olyan mecénása volt kezdő korában, mint lord Southampton, aki egymaga 1000 font sterlinget adott át neki. hogy nyugodtan Írhassa remekműveit. És megírván 37 drámáját, benyitott a természet vendégszobájába. Ö, akinek kulisszáílan színpadán az égigérő szirteket, a zugó fenyveseket, a susogó nádast, a hullámzó tavat, a csobogó patakot, a zuhogó vízesést, erdőt, berket, mezőt, parkot csak egyegy felirat képviselte, a kiakasztott vagy nyéllel ellátott és íetűzö t táblán és a közönség fantáziájára bízta a színhely megalkotását; hátat fordítván a színpadnak és letéve a lúdtollat, élvezőjévé, rajongójává lett a szabad természetnek. Szinte habzsolta mindazt az élvezetet, melyet fű, fa, virág, lomb, mohaszőnyeg, sűrű bokor, madárdal nyújt az utána áhiíozónak. Ment, ment, ellenállhatatlan vágytól hajtva ment közéjük .. . És jól tette, hogy ment. Alig pár évig élvezhette csak a „független nyugalmat.“ Vidám öregségének küszöbét, mely felé oly könnyed lélekkel készült, át már nem léphette ... Fogadjon el csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 mikor éppen születésnapján, ezelőtt éppen háromszázhusz esztendővel elhagyta lelke a Földet. Özvegyén, Annán, leányain Juditon és Suzannon kívül itthagyta a Földön drámáinak halhatatlan alakjait, kikkel magukkal be lehetne népesíteni egy külön bolygót ... és kik közül a világhírű magyar filmrendező, Korda Sándor most a lét és nem lét problémáin töprengő fiiozóf-királyfi, Hamlet alakját hozza érdeklődésünk előterébe, első megteremtőjének halála után eltelt háromszázhuszadik esztendőben. Kiss Péter Pál. Több csendet! Valamint egykor a legnagyobb német költő utolsó szavaival: több világosságot! kívánt a világ sorsát intéző és sötétben tapogatózó elmék részére, úgy kell ma az idegölő zajtól körülvett városi lakosságnak azzal a kívánsággal a vezetőséghez fordulni, hogy teremtessék: nagyobb csend az uccákon! Madrid, spanyol főváros elsőnek ismerte fel az uccai lármának káros és veszélyes hatását az emberi egészségre és dr. Ortega egészségügyi tanácsosnak ama megállapítása . után, hogy Madrid a halálozási arány tekintetéhen az európai fővárosok között a negyedik helyen áll és hogy ennek egyik jelentékeny oka a legújabb időben túlságosan megnövekedett és főként az autótülkök, szirénák, csengők, harangok, hangszórók stb. által előidézett lármában rejlik, a legszigorúbb rendszabályokat léptette életbe a felesleges uccai zajongás elhárítására. Nagyon tanulságos vizsgálatok történtek a múlt évben a new-yorki Bellevue-kórház neurológiai osztályán a különböző zajoknak az emberi agyra gyakorolt hatásáról és eredményképen deniitt ki szerelnének tűzni: Európa sorsát és irányát sohasem fogják arra felírhatni. És ha ebben — akár rosszhiszeműen is reménykednek — csak azt árulják el, hogy dilettánsok. 5. A világháború előtt, de főleg az úgynevezett Yiktória-féle korszakban az angol nőnevelés határozott céllal arra irányult, hogy minél több dilettánst neveljen az angol birodalomnak. Ar urilánynak mindenből kellett valamit tudnia, egy kicsit hímezni, egy kicsit festeni, egy kicsit zenélni, egy kicsit verset szavalni, hogy minden iránt fogékonnyá váljon. Ennek a módszernek mindenesetre volt egy megbecsülhetetlen előnye: nagyszerű közönséget nevelt irodalomnak, színháznak, képzőművészetnek. Demokratikus környezetben feltámasztotta egy kissé a régi arisztokrata világ műértőit és műbarátait, tehát az igazi dilettánsokat. De már jóval a világháború előtt angol földön is megindult az a folyamat, hogy a dilettánsok is specializálni kezdték magukat, úgy, hogy például mindenütt Angliában egész dilettáns színtársulatok alakultak, amelyek rendszeresen kezdtek működni s még nagy kiállítást igénylő zenés darabok előadásától sem riadtak vissza. De a dilettantizmus behatolását a művészet területére és rohamos felburjánzását minden professzionizmussal szemben semmi sem mozdította arra a megállapításra jutottak, hogy a zaj nemcsak a szellemi munkateljesítést befolyásolja hátrányosan, hanem az anyagcserét is és főként komolyan veszélyezteti a hallási szerveket és idegrendszert, nemkülönben megbénítja az alvás gyógyító hatását és nagy mérvben zavarja a gyermekek normális fejlődési folyamatát. Ezen felismerések alapján több nagy város követte Madrid példáját és a felesleges zajt okozókkal szemben alkalmazott szigorú büntetésekkel igyekszik a lakosság nyugalmát biztosítani, illetve a lármának az egészségre gyakorolt hátrányos hatását a minimumra szorítani. Sajnos, Komárom városában, mely pedig az uccai zaj intenzitása tekintetében igen előkelő helyen áll, a za j tompítására és redukálására eddig senki sem gondolt. Talán nagyon edzett idegzetnek itt az emberek és ez okból nem törődnek a lárma physiológiai hatásával, avagy ha olykor egy hatalmas autótülkölés folytán a borukból kiugranak, egy nagy káromkodással vélik az ügy kellemetlen oldalát elintézni. Annyi bizonyos, hogy annyira elő, mint a némafilm, ahol máról-holnapra egy ismeretlen, jótermetű, de nem rátermett nőcskéből olyan híres sztárt tudtak faragni, akivel a színpadnak akárhány ragyogó művésznője hiába próbálta felvenni a versenyt. A hangosfilm ugyan meglassította a dilettantizmusnak ezt a rohanó tempóját, meg is nehezítette a merő dilettantizmus további terjeszkedését, de tagadhatatlan, hogy a felvevő- és fotografálógép a dilettáns és a művész tiszta és kétségtelen ellentétét jórészt megszüntette. A gép legalább az eddigi tapasztalatok szerint — akárhányszor művésznek tünteti fel a dilettánst és dilettánssá fokozza le a művészt, ahogy a közönséges fényképezőmasina is akárhányszor szépet csinált a csúnyából és csúnyát a szépből. Ez azonban átmeneti állapot. Ha a gép vagy a gépet irányító emberi tudás majd odáig tökéletesedik, hogy egy színész vágj' színésznő filmértékeit hiánytalanul fogja vászonra átvihetni, viszont ha a hangosfilm odáig fog fejlődni és nemesedni, hogy nem lesz legtöbb esetben dilettáns képmása a színpadi játéknak, hanem saját lélföltételeiből fogja megteremteni a maga külön, művészi stílusát: akkor a művész és dilettáns megint széjjel fognak válni, inni a természet és az élet igazi remije, mert a ''dilettáns arra való, hogy élvezzen, a művész pedig arra, hogy alkosson.
