Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-18 / 32. szám
1936. április 18 KOMABOMI l*AKOK'« 3 oldai Megnyílt a Komáromi Lapok utazási rovata. A KOMAROMI LAPOK olvasói és előfizetői régóta érdeklődtek már, nem nyit-e a KOMAROMI LAPOK időszerű, alkalmas utazási rovatot? Néhány év óta az utazási kedv nagyon fellendült, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az utazási eszközök olcsók, a társasutazások különösen jutányossá tették az utazásokat s az embereknek kedvük támadt ide-oda Utazgatni a világban, tapasztalatokat szerezni, szép vidéket látni, szórakozva tanulni. A KOMÁROMI LAPOK engedett a f elszólításnak s nagy örömmel jelenti, hogy egy kitűnő, kipróbált utazási irodával, a pozsonyi EXPRESSZ céggel lépett érintkezésbe s megnyitja utazási rovatát. Az EXPRESSZ cég egyike a legnevesebb szlovenszkói utazási irodáknak s utaztat saját autókárján, hajón, vonaton, vannak társasutazásai és egyéni rendezései, Európa minden részébe. Különösen ajánljuk a pihenést nyújtó, kényelmes aulókár-utazásokat. Berlinbe,, az olimpiászra is rendez a cég utazásokat, megy a Délvidékre, Északra: a nyarat legjobban előnyös utazással tölthetjük el. S az ajánlatok jutányosak, a társasutazás kényelmes. Minden számunkban hirdetünk megfelelő, jutányos utazásokat s a KOMÁROMI LAPOK kiadóhivatala szívesen lebonyolítja a rendeléseket, nyújt felvilágosítást, ad útitervet, úgy egyéni, mint társasutazásnál. Minden utazási ügyben forduljanak felvilágosításért hozzánk, 2 koronás bélyeg melléklésével s mi 3 nap alatt felelünk. A következő utazásokra hívhatjuk fel a figyelmet: Társasutak a „Komáromi Lapok“ olvasói részére: Május: 1. Dolomitok—Gardató—Milánó— Olasz-Riviéra—Genua, 10 nap. 980— Ke. 9. Velence—Milánó—Génua luxushajóval Nápolyba—Róma—Firenze 12 nap 1180 — Kő. 24. Tíz napos dalmáciai utazás 650' — 24. 21 napos hajóuttal kombinált ut: Nizza — Marseille— Barcelona—Algier— Istanbul—Fekete-tenger— Bukarest 148 '— Ke. Június: 26. 23 napos hajóuttal kombinált ut: Bukarest—Istanbul—Pireus —Malta —Nápoly—Genua—Marseille— Monte Carlo—Milánó 1680' - Ké. 27. Brüsszel—Ostende, 15 nap 1480'— 28. Dolo miíok— Gardato— Firenze— Velence, 9 nap 880— Kő. 28. Autokárral a velencei Lidóra, 10 nap 720— Ke. júliusban és augusztusban szenzációs társasutak. Részletes programot Írásban küld a kiadóhivatal. 2 Ké válaszbélyeg! 101 egyéni pa usd l utazás 280—2800 Kc-ig. Júliusban és auguszíusban 4 csoportos utazás Dalmáciába 198'— Ké. Nagyszerű nyaralások az Adriai-tenger partján. Gyönyörű hajóutak. Társas ut a berlini Olimpiászra 360'— Ke (útiköltség, szállás). — Valamennyi utazásra nézve levélben ad információt a kiadóhivatal. 2 Ké-s válaszbélyeg. mmmmrnmmmmmmmmmmmmmamm Utazásainkat lebonyolítja az „Express“ utazási iroda, Bratislava. Május elsején a “Komáromi Lapok“ olvasói részére az Express utazási iroda megismétli az április eleji szenzációs sikerű velencei autókar* kirándulást. A kirándulás 6 napig tart. Utazási dij 295'— Ke. Indulás Pozsonyból május 1-én reggel 7 érakor. Este megérkezés Klagenfurtba. Elszállásolás. Május 2-án reggel továbbutazás. Estefelé megérkezés Velencébe. Május 5-én reggel elutazás Velencéből, este megérkezés Bruck a. Murba. Elszállásolás. Május 6-án reggel továbbutazás, este megérkezés Pozsonyba. A klagenfurti és brack a. muri elszállásolás és Velencében az elszállásolás és ellátás külön 260'— Ké. Közelebbi felvilágosítást nyújt a Komáromi Lapok kiadóhivatala. "Je?''. Rszakácskönyv m asajst pontosan előírja, hogy anyagból, mennyit kell Venni szakácsnő azonban gyakran tapasztalatai alapján dolgozik ét az étel sokkal izletesebbre síkéról. Ugyancsak minden szakácsnő tapasztalatból tudja, hogy elegendő valódi FRftNCKOT kell használnia ahhoz, hogy a kávénak valódi ize és illata, kiváló, aranyszine legyen. Valódi $rancft kell minden kávéba Az Ipart ársutat 1935. éve. Változatlanul rossz a kisiparos helyzete. Komárom, április 17. Tíz eve annak, hogy megalakult Komáromban a Járási Általános Ipartársulat, a járás és város iparosainak érdekképviselete, amely a járási hivatal, mint elsőfokú iparhatóság felügyelete rneli'eít intézi az iparostársadalom ügyeit. Most jelent meg az Ipartársulat jelentése az 1935. évről, amelyben K o - ezor Gyula elnök számol be az elmúlt év eseményeiről. A jelentés megállapítja, hogy a kisipar helyzete a múlt évben sem javult, általánosságban a kisiparosok nagy része rosszabb helyzetben van, mint a munkanélküli munkásság, mert az nem részesül rendszeres segítségben. Az a körülmény, hogy a kisiparosnál a pénzügyi hatóságok elsősorban is azt tartják szem előtt, hogy önálló iparossal vau dolguk, szintén súlyosan hat az iparosság helyzetére, mert a nagy mértékben kirótt adók miatt a keresetnélküli iparosnak csekély értékei is veszélyeztetve vannak, hu pedig egy kis családi házzal rendelkezik, akkor azt teljesen elterheltetik. A jelentés helyénvalónak tartaná, ha az adóigazgatóságok a kisiparossággal szemben tényleg is gyakorolnák a nekük engedélyezett adótörlési jogot. Az egyes iparágak helyzetével külön is foglalkozó jelentés rámutat az építőiparban tapasztalható súlyos helyzetre, a cipésziparban uralkodó nehéz viszonyokra, amelyek a gyári javítóműhelyek üzembentartása következtében súlyosodnak a cipészekre, de kiemeli, hogy a szabóipar a jelek szerint felkészül venni a versenyt a készárú üzletekkel szemben. A jelentés további részében a társulati élet eseményeivel, az iparosok segélyezésének ügyével foglalkozik, s felemlíti, hogy az Országos Hivatal az Ipartársulat előterjesztésére 4550 Ke segélyben részesítette az arra rászorult elaggott és munkaképtelen iparosokat. Az elaggott iparosok segélyalapjából, valamint az Ipartársulat rendelkezésére álló anyagi eszközökből 1912 Ive segélyt juttattak az arra rászorultaknak. Részvéttel emlékezik meg a jelentés az Ipartársulat elhunyt tagjairól: Czirja Kálmán ipart, jegyzőről, Édes József, Fehér János, Horváth János, Jankulár György, id. Langschádl Lajos, Nagy Simon, Polony Lajos, Sovány Lajos, Vörös János és Zsentek Gyuláról, kiknek emlékét kegyelettel őrzi meg az Ipartársulat. Köszönetét mond az elnöki jelentés az Országos Hivatalnak, az Ipartársulatok Instruktorátusának, a Járási Hivatalnak, a Kereskedelmi Iparkamarának és az Iparfejlesztő Intézetnek az év folyamán tapasztalt jóakaraté támogatásukért. A jelentés végén Koczor Gyula elnök bejelenti, hogy az elnökök és választmány megbízatása lejárt s a tisztújítást a közgyűlés van hivatva megejteni. A maga és elnöktársa, 1) o s z t á 1 Jakab nevében megköszöni a bizalmat és kijelenti, hogy az elnöki tisztséget nem kívánják tovább viselni s kérik a közgyűlést, hogy a megejtendő választásnál úgy az Ipar tár sutát, mint az iparosság érdekeinek megfelelően és egyetértéssel járjanak el. A kimutatásokban közük az Ipartársulat 1935. évi ügyforgalmát, mely szerint az iktatóba 1151 ügydarabot jegyeztek be, az önálló iparosok száma 1434 volt. Az 1935. évi zárszámadások szerint az Ipartársulatnak bevétele volt 94460 Ke 85 f., kiadása 93779 Ke 05 f., pénztármaradványa 681 Ke 80 f. A társulat székházára 52505 Ke 25 f. kiadás volt a múlt évben. A vagyonmérleg szerint a vagyon 232540 Kc-t tesz ki. Az 1936. évre szóló költségvetést 76615 Kc-ban javasolja a választmány megállapítani. A Járási Ipartársulat X-ik évi rendes közgyűlését április 26-án, délelőtt 10 órakor, határozatképtelenség esetén délelőtt 11 órakor tartja az Ipartársulat székházának tanácstermében. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A gyári lerakatok megadóztatásáról. A komáromi ház- és telektulajdonosok egyesülete tudatában van a város súlyos gazdasági és pénzügyi helyzetének, s tudja, hogy ezen állapoton segíteni kell, de hogy ezen segítség mindig csak azon osztály megterheltetése árán történjék, amely osztály a fizetésképességnek am úgyis már a legvégső határáig megterhelve van. ez ellen minden lehetőt el kellett és el kell követnünk. Ezért mutattunk rá már töbhizben úgy a sajtóban, mint felierjesztéseinkben, hogy a városnak vannak olyan díjért futott, az életéért. A forró levegő csak úgy sivít a fülem mellett, amint a kengyelpapucsokba dugom a lábam és mégis hallom kétszer a hirtelen, meglepetésszerűen támadó oroszlán idegtáncoltató kaffanását, majd nehéz, dübörgő vágtáját közvetlenül a Biszkri combja mögött, önkéntelenül a két váltani közé húzom a nyakam és minden pillanatban várom, hogy belém, vagy a lovamba vágódjanak őfelsége, az állatkirály karmai. Biszkri inaszakadtában fut, én meg mélyen a nyaka fölé hajlok, akárcsak Jim Morgan (mellesleg: Jim Morgan volt az első néger, akit lovagolni láttam) a pesti lóversenypályán. Hátranézésről szó se leheted, csak suhanunk, üldöző és üldözöttek, szédületes iramban tovább .. . Lövésre ilyen körülmények között még csak gondolni sem lehetett, nekem még csak eszembe se jutott, csak arra az öt fűszálból kötött kis száraz karikára gondoltam ott a tárcámban, vájjon mi lesz velünk, ha az oroszlán utolér, amiben egy percig sem kételkedtem; mert természetes, hogy az éjjeli álmomat valamikor régen megelőzte a valóság. Közben meg repültünk. Biszkri felfelnyögött, a száraz, kicsi, okos feje egyvonalban volt a hosszú, karcsú nyakával, én Napsugár kisasszonyra gondoltam az egész telkemmel, az oroszlán, nos az oroszlán mintha már egy kissé elmaradt volna mögöttünk. Félszemmel a jobb váltam felett hátrasandítottam: tényleg már vagy tíz-tizenkét lépésnyire, talán tizenötre is lehetett tőlünk, holott startkor legfeljebb kettő-háromra lehetett. Derék Biszkri! Most is, mikor e sorokat írom, hálásan nézem a Blaskovits Ferenc festette olajportrait-ját, ami itt lóg a falon, az íróasztalomtól balra, a fegyverállvány felett. Amint nőtt a köztünk lévő távolság, úgy lassítottam fokozatosan a lovam tempóját és mind sűrűbben és sűrűbben néztem hátra. Egyszerre csak, amint megint kémlelem az oroszlánt, hát csodák-csodája, már háttal van mifelénk és szép lassú ügetéssel igyekszik a kis fügés felé; lehetett már vagy száz lépésnyire tőlünk. Mi sem természetesebb, minthogy7 azonnal volt-ot lovagoltam Biszkrivel és hogy7 a kis egylövetű háromszázötvenes expressz máris a. kezemben volt. Úgy számítottam, hogy tarkón lövöm majd a kis ólomgolyóval és úgy fog bukfencet vetni, mint a nyúl, ha a két füle mögé kapja a nyolcas sörétet a téli hajtóvadászat alkalmával. Rosszul számítottam: a háromszázötvenes kaliberű ólomgolyócska nem a tarkójába vágódott, hanem a balmelső lábának a könyökébe. Hogy a lövés után melyikünk fordult meg gyorsabban, az oroszlán-e, vagy mi, azt nem tudom, de azt már igenis tudom, hogy a háromlábú oroszlán is olyan szédületes gyorsan tud jönni, hogy7 a lónak minden sebességét ki kell fejtenie, hogy utói ne érjék. Az imént abbanhagyott játék kezdődött hát újból elölről, csak valahogy7 nyugodtabban, lassabban, rövidebben. Egy7 darabig még mi voltunk elől, az oroszlán mögöttünk, majd meg az oroszlán volt újból elől és mi mögötte. Nagy7 gonddal céloztam a tarkójára és... szégyen ide, szégyen oda, a bordái közé találtam. Dühösen a sebhez kapott, mint a kutya a légyhez és már jött is nekünk. De az én kis expresszem is töltve volt már és úgyszólván fordulás közben újra lőttem. A két parázsló szem közé akartam lőni és csak az egyik szemfogát lőttem ki. Hát borzasztóan bömbölt a szegény vad, irtózatos fájdalmában és Biszkri már megint, harmadszor az nap, futott a mindkettőnk életéért, én meg szidtam magam a lehetetlen lövésekért, körülbelül így: Hát mi vagyok én, talán lovasított bolti őr, hogy ilgy lövök, mint egy paralitikus szobafestő, ha felöntött a garatra? Nem voltam rossz lövésekhez szokva, mert ha valamihez alaposan értek, úgy az egészen^bizonyosan a golyóval való lövés és az egycsövű kis Kimer puskám hajszálpontosan volt belőve. Nem értettem a dolgot és az igazat megvallva, még ma sen* értem, de azért még ma is szégyellem magam egy7 keveset. Még vagy tíz percig fogócskáztunk a »nagyfejő úr« — ahogy az arabok nevezik többek között az oroszlánt — meg én és végre-végre sikerült a tarkólövés és bukfencet vetett, mint az imént emlegetett nyúl. Leszálltam a reszkető inu lovamról és miután előzőleg öt papírszivarkát végigszíttam, aminek az okát azt hiszem nem kell megmondanom, kantárszáron odavezettem a holtan fekvő legyőzött ellenfelünkhöz. Biszkri lassan, vonakodva jött, de végül is horkanva belefújt a fügefás oroszlánom fekete sörényébe... a láthatáron meg ez alatt, mint valami ködfátyolképek, úsztak a levegőben a dombok felé a gazellák, az agarak, meg az embereim.
