Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-04-11 / 30. szám
9. oldaj 1936. április 11. »HkC3>lAftOrviI LAPOK* Fődolog az igazság. Irta: Millor A. D. Á 'Fekete Sas« a kis d^langliai városka , első szállodája volt. Amióta Mertens, a szállodás özvegyen maradt, egyetlen leánya, a csodaszép Ellen, ült az étterem pénztárában és a mosolyát a törzsvendégeknek szigorú pártatlansággal osztogatta. Még három állandó udvarlója: Stevens, a közeli bánya mérnöke, Black, a fiatal orvos és Porter, a takarékpénztár könyvelője sem leheteti egymásra féltékeny, mert Ellen mind a három derék fiatal emberrel egyenlően figyelmes volt. A »három testőr -nek keresztelte el a kis város közvéleménye a három hűséges udvarlót és az emberek nagyon jól mulattak azon, hogy rendszerint hármasban álltak oda Ellen trónusa elé, a pénztárhoz. Ha az egyik valami új ötlettel igyekezett a lányt mulattatni, a másik kettő nem nyugodott addig, amíg nem sütöttek ki valami hasonlóan elmés dolgot, amelyívet újra helyreállították a megbillent egyensúlyt. A kezdeményezés rendszerint Stevenstől indult ki, aki világot látott fiatal ember volt. Árra is ő jött rá legkorábban, hogy Ellen nem szereti az üres hókokat és égy este ezzel állított be: — Ellen, én magában nem a szépségét csodálom, meri ez végre is Isten adománya, nem a maga érdeme. De mondhatom, magánál hűségesebb gyermeket még nem ismertem. Amilyen kedvesen gondozza az atyját, annál kedvesebb és szebb dolgot sohase láttam. Ellen mosolyogva felelte: — Nagyon kedves... mindig ludtam, hogy maga komoly ember. Stevens. A másik két testőr nagyot nyelt és amikor vacsora után a három fiatal ember újra ott állt a pénztár előtt., Black doktor így szólt: — EJJen. még nem láttam nőben olyan éleseszű teremtést, mint maga. Ez az a kincs, amit nem pótol se mm i féle kozme tika.- fiái még a minden férfin túltevő üzleti érzéke... — lelte hozzá Porter. Ellen lenyúlt a pénztári trónus magasságából, két kezével egyszerre ragadta meg Black és Porter kezét és így szólt: Jól esik, hogy ilyen komolyan gondolkodó barátaim vannak ... bár azt hiszem, túlbecsülik az eszemet. S a három testőr újra érezte, hogy az egyensúlyt egyiküknek sem sikerült saját javára megbillenteni. Egy este Gibson fiatal londoni ügyvéd száll, meg a »Fekete Sas «-ban. Valami bírósági tárgyalásra jött le a kis városba, amelynek aranyifjúságát megszedhette a legújabb londoni divat remekeivel. Különben is jó megjelenésű, kellemes modorú, vidám ember Ellen trónusa előtt ő is mindig megállt egy kis beszélgetésre és a három testőr féltékenyen figyelte, hogy a lány jókat nevel a londoni gavallér tréfáin. Egyik este Stevens véletlenül a pénztár egyik sarkánál állt. amikor az öreg vendéglős a lányának szemrehányást tett, hogy addig szeszélyeskedik, amig végül megöregedik és hoppon marad. Halkan beszélgettek,;, de Stevens mégis hallotta a lány válaszát: . Kedves atyám, ez a három .férfi nekem teljesen egyenlően rokonszenves. Udvarias, derék emberek, de egyiket sem szeretem jobban, mint a másikat. — És a Gibson, a londoni ügyvéd, aki le nem veszi rólad a szemét, amig az étteremben ül? A lány előbb hallgatott, azután így szólt. — Szellemes, vidám ember. Jól mulatok vele... de ennél többet nem mondhatnék róla sem. — Édes lányom, adnék egy jó tanácsot. Négy évig taníttattalak énekelni. Magad is tudod, hogy nem sok eredménnyel... Sebaj, próbának ez is elég. Holnap vacsorára mind a négy urnák a kis teremben teritteték. Vacsora után jött be a kis terembe, iel foglak kérni, hogy énekelj valamit a kedves vendégeinknek s erre te leülsz a zongorához és elénekelsz pár dalt. Azután majd meghalljuk, hogy melyikük mit mond. Aki közülük őszintén megmondja, hogy annyi bongod sincs, mint a varjúnak, az a lcgegyenesebb jellemű férfi, s annak nyugodtan lehetsz a felesége, ha megkéri a kezedet. Az a férfi talál legjobban a te egyenes, őszinte természetedhez. Mert azt becsültem benned mindig legjobban, hogy utáltad az üres bókokat. Stevens feltűnés nélkül odébb állt. Amikor azután a következő estén Ellen a vacsora után atyja felkérésére énekelt, az ének befejezése után Stevens- így szólt: — Ellen ki^íi^szóny,. nem haragszik, ha őszintén níegmoÁdom, hogy egyáltalában. nincs hangja. He olyan kedves je.lepség a zongora mellett, íjpgy eiz mindenért kárpótolja a hallgatóságát, Ellen mosolygott és nem felelt. A másik két testőr: pedig, mint mindig* bízva abban, hogy Stevens legjobban tudja megítélni, hogy az adott helyzetben mit kell mondani, szintén édes piiulába csoinagolL »igazságokkal« kedveskedett. Mind a kettő a sárga földig levágta a lány énekét. Amikor pedig ezek után Gibson, a londoni ügyvéd szólalt meg. és a legfellengősebb dicsérettel áradozott a lány csodás hangjáról, amely szerinte egyenesen hivatottá teszi arra, hogy Londonban magasabb kiképzésben részesüljön, a három testőr kárörömmel hallgatta. Ez jól felsült — súgta Stevens a másik kettőnek —, sejtelme sincs arról, hogy Ellen mennyire utálja a« üres bókokot és hazug dicséreteket. Amikor azonban a három testőr a következő estén belépett az étterembe, megdöbbenve látták, hogy ismeretlen nő ül a pénztárban. Ellen atyjánál kérdezősködtek és ő mosolyogva felelte: — Ellen ma reggel Londonba utazott a nővéremhez. Beiratkozik a zeneművészeti főiskolára, mert az énekben akarja magát kiképeztetni... Gibsok fedezte fel tegnap a hangját. Hja, jődolog az igazság — tette hozzá az öreg vendéglős ravaszul mosolyogva., Zsuzska a tükör előtt. A fiikör elé üli a Zsuzska. De érdekes, hogy a kis fruska Tükör elölt ül és beszél, Olgán gyorsan, akár a szél. Es a tükörben, érdekes. A másik- is beszédbe kezd. Ugyanazt mondja, mit a Zsuzska S éppen oly gyorsírni Ugg-c, hogy . . , ffurcsa? — De rossz álmom volt az elmúlt im kezdi a szól a tükörképpel. A tükörkép meg így felel:- Jaj szegény kislány, mondd csak cl! — Képzeld, meséli Zsuzska erre, Jutka mit telt fed a tűzhelyre Álmomban? Vacsoránlcat főzte. Közte, főzte, hogy alig győzte. Amikor kész lett, hát egek! Mit gondolsz, mi volt? Nem remek. Azt főzte, amit nem vesz be a gyom[rom. Jaj, talán jobb, ha nem is mondom. — Csak mondd, csak, bíztatta még A tükörből Zsuzskát a kép. — Hát megmondom, sajnáld csudára. Nyúlpörkölt volt vacsorára. A tükörben kis Zsuzska arca Eltorzult fájdalmas grimaszra. Önmagára ránéz hosszai S azt mondja: Édes kicsikém, Hogy álmodhattál ilyen rosszal! A húsvéti pirostojás. A húsvéti ünnepek lélekemelő, örvendező, tavaszi hangulatának mindig különös szint és bájt adott az ifjúság körében a piroslojás és a vele öszszefüggő népszokások. Ezek a húsvéti tojások a nép lelkének poézisél, közvetlenségéi viszik széjjel és megismertetnek bennünket érzésvilágukkal. .A húsvéti tojás jelentőségét sokat magyarázták már. Á mi pirostojásimk eredetét a régi keresztények böjti szokásaiban találhatjuk meg, amiről a Sacramenlarium Gregorianum ismeg- emlékezik. Tagadhatatlan, hogy a húsvéti pirostojás a feltámadást jelképezi. A fel támadást ábrázoló ókori képeken és íaragványokon Jézus sírja is tojásalakú. A magyar népszokásokban különleges kultusza fejlődött ki a húsvéti tojásnak. Szlovenszkó. a Dunántúl bővelkednek jellegzetes húsvéti népszokásokban, Erdélyben azonban különös gazdagsággal őrizték és tartották meg a maguk eredetiségében és változatosságában az ősi szokásokat. Ezúttal velük foglalkozunk. Már hetekkel husvél előli megkezdődik a nagy készülődés. Kiválogatják és félreteszik a megirás«-ra szánt legszebb és legnagyobb tojásokat. Előszedegetik és tisztogatják az ünnepi gúnyát:. a gyermekek pedig rigmusokat tanulnak az öregektől s egymástól és így várják a vízije vető hétfőt*. A nagyhét folyamán elkészülnek a lures iroti« és »himes« tojások. Leginkább dívik a pirosra festett tojás. A kékszinűt Mária-gyásznak hívják, a lila a bönbánal színe,, a zöld a tavasz és a reménységé, a sárgára festeti periig a román tojás. Külön ága a székely népművészetnek a lojásírás mestersége, mellyel a legkülönbözőbb tárgykörből veit figurális díszítésekéi, jellegzetes népies stílusban »írják«, »hímezik vagy »karcolják« a tojásra. Érdekesek a következő népies elnevezések: tulipános, hóvirágos, almavirágos. papkiszúromszemedes (margarétás,). szujllives vagy zsódinás. búsl'űzl'ás, zabfejes, gerlemadaras, bankataréjos. berbécsszarvas, angyalöves, kisasszonycsercsés (fülbevalós) stb. díszítésű tojások. Az önlözködés húsvéthétfőn, viz.bevelőhélfön« reggel hatkor kezdődik és tárt első harangszóig. Az öntözés leginkább tiszta vízzel történik, vagy az asszonynép maga főz erre a célra szagosvizet: zsályavíz, muskátavíz. fodorkavíz (fodormenta) vagy rózsavíz. Egyes helyeken kis virágbokrétái mártanak vízbe s azzal »preckelnek«. Bizalmasa!)!) ismerősök, fiatalok között nem ritka a -csuromvízre való .öntözés, sőt cselédek közt a vályúban való •lánvíürösztés sem. Az öntözőket megvendégelik a »kókonnvávaI« szentelt bárányhús, sonka, piroslöjás, bor stb.). aki pedig első harangszó után jön, annak azt rikoltják ki: »immár beharangozlak! vagy: »későre keltelek, a disznók mind felszedték a tojást! Az öntözködő felnőtt legények a maguk módja szerint áldást, a kisebb fiúk verset mondanak s az, ajtó.-előtt megállván. tisztességgel megkérdik: szabadié a vízbe vetni?: Példaképp lássunk néhány rigmust: Dicsérjük a Jézust a magas mennyek[ben. Aki velünk vagyon minden ügyeink[ben. Akiás és dicséret legyen e helységben, Hirdessük tehát öl föld kerekségében. Mert Jeruzsálemben az a hír támada, Feltámadt a Jézus, az Istennek fia. És ezt a városban úgy kiállják vala: Feltámadott Krisztus, álle-állelujal Az anvaszentegyház világgá hirdette, Hogy híveit ezzel üdvösségre vigye. Ezt az öntözést is bevették szokásba, Hogy maradjon velünk szent példa[adásra. ❖ ' C .Tóreggelt, jóreggelt kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne her[vadozzál. Kerek erdőn jártain, piros tojást lál[lam. Bárányhúzta rengő kocsin mindjárt [ide szálltam. Nesze hál rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba [várom. * A nap derültével jóreggelt kívánok, Vizbevelő hétfőt köszönteni járok; Melyen ősi szokás szerint virágokat Vízzel' felüdilik a heryadozókat Én is Betlehemből hozám ezen vizet, Virágjokat öntni kérek engedelmet. , * Kicsi csürke. vagyok, Ajtó mellett állok, Yizbevctni jöttem, Piros tojást várok) íme, mennyire benne van a rigmusban a nép lelke! Egyikben á benső vallásosság, másikban a .szerelem, a nő tisztelete,, és a gyöngédség, majd a természet ■ szereidé látszik, amott a komoly ildomossá« vagy kötődés cs néphumor váltogatják egymást és soha Ízléstelen túlzásba nem csapnak. Ezek a rigmusok mutatják, hogy az önlözködés és a tojással való megajándékozás ősi szokás, mély őseinktől maradt ránk. de az egyház is bevette s megtartotta, mert a tojás jelképe lett a feltámadásnak, annak piros színe Krisztus vérehullásál, az öntözködes pedig a lelki megtisztulást jelképezik. Az egyik székely községben, Árapalakou minden leány megír egv liidtojásl s azt az asztalra helyezendő tál közepére teszi. Husvél másodnapján jönnek zeneszóval a legények öntözködni: a lúd tojás azonban a jegyes legényé. Ezt a tojást aztán együtt eszik meg husvél utáni Szombaton azzaf a pogácsával, amelyet a legény a földvári sokadalomban (vásárban) vett. A gyerekek is sokféle kedves játékot űznek a tojással. Délután, a templomozás után aztán szép enyhe idővel kivonul a falu apraja-nagyja a zsendülő rétre és se szeri se száma a vidám társasjátékoknak. Az emlékbe elleti pirostojásokról pedig az a Ilii járja, hogy azoknak sárgája hét év alatt fényes sárga kővé Antik, ami még gyürüfejnek is használható. Sok szép szokással üti a nép a húsvéti ünnepeket. AJiol niég megvannak a népszokások, he hagyjuk el. A nép lelke tükröződik vissza ilyen szép szokásokban. Udnurdy János. KOMAROMI LAPOK KOMá| KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMAROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI KOMÁROMI LAPOK KOMÁI LAPOK' i-Ag°il TERJESZD [atokOLTíSD • LAPOK LAPOKfTZESDELé LArOKtaoBnBMB
