Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-08 / 29. szám

Otveuhetedili évfolyam, SO. szám, Szerda, 1036. április 8, KOMAROMI LAPOK POLITIKAI LAP. EHfhetM ár csehszlovák értékben: fitijiMo és vidékre postai szétküldéssel egész érre 89 Ké, félévre 49 KC, negyed­évre 29 Ké. - Külföldön 129 Ké. EgyessÚM áca 1 korona. Alapította: néha! TUBA JANOS. Felelős főszerkesztői GAAL GYULA dr. Szerkesztős B AH ANY A Y JÓZSEF dr. Főmanfeatársak: FCLOP ZSIGMOND és AIX1NGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Masaryk-n. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombatos POLITIKAI SZEMLE Szövetségi szolgálat. Komárom, április 7. A római blokk tárgyalásai titán né­hány napra egy kis meglepetéssel szolgált Ausztria Európának. A szö­vetségi ülés kimondotta, hogy beve­zeti az általános szövetségi szolgála­tot, mely az ország 18 és 42 év közötti lakosságára kötelező lesz. Auszt­ria ezen elhatározása nagy felháboro­dást keltett a kisantant körében, amely sietett kijelenteni, hogy Auszt­ria az általános védkötelezettség tör­vénybeiktatásával megsértette a bé­keszerződéseket, nevezetesen pedig a sain-germaini szerződést, amely csak 36.099 főből álló zsoldos hadsereget engedélyezett a letiport országnak. A kisantant államai külügyminiszteri konferenciát hívtak össze és a napok­ban együttes lépéssel tiltakozó jegyzé­ket nyújtottak át Ausztriának. Egy-két pillanatra az érdeklődés el­terelődött a németországi események­ről és az ezzel fölmerült súlyos prob­lémákról s a diplomáciai világ Bées felé tekintett, hogy kénytelen-kellet­len megállapítsa a békeszerződés megsértését, de csakhamar visszatért azokra a súlyos kérdésekre, amelyek a locarnoi hatalmak biztonságát érin­tik s amelyekre nézve Franciaország dolgozott ki új feltételeket. Közép­­európa békéjéért folyik most a küz­delem, a »kollekliv biztonság« hang­zatos jelszava alatt, bizony a nagy­hatalmak nem igen érnek arra rá, hogy Ausztriának a maga biztonsága megerősítésére irányuló lépéseit na­gyobb figyelemmel kísérjék. Ha a kisantant államai nem csinálnának kázust belőle, talán észre se vennék. Lehet, hogy éppen ezt a helyzetet tartotta kedvezőnek Schuschnigg arra. hogy a régen szükségessé vált általá­nos szövetségi kötelezettséget elren­deljék. bár az osztrák kormány részé­ről elhangzóit magyarázat szerint erre a lépésre akkor is rákerült volna a sor, hogyha nyugalmi helyzet ural­kodik Európában. Az osztrák kor­mány eme lépését nem tekinti szerző­désszegésnek, saját népe iránti köte­lességet vélt teljesíteni s elsősorban is az ország belső rendjének bizto­sítására hozta meg a törvényt, mert legelsőbben is arra van szüksége, hogy Ausztriában rend legyen. Rend nélkül egyetlen egy állam léte sincs biztosítva s csakis a belső konszolidá­ció a feltétele annak, hogy külpolitika tekintetében is kellő súllyal bírjon. Azt senki sem vitathatja el Auszt­riától, hogy nagy szüksége van a bel­ső rendezettségre, meri hiszen a ná­cik állandóan nyugtalankódnak s vár­ják az alkalmas pillanatot, hogy za­vart idézzenek föl az országban. De az ansehluss veszélye sem múlt el még feje felől, ami szintén arra kény­szeríti, hogy olyan hadsereg lelett rendelkezzék, amely adott esetben Komárom, április 7. Hodzsa dr. miniszterelnök a kls­antantról és a római blokkról. A miniszterelnök pénteken este a prágai napilapok munkatársai előtt hosszabb tájékoztatót áttolt az aktuá­lis belpolitikai kérdésekről és ennek kapcsán érintette a legfontosabb kül­politikai kérdéseket is. Nyilatkozatá­nak érdekes részét képezte a IkiSantant és a római blokkról való megemléke­zése, melyben többek között a követ­kezőket mondotta: — Erős a meggyőződésem, hogy a jövőben bármi is történjék a külpoli­tikában a berlini, londoni akciók alap­ján, nekünk itt Középeurópában nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy Középeurópának legalább is gazdasági szervezése egyenesen létfeltétele az európai konszolidációnak. A mi poli­tikánk a kollektív biztonság politi­kája volt s az is marad. Ez nem frá­zis, ez komoly munkaprogram. Ha azt mondták, hogy a béke oszthatatlan, úgy én azt mondom, hogy a biztonság is oszthatatlan. És okom van rá. Az angol közvélemény előtt talán soha­sem esett annyi szó Csehszlovákiáról és Ausztriáról, mint a békepolitika té­nyezőiről, mint épen ezekben a na­pokban. És ha Csehszlovákiáról és Ausztriáról épen ma beszélnek ilyen értelemben, azt joggal teszik, mert ha Középeurópában a neuralgikus ponto­kon megsértenék a biztonságot, úgy automatikusan megsértik az európai biztonságot is. Legjobb volna, ha bizo­nyos feltételekkel Németország is be­vonható volna a kollektív biztonság láncolatába. .1 mi feladatunk egyelőre itt. Kö­zépeurópában építeni a kollektív biz­tonság egyik pillérjét, inéig pilléren egész Európa biztonsága és békéje nyugszik. Nem nyugodhatunk meg ab­ban, hogy Európa békéje egyrészt London, Párizs és Belgium pillérjén, másrészt a távolabb fekvő francia­­csehszlovák moszkvai paktumon nyu­godjék. E két távolálló pillér nem elég Európa békeépületének fenntar­tásához. A középen, Középeurópában legalábbis készen áll az esetleges tá­madások elhárítására. Ezt kellene tudniuk a kisantant államoknak is és az ügyet ebből a nézőszögből kellene elbírálniuk, még mielőtt komolyabb lépésre kerülne a sor. Európában egyetlen állam sincsen, amely nem tudná megérteni Ausztria helyzetét s azért csak csodálkozni lehet, hogy különösen Jugoszlávia idegessége a többieket is izgalomba hozza. Hiszen például az ansehluss kérdésében a kisautóid a legteljesebb ellentállást tanúsítja, semmiképen sincs kedvére az osztrák nácik mozgolódása sem, akkor igazán érthetetlennek látszik, hogy amikor Ausztria saját magának is alá teli támasztani. Ez pedig csakis Németország részvételével építhető ki. Nekünk ezt kell szerveznünk, a pillér kiépítésén kell dolgoznunk és ha ez a középeurópai szervezkedés összefügg a római tanácskozásokkal és a római határozatokkal, úgy kijelentem, hogy ami a gazdasági szervezkedést illeti, a római határozatoklxin nem látom a középeurópai megegyezés semmi aka­dályozóját. Ezt azért hangsúlyozom, mert bizonyos kétségek merültek fel, hogy a szankciókra való figyelemmel Olaszország számára lehetséges-e a részvétel. Mi egyszerűen nem érte­nénk, ha Olaszország középeurópai konszolidációs törekvéseinkkel szem­behelyezkednék. Az utolsó hetek ese­ményei egészen világosan mutatják, hogy a római jegyzőkönyvekhez lesz­nek bizonyos észrevételek, de azok egészben véve nem akadályai a közép­európai gazdasági együttműködésnek. Az adósságok és hitel kérdését a kormány általánosan rendezi. A minisztertanács múlt hétvégi ülé­sén a kormány foglalkozott a mező­­gazdasági kényszeregyezségről, továb­bá a munkanélküliek ellen vezetett végrehajtási eljárások elhalasztásáról szóló kormányrendeletekkel s ezekkel kapcsolatban megállapította, hogy az adósságok s a hitel kérdését a kor­mány általános rendezéssel oldja meg. Az erre vonatkozó hivatalos jelentés kapcsán a Veéerní Geské Slovo azt írja, hogy a tartozások és hitelek ál­talános rendezésén az értendő, hogy a kormány a közalkalmazottak, to­vábbá iparosok és kereskedők teher­mentesítéséhez is hozzálát. Eredeti ér­tesüléseink szerint a rendezés első lé­pése a bírósági kényszeregyezségről szóló törvényes intézkedések olyértcl­­mű módosítása volna, hogy az adós is­mét 35 százalékot ajánlhasson fel hi­telezőinek. E tehermentesítési akció során sor kerül az építkezési szövet­kezelek megsegítésére is, nemkülön­ben a kis családi házak eladósodott tulajdonosainak segélyezésére. Ennek kapcsán erősen beszélnek arról, hogy a rövidlejáratú kölcsönöket rendeleti megmentésére törekszik, ezt a lépést felháborodással fogadják. Ausztriát nem vezetheti háborús gondolat, hi­szen az ő helyzetében a legnagyobb őrültség lenne ilyenre vetemedni. Ilogy inennyiben sértette még a bé­keszerződést, erre nézve különbözők a nézetek. Az osztrák kormány azt ál­lítja, hogy nem sértette meg a szerző­dést, mert az intézkedés tisztára foel­­ügyc Ausztriának, tehát a népszövet­ségi fórum elé nem vihető a kérdés. Ezt igazolja egyébként az osztrák kül­ügyminiszter álláspontja is, aki a til­takozó jegyzékeket minden megjegy­zés nélkül vette át. Itt legfeljebb ar­ról lehetne beszélni, hogy a népszö­iíton átalakítják hosszúlejáratú, tör­­lesztéses kölcsönökre. A végrehajtási tilalmat ennek kapcsán kiterjesztik a munkanélküli, vagy a csak részben foglalkoztatott kisiparosokra is. 785.550 volt a munkanélküliek száma március végén. A népjóléti minisztérium sajtóosz­tályának jelentése szerint a munka­­nélküliek száma március hó végén 795:550 volt, amit összehasonlítva a február havi kimutatással, (860.239) a csökkenés 6^.689-et vagyis 7.5 szá­zalékot tesz ki. A munkanélküliek szá­ma az egész köztársaság területén Csehországban 7.5, Morvaországban és Sziléziában 5.3; Szlovenszkón 10.9 és Kárpátalján 17 százalékkal csökkent. A tavalyi év ugyanezen szakában a munkanélküliség 28.400 egyénnel, il­letve 3.4 százalékkal csökkent. Ta­valy márciusban 801.794 munkanélkü­lit tartottak számon a munkaközvetítő hivatalokban. Nézeteltérés az államvédelmi tör­­vény egyes rendelkezéseiben Az alkotmányjogi bizottságot szer­dára egybehívták, hogy a köztársaság oltalmáról szóló törvény legújabb no­velláját és az állam védelméről szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A véderő­bizottsági előadó, a nemzetvédelmi mi­niszter és legújabban a miniszterel­nök is beszédekben és felhívásokban ama kívánságukat fejezték ki, hogy az új törvényjavaslatot valamennyi párt fogadja el. De mint ismeretes, a koalíciós pártok közül a baloldaliak nem fogadták az óhajokat valami nagy lelkesedéssel. A javaslatnak a véderő­bizottság által nyitva hagyott rendel­kezéseiről még a nagyhét folyamán az alkotmányjogi bízoltság koalíciós­­párti tagjainak külön kellelt volna tárgyalniok, de azzal, hogy az állam­­védelmi javaslatot az alkotmányjogi bizottság prenáris ülésének napirend­jére tették, kifelé is nyíltan dokumen­tálják a nézeteltérések létét. Lpklig ugyanis'nem fordult elő, hogy egv és ugyanazt a javaslatot egyidejűleg két bizottság is tárgyalja. Előbb az egyik­nek, majd a másiknak kell azt elvé­geznie. Az alkotmányjogi bizottság ülése után a koalíciós hetesbizottság fog bizalmas tanácskozást folytatni. vétség nem képes megakadályozni azt. hogy az államok súlyos helyzetük­ben, létérdekük megvédelmezése cél­jából; olyan intézkedéseket tegyenek, amelyek a saját biztonságuk megerő­sítésére szolgálnak. Ez baj, amelynek következményei könnyen a népszö­vetség tekintélyének lejáratására ve­zethetnek. Csakhogy a népszövetség is emberi munka, gyarlóságai és hi­bái a gyakorlati éleiben sűrűn ütköz­nek ki, amelyek azt igazolják, hogy ez a nemzetközi szerv ma már nem felel meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a népek támasztanak vele szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom