Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-04 / 28. szám

2. oldal »KOMAROMI HABOK« 1936. április 4. A gimnázium Önképzőkörének előadása vasárnap este 6 órakor a Jókai Egyesület kulfűrházában. Horatius-Berzsenyi-estet rendeznek a fiatalok és meghívják a város kulturközönségét: jöjjenek mi­nél nagyobb számban! Egyenjogositják a negyedik kate­góriába tartozó öreg nyugdíjasokat A közalkalmazottak szervezeteinek tizenegyes bizottsága ülést tartott, ame­lyen a köztársasági elnöknél megje­lent küldöttség beszámolt tárgyalásai eredményéről. Az elhangzott je­lentés szerint biztosra vehető, hogy az öreg nyugdíjasok úgynevezett ne­gyedik korosztályához tartozó csopor­tot ez év július 1-én egyrnjogusíijúk. Az egyenjogúsításhoz mintegy 12 millió korona szükséges ebben az év­ben Az egész évi szükséglet 21 millió korona. Az egyenjogúsítás azonban kel­lemetlen meglepetést is hoz különösen amaz öreg nyugdíjasoknak, akik ma is aránylag magasabb nyugdíjat él­veznek. Az egyenjogúsítással egyide­jűleg ugyanis az egyenjogusítottakra is hatályba léptetik a fizetéslevonási rendeletét, vagyis némely egyenjogu­­sílotl nyugdíjas kevesebbet kap majd, mint amennyit eddig kapott. A gazdaadósságok rendezése kiegyezés útján A kormány most foglalkozott a gaz­daadósságok rendezésének kérdésével és a gazdakiegyezésekről szóló kor­mányrendelet tervezetének tárgyalása során végleges megegyezés jött létre. E megegyezés szerint a gazda a ki­egyezést ez év szeptember 30-iy kér­heti. A felajánlott kvótát a birtoknagy­sága szerint állapítja meg a rendelet és pedig úgy, hogy 30 hektárig 35 százalékos hél éven hetid. 80 hektá­rig ugyancsak 35 százalékos, de őt éven belül, 150 hektárig 40 százalék négy éven belül, 150 hektárnál na­gyobb birtok 45 százalékos három éven belül törlesztendő kiegyezést ajánlhat fel. A 250 hektárt meghaladó birtokok csak a kormány külön enge­­délvével lehetnek részesei a gazda­­kiegvezési kormányrendeletben bizto­sítón kedvezményeknek. A munkanélküliek segélyezése új rendszer szerint A munkanélküliek segélyezéséről szóló törvényes intézkedésekre nézve a kormány tagjai megegyeztek s a kormányrendeletet a napokban kibo­­' csalják. A rendelet április 1-i kelte­zéssel jelenik meg, de csak 1936. jú­nius 1-én lép életbe. Az új segélyezési rendszer néhány tonlos változást vezet be, melyek a szakszervezetek és az állami hivatalok munkáját megköny-Zsiványfogás. Irta: Kúrpúthyné A'agy Rózsa. A nagy szürke égi boruláson csak imitt-amolt pislákolt átal egy-egy de­rekabb csillag, amilyen az Istenszeme, a Fiastyúk, a Tévelygő juhász, meg az öreg Táltosszem. a Hold is csak amo­lyan satnyára fogyatkozva illegett a torony tetejin, mind a mellett a Sugár­­uccát, szendergő lapos házait és el­nyúlt lelkeit úgy ahogy bevilágította a félszárig érő kétnapos hó. Az őrbizlos. a harcsabajszú. rozs­dáshangú Cscpregi Mihály csendes pi­paszó mellett, a vállára vetett flintá­val, derék gajmósboljával olt kajta­tott a szűzi fehér járdán. Kenctlen vén csizmája alatt nyögött, csikorgott a hó. Az őröket vizsgálta az Ürge­városban, ahonnan gyakorta jelentődik éjszakai garázdaság, kisebb-nagyobb kár a városhoz. Onnan Csillag Katica kocsmája felé tartott éppen, ahol me­­gintcsak találkozása leszen az új vasút táján vigyázó legényivei. Az eperfák meredt gallyai meg-meg­­zörrentek a feje fölött és egy-egy ma­réknyi havat, zúzmarát hajítottak ké­pűié, nyakába, de az ilyen viharálló embernek, kivált, ha boldogabb felit keríti kívülre ködmönnek, báránySú­­vegnek, keveset árt az efajla gorom­baság. Gangos, szapora lépéssel fo­gyasztotta a Sugár-uccát. nyílik, de a változások a munkanél­küliek számúra is kedvezőek. így töb­bek között megváltoztatják a várako­zási idő beszámítását. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a munkanél­külieknek hat. hónapi várakozási időt kellett kitölteniök s csak azután tart­hattak munkanélküli segélyre igényt. Ha azonban a munkanélküli chat hó­nap alatt akár csak egy hónapig vagy csak egy hétig is ideiglenes mun­kát vállalt, a hathónapi várakozási idő kitöltését újra kellett kezdenie. A mostani kormányrendelet megállapít­ja, hogy a munkanélküliek a hat hó­napos várakozási idő alatt is vállal­hatnak ideiglenes munkát anélkül, hogy hat hónap múlva elesnének a munkanélküli segélytől. A kormány tagjai megállapodtak hogy a munkanélküliek végrehajtására vonatkozó liláimat 1938. július elsejéig hosszabbítják meg. Folynak a tárgyalások az adónovelláról A koalíciós pártok adóügyi hetes tanácsa folytatta tárgyalásait az egye­nesadótörvény novellájáról. A hetes tanács a pénzügyminisztérium kép­viselőivel újabb megbeszéléseket tar­tott. amelyeken megtárgyalták egyes koalíciós pártok javaslatait is. A koa­líciós adóügyi hetes tanács husvét előtt, a nagyhéten is tart üléseket, majd közvetlenül husvét után összeül a költ­ségvetési bizottság albizottsága, úgy hogy a költségvetési bizottság plénuma április végén munkába vehesse a ja­vaslatot. A tanácskozásokról kiadott hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy a koalíciós hetes bizottság és a pénz­ügyi kormányzat között nézeteltérések nincsenek. — Akkor miért tárgyalnak olyan hosszadalmasan? Csehszlovák-osztrák kereskedelmi szerződés. A bécsi szövetségi kancellári hiva­talban aláírták az új osztrák-csehszlo­vák kereskedelmi szerződést. Az új szerződés három részből áll: a már meglevő szerződés pótegyezményéből, külön szén és pirszén egyezményből és utazási egyezményből. A lapok je­lentései szerint az osztrák gazdaság kedvezményeket éri el a nemes acél, szerszámok, különböző gépek, konfek­­ciós áruk, állati és tejterméket illető­en. A csehszlovák gazdaság pedig be­viteli könnyítéseket kapott egyes me­zőgazdasági termékekre, szövetekre, textilárukra, üveg- és vasárukra. Hamarosan hálamögött hagyta a Szenttamási-út keresztezőjit, de éjsza­kába meredt bagolyszeme — akár éber juhász kódorgó juhocskáit — vigyáz­ta közben a náddalszegett, hótakarós házacskákat. El nem kerülte eképpen figyelmét, hogy a törvénybírónak Ka­rácsonyi János uramnak uccára való szobájából néminemű világosság szü­­remkedik kifelé. Faggyúgyertyának, vagy olajmécsesnek gyér világa. Bíró sógor, aki böllérkedni készült özvegy ángyához, különösképpen gondjába ajánlotta ez éjszakára házatáját, mert tudva való, hogy valamire való disznótorról éjfél előtt nincs egérút. Oda is kanyarodott Csepregi őrbiz­los uram a túlsó félen lapuló ház elé. Elácsorgott egy ideig a rőfnvi ablak alatt, besandítva a gyolcs függöny slin­­gelt mintáján, hanem amit odabent látott, az ugyan nem nyugtalaníthatta, mert deres bajszán egyet csavarintva, elmosolyodott. — Ha pejig így áll a bál, akkoron bálorságosan leeregethetünk vagy há­rom iccét a Katica vinkójábul... Ügyel a házra jó öcsém, Pesla. A kocsma ott terpeszkedett jó kő­­dobásnyira a sarkon. Míg odáig ért, éppen, hogy megfuttathatta elméjit a lehetőségekkel: Póka István árva öcs­­cse kilátásait Karácsonyi bíró sógor Etelkéjinél. Ilyen derék kiállású le­­gény ugyan módosabba is kapaszkod­Ebben az évben két irodalmi em­lékünnep esedékes: Az egyik a legna­gyobb római lírikusé, Horatius«, aki kétezer esztendővel ezelőtt lépett az irodalom színpadjára. A másik a nagy magyar ódaíróé, Berzsenyi Dánielé, aki száz évvel ezelőtt, 183(í-baii halt meg. A két költőről nemcsak azért emlékezünk meg egyszerre, mert a két emlékdátum egybeesik, hanem fő­ként azért, mert költészetükben sok a közös vonás, mert rokon a lelkűk. 1772-ben megindult irodalmi fellen­dülésben az egyik írói csoport Hora­tiusi választotta költői ideáljának. Ezek alkották a deákos iskolát és eszmében, formában, tartalomban Ho­ratiusi utánozták. Ebből az epigon iskolából magasodott ki Berzsenyi Dániel, aki nem szolgai utánzója Ho­­ratiusnak, hanem méltó társa a római költőfejedelemnek. A horatiusi esz­mékre az ő lantján is ráismerhetünk, de ezek az eszmék már egészen ma­gyarrá váltak az ő lelkében. Berzse­nyi a magyar fájdalmat zűgatja Ho­ratius gondolatain keresztül. Niklai magányában a zordon elkeseredésnek kétségbeesett hangjai zúgnak fel, ami­kor látja, hogy: »Romlásnak indult hajdan erős magyar«. És lelkének egész erejével azon van, hogy meg­mentse a magyar lelket a pusztulás­tól és nemzetét az erkölcsi megújho­dás diadalára emelje. Az önképzőkör nem haladhat el emellett a két évforduló mellett a nélkül, hogy a legmelegebb szeretet­­ben ne ünnepelné meg és szívébe ne zárná ezt a két herkules-költőt, mert hiszen az önképzőkörünknek célja az, hogy az ifjúság az irodalom kima­gasló egyéniségeit megismerje és esz­méinket a magáévá tegye. Horatius és Berzsenyi eszméi örökéletű dog­mái az emberi boldogulásnak. Kell, hogy az ifjúság megismerje a limit élet nagyjait cs példáikon okolva szálljon szembe az eljövendő élei ezernyi bajával. De nem ábrándké­peket keresünk a inul (ban, hanem a boldogulás útját mutató örökéletű emberi nagyságokat. A múltba fordult az ifjúság azért is, mert az, aki ámul­tát nem ismeri, az nem ismerheti a jelent sem és nem érdemel jövőt. Az.ért megrendezzük az Igazgató Űr és a Tanári Kar jóváhagyásával a gimnázium első nyilvános önképző­körét, számítva arra, hogy városunk kultúra iránt érdeklődő közönsége megérti az ifjúságnak ezt a lelkes hatna, de ez se utolsó... Dolgos is, takaros is. Amellett: a tíz lánc föld csak kétfelé osztódik, ha öreg Kará­csonyiék megtérnek Földvárra deszkát árulni... De Etelkérc néz a két ágy padlatol verő teméntelen párnája, slin­­gelt dunyhája is. Jóllehet, a sógor megtoldja fejős tehénnel, egy-egy hízó­nak való árva malackával is... Már a lakácsok atyamesterének ná­dalt öreg háza előtt haladt. Az ab­lak, bárha tíz után járó az idő, vilá­gos ott is. Gábor bátya szövőszék előtt hajladozik danolgatva. A kiszüremke­­dő nóta ütemére jár kezében a fürge vetélő. Ott gubbaszt Viktus néni is a rokkánál, de száraz ujjai nem igen fo­gyasztják a guzsaly kenderét. Bóbis­kol a nagy kendő alatt, mint az álmos teknősbéka. Rájuk kocogott volna Csep­regi uram, de a sarki világosság egyre hívogatta. Mire azonban odaért, a téli fehérség­ből zömök férfialak zökkent elébe, mintha várta volna. Csanak volt, a Tisza-táji őrlegény. Hogy szólott, na­gyon nem tetszőn vakart a tarkóján. — Hát, Miska bátyám, aligha cifra éccakánk nem kerül... Az őrbiztos rámeredt. — Nocsak... Mondjad. — Alkonyattájt szerviányok kódo­­rogtak Jutóvá rétjin... Igen vizsgálód­tak átal... Lehettek olyanformán: né­gyen. Csepregi uram nagyot nyelt. Egy­megmozdulását Hisszük, hogy olt lesz Komárom minden magyarja, aki törődik azzal, hogy milyen ifjúság folytatja az ő életét, aki törődik az­zal, hogy fiaik reményei milyen úlra­­valókkal indulnak ki az életbe és mi­lyen irányelvekkel küzdenek a cél­jukért. Reméljük, hogy minden szülő, minden kultúrbaráí, minden magyar résztvesz az akadémián, hogy meg­jelenésével pártolja és bátorítja a ma­gyar kisebbség gyermekeinek minden megmozdulását, reméljük, hogy a megjelentek nagy száma lesz tanú­ságot arról, hogy érdeklődnek az iránt a generáció iránt, amelyben az ő éle­tük folytatódik, amelyben az ő esz­méik, hitük, magyarságuk örökké él­ni fog. A mi jelszavunk: Megbecsül­jük a múltat, hogy jövőt érdemel­jünk. Az akadémia részletes műsora a következő: 1. Induló. Játssza a VIII. o. cigányzenekara. 2. Emlékbeszéd. Tartja Élesztős Elemér VIII. o. t. 3. Fohászkodás. Szavalja Szijj Daisy VII. o. t. 4. Denk Dezső VIII. o. t. zenedarabjait játssza az önképzőkölr szalonzenekara. 5. Berzsenyi Dániel. Felolvassa Komjáthy István VIII. ó. t. 6. Fohászkodás. Berzsenyi—Denk: Ének- és zenekar. 7. Horatiushoz. Szavalja Takács Géza VII. o. t. 8. Horatius és Berzsenyi. Felolvassa Csu­kás István VIII. o. t. 9. Cigányzene. (A VIII. o. cigányzenekara.) Kezdete este 6 órakor, a Jókai Egyesület kultúrházának hangver­senytermében. Legmagasabb helyár 5 Ke. Komárno belvárosában 4 szobás modern lakás azon ii ti 1 kiadó. Cím a kiadóhivatalban. 104 szerre elmúlott a torka vészes száraz­sága, de még az agyarán fityegő pipa jó keserűje is Ízetlenné vált. — A keservét a beste telkeinek — kerítette a másforma islenkedés utált — Szakadnának a Tisza jegibe a rus­nya vadjai... Hálramozdítója már csak menet köz­ben méltat tankod la. — Nem szakadnak azok, Miska bá­tyám, mert két hét óla úgy áll az, mintha sose is szándékolna kienged­ni... A kompjárás is beállt, amit a me­­lencei uraságnak tegnap vágtak. Loholtak végig a Szent tamási-uccán, ami levitt a Tiszáig. A város és a folyó között fiatal nyárfaerdő barnállott né­­liavaló jó Damjanich tábornok lakó­háza mögött. Az éjszakázok töltött mordáliyal, lövésre készen lapultak a gyalogjárón. A házak is megritkultak azon a tájdn s a mélyen fekvő telke­ken vadul burjánzott a fűzfa, ördög­cérna. Mindenkép üdvös volt a vigyá­­zás. A Tisza felől hegyes szél pikulált a szemük közé, sőt havat is igencsak vágott egy-egy marókra valót a ké­pükbe, hanem ők csak emelgették a derék nagy csizmát óvatosan. — Nyomokra ügyelj, — utasította legényét az őrbiztos, de maga is ki­kitért a térdig való hóba a kocsiútra. Csanak kedvetlenkedett. — Nem látok én fikarcnyi fia-nyo­mot se, — szólott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom