Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-04 / 2. szám
1 v»36 január 4. 9. oidai »KOMAROMI LAPUK« Azoknak, akik jó háziasszonyoknak készülnek! Ma, sajnos, a legtöbb anya ideges, türelmetlen, elfoglalt és így csak hozzávetőleges útbaigazítást ad főzniíanuló leányának. Körülbelül így: enynyit szoktam beletenni, én így szoktam csinálni slb. De hát akkor honnan tudjon főzni a mai fiatalasszony és leány? Szakácskönyv, igaz. hogy van, még több is a kelleténél, de ezekben csak az ételek anyagának súlyaránya szerepel. Erre is szükség van és kell is minden konyhán mérlegnek lenni, mert így biztosabb a siker és ami ma nagyon fontos, kevesebb étel marad meg. A gazdaságossághoz tartozik az is, hogy tudjuk, mennyi idő alatt készül el egy-egy étel, hogy eszerint oszthassuk be a munkát, ezért legyen óra is a konyhában. A következőkben összefoglalom azt, amil az anyák és a nagyanyák nem mondhatnak el a leányaiknak vagy azért, mert nincs hozzá türelmük, vagy pedig azért, mert ezt ők sem tudják. Az idővel minden halad, nem szabad azt hinni, hogy nincsenek a konyhaművészetben is újabb vívmányok, amelyek egyszerűbbé teszik a főzést. Tehát kezdem: i. Az ételek előkészítésénél a húst, zöldségféléket, zöldfőzelékekhez valókat csak közvetlen a főzés elölt mossuk meg bő vízben, de sohase áztassuk, mert ezáltal veszít tápértékéből. Burgonyát és zöldséget az erre célra használt zöldségkefével ledörgöljük. Burgonyát csak közvetlen a felhasználás előtt kell meghámozni. így ízesebb, ha pedig zsírban sütjük, akkor szárazra is töröljük. 2. Azt is tudni kell, hogy melyik ételt kell hideg vízzel és melyiket forrásban levő vízzel feltenni. Ha pl. a húslevest hideg vízben kezdjük főzni, akkor a húsból az oldható részek teljesen kilúgozódnak, a leves kitűnő lesz, do a hús száraz, íztelen. Ha ellenben forrásban levő vízbe kerül a hús, a felületén hirtelen áthatolhatallan réteg képződik, amely megakadályozza a belső húsnedvek eltávozását. Ha így készítjük, a hús porhanyós lesz, de a leves gyöngébb. Mindkét esetben egyenletesen, lassan főzzük 3 1 óráig. Elmondok egypár ételt, amit feltétlen forró vízzel kezdenek főzni. Kevés, kissé sós forró vízben kell feltenni a zöldségféléket, főtt halát, tarhonyát, rizst (hideg vízzel feltéve kásás lesz). Burgonyapürére forró lej és olvasztott vaj kell, csak így lesz könnyű, pelyhes. Füstöli kolbászt, sonkát, új burgonyát (régi hideg vízben). vörösrépát (gőzben főzve pirosai)!) marad). Karfiolt 5 percig erős forrásban levő vízben főzzük, azután áttesszük szintén forró lébe, amelynek egy harmada tej, kétharmada víz és fedetlenül főzzük, így fehér marad. Kemény tojás sárgája úgy marad középen, ha bő, forró vízbe tesszük. Minden forrásban levő ételhez forró vizet, vagy levest öntünk, ha szükséges, sohase hideget. Ezért legyen a tűzhelyén mindig erre a célra forró víz. 3. Vannak természetesen olyan ételek is, amelyeket hideg vízzel kell feltenni. Ilyenek a hüvelyesek, héjábanfőtt burgonya, szárított főzelékek, gyümölcs, húsleves, ha a leves a fontos és nem a hús. 4. Az étel jóságára az is befolyással van, hogy vájjon leborítottuk-e a főzőedényt, vagy sem. A leborított étel gyorsabban megfő, de sok esetben zavaros színű vagy az anyag rostjait szétnyomja. Felpuhulásig ne fedjük le az olyan ételeket, amelyeknek szaga van, mint a káposztaféléket, kalaéáb, kelkáposzta, karfiol stb. Levestésztát és mindenféle gombócot a forrástól kezdve fedetlenül főzzük, mert a gőz szétnvomja a könynyű gombóc féléket. Aszpik, kocsonya, lassan főve, fedő nélkül nem zavaros. Zöldborsó nagy lábosban, gyors tűznél, fedő nélkül párolva zöld marad. Ugyanis a spenótot is, ha forró vízben (sós) fedetlenül főzzük. 5. Lefedve főzünk mindenféle párolt, gőzöli húst és főzeléket, pörkölteket (csak tálalás előtt rövid ideig fedő nélkül), gőzölt puddingok, belőttek. Májkészítmények is puhábbak fedő alatt. Le kell fedni a fánkot a sütés első fél ideje alatt, valamint a rántott csirke májas szárnyát. Rántásos élei vészit lisztízéből, ha lefedve, lassan főzzük. (i. Vannak ételek, amelyek előfőzzünk, hogy kellemetlen illatát mérsékeljük. Birkahúst, vesét, tüdőt, karfiolt, gombát, velőt, füstölt húst, lencsét. 7. Az egyik ételnél fontos a keverés, a másiknál keverni nem szabad. Keverni kell a burgonyapürét, bab, borsó, lencsét (hamar kozmásodnak), sodokat, krémeket (vízfürdőben). Tejbe darát, barna mártásokat, tojásos tésztákat jól ki kell keverni. Nem szabad keverni rizst, hal-, malac- és báránypaprikást. (Ezeknél a lábost rázogatjuk.) Grízgaluskát öszszeállás után többé nem keverünk. 8. Erős láng (gyors tűz) kell a ropogósra sült szeletnek, hajtogatott vajas tésztának, zöldfőzelékeknek, máj, hagyma, zsírbansült krumplinak. 9. Gyenge, egyenletes tűz kell a húslevesnek, aszpiknak, rizsnek, halászlé, gombócok, főtt hal, párolt gyümölcs, puddingoknak. Még akadna ugyan nagyon sok általános tudnivaló a konyhaművészetről, azonban azokra már könnyen rájön valaki magától is. Csésze tea Az utolsó évszázadban a tcafogyasztás állandóan növekszik és ma már a tea nélkülözhetetlen ital minden háztartásban. Ennek ellenére még ma is keveset tudunk a tea farmakológiái hatásáról. Egy háromperces teal'őzet elég' jelentékeny mennyiségű coffeint és mégegyszer annyi teatannint tartalmaz. Normális egyéneken végzett kísérletek szerint mind a coffein, mind a teatannin külön-külön adva, gyomorpanaszokat okoz, de együtt adva egy háromperces teafőzet hasonlóan gyomor- és bélpanaszokat okoz, amit azonban meg lehet előzni oly módon, hogy cukrot és tejet adunk hozzá. Háromperces infundálással a teának csaknem teljes coffeintartalmát kivonjuk. Hosszabb ideig tartó főzéssel igen nagymenynyiségű tannint vonunk ki a teából Kémiai vizsgálatok szerint a teatannin kémiai sajátságaiban eltér a csersavtól, annál sokkal kevésbé adsztringáló hatású. A tea illő olajokat is tartalmaz, melyek farmakológiai hatása ismeretlen. Az is lehetséges, hogy ezek nemcsak a gyomor falára hatnak. hanem a központi idegrendszerre is. Torták alkonya. A nagy tortajárás idején történt, hogy a sütemények lázadozni kezdtek a világ rendje ellen. A Habos Rolló tajtékzott a dühtől és a szája is habos voll, amikor világgá kiabálta: Hogyan, hát mindenki tortái eszik? Csak tortát? Minkéi kutyái)« se vesznek. Tejszínkoromban száradjak el, ha ezt tovább tűröm! Persze, az indiánerek tüstént kontrázlak neki:- Igazad van! Nem tűrjük tovább a tortauralmal! Le a tortákkal és éljenek a sütemények! És belőlük is dúlt a hab. Tagadhatatlan, volt is valami igazuk. Mindenki tortát evett, mert a torta hihetetlen olcsó volt. a süteményeket meg drágán tartották. Akkoriban a pénzegység a Neszesemmi volt. Egy Neszesemmi búb voll húsz fogdmegjól és egy fogdmegjólban tizenkét vacak. Mármost egv öreglortát öt vacakon lehetett vásárolni, s ezzel szemben egy indiánerért három logdmegjóll is elkérlek. Nem volt ez rendes állapot, akárki beláthat ja. Ezenkívül a torták roppant szaporák és rendes, felnőtt torták voltak. Még 'a sok. csokoládésak, mogyorósok. Naponta tíz-tizenöt mignonja született mindegyiknek és másnapra már ezek is rendes, felnőtt torták voltak. Még a lepények is felháborodtak ezen. A krémeslepény sárga lett az irigységtől, a túrós lepény megkeseredett. Hej, nem ér semmit ez a cifra élet, sóhajtotta a túrós. - Pedig «omolyakoromban mindig arról álmodtam, hogy egyszercsak Pestre ke' betesznek egy lepénybe és a kirakatból fogom nézni a. gyönyörű világok Na és? — kérdezte gúnyosan az almás. - Megtörtént. Vagy nem? Ha jól emlékszem, már hatodik hete bámulja innen a kirakatból a gyönyörű világot! Hiszen ez az éppen! Hogy hat hete! Tudja, kedves szomszéd, ezalatt én már úgy megszáradtam, úgy megkeseredtem. hogy semmi örömem sincs többé az életben. Én már nem remélhetem, hogy valamelyik Pisla vagy Laci belémharap és azt mondja: De jó volt! Kérek még egyel... Pedig ez az értelme minden túróslepénynek. Még maga panaszkodik? — kiáltott most a sarokból egy szép, fekete mákospatkó. Hat hél nem is idő! Hacsak annyi időig kellene várnom, nem fájlalnám a fejemet. De énrám csak karácsonykor kerül a sor rendesen. Mi lesz addig belőlem! Hál belőlem? sóhajtott aszóké diősbéles. Szép, aranyosfényű mazsolaszem? volt ennek a szőke diósbélcsnek, kicsit kövér is volt és arról álmodozott, hogy egy huszárhadnagy fogja a kávéja mellé megenni. Deliül, sajnos, nem olyan világ volt, hogy a huszártisztek diósbélest ettek volna, bizony tortát fogyasztottak ők is. A torták világa volt ez, a torták uralma, és a születésnapi, névnapi és inás ünnepi torták, felírásokkal díszítve, gyertyákkal ellátva, cukrozott gyümölcsökkel megtetézve, hosszú sorokban vonultak fel naponta, a dobostorták meg verték a dobot, hogy minden jóérzésű kissütemény epeömlést kaphatott volna, ha történetesen lett volna epéje. No, amikor az elégedetlenség már tetőfokára hágott, sok pusmogás után, kitalálták a jeszót a sütemények is. »Egységben az erő!« — adták szájról - szájra, és ekkor csodálatos átalakulások történtek. Például összeállt két Indianer meg egy tolófánk és géppuska. vagy ágyú lett belőlük, a csokoládés bonbonból pedig golyóbis. A mákosbéles faltörő kossá alakult át és keksz-kerekeken robogott. A fagylallsüteményékből repülőgép lett. a tölcsérekből bomba, de teli lett egyszerre a kirakat harcikocsikkal, lángszórókkal, aknákkal és mindert elképzelhető fegyverrel. Jaj neked, világ! A jelszó olyan hatalmas voll, hogy a fajkérdést se vitatták. Nem volt most sárga, vörös, néger vagy fehér faj, és az indiánerek boldogan szegődtek a legfehérebb sütemények mellé, csakhogy kiharcolhassák a győzelmet egyesült erővel. És ekkor kiteltek a kirakatba egy ünnepi tortái. Hű, de puccos volt! Kiteremtettézték azt úgy. hogy mivoltát a sok dísztől nem is lehetett látni. És köszönt a sok sülinek. Hanem abban a pillanatban, ahogy mögötte az ablak becsukódott, egyszerre vagy tizenöt ágyúgolyó lyukasztotta át a dölyfös tortát, a tolófánkok habbal öntötték le s a repülőgépek úgy zuhogtatták le a jegesbombákat, hogy az ünnepi torta egyszeribe széjjelmállott és sűrű, fekete csokoládé folyt ki ereiből. Kampec neki! —• kiáltották a kissütemények és az első siker felvillanyozta őket. - Tovább! Tovább! — sürgették izgatottan. Erre a fal törőkosok betörték a bolt felé eső üvegablakot és a lázadók berontottak, nekiestek a polcokra tálalt tortáknak, szörnyű pusztítással. Cafatokban röpködtek a tortabelsőrészek, meri azok a máié torták még védekezni se tudtak. Mire a cukrász jól körülnézett, valamennyi tortáját tönkregyömöszöl lék a kissütemények. Úristenem, mi lesz most! — sóhaj tolta a cukrász, de tovább nem mondhatta, mert egy tolófánk éppen a szeme közé spricceli. És ekkor lépett a boltba a megrendelő. hogy elvigye magával az ünnepi tortát, azt a diszeset. amely a kirakatban haldoklóit. Deliül az egész cukrászda csatatér volt. Teremtőm, hál mi van itt? — kérdezte ijedten. A cukrász csak a vállát vonogatla, mert a szá jál egy indiáner tömte be. Mit viszek most már a kislányomnak? kérdezte tovább a megrendelő. És ekkor szépen eléje sorakoztak mind a kissütemények, ahogy voltak: ágyú. repülőgép, tank. géppuska formájában, s a vevő bámulta őket, aztán csettintelt a nyelvével. Talán ezek még jobbak is fognak tetszeni neki! mondta. Most már a cukrásznak is szabad volt szólania, az indiáner felszabadítót la a száját.- Kérem, szívesen becsomagolom mindek hadd teljék bennük öröme a kisasszonykának! Ige verekedtek ki a győzelmet akissütemények, s a gyerekek hamarosan megszerették őket. Most már egy árban vannak a tortákkal, mindenki vásárolhat belőlük, csak arra akarlak figyelmeztetni benneteket, hogy azóta a pénzegység megváltozott: a vacak csak vacakot ér, de a neszesemmi s a fogdmegjól se többet.
