Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-15 / 14. szám
2. oldal. Legteljesebb politikai és gazda* sági együttműködés Ausztriával és Magyarországgal, ha . . . Hodzsa Milán dr. miniszterelnök párizsi tanácskozása alatt, a londoni News Chronikle c. újság értesülése szerint, közölte Flandinnal, hogy a Habsburg restauráció elhalasztásának és a német-osztrák együttműködés elkerülésének egyetlen módja az, ha Olaszország ismét őrt áll a Brennernői. Ezért Hodzsa miniszterelnök Mussolinivel akar találkozni, amit diplomáciai körökben nem elleneznek, mert abban az olasz-abesszin viszály megoldásának bizonyos csíráit látják. Közölte egyszersmind Flandinnal a miniszterelnök, hogy Csehszlovákia kész a .legteljesebb politikai és gazdasági együttműködésre Ausztriával és Magyarországgal, ha utóbbiak kikapcsolják a határok kérdésig és a Habsburgok visszatérését. Hodzsa miniszterelnök meg van győződve arról, hogy az olasz befolyás híján. csak idő kérdése, hogy Ausztriát Németország karjaiba kergessék, javasolja ezért a népszövetségi alapokmány 16. szakaszának megerősítéséi és a legmesszebbmenő gazdasági közeledést a dunai államok között. A Daily Herald londoni lap párizsi levelezője szerint Hodzsa közölte Flandinnal, hogy a középeurópai államok politikai megszilárdításának legjobb módja a gazdasági megszilárdítás. A jólét csökkentetné a politikai veszedelmeket. Főterve dunai buzaértékesítő központ létesítése, amely lehetővé tenné, hogy Magyarország, Románia és Jugoszlávia a legelőnyösebb módon értékesítsék búzájukat, Csehszlovákia termés viszonyainak megfelelően adhasson el vagy vehessen búzát. A munkanélküli segélyért végezzenek közmunkát a munkaképes segélyezettek A képviselőház szociálpolitikai bizottságában hosszabb vita folyt a munkanélküliek segélyezéséről. A vita folyamán az egyesült ellenzéki pártok nevében felszólalt Petrasek Ágoston képviselő is, aki a múlt év szeptember havában tartott bizottsági ülésen elhangzott javaslatát megismételte. E javaslat szerint kívánatos volna főképpen Szlovenszkón és Ruszinszkón a Vendetta. Irta: Jékéig Zoltán. A Tornákért fái alatt már roskadoztak a nagy flekkensütő tüzek. Még i'zelőlt egy órácskával akkora lángok csaptak a fák lombjai közé, hogy disznót lehetett volna perzselni rajtuk. Most már csak egy holdpofájú lampion világítón a hosszú deszkaaszlal felett, ami körül jóllakottan iddogállak a tanári családok. Tenger Egon olt üldögélt az asztal farkán. Éjfélre járt az idő; már álmos volt, nagyokat pislogott a bandzsi lampionba. Az vissza neki; úgy látszik, virágos kedvében volt. Egon balján Bélus, jobbján Cica ült. fik is- pislogva s ásítozva figyelték az éber nagyok beszélgetését. Jó lenne sötélbujócskát játszani gondolta Egon. Kár, hogy nem engedik a nagyok. Azt tartják, nem illik. Pedig jó volna a vén fák közöli futkározni Cicával s Lilivel, biztos menhelyre vinni őket a hunyó elől s ott összebújni velük, vigasztalni, hogy ne féljenek, megszagolni a hajukat, a blúzukat s aztán tovább álmodni a sötét bújócskát az ágyban s mégszeb]>en látni s érezni mindent, mint igazában. Most ének kezdődött a »felső parlamentben«. Apja engedte ki a hangját először, aztán belevágott ércesen az igazgató s dirmegve-dörmögve Jónás tata, az öreg vallástanár. Fújták, hogy remeglek belé a levelek, s fejük »KOMAROMI LAPOK« munkanélküliek részére nyújtott segélyösszegeket a községekhez el juttatni, azzal, hogy abból a munkaképteleneknek és betegeknek megfelelő segélyt nyújtsanak, míg a munkabíró egyéneket hasznos közmunkákra használja, így elsősorban folyó- és patakszabályozásra, utak építésére s javítására, iskolák, szegényházak, kórházak stb. építésére. Petrasek képviselő egyúttal megdöbbentő adatokat közölt a szlovenszkói és ruszinszkói munkanélküliek nyomoráról és ennek enyhítésére a beruházási munkák legsürgősebb megkezdését követeibe. A nagy figyelemmel hallgatott beszédet vita követte, amelynek végén az a vélemény alakult ki, hogy a községi elöljáróságoknak most is módjuk van arra. hogy a munkanélküli segélyösszegekért munkát kívánhassanak a munkaképes segélyezettektől. Franke dr. miniszter az iskolaügyekről A képviselőház kultúrális bizottságában folyLalolt vita végén felszólalt Franké dr. iskolaügyi miniszter, aki reflektálva az elhangzott beszédekre, kijelentette, bog}- az 1935. évben költségvetési megtakarítások az iskolaügyi tárcában ugyan nem voltak s így azokat szlovcnszkói iskolák építésére nem is lehet felhasználni, de gondja lesz rá, hogy az idei költségvetésben e célra előirányzott összegeket különösen sürgősen fizessék ki. A körzeti polgári iskolákról szóló törvényt két etapban hajtják végre: először a megtevő polgári iskolákat alakítják át körzeti iskolákká s később új polgári iskolákat szerveznek. Remélhető, hogy rövidesen sor kerül az önkormányzatok széles alapon való szanálására s iákkor a körzeti polgári iskolák pénzügyi kérdése egyszerűbbé válik. Aggasztó jelenségnek tartja az iskolaügyi miniszter, hogy a határvidéki cseh »kisebbsége iskolák tanítói menekülnek ezekből az iskolákból s az állam belsejében igyekeznek elhelyezkedni. A felekezeti középiskolák engedélyezése kérdésében Szlovenszkón a miniszter kijelentette, hogy amennyiben a kérelmező eleget telt a 'törvényes követelményeknek és feltételeknek, úgy az iskolád engedélyezik még abban az esetben is, ha a minisztériun szubjektív meggyőződése szerint ilyen középiskola nem szükséges. Beszélt még az iskolaügyi miniszter a tanítóképzés reformjáról, az angol nyelv oktatásáról és ismertette, hogy a pozsonyi egyetemi könyvtár ráépítéssel megfelelő helyiségeket kap s az új helyiségekben a teológiai fakultás méltó elhelyezést nyer. A természettudományi; kar megszervezése a pozsonyi egyetemen csak pénzügyi kérdés. A Magyar Nemzeti Párt gyűlése Udvardon A Magyar Nemzeti Párt udvardi helyi szervezete az elmúlt vasárnap 600 résztvevő jelenlétében fényesen sikerült gyűlést tartott. Pintér Béla megnyitója után Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő szólalt fel és részletesen ismertette a párt képviselőinek parlamenti tevékenységét és foglalkozott a politikai helyzettel. Ismertette a Magyar Nemzeti Párt felhívását, melyet az Országos Keresztényszocialista Párthoz és a köztársaság egész magyarságához, a magyarság egységes pártjának megteremtése érdekében intézett. Annak a reményének adott kifejezést, hogy bár most a Keresztényszocialista párt elutasító álláspontra helyezkedett, az egységes magyar párt megteremtését illetőleg ezzel nincs kimondva az utolsó szó és mégis létrejön a csehszlovákiai magyarság egységes pártja, mert ezt követeli az ittélő egész magyarság életérdeke és csak ez teszi lehetővé mindazoknak a munkáknak eredményes megindítását és folytatását, melyek a magyarok jövőjét biztosíthatják. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a hallgatóság lelkesen tüntetett Jaross Andor mellett, hogy ezzel is kifejezésre juttassa bizalmát és szeretetét és egyúttal Ítéletet mondjon azok felett a támadások felett, melyek Jaross képviselőt, mint a magyar egység megteremtésének törhetetlen harcosát érték. Utána Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő szólalt fel, aki a gazdasági kérdésekkel foglalkozott és példákban mutatott rá az olyan tennivalókra, amelyek úgy gazdasági elmaradottságunkat, mint népünk vagyoni - helyzetét megjavíthatnák. A nagy megértéssel fogadott beszéd után Pintér Béla köszönetét mondott a párt kiküldöttjeinek és a hallgatóságnak s az ülést bezárta felett ijedezfcek a denevérek a levegőben. Valami diáknóta volt, amit többször hallott már apjától Egon s tudott is belőle keveset, de egy árva szó nem sok, annyit sem értett. A végét megnyomták s kivágták a csillagok felé: ■ Léticia moritúúú-redelli! És akkor Egonnak ismét megjelent Léticia, mint legelőször, amikor a nótát hallotta, apró kölyök korában. Cigánylány volt, akárcsak az igazi, aki koldulni járt az uccájukba s akit Lukréciának hívtak. De Léticia sokkalta szebb volt. Piros keszkenő volt a fején, melle kilátszott hasadozotl zöld pruszlikjából s ahol Egonra nézett, ismerős szemeiből hosszú aranyszálak szövődtek. Egon észre se vette, hogy elmosolyodik az örömtől kedves régi barátnője láttán, aki csak úgy előlépett az apja zengő diákdalából, mint hirtelen hold a sötét felhők közül. — Te kótya vagy, Egon — szólalt meg Lili. — Magadban nevetsz! Abban a pillanatban már hült helye volt Léticiának. Elillant. Csak Lili hamis, piripáty arcát látta maga előtt. — Kótya aki mondja! — motyogta duzzogva s éppen fel akart kelni az asztaltól, hogy' ott hagyja a macskabandát s apjához oldalogjon, amikor észrevette Rebekát, jó cselédjüket. Éppen akkor ugrott fel a terrasz utolsó lépcsőfokára. — Ürfi, úrfi! — kiáltotta lélekszakadva. — Vége a galamboknak! Mind megölte őket valamit Egon úgy felszökött, mintha tüzesvassal szúrták volna meg. S fel Sanyika is, az öccse, mint a mókus. Nem törődlek semmivel, csak inaltak neki a sötétnek, ál a leroskadt máglyák foltjain, le a lépcsőkön, ki a Tornakertből, usgyé, végig a konviktus udvarán, ki az uccára, aztán be a kapujuk alá, mintha szemüket vették volna ki. Ott végig az udvaron, át a kerítésen a szénapadlás felé, ahol a galambok laktak boldogan, mint egy család. A fásszínből, ahol a mellékfeljáró volt, fény szivárgott kifelé. Az ajtó tárva nyitva. Bementek. Nagymama volt, gyertyával a kezében. — Mi történt? Mi van? — kiáltották a gyerekek s lihegtek a nagy rohanástól. Jaj te Istenem, te Istenem! — Ez volt a felelet s hozzá szánakozó, résztvevő tekintet az öreg kék szemekből. Egon kikapta a gyertyát Nagymama kezéből s megindult felfelé a rozoga létrán. A fedődeszkát félretolta s bebújt vakmerőén a likon. A gyertyát letette maga mellé a padozatra. Mint a hó, sok pihe szállongott a padlás fekete levegőjében. Libegtetle őket a réseken beáramló huzat s bolyongtak a gerendák között, mintha a galambok fehér lelkei volnának. A padlásajtó tárva nyitva. Délután, amikor a flekkenezésre indultak, elfelejtették betenni. Itt jött be a rém. Mindjárt lába ielőtt feküdt egy' véres fehér galamb. Az anyapáva volt. 'H36. február 16. „A modern építészet néhány új elve“ A modern építészet nem divat, hanem szükségszerűség. Mindenekelőtt nem dekoratív, hanem hasznos és célszerű. A dekorációs rész csupán másodrendű. A konstrukciós eljárás szüli meg minden kornak architektúráját, nem pedig a dekoráció, amit rá illesztenek. A modern építész a mai ember számára kíván építeni, ehhez mérten használja fel a mai szerkezeti és építés anyagbeli lehetőségeket' Mindenek előtt célja van s ebből A'ezeti le a formákat. Ahhoz, hogy az építészeti alkotás korszerű legyen, az építésznek a mából kell kiindulnia, ama éleiéből, azt kell teljes mértékben átéreznie, annak ernten tartalmából kell teljesen áthatva lennie. A modern építészei lény'ege nem az úgymevezett modern forma mindén áron való alkalmazása. , Ma már nem csodáljuk meg azt az építészt, aki hegyeket hordát cl és völgyeket töltel be, hogy művét létrehozza. Ma már kritika tárgyává tesszük azt az építészt, aki adott természeti helyzetet nem képes úgy megoldani, hogy műve necsak hogy érvényesüljön, hanem az adott természeti helyzetbe illeszkedve annak benyomását fokozza is. A modern építészetben a dekorációs rész másodrendű, ez pedig a három dimenzionális tömbök arányteli játékára és az egyes részlettömbök összevágódására építi fel a ház megjelenésének artiszliknmát, úgy annyira, hogy az egyes felületek külsőleges felrakott díszítményeitől el is tekint, sőt úgy érzi, hogy azok a finom kiegyensúlyozott felületek és a tömbök játékát inkább megzavarják. A modern építésnek sokkal lényegesebb, alapvető tulajdonsága, hogy' amit építünk, annak, akinek építünk, minél inkább megfeleljen, hogy minél többen építhessenek maguknak olyan otthont, amelyben harmonikus és derűs életet félhetnek. (Komáromban csak az újabbi időkben épült egy-két modern ház. Sajnos, építészeti tekintetben Komárom igen el van maradva!) * „AJdrakatrendezésiől^_ A portál, mint építmény, állandó, változatokra csak a kirakat belső tere kéj>es. Kezében van az élet, a folytatólagos figyelem keltés lehetősége. A járó-kelők érdeklődését, figyelmét úgyis csökkenti a közlekedés forgataga, lármája, a gyorsan vállakozó kirakatsorok tömege. A mai ember gy'orsabb. rövidebben Iréné. Szárnya kegyetlen erővel hátrafacsarva, szeme kivályva, szájaszélén aludt vércsomó. Egon elkezdett zokogni, hogy állkapcsa nagyokat kattant belé. Aztán megindult a gerendák alatt. Nemsokára megtalálta a két veres bucskázót összemarcangolva, egymás mellett. S Mylilt, a kínai-sirály nőstényt, összetört tojásai felett, csúful bemázolva vérrel s tojással. Karmai görcsösen meredtek Egonra, hogy kirázta a hideg a rémülettől. A sarokban mukkant valami. Odavilágílott. Tarquinius Süperbus volt, a hatalmas angol golyvás. Fejét hámorán behúzva vállai közé, szemét kiguvasztotta félelmesen s vu, vu, mind így csinált. — Édes öreg! — kiáltotta Egon, felkapta s magához szorította, összecsókolta okos fejét. Mikor visszatette, látja, csupa vér a keze. Megint felvette, megnézegette. A bal szárnyatöve csurom vér. Fehér csontocska mered ki telőle. Hatalmas, levegöliasogató szárnya, amivel jókedvében az Örhegy'el is átrepülte, most erőtlenül fityeg, mintha nem is volna az övé. — Juuujj! — csikorgatta a fogát Egon s összcszorult minden izma. És akkor kiegyenesedett a sötét padláson, mellét kifeszítette, szemét behúnyta, nagy'ot szippantott a galambvéres levegőből s kegyetlen bosszút esküdött az ismeretlen rém fejére, mint B'ooddy Fox, akinek apját meggyilkolták a sivatag haramiái. *
