Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Otrenhetedlk évfolyam. 1. szám. Szorda, 1936. január 1, KOMAROMI LAM POLITIKAI LAP. Előfizetési őr csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel etiész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Kö. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő-! GAAL GYULA dl*. Szerkesztői B ARANY A Y JÓZSEF dr. Eőmunkatársak’: ALAPY GYULA dr. és FÜLÖR ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Újévre. Komárom, december 31. Egy esztendő merült el a végtelenben és az új év pirkadása látszik a horizonton. A megkönnyebbülés sóhaja tör elő az emberek ajkáról, amellyel búcsúznak a letűnt esztendőtől, amelyről semmi jót sem jegyeznek fel az idők annaleszeiben, mert hiszen csalódásaknái egyebet alig hozott az emberiségnek. Sőt a legutolsó napok eseményei, amelyek a bébe angyalának kezéből ki akarták csavarni az olajágit, ntég keserűbbé teszik az ó-évhez fűződő emlékeket, amelyek egyélként is nnynyira belevésték magutat a nyomorúságokon, szenvedésekül és örökös bajvivásobon keresztül hajszolt emberek leikébe, hogy «nnan aligha lehet egykönnyen azokat kitörölni. A i legvénhedt cszteniő fájdalmas tapas; talatai megmaradnak, mint nyomorai- örökség, amelyből legfeljebb az a lltnulság vonható le, hogy reményein kb 'ii, bizalmunkban legyünk óvato at bak és mértékettartóbbak, mert u< m úgy forog a világ, hogy nekÜLÚ tiszta örömök áradatát hozná s a megelégedettség boldogságával juta mázná meg jótöaekvésűnket és munt ánkat, hanem csak a megpróbálta ásókat tetézi, amelyekből pedig már túlontúl nagy bőségben juttatott a sors számukra. Ebben az örökségben továbbra is benne marad a gond s legfőképen az a rettenetes aggodalom, amely minden arcon ott sötétedik már hónapok óta s amely rettegve fürkészi az eljövendő eseményeket, vájjon a békességnek, az éltető fejlődésnek lesznek-e kovácsoló!, vagy pedig a világot lángbaborító pusztulás ördöge jut-e a világ felett uralomra, hogy Ismét a véghetetlen szenvedés kínjait legyen kénytelen végigélni az emberiség. Hinnünk kell azonban, hogy a jövő esztendő meghozza — mert meg kell hoznia — számunkra ebben a nagy kérdésben a megoldást, amely meg fogja mutatni az utat, mely a boldogsághoz vezet s amely egy új életnek veti meg alapjait az egész emberiség számára. Akik a népek sorsának inlézésére vannak hivatva, meg kell, hogy teremtsék a lelkek békéjét, mert csak akkor fognak a súlyos gazdasági és politikai kérdések is megoldatni, ha a háború szörnyű lidércnyomásától megszabadulunk és megnyugodva lélegzünk fel a szenvedések rémképeinek nyomasztó hatása után a szabadulás gondolatára. A sokszor emlegetett közhely: a végsőkig feszített húr igen közel van már az elpattanáshoz, ezt a világ kormányainak meg kell akadályoznak. Mert csak így menthető meg a világ, mely máris ezer sebből vérzik. Mivel bízunk ebben, az új év napján nemcsak a szokásnak hódolunk, ha felebarátainkkal találkozva, bol-Komárom, december 31. Hodzsa miniszterelnök a kollektiv biztonságról. Hodzsa miniszterelnök karácsonykor izréstija c. szovjetorosz lap szerkesztő, jenek adott nyilatkozatában egyebek között ezeket mondotta: A nemzetközi politika összefüggései oly szervesek, hogy nem lehetséges, hogy Európa egyik részében tartós nyugalom legyen s hogy a másik részben háborús felfordulás veszélye fenyegessen. A kollektív biztonság rendszerének erős pilléreken kell nyugodnia. A kölcsönös segélynyújtásról szóló szerződések rendszere nélkülözhetetlen az európai egyensúlyban és Csehszlovákiának a Szovjetszövetséggel való együttműködése az európai béke szempontjából éppen olyan jelentős, mint a kisantant rendszere, vagy mint Csehszlovákia és Franciaország szövetsége. A kollektív biztonság rendszere azonban megköveteli valamennyi összetevőjétől is a belső viszonyok konszolidációját úgy, hogy azokra az egész rendszer nyugodtan támaszkodhassék. A közelmúlt eseményei egészen rendkívüli módon mutatták meg, hogy a csehszlovák nemzet komoly pillanatokban miként tud egyesülni minden pártkülönbözőség ellenére is. A mai koalíciós kormány rendszerét tartósnak kell tekinteni. E koalíciós többségnek más pártokkal való kibővítése lehetséges. A Szovjetszövetséggel való gazdasági kapcsolataink egyre szélesebb kereteket öltenek és hiszem, hogy ez nemcsak átmeneti jelenség. Politikai együttműködésünket a kölcsönös segélyről szóló szerződés határozza meg, ezen kívül annak biztos felismerése, hogy a békepolitikát illető érdekeink azonosak. A katolikus pártok szerepe. A »eh néppárt lapjának, a Lidővé Listyiek karácsonyi számában Rückl pápa kamarás az elnökválasztással kapcíolatban a katolikus pártok szerepével foglalkozik. Cikkében kiemeli, hogy az elnökválasztást előkészítő négyhetes tárgyalások során Srámek egyetlen egyszer sem ingott meg. Nem kevésbé jelentőségteljes — úgymond — az is, hogy Csehszlovákia valamennyi nemzetének katolikusai ugyanúgy viselkedtek, mint a cseh katolikusok. A német katolikusok viszonya Masar/k elnökhöz is pozitív jellegű volt. A szlovákok és magyarok e tekintetben más helyzet előtt állottak. A múlthoz való viszonyuk bizonyos dog új ével kívánunk, hanem egy magastbb erkölcsi világrend erejébe vetjük reménységünket, amelynek továbbra is uralkodnia kell mindenek felett. Az új esztendő hozza meg számunkra mindazt a szükségeset, amely helyzetink és sorsunk megjavulásához nélkülözhetetlen, hogy ne hangozzék panasz az ajkakon, ne csillogjanak kimnek a szemekben és a fenntartásokat diktált nekik és határozathozataluk ezért nem volt könnyű. Kétszeres köszönet illeti mindkét félt s elnöküket, Hlinkát és Esterházyl, viselkedésükért. December 18-án a szlovákok és magyarok egy emberkém szavaztak s így lehetővé tették a csehszlovákiai összes katolikusok szilárd egységes föllépését. Ebben az egész harcban egyetlenegy fillért sem vettünk igénybe. A szlovákok és magyarok szavazatait nem szereztük meg pénzzel és semmi olyannal, ami az államra káros volna. Az általunk vallott politika irányvonalait az állam, a nemzet és az egyház érdeke inspirálja. Az öreg nyugdíjasok egyenjogúsítása. Hodzsa Milán dr. miniszterelnök deoember 24-én kihallgatáson fogadta a közalkalmazottak szervezeteinek küldöttségét, amelynek a fizetésleszállítások kérdésében előterjesztett kérésére a következőket válaszolta: — A fizetésleszállítások további mérséklése az 1936. évben már nem várható azért, mert az állami költségvetés az állami pénzügyek vigasztalan helyzete miatt kénytelen számolni a fizetésleszállításokkal s a gazdasági viszonyok oly fokú javulásával nem lehet számolni, hogy a fizetésleszállítás csökkenthető legyen. Az öreg nyugdíjasok úgynevezett negyedik kategóriájának egyenjogúsítását a kormány, a miniszterelnök szavai szerint 1936. július 1-re akarja megvalósítani. A kormány jóindulattal kezieli azt a kérdést is, hogy a hivatalnokokat ismét a hónap első napjain fizessék, e kérdésben azonban a pénzügyminiszteré a kezdeményezés joga. A tényleges állami hivatalnoki szolgálat előtti időnek — így a katonai szolgálati időnek is, — a nyugdíjévekbe való beszámítását a kormány csak 1936. tavaszán fogja tanulmányozni. Végül a miniszterelnök készséggel adta beleegyezését abba, hogy a közalkalmazottak szervezeteit a kormány a közalkalmazottakat érintő törvények és rendeletek készítéséről idejében tájékoztassa. A kormányrekonstrukció és a kommunisták. A Rudé Právo írja: A kormány rekonstrukció egész kérdésénél a döntő szó a szocialistáké. Az ő viselkedésüktől függ minden. A lidák párt reakciós erő s az is marad annak ellenére, hogy az utolsó pillanatban Renes 'szívek fájó sóhajait váltsa föl az öröm ujjongása mindenfelé. Bort, búzát, békességet világszerte, kenyeret az éhezőnek, ruhát a fázónak, munkát a dolgos kezeknek és áldást a becsületes, törekvő emberi munkára! Ezzel az óhajtással köszöntjük az ismeretlen és titokzatos évfordulót s őszinte szívvel kívánunk olvasóinknak boldog új évet! mellett való szavazásra határozta el magát. Ilyen körülmények között a kormányon belül reakciós elem marad, mely mindig kész a közös fellépésre. Különös, hogy éppen most, a jobboldalnak Nemec jelölésével való alapos blamálása után egyáltalán még gondolnak is a jobboldalnak a Hlinkapárt kormánybavételével való megerősítésére. Annál sürgősebb a fasisztaellenes sorakozás létrehozása. — Politikai körökben állandó megbeszélések tárgya az agrárpártbeli helyzet. Különös figyelmet keltettek Smeralnak a szenátus legutóbbi ülésein tett megjegyzései, amikor ezeket mondotta: Ki organizálta Henlein úr útját Londonba? Ki adott neki alkalmat s ki adott neki ajánlást, hogy ott agitációs beszédet mondhasson, melynek az volt a célja, hogy az agrárok, a nemzeti egyesülés és a Henleinpárt szövetségét előmozdítsa? Ezzel kapcsolatban azonban azt is vizsgálni kellene, hogy mivel magyarázható, az a titokzatos hallgatás, amelybe az utóbbi három héten a yezető kapitalisták burkolóztak? Franciaország álláspontja. Komárom, december 31. A francia kamarában a többség Láváinak bizalmat szavazott és ezzel kifejezésre juttatta a törvényhozás azt is, hogy a francia kormány külpolitikáját helyesli és Lavalnak a béke érdekében folytatott fáradhatatlan tevékenységét elismeri. De a negyvenhárom szótöbbséggel meghozott bizalmi határozat nagyfontosságú abban a tekintetben is, mert a francia parlament ezen magatartásával egyben állást foglalt amellett, hogy Franciaország nem akar háborút s különösen nem akarja azt, hogy az olasz—abesszin viszályból európai háború keletkezzék. Lavalnak békés szellemű külpolitikája a többség akaratával találkozik és ez a többségi akarat legfőbb biztosítéka az európai békének, amelynek fentartása az egész világ érdeke. Laval e győzelmét az egész világon megnyugvással fogadták s abból arra következtetnek, hogy az utolsó napok végletekig feszült külpolitikai légkörét enyhíteni fogja, amely alkalmas lesz újabb béketerv alkotására. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy Laval a francia kamarában mondott egyik beszédében hangsúlyozottan kijelentette, hogy bár a párizsi békejavaslat meghalt, a kibékülés útja nyitva maradt, vagyis a Hoare-ral együtt alkotott béketervet követheti egy újabb, talán szerencsésebb békeajánlat, amelyet az érdekelt felek elfogadhatnak és a konfliktusnak véget vethetnek. Úgy látszik, hogy a kamara többségére hatással volt a francia miniszterelnök e nyilatkozata, aki a béke megvédésének szükségességét helyezte beszédének középpontjába s akinek hónapok óta tartó fáradozása a legnagyobb küzdelem volt a béke mellett. Az a kérdés, hogy miként fogadták a francia képviselőház állásfoglalását az érdekelt körök. Elsősorban is Olaszország, melynek mint »támadónak« kívánságait egyelőre semmiképen sem hajlandó Anglia honorál-
